Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. június 14., kedd / Érdekességek innen-onnan Közös tévénézésre hívjuk a világbajnokság jegyében Ne nézzék a futball-világ- bajnokságot - legalábbis otthon. Tessék békén hagyni a családot, nézzék csak ők a Dallast. Mi ajánlunk valami jobbat. A Nógrád Megyei Hírlap és a Bányász Műve­lődési Házban működő Klub-1994 meghívja Önt és barátait, hogy szurkoljuk együtt végig az izgalmasnak ígérkező mérkőzéseket egy pohár sör mellett a volt Mát- raker Üzletház épületében működő klubban. A találko­zókat salgótarjáni labdarú­gók, szakvezetők, edzők kommentálják. Szeretnénk, ha a futball szerelmesei erre a néhány hétre itt gyűlnének Össze és hódolnának ennek a nagyszerű sportnak. Nem jött el a játékvezető A szombatra meghirdetett Salgótarjáni KC - Lyukó- bánya NB Il-es férfi kézi­labda-mérkőzés elmaradt, mivel a játékvezető nem ér­kezett meg a találkozó hely­színére. Az összecsapás to­vábbi sorsa az országos Szövetségen múlik. Vállalkozó a gyermekfociéit Kakuk József vállalkozó, a Toyota-Kakuk Kft. tulajdo­nosa másfél éves hallgatás után ismét beszáll a futballé- letbe. Miután az SBTC-Salgglas vezetőivel nem tudott zöld ágra ver­gődni, ezúttal a gyermekfo­ciban keres vigasztalást. Az ő fő támogatásával rendezik meg ugyanis a Salgó- Toyota-Kakuk Kupa ser­dülő labdarúgótornát június 22-e és 24-e között Salgó­tarjánban, a tóstrandi pá­lyán. A tornára előzetesen nyolc csapat nevezett, ame­lyeket két négyes csoportba soroltak a rendezők. A cso­portokon belül körmérkőzé­seket vívnak a csapatok, majd a helyezettek ke­resztbe játszva döntik el a végső helyezéseket. A tor­náról természetesen részle­tesen tájékoztatjuk olvasó­inkat. Hagyjuk őket nyugodtan játszani! Igazán nagyszerű érzés volt kint lenni az SBTC NB III-as labdarúgócsapatának utolsó hazai mérkőzésén. Jó volt látni, hogy elég sokan jöttek el megünnepelni a bajnokcsapatot, még akkor is, ha ez a bajnoki cím csak a harmadik vonalban szüle­tett meg. Végül is, el kell indulni valahon­nan, hisz' nagyon kevesen hittek abban egy évvel ezelőtt, hogy ez a romjaiban heverő társaság képes le­het a megújulásra. Amit azonban véghez vittek az elmúlt bajnokság­ban, az tényleg nem mindennapi. Csak most óva­tosan! Vigyázni kell, hogy halálos beteg labdarúgá­sunk meg ne fer­tőzze a nagyszerű erélyeket csillog­tató SBTC-t. Azzal senki nem vitázik, hogy kell egy minőségi futballt pro­dukáló csapat a megyének. Ezek a fiúk azonban megmutat­ták, hogy minimális anyagi jut­tatásokkal, elsősorban egymá­A narancsmezes jászságiakkal Sági és Stark csatázik a légtérben Fotó: Rigó Tibor sért, a szurkolókért focizva is lehet eredményt elérni. Ezt a vonalat kell tovább vinni. Ren­geteg fiatal tehetség bontogatja szárnyait az egyesületen belül, akik idővel képesek lehetnek visszaszerezni Salgótarján el­veszett focidicsőségét, orszá­gos hímevét. Fölösleges olyan játékosokat idehozni, akik a „fertőzött” területekről jőve, csak a lóvét látják a sportban, és egy jobb ígéretért bármikor ké­pesek odébb állni. Ráadásul olyan fel nem oldható ellentétet teremtenek az egyesület és az önkormányzat között, amely megpecsételheti a csapat sorsát. Sok-sok millióban, tízmilliók­ban nem érdemes gondolkodni. Azon gondolkozzunk inkább, hogy a saját nevelésű játékosa­inkat becsüljük meg jobban. Tekintsük Isten adta érték­nek azt a rengeteg tehetséges fiatalt, akik évről évre hozzák megyénknek az eredményeket. Őket igyekezzünk megtartani, számukra adjunk játéklehető­séget akár szerényebb körül­mények között is, és akkor nem mérgelődhetünk évek múlva, hogy pedig itt játszott Urbányi meg Bartus. Jónás Gyula is tar­jám, no, meg Pintér is. D. T. A NÓGRÁDI NB lll-AS CSAPATOK HÉT PONTOT SZEREZTEK VASÁRNAP Öröm Pásztón: Pontot raboltak a csikók Ilyen is régen volt! Talán eb­ben a bajnokságban még nem is akadt erre példa. A nógrádi NB III-as csapatok a megsze­rezhető nyolc pontból hetet bevételeztek ellenfeleiktől. Már megszokott, de a Stécé és a Szécsény - folytatva tava­szi diadalmenetét - újabb két ponttal gazdagodott. Ezúttal mindkettőjük diadala azonos rangú, hiszen a fekete-fehérek azt a Jászberényt fektették két vállra, amely - miután fantasz­tikus tavaszi szereplése ellenére a múlt héten kénytelen volt be­letörődni a bajnoki cím elvesz­tésébe - úgy jött Tarjánba, hogy „most megmutatjuk, ki a jobb”-elmélettel presztízst csi­náltak a mérkőzésből. A Szécsény pedig, miután az előtte álló Karcagot „kiütötte”, ismét lépett egyet a ranglétrán. Kedvező, hogy a pásztói „csikók” végre megszerezték első pontjukat. Az ellen a Mo- nor ellen vitézkedtek, amely A Pásztói SE egyenlítő gólja a monoriak kapujában több, korábbi NB I-es játékost is felvonultat. A PSE pontszer­zését a maroknyi közönség nagy elismeréssel jutalmazta. A léte, vagy nem léte függött a Balassagyarmatnak a szol­noki mérkőzésen. A Tóth-le­génységnek becsületére legyen mondva, hogy hozta a találko­zót. Ezzel továbbra is esélyük maradt a bennmaradásra. Csak halkan súgjuk meg: ehhez azonban a többi csapat „hozzá­állása” is szükséges. pl HAZAI ES NEMZETKÖZI GYALOGLÓVERSENYEK Fábri Péter aranyérmes az országos diákolimpián Balassagyarmat Vitalitás SE gyaloglói az elmúlt hetekben szlovákiai körúton vettek részt. A nagy hagyományokkal ren­delkező felvidéki versenyeken a házigazdákon kívül lengyel, magyar, kazah és osztrák ver­senyzők indultak. A balassagyarmati fiatalok remekül szerepeltek, számos ér­tékes helyezéssel tértek haza a versenyekről. Nagyszombat (Tmava) nem­zetközi versenyén a lányok kö­zött az 1 km-es távon Feranecz Nóra 5:57.0 idővel a harmadik helyen végzett, Szolnoki Bri­gitta az előkelő negyedik he­lyezést érte le. A fiúk mező­nyében Cselényi Richard 5 km-en - 25:57.0 idővel - ötö­dikként lépte át a célvonalat. Hlohovec nemzetközi verse­nyen a lányok között 1 km-en Feranecz Nóra 6:02.0 idővel aranyérmet nyert, míg Szolnoki Brigitta 6:38.0 idővel bronzér­mes lett. A 2 km-es távon Fü- löp Zsuzsanna 11:06.0 idővel a dobogó harmadik fokára állha­tott fel. A Harlem neve honi körülmé­nyek között kosárlabdában annyit jelent, mintha a Milan labdarúgói látogatnának el Szé- csénybe, vagy a Hajas Erik ve­zényelte, Európa-bajnok svéd kézilabdacsapat a balassagyar­mati sportcsarnokban vendég­szerepelne, esetleg Egerszegi Krisztina állna rajtkőre a salgó­tarjáni tanuszodában. Ritka, mint a fehér holló! Pedig a héten négy magyar városban is megcsodálhatták a kosárlabda bűvölőinek varázs­latos bemutatóját. A fő műsort vasárnap este „játszották” a Budapest Sportcsarnokban, természetesen zsúfolt ház előtt. Az előjátékot az ELTE Gya­korló Iskolájának és a Dózsa gimnázium diákjainak a Sprite Kupa döntőjében vívott mérkő­zése szolgáltatta. Elég gyenge színvonalon. Szinte rossz volt nézni, hogy ezek a fiatalok tíz­ezer ember előtt mennyire ügyetlenül bánnak a labdával. De talán a szervezők is jobban ügyelhettek volna arra, hogy az A fiúknál 3 km-en Fábri Pé­ter az igen erős mezőnyben, ki­váló eredménnyel, 14:35.0-s idővel szerzett bronzérmet. A hét végén megrendezett Borsky Mikulás-i nemzetközi erőpróbán a leányok mezőnyé­ben Fülöp Zsuzsanna figye­lemre méltó, 16:35.0-s idővel az előkelő 4. helyezést érte el, egyben az aranyjelvényes mi­nősítést is megszerezte. A fiúk 3 km-es távján Fábri Péter ötödik lett, míg Kopcsá- nyi Róbert a 6. helyen végzett. A 2 km-es távon Sisa Dávid (Szügyi Általános Iskola) 10:24.0-s idővel negyedik lett. 1 km-en Sisa Viktor (Szügyi Általános Iskola) ötödik helye­zést ért el, 5:30.0-s idővel. A szlovákiai versenyek után Budapesten rendezték meg az országos diákolimpiái döntőt. A balassagyarmat kereske­delmi iskola színeiben induló Fábri Péter az 5 km-es távján 26:44.0-s idővel aranyérmet nyert, így bajnoki címet szer­zett. Fábri azonos csapaton belüliek leg­alább egyforma szerelésben lépjenek pályára. Vagy ha az egyik csapat zöld mezben ját­szik, akkor a játékvezetők va­lamilyen más, elütő szerelésben bíráskodjanak. Ők legalább fél­időben helyesbítették tévedé­süket. A fővárosiak fennen hangoz­tatott szervező készségükről csak ennyit. Hiszen a látványt, a cirkuszt nem tőlük vártuk, hanem a Harlemtől. S nem is csalódtunk, hiszen két órán ke­resztül remekül szórakoztatták a közönséget. Sportértéke ugyan kevés volt a bemutató­nak, de annál látványosabb volt a cirkusz. Technikai trükkök sorozatával, humoros jelenetek garmadájával, láb közötti, fej feletti, hónalj alatti passzokkal, könyökkel, combbal, térddel, fenékkel továbbított labdák so­kaságával nevettették meg a publikumot, ragadtatták sok­szor vastapsra a tenyereket. Egyszóval: igazi show volt. Pilinyi László BEMUTATJUK AZ IDEI LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG CSAPATAIT - C CSOPORT: NÉMETORSZÁG, BOLÍVIA, SPANYOLORSZÁG, KOREAI KÖZTÁRSASÁG Terrier kapitány töretlenül hisz a tapasztalt germán ágyúsokban A vb-címvédó' német csapat Németországban még nem fújdogálnak az új szelek. Legalábbis a malentei edzőtábor környékén se híre, se hamva a szellőnek. Magyarul fogal­mazva: a világbajnok csapat szinte ugyan­azokra épül, akik négy évvel ezelőtt az aranyérmet kivívták. A német címvédő Talán ennyire tisz­telné a Terrier becene­vet viselő Berti Vogts szövetségi kapitány az elődjét, Franz Becken- bauertl Nem hiszem, hogy a csapatépítésnél ez szempont lenne nála. Inkább arról van szó, megbízik azokban a játé­kosokban, akik sikert sikerre halmoztak. A csapatkapitány, Lothar Matthäus manapság másodvi­rágzását éli a Bayemnél, a ke­mény emberfogó, Kohler biztos pont a Juventusban, Klinsmann sorra lövi a gólokat a Monaco együttesében, s a jó öreg Rudi Vollen is visszacsalogatták a nemzeti tizenegybe. Igaz, Augenthaler, Littbarski és Berthold ilyen-olyan okok miatt - kiöregedés, formaha­nyatlás — már nem tartozik a dí­szes társasághoz. Annál inkább Maurizio Ga- udino, az olasz születésű frank­furti középpályás, akinek óriási esélye van arra, hogy a világ- bajnokság ünnepelt csillaga le­hessen. Csakúgy, mint a pályán mel­lette muzsikáló Thomas Strunznak, aki a VfB Stuttgart alkalmazottja, s Vogts szerint kihagyhatatlan erőt képez. Ha a váltás szele még nem is remegtette meg a német fut­ballt, a germánok esélyesként lépnek pályára minden mérkő­zésükön. Ez természetesen a világbaj­nokságra is érvényes. Ha magaslaton lenne a vb,... ...akkor bizonyára a bolíviai vá­logatott nagy eséllyel léphetne pályára. A selejtezők alkalmá­val ugyanis sorra küldték haza az ellenfeleket kisebb-nagyobb „zakókkal” a néhol három-négyezer méter maga­san fekvő pályáikról. Nos, a ritka levegőnek kö­szönhetően a bolivárok biztos tagjai a 24-es mezőnynek. Az Egyesült Államok stadi­onjai azonban nem fekszenek magaslaton, így a dél-amerikai ország derék labdarúgói a selej­tezők során hiába halmozták a sikereket, a német és spanyol válogatott ellen vajmi kevés a lehetőségük akár a pontszer­zésre is. Igaz, a Xavier Azkagorta ve­zényelte Simon Bolivar-utódok között akad néhány klasszis já­tékos, akik - ha máskor nem is - a dél-koreaiak ellen kikapar­hatják a gesztenyét. Ilyennek számít Marco Etcheverry, a chilei Colo-Colo és Erwin San­chez, a portugál Boavista játé­kosa, aki nemes egyszerűséggel a Piatini névvel tünteti fel ma­gát a válogatott összeállításá­ban. Önbizalomhiányban így sem szenvednek a bolíviaiak. Jól mutatja ezt a szövetségi kapitá­nyuk nyilatkozata: „Bátran állí­tom, hogy harcban leszünk az első helyért, szerintem a miénk lesz a világbajnokság igazi meglepetéscsapata. Nem félünk senkitől, s már a nyitó találko­zón után rólunk fog beszélni a világ.” Hát, ahogy mondani szokás, június 17-én meglátjuk. Katalán invázió A spanyol nemzeti váloga­tottban manapság annyi a kata­lán, mint az égen a csillag. Érthető is. Európa egyik sztárklubja, az idei BEK-döntőben igencsak leégett Barcelona szinte csa- patnyi játékost küld a Javier Clemente edzette gárdába. A kapuban még mindig az a Zubizarreta áll, akinek néhány­szor már kifelé állt a rúdja az együttesből, de mindig vissza­fogadták. így hiába toporzékol mögötte a nála tíz évvel fiata­labb vigói Canizares, az 1-es számú mez még nem lehet az ifjú titáné. Egy másik fiatal tehetség azonban beküzdötte magát a kezdő tizenegybe. Julen Guer- reróról van szó, akit máris Eu­rópa egyik legnagyobb ígérete­ként tartanak számon. A középpályán a másik titán, Guardiola társaságában irá­nyíthatják az ibériaiakat. A csatársor összeállításánál azonban erősen gondolkodóba eshet Clemente mester. Butra- gueno, a Keselyű már nem fér bele az elképzeléseibe, a barce­lonai Beguiristain nem éppen csatártípus, míg a madridi Re­álban szereplő Luis Enrique még túl fiatalnak látszik a nagy feladathoz. A sorrendben ötödik világ- bajnokságára kijutott spanyol gárda szurkolói abban remény­kednek, hogy végre a legjobb nyolcból is tovább tud jutni az együttes. Ehhez azonban nem lesz elég legyőzni a két kicsit, a németek skalpját is meg kell szerezni, hogy minél nagyobb helyzeti előnnyel várhassák a további találkozókat. A koreai sötét ló A Koreai Köztársaság csapata még saját kontinensén, Ázsiá­ban sem számít a legjobbnak; hiszen papíron nem csak a do­hai selejtezőcsapatból első he­lyen továbbjutott Szaúd-Arábia jobb náluk, hanem az a japán csapat is, amely csupán balsze­rencséjének „köszönheti”, hogy nem jutott a 24-es döntőbe. Nem szabad ugyanakkor el­felejteni, hogy a koreai váloga­tott sorrendben harmadszor ju­tott be a vb-döntőbe. Igaz, első győzelmük még mindig várat magára, ugyanis eddigi nyolc mérkőzésük közül hetet elvesz­tettek, egyszer döntetlenül mérkőztek. A legénység egyet­len, az európai fül számára is ismerősen csengő neve Kim Ju Szung. A még mindig csak 28 éves középpályás - aki egyéb­ként a Bundesligában a VfL Bochum csapatában edződik - már 1986-ban, Mexikóban is erősítette a kelet-ázsiaiakat. A koreaiak további sorsát a Bolívia elleni, június 23-i talál­kozó fogja meghatározni. Aki itt győz, annak alighanem a csoportharmadik megtisztelő címe jut. Hegedűs Henrik (Folytatjuk) Kosárcirkusz telt ház előtt

Next

/
Thumbnails
Contents