Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-04 / 155. szám
4. oldal Óvásoktól - Olvasóknak 1994. július 4., hétfő Pf. 96 - A Hírlap postájából A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf.96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. BARÁTSÁG KLUBUNK AJÁNLATA Gyógyfürdői látogatások A Barátság Klub hagyományos Anna-bálját július 23-án rendezzük az Ajtósi Dürer sor 19-21. szám alatti étteremben. Művész vendégünk: Ötvös Csilla, az Operaház magánénekese, Menyhárt Marika és Dömsödi Farkas Bálint ma- gyamótaénekesek. Anna nevű rosba 1200 forintért. Ezen a napon indítunk kiránduló csoportot a Hanságba, a Fertő tó vidékére is. Akinek kedve van velünk tarthat 1200 forintért. Külföldi nyaralást már csak szeptemberben és októberben tudunk foglalni olvasóinknak Görögországba 13 ezer forinVeszprémi várséta is szerepel a programban vendégeink között kisorsolunk egy arany pecsétgyűrűt. Tombolajátékunk fődíja egy festmény. A férfi gavallérok természetesen megválasztják a bálkirálynőt is. Tánc estétől reggelig. A belépő és a vacsora 1000 forint. A kirándulásokat kedvelő olvasóinknak július 31-én egy veszprémi látogatást ajánlunk, vársétával és a^pzeli^Pápa.yá- ros műzeumámaP.TiÍres házainak megtekintésével;-Az, utazás autóbusszal és ebéddel 1100 forint. Celldömölk határában a Ság-hegyen még ma is láthatók egy vulkánkitörés nyomai és kőzetmaradványai. Ide látogatunk augusztus 6-án. A részvételi díj 1200 forint. Augusztus 7-én megnézzük a híres Gunaras-fürdőt, amelyben állítólag meggyógyulnak a reumások és ahol egy jó ebédet is kapunk. A részvételi díj 1100 forint. Aki jobban bízik a hajdúszo- boszlói gyógyfürdőbe az augusztus 13-án utazhat velünk ebbe a nevezetes alföldi vátért; vagy július 15-től a szerb tengerparton, Budvába egzotikus környezetbe, szállodai elhelyezéssel és félpanziós ellátással 20 ezer forintért. Jegyek minden rendezvényünkre elővételben kaphatók szervező irodánkban, Budapest 1055 Fáik Miksa (volt Néphadsereg) utca 7. szám alatt. Telefon: 06-1/13-27-332. Vidéken lakók postán is elküldhetik megrendelésüket. Salgótarjánból induló csoportok, július 9-e: ausztriai safari park, 1500 forint; görög tengerpart apartman szállással, luxus busszal 10 nap: augusztus 30-ától (!) 13 500 forint, szeptember 13-ától 11 500, október 4- étől 7500 forint. Október 5- étől: hajóval Izrael, Rodosz, Ciprus, 10 nap teljes ellátás 55 000 forint. Jelentkezni lehet a Szakszervezetek Házában (Salgótarján, Fő tér 1. sz. alatt, vagy a 06- 32-317-244/121-es melléken). Illetve: Boskó Hildánál (Salgótarján, Centrum Áruház, földszinti virágbolt.) Nézi, nem nézi, nincs válasz A Nógrád Megyei Hírlapban 1994. február 21-én megjelent levelemben leírtak nagy visszhangot váltottak ki. Örültem, hogy sokan egyetértettek a televízió műsorát bíráló észrevételeimmel és javaslataimmal. Az általam februárban leírtakat teljes mértékben igazolta és bizonyította Baló Györgynek (aki tévés szakember a TV4-nél fő- szerkesztő) a Népszabadságban 1994. június 17-én megjelent cikke, melyből néhány mondatot szó szerint idézek: „ a Magyar Televízió hosszabb ideje a közéleti garázdálkodás és a színvonalta- lanság lehető legnyilvánosabb modellje, közveszélyes és kártékony monstrum, amelyet felelős kormány (ha egyszer megalakul ) és ellenzéke talán 24 óráig sem nézhet tétlenül... A képernyőn (egyre nagyobb tisztelet az egyre kevesebb kivételnek) soha nem tapasztalt képtelenség, igénytelenség és szín- vonaltalanság tombol... A Magyar Televízióban feltalálták és érvényesítik a „nagyon nagy pénz - nagyon kis foci" elvet... A televízió lényegében csaknem privatizálja saját képernyőjét, az előfizetők a hirdetők és szponzorok majálisának kirekesztett és ingerült szemlélői. Lehet, hogy azért sincs még kereskedelmi televízió, mert ez már réges-régen megvalósult a Magyar Televízión belül? Ehhez annyit, hogy az intézmény 1994-re tervezett bevétele jó 18 milliárd forint. Mire költik ezt a pénzt? Mire költik az aránytalanul nagyszámú vezetőn, a mamutjövedelmeken kívül, ha minden műsornak hirdetője, szponzora, mindene van, amelyiknek még sincs olyan szegényes, hogy szégyellnivaló? Mit csinál egész nap több mint 3500 ember - évek óta változatlan létszám - amikor a műsorok egyre nagyobb része készül a házon kívül, esetleg a házon belül, de külső cégek hasznára". A megyei lapban megjelent levelem elküldtem a tévé alel- nökének címezve, kérve, hogy kritikámra, javaslataimra válaszoljanak, de a mai napig még válaszra sem méltattak. Talán arra gondoltak, mit ugrál ez a nyugdíjas, mit bírál, mit kritizál, örüljön, hogy megvan a zsíros kenyérre valója. Ha nem tetszik a sok reklám, meg a tévé műsora, akkor ne nézze. Az a lényeg, hogy az előfizetési díjat hónapról hónapra pontosan rendezze, és a leköszönő alel- nök a milliós nagyságrendű végkielégítését megkapja. Jászai Nagy József nyugdíjas Kisterenye A Via et Vita Rt. néhány vezetője a megyei közgyűléshez fordult Az 1994. június 16-i megyei közgyűlést követően megtartott sajtótájékoztató alapján a Nógrád megyei Hírlap június 18-ai számában Utak és életek a súlyos milliók nyomában címmel (gig) megjelent cikk véleményünk szerint nem mutat valós képet a Via et Vita Rt.-nél kialakult gazdasági helyzetről. A tájékoztatást egyoldalúnak, lényeget elhallgatónak ítéljük, hiszen mindösszesen az 1992. évi mérleg valódiságát vitatja, illetve az ún. „igazgató- helyetteseket” állítja pellengérre. Éppen ezért (a jelen sorokat is író műszaki igazgatóhelyettes, a volt főkönyvelő (1993-április 1-jéig), a vállalati főmérnök és az ipari ágazat termelési igazgatója) a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökéhez fordultunk és kértük az 1992. évi mérleg független szakértő általi felülvizsgálatát, valamint az 1993-as gazdasági évi 50 millió forintos mérleghiány és a 79 milliós adósságállomány keletkezésének feltárását. A helyzet nem elhanyagolható tényezője, hogy ez a hiány Timmer Zoltán elnöklete alatt keletkezett, aki jelenleg az rt. elnök-igazgatója 1994. március 25-e óta. A megyei közgyűlés elnökéhez írt levelünkhöz a helyzet pontosabb megismerése céljából 7 oldalas tájékoztatót is mellékeltünk. Ezen levél és tájékoztató másolatát más személyeknek, ill. szerveknek is megküldtük. Itt kívánjuk megjegyezni azt is, hogy prémiumfeladat csak Krisch Árpád elnök-igazgató részére volt kitűzve, így prémiumot is csak ő vett fel az 1992. évi eredmény után. Az összes többi dolgozó csak jutalomban részesült. * (A független szakértői vizsgálat eredményéről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat) Az Ady soha nem volt eladó Örömmel olvastam a Nógrád Megyei Hírlap június 23-ai számában a hírt, hogy megtörtént az Ady Endre Művelődési Központ átvétele a bátonyterenyei önkormányzat részéről. Nem örültem viszont az ezt közzétevő újságcikk címének: Elkelt az Ady Endre Művelődési Központ. Ennek oka, hogy mi, akik itt dolgozunk (nyolcán) nagyon nehéz körülmények között tartottuk életben az intézményt és soha sem jutott eszünkbe, hogy eladó, megvásárolható az épület. Annál is kevésbé, hiszen az itt élők hozták létre pénzükkel, munkájukkal. Kíváncsian várjuk, hogy milyen döntések születnek a hogyan továbbra vonatkozóan. Talán szerencsés lenne figyelembe venni az eddigi gyakorlatot, a már kialakult folyamatokat, az intézmény kapcsolat- rendszerét. Ha egy kicsi keserűség érződik ki véleményünkből, annak az az oka, hogy az itt dolgozók, akik már annyi minden rosszat megéltek a három és fél év alatt, bizony bizalmatlanok. Sok hitegetésben volt részünk. Be kell vallanom, nagyon megörültem a fenti cikk utolsó sorainak. E szerint „a folyamatos működést, annak gazdasági feltételeit biztosítani kell és azután talán nem fordulhat elő a jelenlegi helyzet, miszerint a városban működő egyetlen mozit nyári szünidő alatt bezárják” . Mi jól tudjuk, hogy munkánk nagyon fontos Bátonyterenye lakosságának, természetesen az önkormányzatnak is, és az épületben működő civil szervezeteknek. Intézményünkben a minap két kiállítás is nyílott. Az egyik keretében két amatőr alkotó. Horváth László festő és Csáki Pál fafaragó mutatkozott be a közönségnek. A folyosói galériában mutatjuk be a nagybáto- nyi késő bronzkori ásatásokról készült fotóanyagot. A kiállításhoz kapcsolódik néhány kiadvány, így dr. Szomszéd András által írt helytörténeti anyag; Kisterenye - Egy jobbágyfalu gazdasági-társadalmi viszonyai 1871-ig, valamint a Fejezetek egy jobbágyfalu történetéből 1851-ig címmel. Megjelent az önkormányzat kiadásában ugyancsak dr. Szomszéd András Maconka című munkája. Ebben az évben kerül az olvasó kezébe dr. Szvircsek Ferenc Nagybátony bányászkodásáról szóló munkája. A kiadvá- nyozási munkánkat támogatja a „Múzeum a városé, a bányász társadalomé” Alapítvány. Engedtessék meg nekem, hogy köszönetét mondjunk mindazoknak, akik hittek abban a sikerben, hogy miénk lesz a ház. Sikerült. Köszönjük! Kicsiny Miklós népművelő Bátonyterenye Másoknak más a véleménye az érbeteg lakótárs panaszáról A Nógrád Megyei Hírlapban 1994. június 13-án megjelent egy cikk Szépen kérlek, ne gátolj meg a mozgásban! címmel, Egy érbeteg levele lakótársnőjéhez ... alcímmel. Akik nem ismerik azt a személyt, akinek a cikk szólt, azoknak nem jelent sokat, ami benne áll, de mi, akik a környezetében élünk, tudjuk, hogy ez a cikk nem a valóságot tükrözi. Ezért szeretnék írni én is egy pár sort ahhoz a „lakótársnőhöz”, akihez szóltak a sorok. Többes számban fogalmazok, mert nem csak az én véleményemet írom le. Kedves lakótárs néni! Ha elolvasta a cikket, kérjük ne okozzon bosszúságot, szomorúságot, felejtse el! Mi, akik itt élünk, ismerjük, tiszteljük és szeretjük önt. Tudjuk, mi az igaz és mi a rossz- indulat. Emberek vagyunk, és nem vagyunk egyformák, az egyikünk ilyen, a másikunk olyan... Tóth Mária Salgótarján Negyvenéves érettségi találkozó Salgótarjánban Az elmúlt hét végén Salgótarjánban, a Tarján Vendéglőben negyvenéves érettségi találkozóra került sor. Az Állami Közgazdasági Technikum ipari tagozatos diákjai, akik Salgótarjánban 1954 évben a IV./c. osztályban érettségiztek, mint már nagyapák - többségében nyugdíjasok - elevenítették fel az elmúlt négy évtized eseményeit. 1950-ben negyvenötén iratkoztak be az első fiúosztályba és közülük huszonnyolcán tettek sikeres érettségi vizsgát. Az évtizedek azonban gyorsan elrohantak. A fiatal, vékony diákok többségénél „jelentős súly- felesleg” képződött. A 40 évvel ezelőtti kisdiákok frizuráin már az „ősz jelei” mutatkoztak. Dr. Gajzágó Aladár politikai gazda- ságtanos tanár úr felolvasta a névsort, amely már igencsak megcsappant a 40 évvel ezelőttihez képest. A találkozón már csak tíz régi diák volt jelen. Ők az alábbiak voltak: Agócs Lajos, Híves Mátyás, Ho- lecz Ferenc, Hu- szák Artúr, dr. Kovács Árpád, Nagy Zoltán L, Nagy Zoltán IL, Molnár Tibor, Olaj Ferenc és Szeberényi László. Volt élménybeszámoló bőven, hiszen a nagyapákkal együtt jelen voltak a feleségek, mint már „nagymamák”, akik örömmel újságolták egymásnak, hogy kinek, hány unokája van már és ez milyen öröm számukra. A talpalá- való zenére az „öreg diák nem vén diák módjára” táncra is perdültünk, persze egy-két pohár „doppingszer” megtette a hatást. Á további kapcsolattartás jegyében, egy év múlva ismét találkozni kívánnak a 40 évvel ezelőtti diákok. Holecz Ferenc Salgótarján Ebben az épületben tanult a IV./c OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL _____ A végrendelet érvénytelensége, kitagadás, köteles rész Olvasónk javára nagyszülei közös okiratba foglalt végintézkedést tettek (végrendeletet alkottak). A nagymama halála után az illetékes közjegyzőtől minden törvényes örökös és olvasónk, mint a végrendeletben megnevezett is, idézést kaptak a hagyatékkal kapcsolatos tárgyalásra. A hagyatéki tárgyaláson olvasónkat hideg zuhanyként érte a közjegyző azon kijelentése, hogy „ez a végrendelet érvénytelen”, s ezzel egyidejűleg közölte azt is, hogy a hagyatékot a törvényes öröklési rend szabályai szerint fogja átadni, illetve, hogy a végrendeletből kihagyott fiatalkorú unokák is örökölni fognak, az elhalt édesapjuk részét fogják megkapni. A nagykorú örökösök egyezséget is köthetnek. Olvasónk mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy valóban érvénytelen-e a nagyszülők közös okiratba írt végrendelete, s lehetséges-e az, hogy azok is örökölni fognak, akik a nagymamára rá sem néztek? Mi a kitagadás és a köteles rész lényege? A Polgári Törvénykönyvről szóló - többször módosított és kiegészített - 1959. évi IV. törvény 644. paragrafusa szerint „a két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen”. Erre figyelemmel azt a választ kell adnom, hogy az eljáró közjegyző álláspontja a törvény előírásán és ismeretén alapszik. Ezzel én is egyetértek. Miután a végrendelet érvénytelen, érvénytelen az abban írt kitagadás is. Még érvényes végrendelet esetében is érvénytelen lenne az unokák kitagadása azon ok folytán, hogy „a nagymamára rá sem néztek”! A Polgári Törvénykönyv 663. paragrafusának (1) bekezdése szerint kitagadásnak van helye, ha a köteles részre jogosult a. / az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne; b. / az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el; c. / az örökhagyó egyenesági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el; d. / az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettséget súlyosan megsértette; e. / erkölcstelen életmódot folytat; f. / jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték. Úgy vélem olvasónk előtt is érthetővé vált, hogy a kiskorú unokák a fentebb felsorolt ki- tagadási okokat nem valósították meg, ennélfogva kitagadásuk szóba sem kerülhet. A jelen esetben szükségtelen a kötelesrésszel való foglalkozás, de ha már olvasónk megkérdezte, - általános ismeretek bővítése céljából mások okulására is közlöm, hogy köteles rész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti meg, ami neki - kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna. A köteles rész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. A törvény felsorolja azokat az eseteket is, amelyek nem tartoznak a kötelesrész alapjához, de ezekkel most nem foglalkozom, ugyanis a kérdezett eset kapcsán semmi jelentőséggel nem bír. Javaslom olvasónknak, hogy az örököstársak lehetőleg egyezzenek meg, mert ebben az esetben is igaz az a közmondás, hogy „a sovány e- gyezség is jobb a kövér pernél”. Dr. Verebélyi Gyula
