Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04-05 / 130. szám

1994. június 4—5., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Nyílt Tér 7. oldal AZ IZLANDIAK ARANYOS EMBEREK Björk Gudmunsdottir- Rajongója vagyok, nagyon szeretem a zenéjét! Nem üzen valamit a nagyapjának? Át tu­dom adni, minden reggel lá­tom az uszodában - mondja lelkesen a hölgy a vonal másik végén, mielőtt adná a hívót, az izlandi külügyminisztert, aki gratulál Björknek „De­but” (A kezdet kezdete) című lemeze sikeréhez. A rövid, de családias, közvetlen hangú beszél­getésnek a The Face című angol lap munka­társa Ekow Eshun a ta­núja, aki londoni lakásá­ban kereste fel az izlandi Sugarcube rockcsapat volt énekesnőjét, Björk Gudmunsdottirt, aki pár hónap óta csak kereszt­nevét használja, s egy­szerűen mint Björk hó­dítja a világot.- Látja, ilyenek az iz­landiak - mondja moso­lyogva az énekesnő, mi­után letette a telefont. - Oly isteniek, oly aranyo­sak! Nem is tudják, hogy bánjanak velem. Mikor nemrég interjút kellett adnom, még ilyeneket is kérdeztek: hát most ak­kor híres lettél? Mennyit keresel? Találkoztál már Mi­chael Jacksonnal? A fiatalok már talán nem mind tudják a távoli szigetor­szágban, hogy egykor a Su­garcube tagja volt. Azért sze­retik, amit most csinál, meg a „Gling G long” című LP-jéért. Régi népdalokat énekel rajta, inkább jazz-ben elgondolva, mint rockosan vagy poposan. A „Debut”-nál is több pél­dányban kelt el eddig. Meg kell azt is jegyezni, hogy Björk alighanem egy ki- ! csit csodaszámba is mehet ott fönn északon, mert nem szőke és nem kék szemű, hanem egész sötét, majdnem fekete a haja. Ritkaság ez arrafelé, maga is mondja, és szívfor­májú arcában huncutul nevet­nek a szemei. Egyáltalán: az egész teremtés törékeny, könnyed. Honfitársnői leg­többje bizony kicsit nehézkes mozgású, szőke és magas. Vi­king fajta. Björk egyéves volt, mikor anyja - az izlandi nevek tradí­ciójából következtetve Gud- mun-nak hívják - fellázadt, otthagyta a férjét és hippi lett. Hippi közösségekben nevelte a lányát, járt a híres koppen­hágai Christianiában is. Björk volt az egyetlen gyerekpár a népes virág- és békeimádó hippicsaládban, és mindig na­gyon szerették. Csak tizen­egyéves volt, amikor megje­lent élete első lemeze („Björk”), amelyen a korabeli, sokak által kedvelt nagy tini­slágerekből énekelt néhányat.- Anyám élt-halt a hatvanas évek hippi életformájáért - mondja az énekesnő. - Még ma is büszke rá, hogy így éjt, mert boldog volt és szabad. Én meg mintha fiú lettem volna, minden akartam lenni: énekes, gördeszkabajnok, buddhista templom­ban akartam medi­tálni... Aztán hatal­mas zsákkal, sátor­lappal a hátamon au­tóstoppal nekivág­tam, hogy felfedez­zem Izlandot. Ha va­laki gyönyörűt akar, és szabad akar lenni az életében, azt mon­dom neki, csak ván­doroljon, csavarog­jon nyugodtan min­denfelé. Biztosan többet ér, mint az is­kola. Annál a zeneisko­lánál mindenképp, ahonnét végül meg­szökött. Elüldözte a kötelező és szentség­ként imádott „klasz- szikus” zene, de a tingli-tangli tiszavi­rág-életű popmuzsika pontosan ugyanúgy bosszantotta. Felvette hát a há­tizsákját és elment, magya­rázza, mert élni akart, és végre azt tenni, ami jólesik. Azt mondta mindig: hagyni kell az embert, hogy azt tegye, amit szíve szerint akar. Ez a leg­több, amit adni lehet neki. Björk Gudmunsdottir ván­dorlásai után aztán csak visz- szatért a rettenetes zeneisko­lába, és egy fiatal zenetanár óráin lassan rájött, hogy mit is adott Stockhauser vagy Schönberg a rockzenének. Azóta új, izgalmasabb színek­ben látja a világot. Vass Imre Már csak a keresztnevét használja Érdekes történetek szerte a világból Mi több, a közönség már be­Sok furcsaság történik a világ­ban. A Ferenczy Europress Bu­dapest sajtóügynökségtől kap­tuk az alábbi történeteket. Ki a gepárd karmaiból Csaknem tragikus véget ért egy osztálykirándulás az amerikai Jackson városka szafari-park­jában. A nyolcéves fiúk és lá­nyok éppen a gepárdok kifutó­jánál bámészkodtak, amikor az egyik ragadozó hatalmas lendü­lettel átvetette magát az egyéb­ként biztosnak hitt kerítésen. Ledöntötte a lábáról az egyik kisfiút, Louis Bailay-t, s karma­ival fogva tartotta. Egy felnőtt a közelükbe kúszott, és suttogva odaszólt a gyereknek: tettesd magad halottnak! A csel bevált, egy idő után a gepárd elúnta a mozdulatlan zsákmányt, s fogai közt a fiú pi­ros baseball-sapkájával távo­zott. Nem sokkal később az ápolók elfogták. Louisnak pe­dig néhány nem túl mély kar- moláson kívül nem esett baja. Tizennégy éves torreádor Ránézésre Charly Laloe is olyan, mint a többi arles-i fiú. Tizennégy éves, százhatvan centi magas, közepes tanuló. De ő Franciaország legfiatalabb torreádora. Első bikáját még nyolcesztendősen ölte meg, s most már nyolcnál tart áldoza­tainak száma. A kis legény nagy küzdő, bravúros teljesít­ményéért hat alkalommal is ki­érdemelte a legnagyobb dicső­séget: megkapta a bika orrát. cézi: El Lobo - magyarul: far­kas - néven emlegetik. Három évtizede csuklik A 23 éves fiatalember min­den különösebb ok nélkül el­kezdett csuklani, s azóta sem tudja abbahagyni. A most 57 éves John Crosland az elmúlt 34 évben orvosok tucatjait ke­reste föl, de semmiféle eljárás vagy gyógyszer nem segít rajta. A csuklás reggelenként ro­hamszerűen jelentkezik, a nap előrehaladtával fokozatosan enyhül, éjszakára pedig meg­szűnik. A Crosland-házaspár- nak egyébként - amely napi programját immár rutinszerűen a csuklási periódusokhoz iga­zítja - hat gyermeke van. Kislány, aki kiénekli magából az érzelmeket Él egy leány Vanyarcon, aki olyan, mint a legtöbb tizennégy-ti- zenöt éves kislány, egy valamiben azonban mindenképpen más. Szebben és jobban tud népdalokat énekelni. Ebben országos hírnévre tett szert. Nem azért, mert a zsűrinek tagja volt a pász­tói születésű, kiváló népzenei kutató, Tari Lujza is, aki így föl­dinek számít, hanem mert igazi tudásról, rátermettségről tett tanúságot a nyolcadik osztályos Mlinkó Szilvia. Május közepén Budapesten, a Fővárosi Pedagógiai Intézet­ben három, életkor szerinti ka­tegóriában folyt a verseny. Szilvia a legnagyobbak között indult. Hatvanan voltak. Ő lett az első. Szomorúak között egy vidám Két erdélyi dalt adott elő. Az egyiket a zsűri (Elment az én rózsám...), a másikat maga vá­lasztotta. A Kerek erdő, csen­des patak... című dalra azért esett a választása, mert szerette volna, ha a sok szomorú dal kö­zött egy vidám is szerepel a műsorában. Egyébként mintegy százötven népdalt fúj kívülről, s ha kell, még álmából felriasztva is elénekli. Felnőtt hölgyként nyilatko­zik, amikor az éneklés életében betöltött szerepéről faggató- zunk. Persze a kérdés sem ba- gatell. Szilvia megvallja, hogy örömét és bánatát egyaránt az énekkel fejezi ki. Hétéves kora óta énekel és táncol falujának Rozmaring nevű hagyomány- őrző együttesében. Versenye­ken már egészen korán, harma­dik osztályos korában elkezdett énekelni. Szépen csengő hang­ját az édesanyjától örökölte. Az ember persze nem min­denkor énekel egyformán jól. Mlinkó Szilvia Függ a lelki- és fizikai állapotá­tól. Kímélni illik a hangszála­kat. Szilviának is vigyáznia kell a hangjára. Ennek ellenére nem él aszkéta életet. Imádja a fagy­laltot, és ha nem készül ver­senyre, töméntelen mennyisé­get eszik belőle. A hűtött italo­kat pedig még a versenyeken is fogyasztja. Persze a megfázás­tól óvakodik. Ám ha mégis kú­rálnia kell magát, akkor tea he­lyett cukorral kikevert tojást vagy mézet iszik. Az országos megmérette­tésre komolyan, tudatosan ké­szült. Már egy hónappal előtte kezdte összegyűjteni a kedvenc dalait. Reménykedett a siker­ben, de amikor meghallotta ve- télytársait, egy kissé elpárolgott az önbizalma. Csak a harmadik helyre rangsorolta magát. Milyen haszonnal járt a győ­zelem? Csak a tárgyakról tu­dunk beszámolni. Kapott két-két csodálatos - a jelzőt ő használja - lemezt és kazettát, egy-egy könyvet és oklevelet. Édesanyja egy pohár pezsgővel - mint az igazi nagylányokat - jutalmazta. Egyetlen kedves ba­rátja pedig kedvenc virágjából, a rózsából adott neki tíz szál vöröset. De Szilvia a mellékelt két hatalmas puszit sem felejti el megemlíteni. Ki készítette föl a győztest a versenyre? Ezen vita van két személy között. Mi nem aka­runk ebben igazságot osztani, helyette leírjuk a tényeket. Az iskolában Vravuska Józsefné tanította énekelni az országos győztest, aki külön órákon a színpadi megjelen(ít)éshez is értő Kovács Pál tanárhoz járt. A repertoár közel hetven százalé­kát ez utóbbi válogatta. Segítséget ígértek neki A hogyan tovább megszokott kérdésére Mlinkó Szilvia a leg­természetesebben válaszol: énekelni szeretnék továbbra is. Lesz rá lehetősége. A budapesti Zrínyi Miklós Gimnáziumban fog ősztől tanulni, és a szakem­berek segítséget ajánlottak neki. A Hamiskás együttes kí­séri majd. -ok­Jackson-napok a világ negyven városában Nemrégiben közöltük ugyan­ezeken a hasábokon a népes Jackson-família legfiatalabbjá- nak, Janet Jacks ónnak a fény­képét. A család kilencedik gyermekét egyik daláért a ran­gos zenei díjjal, a Grammyval tüntették ki, s következő albu­máért már 38 millió dollárt kap. Rohamosan növekvő népszerű­sége hovatovább világhírű bátyjáéval vetekszik. Michael Jacksonnal kapcso­latosan kaptuk a hírt, hogy a vi­lág 40 városában tartanak Jack- son-napokat augusztus 27-én és 28-án 36. születésnapja alkal­mából. A popvilág jelesei „Amíg nem bizonyosodik be bűnös­sége, ártatlan” — jelszóval lép­nek fel többek között Montre­alban, New Yorkban, Moszk­vában, Tokióban, Rio de Janei- róban és Los Angelesben, hogy a nyilvánosság előtt is támoga­tásukról biztosítsák a megvá­dolt popkirályt. Az alkalomból lesz majd a világpremierje a Never turn out your light (Sose oltsd ki a fénye­idet) című Jackson-dalnak, aminek szomorú aktualitása a Nirvana énekesének közel­múltbeli öngyilkossága. A szülői szeretet semmivel nem pótolható Van egy történet Japánban a szamurájról, aki magához hívatta három fiát, és mindegyik kezébe egy-egy nyílvesszőt adott, hogy törjék ketté. Mindhárom legénynek sikerült. Ezután három nyílvesszőt tett össze, és így adta oda. Egyik fiú sem tudta szét­törni a vesszőket. Ha összefogtok - mondta erre az apa -, senki sem tud legyőzni benneteket. Napjainkban ezt az erőt kölcsönzi tagjainak a család, amelynek hiányától oly sok gyerek szenved. Erdős Istvánná, a salgótar­jáni önkormányzat nevelési ta­nácsadójának pszichológusa. Húsz éve tevékenykedik ezen a pályán. Négy gyerek édesanyja. A legkisebb még óvodás, a má­sik gimnazista, a harmadik egyetemre jár, a legidősebb már önálló családot alapított: nős. Az unoka tizenhat hónapos.-Az ön családjában min­den korosztály megtalálható. Mit jelent a gyerek számára, ha van testvére?- A testvérekként felnövő gyerekek az alkalmazkodás olyan szintjét tanulják meg, amilyent az egyedüliek sokkal keservesebben tudnak elsajátí­tani. A testvérek léte máskép­pen alakítja a személyközi kap­csolatokat, pozitívan hat az ér­zelmi élet, a személyiség alaku­lására. Ezek a gyerekek bizto­sabban állnak a talpukon, mert tudják, hogy a testvérükre szá­míthatnak a különféle helyze­tekben. Még a szülőnek is jobb; ő is számíthat gyerekei megér­tésére, segítségére.- A nevelési tanácsadóba olyan gyerekek járnak, akik­kel valamilyen viselkedési, magatartásbeli problémák Erdős Istvánné vannak. Mit tapasztal: az egyénre és a családra is na­gyobb terheket rovó rend­szerváltozással megnőtt a problémás gyerkőcök száma?-Nem mondhatnám. Inkább azt tapasztaljuk, már egy éve, hogy a szülők érzékenyebben reagálnak a problémákra, és jobban keresik a megoldást. Régebben a családok zártabbak voltak, nehezebben fordultak segítségért. Ma már nincs így. A legtöbben maguk hozzák a gyerekeket és nem az intézmé­nyek küldik. Persze, lehet, hogy a pedagógus tanácsolja, de mégis gyökeres fordulatnak ér­zem a családok viszonyát a problémákhoz. A szülőben is megvan a segítés szándéka, és ez nagyon fontos.- Mennyi gyerekkel foglal­koznak egy tanév alatt?- Mintegy kétszázötven gye­rekkel. Vannak, akik többször is jönnek.- Úgy érzékeli, hogy ma­napság nehezebb a gyerekek családon belüli helyzete?- A szülők egzisztenciális gondokkal küszködnek. Ez sok energiát elvesz tőlük, a gyerek­kel kevesebbet tudnak törődni, foglalkozni. Nem kap elég irá­nyítást ahhoz, hogy a maga kis életében kellőképpen el tudjon igazodni. Nagyon tapasztaljuk, hogy a gyerekek milyen hálá­sak az elbeszélgetésekért, mennyire fontos nekik, hogy beszélgetnek velük, hogy fi­gyelnek rájuk, csak rájuk. Ret­tenetesen hiányzik nekik a személyükhöz szóló figyelem. Egy nagyobbacska srác, olyan tíz-tizenkét éves először igen kényszeredetten érkezik, aztán pedig már magától jön, és tartja számon az újabb találkozót.- Ez az igazi sikerélmény...- Igen. Ha szívesen jönnek, ha megnyílnak előttünk, mint egy virág. Meg amikor az óvoda, az iskola visszajelzi, hogy a gyerek egészen másként viselkedik, mint korábban.- Mit tanácsol, a szülők ho­gyan tegyék boldogabbá cse­metéik életét?-Tudják, hogy a gyerekkor egyszeri és megismételhetetlen. Ha törődésben, a szeretetben nem adjuk meg a kellő mennyi­séget, akkor az később pótolha­tatlan, és rengeteg rossz elindí­tója lehet. Meg kell tanítani a gyereket a szeretetre, hogy másra is oda tudjon figyelni. Meggyőződésem, hogy hoz­zánk azért jönnek szívesen a gyerekek, mert érzik, hogy na­gyon szeretjük őket. Nagyon élvezik ezt a helyzetet. A pszichológusnő végül el­mesél egy történetet. Egy ötö­dikes nebulóról szól. Az órá­kon zabolátlan volt. Iz- gett-mozgott, mint a higany. Még le is vetkőzött. Novem­bertől jár a tanácsadóba. Nemrég kapták a tájékozta­tást: a legénykét, mintha ki­cserélték volna. Ezt tette vele a szeretet. Az, hogy fontosnak érezheti magát ő is. Sulyok László

Next

/
Thumbnails
Contents