Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04-05 / 130. szám

4. oldal Salgótarján Es Környéke 1994. június 4-5., szombat - vasárnap PRIVATIZÁCIÓS „SZERENCSE" A nagy hal megeszi a kicsit? A magánosítással majd min­denki egyetért. Vita a dön­tések hátteréről szokott kiala­kulni. A történet hivatalosan arról szól, hogy a kisemberek tu la jdonszerzését elősegítsék... Az SVT-Wamsler Háztar­tás-technikai Rt. privatizációja is sikeresen befejeződött. Az át­alakulás első ütemében a mün­cheni székhelyű Wamsler cég 30 százalék tulajdont vásárolt meg. Most az állam piacra dobta a tulajdonában lévő 55,64 százaléknyi 556 millió 350 ezer forint névértékű rész­vényeit. A vagyon 40,15 száza­lékos árfolyamon kelt el. A dol­gozók vásárolták meg saját vál­lalatukat. Látszólag! Az ötszázhetvenkét munkás alkotta MRP szervezet valójá­ban csupán a cég 5,1 százalékát kitevő részvénycsomagot sze­rezte meg. A privatizációs kon­zorcium másik fele a RÓNA MBO Befektetési Kft. viszont 50-54 százalékos részvényhá­nyaddal rendelkezik. Ennek a kft.-nek mindössze hat tagja van. A vezérkart tömöríti: Gressai Sándor vezérigazgató, Mede Sándor, a vezérigazgató gazdasági helyettese, Bacsa Ti­vadar, a vezérigazgató műszaki helyettese, Miklós László, a ve­zérigazgató kereskedelmi he­lyettese, Tari Miklós termelési igazgató és Czékmán József, a pénzügyi központ vezetője. Ok a többségi részvénycsomagot fel­ügyelő csapat tagjai. S ez a lé­nyeg, ez a meghatározó. Mert lehet utólag azon so­pánkodni, hogy a dolgozói részvényjegyzéssel nagyobb mértékben kellett volna élni. Az MRP szervezet vezetője, Czék­mán József bizonyára eleget is tett küldetésének... ha a cég szükséges fejleszté­seinek szellemében bejelen­tik majd az alaptőke-emelést, ez a kisrészvényesek lassú kiszoru­lását jelenti a vállalat tulajdon­lásából. Ahogy azt a "klasszi­kusok" megjósolták: a nagy hal megeszi a kicsit. (gig) Tanfolyam­A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád Megyei Egyesületériek szervezésében június 23-án új tanfolyam elő­adásai kezdődnek. A foglalko­zásokat munkanélkülieknek tartják az átképzési programok keretében. Tizenöt személy kezdi el a tanulást, az óvodai dajkák munkaköri feladatainak és kötelességeinek az elsajátítá­sát. Tíz héten keresztül heti húsz órában szereznek ismere­teket. Az előadásokat a salgótarjáni székházban tartják, s az elő­adók a megyeszékhelyen élő dajkáknak vezető óvónők és más szakem­berek köréből kerülnek ki. Az óvodai dajkák tanfolyamának szakmai felügyeletét a Nógrád Megyei Óvodai Szaktanácsadó látja el. Ezekben a napokban fejezik be tanulmányaikat a kereske­delmi menedzser- és biztosító- üzletkötő tanfolyam résztvevői. Összesen huszonötén végez­nek. Valamennyien munkanél­küliek voltak, de közülük né­hány közben álláshoz jutott. A többiek foglalkoztatására az Európa Biztosító megyei kiren­deltsége vállalkozik. Védett épület védtelen gazdája Vizsláson A műemlékvédelem mellett manapság nemcsak a szakembe­rek kardoskodnak. Tudjuk jól, sokak törődése és tevékeny­sége kell ahhoz, hogy múltunk értékes tárgyi emlékei fenn­maradjanak. De arról már jóval kevesebb az ismeretünk, mi­lyen tortúrával járhat például egy régi parasztház műemlék jellegűvé nyilvánítása. A vizslási Sándor Rozália regényeket írhatna arról, hogyan keserítette meg életüket az Országos Műemlékvédelmi Hivatal mindenáron való mentési munkája. Márciusban arról értesített bennünket a vizslási polgár- mester, hogy az önkormányzat meg szeretne vásárolni egy régi parasztházat, amelyet a műemlékvédelmi hivatal mű­emlék jellegűvé nyilvánított. De a házvételt az egyik örö­kös, nevezetesen Sándor Ro­zália gátolja. Mégpedig úgy, hogy az örökösök közül egye­dül ő nem mondott le örökség részéről az önkormányzat ja­vára. A többiek aláírásával hi­telesített dokumentum már ré­góta a polgármesteri hivatal­ban van. Bontani tilos, védeni kell- Nyolc éve folyik az ügy - mondja a levegőt nehezen kapkodva, pirosodó arccal a javakorabeli asszony, miután felkaptatott a szerkesztőségi lépcsőkön. Megtudjuk, hogy a műem­léki jellegűvé nyilvánítás kö­vetelményeként a mindenkori tulajdonos köteles az előírá­soknak megfelelően bánni az építménnyel. Az épület építé­szeti jellegzetességeit meg kell őriznie, lebontani nem szabad, köteles állagát meg­óvni.- Nézze meg ezt a sokadik levelet! - dugja orrom alá az asszony a műemlékvédelmi hivatal pecsétjével ellátott, fentiekről tájékoztató iratot. - Idősek vagyunk, miből fizet­nénk bírságot?... A testvéreim ugyan önként, de kényszerből mondtak le az önkormányzat javára az örökös részükről. Nem bírták az évek óta tartó nyúzást. De bele is beteged­tek, hogy lemondatták őket. Most meg tőlem vinnék in­gyen. Már rosszul voltunk, amikor a postás kopogtatott a portán. Tudtuk, csak rosszat jelenthet. Az évek alatt sokféle hiva­talban kilincseltek, hiába. Sándor Rozália a panasszal még az országgyűlési képvise­lőkhöz is elment. Ám a szeka­túra csak folytatódott. Egy ta­valy májusi keltezésű levél például 10 ezer forintos bünte­tést helyezett kilátásba, ha 15 napon belül el nem hárítják az épületben fennálló életve­szélyt. Az indoklásban az is szerepel, hogy az ingatlanon tartózkodni is életveszélyes, de a ház még a szomszédokat is veszélyezteti. A hivatalnok furcsa tanácsa Egy másik levélben arról ér­tesítik Sándor Rozáliát, hogy 600 ezer forinttal hozzájárulna az épület renoválásához az or­szágos hivatal. További másik azt írja, hozzájárulnak az in­gatlan eladásához, amennyi­ben a házat továbbra is fenn­tartják. Csakhogy a vevő újat akar építeni. Közben az épület állaga to­vább romlik. Aki akar, az hordja szét a huzavona tár­gyát. Az országos hivatal munkatársa szóban még azt is követelte az örökségéért egyedül küzdő idős asszony­tól, hogy őriztesse a portát, fogadjon őrt oda. Csak arról nem világosította fel senki, hogy neki, a tulajdonosnak is megvannak a jogai. Nevezetesen: az épület életveszélyességére hivat­kozva kérheti a műemlék jel­leg visszavonását. Annál is in­kább, mert a helyi önkor­mányzat és az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal is meg­állapította a tényt. A panaszost hallgatva azonban úgy tűnik, az érdekek mást diktálnak. Felkerestük Vizslás pol­gármesterét, Sándor Tibort.- Tudom, hogy jó cél érde­kében - az expóra készülve - ragaszkodik az önkormányzat az építészetileg értékes épü­lethez, amelyet az önök által felkért szakértő is életveszé­lyesnek nyilvánított, s ezzel lebontásra ítélte a házat. Ezek után joggal merül fel a kérdés. Nem arról van-e szó, hogy po­tom pénzért megkapva, jósze­rével kiadás nélkül akarnak a házhoz jutni? A józan ész nem azt diktálná, bontassék le ez a mindenki által veszélyesnek tartott építmény? Az önkormányzat nem tágít- Az ésszerűség valóban ezt mondatná velem is, de mert a műemlékvédelem nem veszi vissza a műemlék jelleget, az önkormányzat csak ragaszko­dik hozzá. Arról pedig, hogy az országos hivatal 600 ezret adna a rendbehozatalára, nem tudok. Zsanda úr, az ügyinté­zőjük az első szakaszban - amivel a közvetlen életve­szélyt háríthatnánk el - 2-300 ezret emlegetett. De Sándor Rozália nem adja az örökös részét tizenöte­zerért. Vajon mikor lesz meg­egyezés? Tuza Katalin A vita tárgya: a műemléki jellegű romos ház Huszonkét napirendi pont a testületi ülésen Salgótarján. A város önkor­mányzatának képviselő-testüle­tének soron következő ülését június 6-án, hétfőn délelőtt tíz órára hívták össze. A város­atyák kiadós munka elé néznek. A meghívókon huszonkét napi­rendi pont szerepel. Olvasóink közül is sokakat érdekelhet - az ülések nyilvá­nosak - néhány. Például a munkanélküliség helyzetéről és annak hatásairól szóló tájékoz­tató. Előterjesztője dr. Be- dinszki Katalin munkaügyi ki­rendeltségvezető. Bizonyára élénk vitát vált ki Detre Jenő alpolgármesternek a szemétkezelés korszerűsítésére, illetve az új szeméttelep kiala­kítására és működtetési kon­cepciójára teendő előterjesz­tése. Javaslat hangzik el a Ritas Kft. ügyvezető igazgatójának a személyére is. Tulipán Miklós osztályve­zető az önkormányzati tulaj­donban levő lakásók és helyi­ségek elidegenítésének szabá­lyait ismerteti. Szól az eladásra kijelölt lakásokról is, továbbá javaslat hangzik el a nem la­káscélú helyiségek eladására. RÖVIDEN Salgótarján. A Nógrád megyei fotóklub évtizedek óta részt vesz Nagykani­zsán, az Életünk című fotó- pályázaton. Ezen az ország egyik igen rangos megmé­rettetésén most is jelentős salgótarjáni sikerek szület­tek. Az egyik fődíjat, a Ma­gyar Fotóművészek Szövet­ségének diját Homoga Jó­zsef nyerte el. Buda László munkáiért oklevélben része­sült. A salgótarjániak közül Környei Gyula művei is si­keresen szerepeltek. Karancsberény. Va­sárnap délelőtt körmenetet tartanak a faluban. Az évti­zedek óta fennálló hagyo­mány szerint megszentelik azt a négy gulyibát, amit a négy evangélista emlékére állítottak fel. A fából készült építményeket már készíti az a négy család, amelyiket a feladattal megbízták. A fel­szentelés után a gulyibákat a családok házainál felállít­ják. Zabar. Hatvanmilliós be­ruházási költséggel meg­épült a falusi ivóvízhálózat. A községben 22 közkifolyót szereltek a hálózatra, s így már a település minden ré­szén egészséges ivóvízhez juthatnak a zabariak. Az új hálózatot - régóta várnak erre a pillanatra - a jövő hé­ten helyezik üzembe. Kazár. A Nápoly melletti Petinába kapott meghívást a helyi, főként középiskolá­sokból álló hagyományőrző együttes. Az augusztus eleji fellépésükkel a Spigea Rossa nevű csoport tavalyi vendégszereplését viszo­nozzák. Az olasz városkába az énekesek, táncosok és zenészek mellett öltöztetők is utaznak, összesen negy- . vénén. Az oldalt szerkesztette: Sulyok László Hétfői lapszámunkban: Balassagyarmat és környéke ÉPÜL AZ IVÓVÍZHÁLÓZAT KISHARTYÁNBAN . Jó ütemben halad a vezetékes ivóvízhálózat csővezeté­keinek a szerelése. A Schumaer és Társai Rt. dolgozói. - Szita András, Szabó János, Stark János, Minalik László és Király Dénes - a távvezeték összekötésének munkáit végzik a település határában. -Fotó:Rigó Tibor­Salgótarján és környéke „Nyugodt típus vagyok, viszonylag sok belső feszültséggel” Ami kifejezetten zavarja, az az irigység. Amivel sűrűn találko­zik. A felszínen annyi látszik, hogy karriert futott be. Boldvai László, a salgótarjáni választókerület új országgyűlési képvise­lője, akivel az elmúlt négy évben nem volt sikk barátkozni.- Hogy érzi, mennyire is­merik az emberek?- Szerintem néhány ezren ismernek. Az is számít, hogy az ember tősgyökeres salgótarjáni. Azt persze nem állítom, hogy 14 ezer ember - aki rám szava­zott — jól ismer.- Véleménye szerint hon­nan ismerhetik?- Gyerekkoromból, iskolá­ból, az acélgyárból, az ifjúsági mozgalomból. Ismerhetnek az elmúlt négy évben politikus­ként, a szocialista párt megyei elnökeként. Viszonylag fiatal korom ellenére sok olyan he­lyen volt módom dolgozni, ahol széles emberi kapcsolatokat le­het ápolni.- Érzékeny típus?- Igen. De nem mutatom.- Ez azt jelenti, hogy gyak­ran lehet önt megbántani?- Elég gyakran, ezzel együtt nem vagyok sem haragtartó, sem törlesztő típus.- Gyakran meg is bántják?- Igen. Rossz, hogy nem adom ki magamból a feszültsé­get. Ha jól látom magamat - persze inkább a környezetemet kellene megkérdezni - nyugodt típus vagyok, viszonylag sok belső feszültséggel. Abból a szempontból viszont szerencsés alkat vagyok, hogy nem hordo­zom ezeket túl sokáig magam­ban. Ami kifejezetten zavar, az az irigység.- Találkozik vele?- Elég sűrűn. Boldvai László- Mire irányul?- Nagyon sokan azt látják, hogy az ember - idézőjelben - karriert futott be. Nem látják a mögöttes teljesítményt, ennek az apró munkáját, a konfliktu­sait, küszködéseit - erről nem ők tehetnek.- Ezeknek a küszködések­nek mennyire issza a levét a családja?- Eléggé. Főleg a gyerekek. Egy- és ötéves a két fiú. Gya­korlatilag reggel látom őket. Ha szerencsénk van, én tudom el­vinni őket óvodába. Ezek nem megismételhető események, nem lehet reprodukálni, hogy még egyszer egy és öt évesek legyenek. Ezek az életszaka­szok kiesnek. Talán ők is, de én biztosan szegényebb leszek va­lamivel.- Képviselőként is Salgó­tarjánban lakik majd?-Persze. Salgótarján és Bu­dapest között utaztam az elmúlt három évben is. Fárasztó volt, de ez is beletartozik. Nem tö­röm ezen a fejem.- Erre a napi ingázásra mondják, hogy egy-két évig bírható. Ezen már túl van.-A normális munkarendbe belefér. Meg lehet csinálni.- Szereti a „nép” kifeje­zést?-Nem nagyon. Rakódott rá az elmúlt években némi pejora­tív felhang. Szeretem az egyes embereket, akik konkrét való­ságukban megfoghatók. Nem szeretem, ha politikusok a népre hivatkoznak.- Mik az emberi gyengéi - saját váleménye szerint?- Könnyen megbocsátó va­gyok. Nehezen kerülök bárki­vel végletes konfliktusba.- Mit szeret magában?-Talán a nyugodtságomat. Nem mondom, hogy így szület­tem, tudatosan neveltem ma­gam erre. Jó, ha az ember nem első dühből, érzelemből reagál. Elég nagy a tűrőképességem. Ezt normális emberi magatar­tásformának tartom, politikus­nál pedig kifejezetten szeren­csés.- Hogyan változnak az em­beri kapcsolatai?- Az elmúlt négy évben nem sok érdekbarátság kötődött. Nem volt sikk velem barát­kozni. Megpróbáltam ebben is a pozitívumot meglátni. Ami ebben a négy évben kitartott barátságként, együttműködés­ként, korrekt kapcsolatként, az kipróbált, arra lehet alapozni.- Szakadtak meg kapcsola­tai négy évvel ezelőtt?- Szakadtak. És az is termé­szetes, hogy felszálló ágban újabbak teremtődnek.-Mennyire tudja kiszűrni ezekből a kapcsolatokból az érdekből és az őszinteségből fakadót?-Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy ki tudom szűrni. Dudellai I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents