Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994. június 29., szerda Diákpanoráma 7. oldal JELENTKEZNI LEHET JÚLIUS 10-ÉIG Lapunk diákújságíró-tábora L apunk, a Nógrád Megyei Hírlap évek óta foglalko­zik gyermek- és ifjú korú szerzők felkutatásával, írásaik megjelentetésével. E célból működtetjük a Diákpano­ráma című egész oldalas ro­vatunkat is. A jövendő szerzői gárda szakmai fölkészítése, a me­gyei sajtónyilvánosság, vala­mint az oktatási intézmények által kiadott diákújságok utánpótlásának biztosítása céljából az általános iskolák 7. és 8. osztályos, valamint a középiskolák tehetséges toll­forgató tanulói számára me­gyei alkotótábort szervezünk augusztus 7-én estétől 12-én délutánig a Nógrád Ifjúságá­ért Alapítvány salgóbányai táborának faházaiban. A programban előadások hangzanak el az újságkészítés tartalmi és formai kérdéseiről, a résztvevők gyakorlati fog­lalkozások keretében próbál­hatják ki tehetségüket, tapasz­talatot szerezhetnek szerkesz­tőségünkben és a Hírlapot előállító egri nyomdában. A programról az Axel Springer-Magyarország Kia­dói Kft., a szállás és az étke­zés kiadásairól a Nógrád Me­gyei Közgyűlés, illetve a Nógrád Ifjúságáért Alapít­vány gondoskodik. A részve­vőknek előre láthatólag csak a táborba érkezés és az elutazás költségeit kell fedezni. Az alkotótábort tizenkét fiatal részvételével tervez­zük. Előnyben részesülnek a Diákpanoráma jelenlegi és le­endő rendszeres tudósítói. J elentkezni szerkesztősé­günk címén lehet július 10-éig rövid önéletrajzzal és tetszőleges témájú írásokkal vagy/és fotókkal. Süss egy pizzát - szerencsével! Vannak, akiknek mindjárt sikerül az egyetem, jó munkahely. Sokan a munkanélküliség, az átképzés, az újabb munkanélküli­ség félelmeivel viaskodnak. Még többen próbálkoznak és pró­bálkoznak. Gyakran sikeresen. Clemen Antal, Salgótarján má­sodik pizzériájának fiatal tulajdonosa a bátran vállalkozók kö­zül való.-Tulajdonképpen milyen végzettséged van?-Az ipari szakmunkáskép­zőben központifűtés-szerelőnek tanultam. Utána elvégeztem két tanfolyamot, egy ital- és büféá- rusitóit és üzletvezetőit. Ekkor ismertem meg a szakma forté­lyait. Közben ügynökösködtem három cégnél. Két megyét lát­tam el élelmiszeripari termé­kekkel.- Milyen lehetőségei, esé­lyei vannak a mai végzős diá­koknak az elhelyezkedéshez?-Rosszak. A piac most na­gyon telített. Többféle módon is bekapcsolódhatsz a kereske­delmi életbe. Például pályáza­tok útján, írhatsz önéletrajzo­kat, és küldözgetheted szét na­gyobb cégeknek. Az üzletelők, biztosítási ügynökök is nagyon sokan vannak. De kezdhetsz sa­ját vállalkozásba is.-Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen?- Nagyon fontos, hogy meg­bízható legyen a családi háttér, hogy támogassanak a szüleid, az ötleteikre, tanácsaikra szük­séged van. Persze lényeges, hogy határozott elképzeléseid is legyenek. Ebben az irányban kell továbbképezned magad. És nem árt, ha nagyon szerencsés is vagy.- Szóval, csak fel a fejjel, fi­atalok! Elég ambícióval, terv­vel, támogatással és szerencsé­vel belőled is lehet sikeres üz­letember. Szanyi Nóra Salgótarján A JÖVŐ GITÁROSA. Venter Krisztián is fellépett Bá- tonyterenyén az Erkel Ferenc Általános Iskola művészeti gáladélutánján Fotó: Kun Király József Ha én Vámos volnék... Salgótarjánban a Balassi Bá­lint Könyvtár igen sokszínű programmal várta az érdek­lődőket az idei könyvhéten. A június 7-én tartott író-olvasó találkozó vendége Vámos Miklós író volt. A klubteremben népes hall­gatóság gyűlt össze, fiatalok és idősebbek egyaránt. Mindenki izgatottan és kíváncsian várta, hogy milyen személyiség is Vámos Miklós, a Ha én Bródy volnék című könyv szerzője, akinek kötete a könyvhét egyik slágerévé vált. Kissé talán meglepődtünk közvetlenségén, barátságos nyíltságán, ahogyan érdekes és fordulatokban gazdag életéről mesélt. Nagyon izgalmas élménye­ket osztott meg velünk, közön­ségével. Életrajzszerűen felvá­zolta pályája főbb állomásait, melyeknek színtere egészen fia­tal korától hol Magyarország, hol a külföld volt. Foglalkozott zeneszerzéssel, vezetett televízióműsort, tanult nyelveket, többféle kultúrát, és nem utolsósorban tanult és taní­tott az egyesült államokbeli Yale egyetemen. A tengerentúli benyomások igen nagy hatással voltak rá és vállalkozásaira. Mint elmondta, nem áll távol tőle sem a színház, sem a sze­replés, sem a rendezés. Tervei közt egy angol nyelvű színház megalapítása is szere­pel, melynek várható gondjai­ról, teendőiről részletesen be­szélt. Lebilincselő közlékenységé- vel lekötötte valamennyi jelen­lévő figyelmét. Politikával és irodalommal kapcsolatos elveit és tapasztala­tait szórakoztatóan tárta fel. Lelkes könyvszeretetét meg­osztotta velünk. Néhány könyvét a közön­ségnek ajándékozta. Ajánlotta nemcsak saját, hanem más ma­gyar írók köteteit, amelyeket szintén a könyvhét alkalmából adtak ki. Vámos Miklós már évek óta aktívan tevékenykedik a könyvhét rendezvényein, ezzel is segítve a könyvterjesztést, amelynek színvonala szerinte sajnos nem kielégítő Magyar- országon, főként vidéken. A kötetlen beszélgetés befe­jeztével dedikálta könyveit, amelyek közül néhányat a hely­színen is meg lehetett vásárolni. Kellemes délutánt tölthet­tünk el Vámos Miklós társasá­gában. Rokonszenves egyéni­sége, izgalmas előadása magá­val ragadott bennünket. Takács Bernadette Salgótarján Az oldal mondata: „Te csak köszöntsd! Szétnyitott tenyérrel, köszöntsd a napot, mert most még, feléfordulva állunk...” RADNÓTI MIKLÓS Hú, mögöttünk az érettségi, előttünk az oroszlánbarlang Melyik osztály a legnehezebb? Talán nem is lehet ezt eldönteni. Azt hiszem, eddig sem fért semmi kétség ahhoz, hogy az érettségi életünk legfeszültebb napjai közé tartozik. De manapság még riasztóbb a hogyan tovább bizonytalansága. Erről a legérdekeltebbeket, az érett­ségizőket kérdeztem.- Még pár perce bent vol­tatok az „oroszlánbarlang­ban”. Hogy érzitek magato­kat újra kint?- Ilyen jól már rég voltam!- Át bírnám ölelni az egész világot!- Hát nem is tudom, hirtelen annyi energiám lett, hogy nem tudok vele mit kezdeni!- És milyen volt bent? (Csak óvatosan, mi még előtte állunk!)- Hú ... !-Először szörnyű volt, de aztán hirtelen elmúlt.-Meghatározónak tartjá­tok az érettségit a jövőtök szempontjából?-Áz fontos, hogy legyen, de az már senkit nem érdekel, hogy milyen!- Egy sima érettségivel már semmit sem lehet kezdeni, persze nélküle sem.- Az érettségi már alapvető. És az, hogy milyen? Az inkább csak nekem fontos, hisz ez egy nagy megpróbáltatás.- Mihez kezdetek ezután?- Jó lenne továbbtanulni, de sajnos nem sok esélyem van. Eddig nem vettem túl komo­lyan a sulit, s most már késő.- Ha én azt tudnám!- Szeretnék továbbtanulni, de ha most nem vesznek fel, jelentkezem egy 0. évfo­lyamra. Ez segít felkészülni az újabb felvételire. Közben sze­retnék oroszból egy nyelv­vizsgát, s az angollal is komo­lyan akarok foglalkozni. Nyelvvizsga nélkül szinte már semmit sem érünk.- Régebben bankigazgató szerettem volna lenni, de most majd örülök, ha valamilyen kis munkát kapok.-Teljesen reménytelen! A főiskolákon és az egyeteme­ken a legjobbakból válogat­nak; s munkahelyet sem igen találunk.- Már több helyen érdeklőd­tem, de eddig semmi jó!- A munkaadók hogy fo­gadnak titeket mint pálya­kezdőket? Hátrány ez?-Elég kedvesen fogadtak, de be kell látnunk, hogy a gya­korlott munkaerővel szemben hátrányban vagyunk.-Nem biztos, hogy min­denhol hátrány, hisz mi, fiata­lok fogékonyabbak vagyunk az új dolgok iránt.- Mi a véleményetek az át­képzésekről?- Én csak végső esetben tu­dom elképzelni a pályamódo­sítást.- Az átképzést jónak tar­tom. Ez egy újabb esély.- Sajnos, nagy szükség van rá. Több szakmával nagyobb lehetőség van az elhelyezke­désre. Én mindenféleképpen megpróbálkoznék vele.- Nem tudom, hogy ér-e va­lamit.- Az a rossz, hogy hajtasz 4 évig, és nem érsz vele semmit. Ez borzasztó, de ez van, úgy­hogy kellenek a tanfolyamok.- Ha újrakezdhetnétek ezt a négy évet, mit csinálnátok másképp?- Többet tanulnék!- Én is! Vagy legalábbis az első két évre, az alapozásra jobban odafigyelnék. * * * Vége az érettséginek. Vége a sulinak. Jön a nyár, a pihenés - mondjuk mi, alsóbb évesek. De ők? Velük mi lesz? Tud- nak-e majd nyugodtan aludni, ha nem lesz munkahelyük? Mindenesetre mi szorítunk ér­tetek. Zvara Enikő Táncsics Mihály Közg. és Kér. Szakközépiskola, Salgótarján Sokszor úgy érzem, én is nevelem őket A vezetéknevemet az apám után kaptam, őt is így hívják. Anyám Szabó Erzsébet, ez a leánykori neve. És most bemutatom a testvéreimet. A legnagyobb én vagyok, crtanam Mari következik, aki 12 éves. Zoli 11, Krisztián 8 éves. A legkisebb testvéremet Barbará­nak hívják, ő 2 és fél éves. Szóval, öten vagyunk testvérek. Nekem sokszor kell vigyázni rájuk, különösen Zo­lira és Barbarára. Zolira azért, mert bár ti­zenegy éves, de nem tud beszélni, szellemi fogyatékos. Sokszor tanítottam erre-arra, és kiszolgálni magát. Barbarára viszont azért, mert még kicsi és gyámoltalan. Sokszor segítek anyának is: mosogatni, fürdetni a kicsiket, bepelenkázni Zolit és Barbit. Szóval, megvan az én munkám is. Apám nagyon beteg: érszűkülete van, a lábát már háromszor műtötték meg, de nem javult. Sokszor segíteni kell neki a menés­ben, vagy ha kér valamit, akkor nekem szól, mert anyámnak sok dolga van, és mindig nem érhet rá. Anyám is beteg, mert nemrég trombó­zisa volt a lábában. Én szeretem a szüléimét, meg a testvére­imet. Zolival nincs semmi baj, ő jó gyerek. Viszont a többi három testvérem kicsit rossz, különösen a kistestvérem. Sokszor úgy érzem, én is nevelem őket. Szerintem senkinek sincs ilyen jó apja, anyja és testvérei, mint nekem, de lehet, hogy csak én gondolom így. Örülök, hogy ebbe a családba tartozom. Már sokszor megköszöntem Istennek, hogy ilyen csa­ládba születtem. Suha Sándor Arany J. Ált. Isk. Salgótarján A bátonyterenyei Ádám Zsigmond Nevelőotthonban a Te­hetségért Alapítvány irodalmi díj nyertese az idén Némedy Gabriella harmadikos gimnazista volt. Díjnyertes írását az alábbiakban közöljük. A héten a félelem lett úrrá a gyerekekben. Mindenki tudja, hogy már nem sok ideje van hátra a nevelőotthonnak, de még mindig nehéz elhinni, hogy lassan kiü­rítik. Most már beindult a gé­pezet ... Ha itt, bent meghall­ják: Kalocsa, Esztergom, Deb­recen, Tököl (zárt intézetek), mindenki aggódik. Elterjedt - suttogva, egymás közt -, hogy szerdán újabb szállítások lesz­nek. A fiúk kiderítették, hogy most ki a soros. Bár tudjuk, kik vannak a listán, senki sem tudja, nem költik-e hajnalban, hogy viszik. Miért e félelem? A múlt héten három lányt vittek el. Amikor Rita rájött, hogy miért mennek be hajna­lok hajnalán hozzá, hisztizni kezdett, majd látva, hogy min­den hiába, csak sírt, és elbú­csúzott a fiútól, aki ezen a hé­ten tölti a tizennyolcadik szüle­Zacimadár Némedy Gabriella, e dí­jazott írás szerzője tésnapját, s megkéri Rita kezét. A másik két lány nyugodtab- ban fogadta a hírt. Igaz, ők nem várnak gyereket. Rita a harmadik hónapban van. Fo­galmazom neki a levelemet, és szomorúan kérdem: - Mikor jössz vissza Rita?! - Tudom, elfogult vagyok . .. Sok van a rovásán mindhá­rom lánynak, és bizony van pár gyerek, aki úgy látja, tényleg el kellett vinni őket ebből a kö­zösségből. Nem vitatkozom velük. Talán igazuk van .. . Kedden remeg a kezem, s csak nézem a két lányt, akikkel fél éve vagyok mély barátság­ban, s akik neve mellett a papí­ron kérdőjel áll: vigyék, ne vi­gyék? Lehangoltak vagyunk. Min­den fiú és lány tudja, talán őket is viszik hajnalban. Sosem le­het tudni, hiszen Ritáék sem sejtettek semmit. Újabb szállí­tás, újabb lista. A fiúk nyugodtabban fogad­ják a hírt. Tudják, jócskán van a rovásukon. Szabolcs, az egyik fenegyerek nem fél, sőt tervezgeti a jövőjét. Nincs mit itthagyni, a barátnőjét, Beát a múlthéten vittékDebrecenbe.- Legalább el tudom végezni a nyolc általánost - magyarázza nyugodtan -, így nem találok munkát, sem lakást.- És Bea? - kérdem.- Hát, levelezünk — feleli. — Azért akarom letenni a nyolc általánost, mert lehet, hogy feleségül veszem. Rámosolygok. Megyek a két másik lány­hoz. Szaladgálunk az épület­ben: viszik, nem viszik? Senki sem tud semmit. Egyik ciga­retta a másik után ... Aztán este feladjuk, már minden mindegy. Ica szemébe nézek, nem kell sokat beszélnünk, ért­jük egymást... Menjünk aludni - szól - és én bólintok. Elválunk. Hajnal. Valaki megrázza a vállam. - Ébredj! - Mindenki alszik, s hirtelen villámként hasít belém a tegnap. Testem görcsösen merevvé válik, hir­telen kihűlök. Nem merek föl­nézni. Talán engem is vinné­nek? Nem csináltam semmi! Hallom, nem jön be más a szobába, csak az éjszakás szél: — Mész? - Nem - nyögöm -, a torkom elszorul. Az éjszakás halkan kimegy. Most mi van? Hirtelen lee­sik a tantusz. Az éjszakás azt hitte, hogy ma is lemegyek a belső rádióhoz híreket mon­dani. Testem ellazul, de már nem alszom el. Lányokat nem vit­tek el zárt intézetbe. Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária „Versek” - súgás után Ej, mi a kavics tyúkanyó, kend Fényesebb a nyakláncnál a kard... Egy, csak egy krapek van tal­pon a vidéken ... Tüzesen süt le a nyári nap su- gára / Az ég tetejéről a jogászbojtárra*' Juhász Ágnes Salgótarján (így írunk mi - a Gagarin Álta­lános Iskola alkalmi kiadvá­nyából)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents