Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04-05 / 130. szám
ß.oldal Női dolgok 7.oldal Nyílt tér 8.oldal Környezetvédelem 1994. június 4-5., szombat - vasárnap Arcok harcok 9.oldal Szabadidő lO.oldal Hobbi 11.oldal Munkatársaink könyvbemutatói A hagyományokhoz híven meglehetősen gazdag az idei könyvhét megyei programja, amelyről folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat. Az elkövetkező napok eseményeinek sorából kiemeljük a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár két rendezvényét. Mindkettő szerkesztőségünk egy-egy munkatársának irodalmi, elméleti munkásságához kapcsolódik. A kötetet bemutatja: Alföldy Jenő Bódi Tóth Elemér Európai tea című kötete ugyan már karácsonyra megjelent, de a Balassi könyvtárban június 9-én 16 órakor tartják a bemutatóját. Alföldy Jenő irodalomkritikus, a kötet szerkesztője mutatja be a válogatást, amely az újságíró-költő eddigi pályafutását reprezentálja. A könyv megjelenése utáni napokban, az 1993. december 24-26-i - azaz karácsonyi - számunkban beszélgetést közöltünk a költővel. A Szürkeségben a sárga hold alatt című írást Zengő Árpád jegyezte. Csongrády Béla Kötődések című művészeti elemzéseket és tanulmányokat tartalmazó kötetét a Nógrád megyei Mikszáth Kiadó jelentette meg a mostani ünnepi alkalomra. A könyvet Burányi Ferenc költő ajánlja az érdeklődőknek június 13-án 16 óra 30 perctől. Kötődésem a Kötődésekhez (Részlet Baranyi Ferenc előszavából) Csongrády Béla lokálpatriotizmusa azért rokonszenves nekem, mert a szűkebb hazájához, Nógrádhoz kötődő írók és más művészek munkásságában nemcsak azokra a kötődésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a felvállalt országrészhez, de még inkább a szülőföldhöz láncoló köldökzsinórt jelentik, hanem azokra is, amelyek a teljes magyar kultúrához - és ily módon az egyetemes művelődéstörténethez - kapcsolják az ottani alkotókat. Nekem így, ilyen módon kettős értelmű ennek a kötetnek a címe, anélkül, hogy kétértelmű lenne. Határozottan és világosan kimutatott kötődésekről van szó, amelyek azonban kétirá- nyúak: odabogoznak Nógrádhoz, de or- szágba-világba szét is szálaz- nak onnét. Elfogult vagyok Csongrády Bélával, mert egyetemi időnk óta a barátaim között tartom számon. Szermélyesen kötődöm tehát a munkáihoz is. Ám az én kötődésem ehhez a könyvhöz szintén kettős, nemcsak a szerzőhöz fűznek baráti szálak, hanem azoknak az alkotóknak egy részéhez is, akikről Béla ír. Sajnos, halott is akad már köztük: Gerelyes, Vihar Béla. De - hál’istennek - javában munkálkodik még Czinke Feri, Bódi Tóth Elemér, Jobbágy Károly és Gaál Pista, a filmrendező... És még valami: nemcsak a színvonal egyenletes. A szemlélet is. A húsz évvel ezelőtt írt dolgozat ugyanannak az eszmeiségnek a látószögéből ítél és értékel, mint az, amelyet napjainkban vetett papírra a szerző. Ritkaság ebben a köpenyfordítós világban. A könyvhét újdonsága: A bíboros és a katona Az ünnepi könyvhét egyik Nógrád megyei szempontból fontos eseménye, hogy megjelent a Balassagyarmaton élő Tyek- vicska Árpád levéltáros A bíboros és a katona című könyve. A szerző saját kutatásaira alapozva tárja fel Mindszenty József bíboros és Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy, a rétsági honvédségi alakulat törzsfőnökének forradalom alatti összetalálkozását, s annak következményeit. A szerző első könyvét a Századvég Kiadó és az 56-os Intézet jelentette meg. Az alábbi részletek Tyek- vicska Árpád könyvéből valók. A harmincadikáig eltelt idő Felsőpetényben sem telt el események nélkül. Mind itt, mind a szomszédos Nőtincsen már az első napokban felvonulásra, csillagverésre került sor... Tudtak Mindszentyről Mindszenty felsőpetényi tartózkodása, ha nem is közismert, de azért tudott volt a környező falvakban is. Részben... a környékbeli községekben élő ávó- sok elszólásaiból... Még ugyanezen a napon megérkezett Felsőpeténybe Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke...Áz aznapi tárgyalás teljes kudarccal végződött: Mindszenty nem volt hajlandó mozdulni... A telefon elnémulása végleg izolálta a külvilágtól a bázist... Ezután az őrnagy és állománya, némi tanakodás és az előállott helyzet mérlegelése után. sebtiben létrehozta a maga „forradalmi tanácsát”, mely azután közös döntéssel, jegyzőkönyvileg megszüntette a bíboros őrzését (délután már mindannyian civilben voltak, a karjukon nemzetiszínű szalaggal.) Döntésükről Németh 18 óra körül tájékoztatta Mindszentyt, közölve vele, hogy szabad... Vitára már nem is volt idő, mert hamarosan megállt a felsőpetényi kastély előtt a rétsági páncélos ezred parancsnokának gépkocsija, és kiszállt belőle Stifft Róbert, Vajtai Gyula, Tóth József főhadnagy, Gaíajda Béla hadnagy és Janecskó János, a felsőpetényi nemzetőrség parancsnoka - Mindszenty bíboros „kiszabadítói”. A bíboros távozásának hírére a felsőpetényiek százai gyülekeztek a kastély kijáratánál. A főpap megállt előttük és néhány búcsúszót váltott velük. Zá- borszky Csaba, akkori evangélikus lelkész emlékezete őrizte meg a felsőpetényiekhez intézett búcsúszavait: ,JJát elmegy bíboros úr?” - kérdezte egyikük, mire a főpap így válaszolt: Tyekvicska Árpád „Melyik madár nem repül ki, ha kinyitják neki a kalitka ajtaját?...” Rétságon... a bíborost ... bevezették Pálinkás irodájába, ahol az mindkét nevén bemutatkozott neki... Beszélgettek. Később Pálinkás áthívta Garamit is. Tőle a bíboros, még mindig látható aggodalommal, érdeklődött további sorsa felől. Garami megnyugtatta: „En kommunista vagyok! Ha tud hinni egy kommunista szavának, kérem, higgye el, hogy holnap reggel Budapestre fogjuk szállítani Ont...” Garami távozása után Pálinkás őrnagy vette át a parancs- noklást... Intézkedett Mindszenty és a laktanya fegyveres biztosításáról... A tömeg mindenütt ünnepelte Másnap reggel hat órára állt össze a menetoszlop, mely egy rohamlövegből, egy T-34-es harckocsiból, két katonai tehergépkocsiból, két Pobedából..., az újpestiek tehergépkocsijaiból és utóvédként még két harckocsiból állt... A menet híre gyorsan terjedt ... A szomszédos Szendehelyen már harangszóval várták a bíborost. Vácon... a hatalmas tömegtől nem lehetett továbbmenni, Pálinkásnak még a pisztolyát is elő kellett vennie... Körülbelül délelőtt 9 óra felé - az összegyűltek ovációja mellett - érkezett meg a menet az Úri utcába, ahol az érseki palota volt. tzí is Anna Moll, akinek dal- J\ lamos nevében szelíd szomorúság bujkál? Sokakat foglalkoztatott ez a kérdés, amikor verseskötetének első kiadása (1990) Itt éltünk közietek címmel megjelent. Hónapok múlva leplezték csak le, hogy kifogta Anna Moll kezét. Nógrádi Gábor képzeletében született meg ez a magyar származású, Amerikában élő költőnő, aki férjével állatmenhelyet alapított az elűzött háziállatok számára. Mögé rejtőzik Nógrádi Gábor, amikor állatsír- verseiben egy amerikai kisváros, Billingston emberi-állati viszonyait mutatja be. Mennyire jár szokatlan úton Nógrádi Gábor, amikor kitalálja Anna Mollt, akire átruházza szavai erejét? Játszott álarcokkal a portugál Pessoa, a francia Ajar, a magyarok közül Weöres Sándor, vagy újabban Eszterházy Péter. A kötet szerzőjét - vallomása szerint - Edgar Lee Masters versei ejtették rabul, akinek egyetlen híres könyvében egy amerikai kisváros halottai vallottak életükről, világukról. Nógrádi Gábor Anna EGY VERSESKÖTET REJTÉLYEI Anna Moll: Itt éltünk köztetek Mollja állatéleteket és -halálokat idéz fel sírverseiben. A férfi költő egy költőnő maszkját veszi kölcsön, kinek női lényéhez természetesen illik az érzelgősség nélküli érzékenység. Nem a beavatottaknak szól a különös költői játék. Nógrádi Gábor tudatosan törekedett az érthetőségre és érdekességre. Kitörölt a müvekből mindent, ami bonyolult és homályos volt. Maga az „első költészeti marketingnek” nevezte kötetét, hisz családjának ifjabb és idősebb tagjai tesztelték közérthetőségét. M ivel több a könyv, mégis egyszerű, világos egyértelműségeknél? A kis epig- rammatikus versek tükrében megnézhetjük, kik is vagyunk. S nyugtalanítani kezd bennünket a kérdés: Mennyire vagyunk azonosak azzal, amit magunkról tartunk? Mert Bel- lingston lakóit valójában rólunk mintázták. Mi Anna Moll válasza? Megleljük abban, ahogy a kis sírfeliratokban összevillantja a két létezést: az állatit és az emberit. Az emberit, amelyben többnyire alig fontos, olyan érdektelen egy állat: és az állatit, melyben az ember sorsként jelenik meg. Margaretet, a versenylovat, mikor alkalmatlan lesz, ostorcsapások törik a kocsirúd mellé: „Tizennégy év, tizennégyezer ostorsuhintás...” Harryt, a szeretett házimacskát, kit a szomszédasz- szonyra bíznak, kidobják éjszakára: „s én, ki a kis Joanne meleg karjai közt aludtam mindig, csúnyán megfáztam, s elpusztultam hamar”. A börtöntöltelék, Jeremy White kutyája magára marad, amikor gazdáját elkapják: „Kóbor lettem újra, / legyöngített a bánat, s a sintér elkapott./ így végeztem egy orvosi laborban, l mint kísérleti állat. / Az emberiségért pusztultam el tehát, I pedig én csak Jeremyért akartam.” Sok minden, ami a valóságban csaknem az észrevehetet- lenségig köznapi, az az állatok, Margaret, Dodo és a többiekfelöl nézve a halál. De az ö állati lényük nem ítélkezik, nem ismeri a jót és a rosszat, csak érez és szenved. A húsvéti bárányt feláldozzák, a kakas levesbe kerül. Köznapi és szívszorító, s néha a halálnál is jobban fáj valami más. Ez a kötet különössége, Anna Moll válasza, s ami ebből fakad: a figyelmeztetés, amelyet már mindenkinek magának kell megfogalmaznia. A Tógrádi Gábor korábbi kö- 1V teteivel szemben (Kéthátú életünk, 1973, Alagsori zsoltárok 1979), melyeknek verseit kevéssé érthetőnek minősítették, az Itt éltünk köztetek című mindenkinek szól. Kísérlet, próba, játék és egyiknek sem haszontalan. Kedvelni fogják, akik kutatják a költői szerepcserék rejtélyeit. Izgalomban tartja majd azokat is, akik töprengnek néha rajta, mi az a varázslat, ami pár mondatból müvet teremt. Végül ajánlom mindenkinek, aki szereti az állatokat. Sándor Mária Könyvet vagy kenyeret? / irók, költők eredendő törekvése az olvasókkal való közvetlen találkozás. Amikor úgymond első kézből kapják müveikről, munkásságukról a véleményeket, amikor megtörténik a visszacsatolás. A tapasztalatok aztán később hasznosíthatók az újabb müvek születésekor. Ez az alkotói igény hívta életre az ünnepi könyvhetet. Az első könyvnapokat 1929 májusában rendezték Budapesten. A rendezvény pár év múltán az egész országra kiterjedő ünnepi eseménnyé fejlődött. A kiadók, a könyvkereskedők, az alkotók kimentek az utcára az olvasók közé. Maga Móricz Zsigmond is, a kor legismertebb és legnépszerűbb magyar írója. Az első szórakoztató könyvet kisiskolás koromban kaptam. Nagyon egyszerű kiállítású, vastag lapú, színes leporelló volt. Az iciri-piciri ök- röcskék történetét mesélte el. Azóta is szeretem a könyveket. Valóságos izgalom vesz erőt rajtam a könyvesboltokban. A friss könyv illata, jóságát tekintve, engem a friss kenyérére emlékeztet. Ugyanaz a mámorító, birtokolni vágyó érzés kerít hatalmába mindkettő esetében. Tudom, nemcsak én vagyok így ezzel. Ezrek imádják még az olvasnivalót. S nemcsak könyvtárba járnak, vásárolnak is. Annak ellenére, hogy ebben az évtizedben évről évre jelentősen nőtt a kiadványok ára. Ma egy kézikönyv vagy lexikon - nem is kell túlságosan különlegesnek lennie - ezer forintokat kóstál. Ma a könyvbarátság költséges szenvedély. Olyasmi, mint a kártyázás. Sokan aztán már nem is tudják szenvedélyüket az igényeik szerint kielégíteni, mert nem tudják megfizetni. Lemondásra kényszerülnek, ami kétségtelen hátrányba sodorja a tehetősebb embertársakkal szemben. Ilyen körülmények között a kultúra demokratizmusa, esélyegyenlősége csupán írott malaszt .marad. A könyvklubok próbálnak enyhíteni ezen a helyzeten, de lényegi változtatásra képtelenek. Ahhoz gazdasági fellendülésre, anyagi jólétre lenne szükség, hogy ne essen olyan közel egymáshoz a megszolgált fizetés és a könyvek ára. A könyv ünnepi hetében nem kívántunk iinneprontók lenni. Csak hát az igazság legtöbbször fájdalmas. Mindamellett bízunk benne, hogy egyszer újra lehetőségünk lesz felhőtlenebb kedvvel ünnepelni. Amikor véletlenül sem vetődik fel bennünk a megalázó kérdés: könyvet vegyek, vagy kenyeret? (su-la) Pásztó és Salgótarján vendége lesz Vámos Miklós író, könyvkiadó Június 7-én érdekes vendég lesz Pásztón és Salgótarjánban: olyan író, akit Hogy volt? című tévéműsorából százezrek ismernek, aki az írótársak könyveit megjelenteti, s aki viszonylag fiatal kora ellenére - még nem töltötte be a negyvenötöt - az egyik legtermékenyebb regényírónk. Néhány villámkérdés Vámos Miklóshoz, akinek Ha én Bródy volnék címmel látott napvilágot legújabb kötete. A máris népszerű kötetből lapunk olvasói a megjelenése előtt megismerkedhettek a legizgalmasabb fejezetekkel folytatásokban.- A mi korosztályunk vé- gigkisztáborozta Magyarországot. Sok százezren megfordultak Salgóbányán is..- Én is, méghozzá többször. Először gimnazistaként, a hatvanas években. Salgóbánya, kellemes foglalkozások, érdekes emberek. Helyesek voltak a lányok.- Csak ennyi?- Voltunk a bányában is, de töredelmesen bevallom, bennem inkább az hagyott nyomot, hogy a táborban hajkurásztuk a lányokat. A Bródy-könyv szerzője- Az ünnepi könyvhét vendégeként kedden délután kettőkor látogat Pásztora, a városi könyvtárba, és fél ötkor Salgótarjánba a megyei könyvtárba. Mit vár a beszélgetésektől?- Egyszerűen kíváncsi vagyok az emberek véleményére. Hiszen épp ez a könyvhét lényege, hogy a magamfajta író közvetlenül találkozhat az olvasókkal. Mindig közbeiktató- dik valaki, a könyvesbolti eladó vagy a könyvterjesztő. Csak évenként egyszer, néhány napra kapunk lehetőséget, hogy közvetítők nélkül érintkezhessünk az olvasókkal.-Tavaly az egész fővárosi rendezvénysorozatot fölvállalta, mint az Ab Ovo könyvkiadó társtulajdonosa és igazgatója. Az ideiből viszont csak egy napot vállalt.- Ez az egy nap is elég lesz. Megpróbálok inkább a kiadóra összpontosítani.- Az idei könyvhéten mivel jelentkezik az Ab Ovo?- Tizenegy kötettel, ezek közül négy szerepel a hivatalos listán. De szerintem a többi is igényes választékot tükröz. Szeretném kiemelni Spiró György rémnovelláit, Kertész Ákos publicisztikai írásait, Mé- ray Tibor 1956 után játszódó regényét, Kapecz Zsuzsa, az eddig jobbára csak költőként ismert szerző első regényét, és van egy-két külföldről átörökített kötetünk is.- Nem beszélt a Ha én Bródy volnék című Vámos-kötetről, pedig ezt ismerik leginkább Nógrádban. E lap hasábjain jelent meg belőle tizenegy részlet.- Azért nem beszéltem róla, mert én írtam, ráadásul valamivel korábban jelent meg könyvalakban, mint a többi kiadvány. De ha már szóba került, hadd említsem meg, hogy a kötet harminchárom olyan fényképet tartalmaz, amelyek Bródy János magánarchívumából valók. Néhányat közülük elküldtem a Nógrád Megyei Hírlapnak, annak rendje és módja szerint meg is jelentek. Láttam viszont egy olyan fotót, amely ki tudja, honnan került elő. Ha előbb szerzek róla tudomást, biztosan bekerült volna a könyvbe.- Talán még nem késő!?- Hál’istennek, jól fogy a kötetünk. S ha netán lesz belőle második kiadás... Zöldi László Dr. Csongrády Béla
