Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-29 / 151. szám
6. oldal Rejtélyvilág 1994. június 29., szerda elsüllyedt civilizáció az Atlanti-óceánban? • Senki sem tudja, hogy valaha létezett-e az Atlantisznak nevezett, rejtélyes civilizáció. Bán János újságíró kollégánk a fenti rajzon ilyennek képzeli el az elsüllyedt várost. Rejtélyek és kérdések Létezett-e Atlántisz, az egykori ókori civilizáció? Évtizedek óta keresik eredménytelenül annak ellenére, hogy legendákban, mítoszokban fennmaradt az emléke. Vannak, akik az özönvíz legendájához kapcsolják a sziget elsüllyedését. Másik cikkünkben olvashatnak egy elsüllyedt svéd csatahajóról is, mely úgy került hullámsírba, hogy előtte egyetlen lövést adott le. A régészek pedig vallatják az előkerült leleteket, s arra keresik a választ, hogy kiből is állhatott a legénység. Barta Zsolt Ki lehetett az első Éva? Két, egymástól függetlenül megjelent tudományos vizsgálódás is arra a következtetésre jut, hogy az emberiség egyetlen „Évától” származik, vagyis egy olyan ősanyától, aki mintegy 200 ezer évvel ezelőtt élt Afrikában. Szemben azzal a nézettel, hogy az ember a Földön több helyen, egymástól függetlenül fejlődött, a Nature című folyóirat egyik cikke és egy másik, statisztikai alapokon nyugvó kutatás egyaránt arról számol be, hogy az emberiség mégiscsak egyetlen forrásból származhat. A DNS-lánc genetikai vizsgálatával foglalkozó kutatók már 1987 óta feltételezik az egyetlen ősanya létét, s most ez nyert megerősítést. A másik elemzés úgy jutott el az egyetlen ősanya teóriához, hogy egy statisztikai módszerrel, a mátrix-korrelációval a különböző területekről származó emberi koponyákat hasonlított ösz- sze. A kutatások arról továbbra sem adnak felvilágosítást: pontosan hol is lehetett az emberiség bölcsője, vagyis az a hely, ahol Éva ősanyánk élt. Atlantisz: Létezhetett-e évezredekkel ezelőtt egy olyan civilizáció, mely az emberiség közös emlékezetében fennmaradt? Miért maradt fenn egy, az óceánban elsüllyedt világ mítosza az Atlanti-óceán két partján? Az ókori fáraók papjai ismerték Atlantisz legendáját, Platón - a híres görög filozófus - rájuk hivatkozva említi egyik művében a gazdag várost. Kolombusz Kristóf olvasva a görög gondolkodó művét, sejtette, hogy az óceánon nyugatra hajózva nemcsak a vélt Indiába juthat el, de érintheti a régi civilizáció szigeteit is. Ma sokan vannak olyanok, akik hisznek egy elsüly- lyedt(?) világ egykori létezésében. Rengeteg könyv, írás született a legenda alátámasztására, illetve cáfolatára. Egy azonban biztos: egymástól akár sok ezer kilométerre élő népek emlékezetében fennmaradt Atlantisz létezésének a lehetősége. S hogy mikor virágzott, illetve hol is volt a város - egy állítólag korabeli szemmel fejlett civilizációnak nevezhető település -, csak találgatások vannak. Ezeket a feltevéseket foglaljuk össze írásunkban, lehetőségeinkhez mérten. Platón említése Az idealista görög filozófus Platón - időszámításunk előtt, a IV. század első felében - Tima- iosz művében a következőt írja egyiptomi forrásokra hivatkozva: „ ... akkoriban a tenger ott még járható volt. Ugyanis a szoros előtt, amelyet Héraklész Oszlopainak neveznek (Gibraltár, a szerk.), egy^ sziget terült el, nagyobb, mint Ázsia és Líbia együttvéve, s erről a szigetről akkoriban még át lehetett kelni más szigetekre, ezekről pedig túlnan fekvő egész világrészre... Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy, csodálatra méltó birodalom állt fenn, mely nemcsak az egész szigeten, hanem sok más kisebb szigeten és ama szárazföld egyes részein is uralkodott, hatalma ezenkívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig, és Európára Türréniáig... Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt... Atlantisz szigete elmerült a tengerben. Ezért nem hajózható a tenger ma sem, mert a sekélyes iszaptömegek, melyeket a süllyedő sziget felhalmozott, lehetetlenné teszik.” Ám Platón Szolónra, az athéni törvényhozóra hivatkozik, aki viszont az egyiptomi papoktól hallott a katasztrófáról. A katasztrófa időpontja De mikorra is datálják az elsüllyedés időpontját a kérdéssel foglalkozók? Yliaster Daleth könyvében Alexander Gor- bovszkijra hivatkozik, aki az időszámítás előtti 11653. és 11542. évre teszi a lehetséges dátumot. Azaz 111 év van a két évszám között. Gorbovszkij számításait egy Indiában használatos Nap-Hold, a maják naptára, egy egyiptomi naptár, illetve egy asszír naptár felhasználásával, illetve összevetésével készítette el. Gorbovszkij egyébként az Elsüllyedt legendák könyvében megjegyzi, hogy i. e. 11800, illetve 11600 között jelentősen csökkenhetett a Föld lakóinak a száma. Úgy véli, hogy ebben az időszakban az életfeltételek jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint korábban. Arra a következtetésre jut, hogy földrengések, szökőárak, vulkáni tevékenységek következtében pusztulhatott el az emberek egy része.(Valószíni), hogy ekkor volt a Bibliában is említett özönvíz.) Az özönvíz előtti civilizáció neve Charles Berlitz Nyomtalanul című könyvében foglalkozik az atlantiszi kérdéssel. Megemlíti, hogy az ősi kultúrák nyelvében fennmaradt az egykori paradicsomi civilizáció emléke. A görögök a szigetet Atlantisznak nevezték, a karthágóiak Anthi- liának, az egyiptomiak Amenti- nek, a kelták Atlantidának, a baszkok — őshazának tekintik - Atalaintikának, a berberek At- arantesnek, az óceán nyugati partján, az aztékok, maják Azt- lánnak hívták a keleti szigetet. Egy biztos: ha Berlitz állítása igaz, úgy az egymástól térben sok ezer kilométerre élő vagy élt kultúrák tudtak egy ma már csak legendákban létezett világról. Mielőtt a víz alá kerülhetett Várkonyi Nándor a Szíriát Oszlopai című kiváló könyvében foglalkozik az elsüllyedt civilizáció kérdésével. Leírja, hogy még a múlt században megállapították, hogy az Atlanti-óceán fenékalja korántsem sík, hanem hegyes-völgyes, csakúgy mint a szárazföld. Északról-Délre húzódó legszélső nyúlványai Izlandtól az Antarktiszig húzódnak. 1912-ben a párizsi oceanográfiai intézetben érdekes eredményre jutottak, miután egy lávadarabot hoztak fel az Azori-szigetektől 500 mérföldre. Kiderült, hogy a vizsgált minta - miután a magmakamrából a felszínre jutott - rendes légnyomás alatt hűlt ki. Azaz nem érte víz. Vagyis egy szárazföldi, nem pedig egy tenger alatti vulkánnak kellett kidobnia a lávadarabot. Ha ez igaz, úgy elképzelhető, hogy azon a környéken szárazföld lehetett. A láva egyébként a vízben 15 ezer év után szétbomlik, úgyhogy ennél fiatalabbnak kell lennie a mintának. Azaz későbbi vulkánkitörésről lehet szó. Atlantisznak még nem akadtak a nyomára. Emlékét a legendák, ősi mondák őrzik. Ami azonban biztos: hogy különböző civilizációknak megvan, illetve megvolt a maga atlantiszi képe. Azaz: az emlékezet valahonnan egy közös emlékből építkezik. Az elsüllyedt város ugyanolyan rejtélyes, mint a Dél-Amerika hegyei alatt húzódó óriási alagútrendszer születése. Vagy az, hogy ki is építette a piramisokat. Elméletek, feltevések vannak, a rejtély megoldására azonban még várnunk kell. Barta Zsolt EGY CSATAHAJÓ DICSTELEN PUSZTULÁSA Vallanak az évszázados csontvázak • A legyözhetetlennek kikiáltott XVI. századi Armada egyik csatahajójának a makettje. A vitorlás 112 ágyúval félelmetes tűzerőre volt képes. Az Armadát az angolok legyőzték 1588-ban. Aki a 70-es évek elején járt Stockholmban, azt svéd vendéglátói bizonyára elvitték „Észak Velencéjének” akkoriban megnyílt nevezetességébe, a „Wasa” Múzeumba, amelynek egyetlen kiállítási darabját: egy, a tenger mélyéből szinte teljes épségben felszínre hozott és restaurált hadihajót folyamatosan locsoltak különleges vegyi anyaggal, hogy a faanyagot megóvják a további korhadástól. II. Gusztáv Adolf király és az akkori svéd flotta büszkesége, a „Wasa” csatahajó - a harmincéves háborúban küzdő Svédország legnagyobb hadihajója - 1628. augusztus 10-én a stockholmi kikötőben, néhány órával vízre bocsátása után felborult és elsüllyedt. A szerencsétlenséget feltehetően a hajó hibás tervezése - súlypontjának helytelen megjelölése - idézte elő. A hadihajót 1961-ben hozták felszínre, azonnal megkezdték helyreállítását és annak elkészülte óta Stockholm egyik turisztikai látványossága, amelyet a „Wasa” Múzeumban tekinthetnek meg az érdeklődők. Most a DPA német hírügynökség arról számolt be, hogy Ebba During svéd kutatónő közzétette megállapításait, amelyeket a hajón elpusztult 25 főnyi legénység csontmaradványainak a legmodernebb tudományos eszközökkel elvégzett vizsgálatából levont. Miről „vallottak” a csontvázak? A jó nevű svéd oszteológus (csontszakértő) szerint a halottak között két - 16 és 20 éves - nő is volt, akiket a Ylvának és Beátának nevézett el. „Beáta” fogazatának vizsgálata kiderítette, hogy a rossz táplálkozás okozta vitaminhiányban szenvedett, és fiatalabb korában különböző gyermekbetegségei is voltak. Ebba During arra a következtetésre jutott, hogy „Ylva” és „Beáta” testvérek voltak. A többi 23 csontváz „vallomásából” az derült ki, hogy jó néhányuknak ugyancsak viharos élete volt. A hajó elsüllyedésekor 25 esztendős „Ádám” ve- rekedős természetű lehetett, amit igazi „boxolóorra” és betört orrcsontja tanúsít. A 40 év körüli „Ivar” megnyomorított lábaival aligha tudott járni - ami valószínűleg az életébe került, amikor a hajó süllyedni kezdett: Feltételezhető, hogy valamikor, valamilyen ok miatt, levágták az összes lábujját. A hajó egyik evezője mellett holtan talált fiatalembernek, „Fülöpnek” az alsó állkapcsán, elöl, dupla sor foga volt, ami alighanem félelmetes kifejezést adott arcának, ha nevetett. Ráadásul - valószínűleg a szüntelen evezéstől - a szerencsétlen fiatalember karízületei teljesen eltorzultak. Mindent egybevéve - hangzik a végkövetkeztetés - a „Wasa” csatahajó legénysége nem éppen szelíd bárányokból állhatott. Az viszont továbbra is homályban marad, hogy ez a minősítés vonatkozik-e a hajó kapitányára, az egyetlen áldozatra, akinek a neve fennmaradt - Hans Jonsson kapitányra. Ebba During biztos benne, hogy a 62 darabból álló csontlelet aprólékos vizsgálata és Jons- sonnak a süllyedéskor bizonyítottan elfoglalt helyének ismerete alapján kétségtelenül sikerült a kapitány csontvázát azonosítania. Megállapította azt is, hogy csupán egyetlen bölcsességfoga volt... ELTEMETETT GÖRÖG VÁROS Megfejtik Akrotiri titkát A görögországi Akrotiri kikötő partjainál dolgozó régészek kilenc márványszobrocskát és egy olyan táblát találtak, amelynek segítségével megfejthetik, milyen írásmódot használtak Krétán, a bronzkor végén. Akrotiri Szantorini szigetén található. Ennek a szigetnek a lakossága virágzó életet élt a bronzkorban, mintegy 3600 évvel ezelőtt. Bár a szobrocskák is jelentős leletet alkotnak, a tudósok ennél sokkal többre becsülik azt az agyagtáblát, amelyen az úgynevezett „Lineáris A” írás található, a bronz korszak titokzatos betűvetése a krétai időszak végéről. Ilyen táblákat eddig alig találtak, s ez az oka, hogy az írást még eddig nem fejtették meg. Akrotirit Krisztus előtt 1625- ben tűzhányó-kitörésből származó láva pusztította el, ugyanúgy mint Pompejt. Pompejben, mint ismeretes, jóformán érintetlenül megtaláltak mindent, ami a vulkánkitörés előtt ott létezett, Akrotiriben azonban nagyon kevés a leletek száma. Ez arra mutat, hogy Akrotiri lakossága elmenekült közvetlenül a katasztrófa előtt. MÁSFÉL EZER ÉVIG KÉSZÜLT A kristály koponya rejtélye Sok tudós érdeklődését felkeltette, ill. vizsgálták tudományos módszerekkel, és a feltételezett korát 1000-12 000 év közé becsülték. Az 5,3 kg súlyú, hegyi kristályból készült halálfejet 1927-ben találta egy brit régészcsoport vezető régészének 17 éves, fogadott lánya, amikor születésnapján egy maja oltár romjai között turkált a mexikói félszigettől, Yucanától délre, egy trópusi őserdőben. A koponyához tartozó állkapcsot 3 hónappal később, 10 méterre az oltártól találták meg, szintén kristályból. Önmagában ez nem is lenne szenzáció ha nem tudnánk, hogy a kvarckristály sajátos tulajdonságai következtében csak igen kifinomult technikai eljárással munkálható meg. A kvarc ásvány kemény ségi foka 7. (a gyémánté 10-es), ezért kagylósán, szilánkosan törik, így nem hasítható. Hagyományos csiszo- lási eljárással, napi 12 órát dolgozva több, mint 1600 éven keresztül kellett volna csiszolni a kristálykoponyát, ez pedig eleve lehetetlen, hiszen a maja birodalom összességében nem állt fenn ennyi ideig. Továbbá az is elképzelhetetlen, hogy ilyen hosszú ideig készüljön egy kultikus tárgy. Épp ezért nem kizárt - a tudósok feltételezései szerint -, hogy a művészi kivitelezésű, technikailag hibátlan koponya földönkívüliek irányításával és segítségével készült. A kristálykoponya rejtélye tehát mind a mai napig megfejtetlen. A lubaantuni leletet azóta tulajdonosa féltékenyen őrzi. Hogy valóban egy másik dimenzióból mosolyog-e rajtunk, a koponya eddig nem árulta el, ill. azt, hogy van-e összefüggés a Viking 1. űrszondával, a Marson fényképezett arccal. K.K.E.