Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. június 14., kedd SporTTüköR 11. oldal LIBRESSE NŐI FUTÓNAP. A legszebbek versenyeként titulált női futónapon szom­baton 527 hölgy vágott neki a szervezők által kijelölt távnak. A MEGYEI I. OSZTÁLYÚ LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG HELYOSZTÓI A gólzáporos vasárnapon tetemes előnyt szereztek a pályaválasztók A megyei labdarúgó-bajnok­ság 1993/94. évi küzdelmeinek befejezése komolytalanná tette az egész küzdelemsoro­zatot. A csapatok zöme ugyanis, se szó, se beszéd, nem állt ki a helyosztókra. A szö­vetség pedig csak áll és néz... A versenykiírás, és egyben a szövetség gyengesége, hogy a csapatok ezt a döntésüket min­den megtorlás, következmény nélkül megtehették. Mindenesetre a tíz kötele­zően kiút mérkőzéstől a csapa­tok csupán hármat játszottak le, s ami szomorú, hogy mindezt a megyei szövetség hallgatólagos beleegyezésével. A helyosztók első mérkőzése jrjjp« Az 1. helyért: Nógrád Volán-Keresztúri-Pa- lotás-Dreher 2-0 (2-0). Bag- lyasalja, 1500 néző, v: Gál, gl: Mátyus, Kis-Simon. (Részletes tudósításunkat a tegnapi la­punkban közöltük.) A 3. helyért: Érsekvadkert-Karancsla- pujtö 8-4 (5-2). Érsekvadkert, 300 néző, v: Schreng. Ersek- vadkert: Kristóf - Szabó A., Kaliczka, Keresztes, Benyó, Gulyás J., Balga, Kiinger, Szabó L., Urbán (Gulyás F.), Bozsó. Edző: Pádár Sándor. Karancslapujtő: Mócsány - Ju­hász, Rozgonyi, Bozó, Sólyom, Edző: Jeck Ferenc. Gl: Szabó L. (3), Benyó (2), Kiinger (2), Bozsó, ill. Lavaj (2), Novák, Ozsgyáni. Kiállítva: Kaliczka. A sziporkázó hazai csatárok megoldásainak nem találták el­lenszerét a vendég karancsla- pujtői védők. Jók: az egész csa­pat, ill. senki. Soós Miklós A15. helyért: Romhány-SVT-Wamsler 4-2 (2-1). Romhány, 150 néző, v: Pintér. Romhány: Jeszenszki - Takács, Bera, Filiczki, Szilfai, Józsa, Nagy, Bóta, Sági, Ko­vács, Bartyik (Szklenár). Edző: Murányi János. SVT: Ispán - Fenyő, Hajdú, Jánosi, Heves, jNagy, Klecsány, Orosz, Berki, Póczos, Szabó. Edző: Kmetty József. Gl: Kovács (2), Bóta, Sági, ill. Szabó, Jánosi (11-es- ből). A találkozó tétje a kiesés elkerülése, mert a két csapat összesített eredménye alapján a győztes a megyei bajnokságban marad, a vesztes megyei léte pedig a BLC NB III-as tagságá­tól függ. Amennyiben a balas­sagyarmatiak harmadosztá- lyűak maradnak, akkor a vesz­tes is megőrzi megyei I. osztá­lyú tagságát, de ha a Gyarmat kiesik, akkor ennek a párosnak a vesztese is búcsúzni kénysze­rül a megyei I. osztálytól. Ezen az első összecsapáson helyze­teik alapján a hazaiak nagyobb arányban is nyerhettek volna. Jók: Bera, Bóta, Sági, Kovács, ill. senki. Túri Ha nyerünk, felezünk! Játékunk továbbra is népszerű. A héten beér­kezett 340 pályázat közül Kovács Ferenc kazári és Kis István magyarnándori olvasónk volt az a szerencsés, akinek megjátszot­tak a tippjeit a Szerencsejáték Rt. 203. számú salgótarjáni totózójában. A felezés ezúttal elma­radt. Játákosaink közül ugyanis Kovács Ferenc hét, Kis István három találatot ért el. Az új játékosok kedvéért: játékunk lényege a következő: Minden hét keddi napján lapunkban megjelenik egy kollektív szelvény, a tárgyhét mérkőzéseinek párosításával. Ezt kell játékos kedvű fogadóinknak egy 0-6-7 indexszámú vari­ációra kitölteniük és szerkesztőségünk címére az adott hét péntek déli 12 óráig eljuttatniuk. Az időpont fontos, ugyanis pontosan délben sorso­lunk a beérkezett szelvények között. (A 0-6-7 in­dexszám annyit jelent, hogy a szelvényen hatot kétesélyesre - lx, vagy 12, vagy x2 -, hetet pedig fixre - 1-es, 2-es, vagy x- kell venni. A pótmérkő­zésre csak egy tipp írható.) Az így kitöltött és be­küldött szelvények közül minden héten sorsolás útján választjuk ki azt a kettőt, melyet a játékosok nevében szerkesztőségünk és a Szerencsejáték Rt. közösen megjátszik. A kisorsolt játékosok nevét és tipposzlopát minden héten szombati számunk­ban közöljük. Amennyiben a feladott szelvénnyel a pályázó nyer, abban az esetben a nyereményen felezünk. Kétezer forint alatti összegnél a játé­kosé marad a pénz. (A példa kedvéért: ha azon a bizonyos szelvényen 500 ezer forint a nyeremény, abból 250 ezer illeti a játékost, aki mindössze la­punk árát fektette be.) Aki el szeretné nyerni For­tuna istenasszony kegyeit, játsszon velünk, és a Szerencsejáték Rt.-vei! Lapunk tippjei a 24. játékhétre: 12,1, x2,1, x2,1, x, lx, 1, lx, 1, lx, 1,1 W) IGAZOLÓ SZELVÉNY (A fogadónál marad) 24. hét Szerencsejáték Rt. Sor­szám 1 X 2 1. csapat 2. csapat í. USA Svájc Véger. Vb. 2. Olaszország Írország .. 3. Kolumbia Románia .. 4. Belgium Marokkó ■■ 5. USA Svájc 1. félidő 6. Olaszország Írország "" 7. Kolumbia Románia .. 8. Belgium Marokkó 9. Siófok ZTE Véger. Oszt. 10. Siófok ZTE 1. Félidő ’ 11. Sopron Hatvan Véger. ’ 12. Sopron , Hatvan 1. félidő ■ 13. Frem.Amager Vejle Véger. (dán) +1 mérkőzés 14. Herfölge Viborg Véger. (dán) Figyeleml Mérkőzéstörlés esetén az értékelés a megváltozott Részvételi Szabályzat alapján történik. Man 0 6 7 Indexszám: I— I Név:. I ICÍm:. CSANK JÁNOS AZ ALSÓ RÉGIÓBAN SZEMLÉLTE A JÖVŐ BAJNOKAIT? A Mester Tarjánban, a tóstrandi lelátón Az SBTC labdarúgói­nak utolsó hazai mér­kőzésén az ismerős szurkolók között egy még ismerősebb arcra lettem figyelmes. Az il­lető nem arról híres, hogy a Stécé B-középet erősíti hangjával, csör­gőjével, kereplőjével. Nem, nem! Őt egészen máshonnan ismerhet­jük - mert ismeri őt az egész ország. Már a mérkőzés előtt sokunk­nak feltűnt, hogy mit keres Salgótarjánban a bajnok Vác FC-Sam- sung mesteredzője, Csank János.- Minek köszönhetjük, hogy megtisztelte jelen­létével a mérkőzést?- Az az igazság, hogy az idén még egyik csapa­tot sem láttam, és egy vezető edzőnek köteles­sége az alsóbb osztá­lyokban is tájékozódni.- Netán figyel valakit? Eset­leg valamelyik salgótarjáni já­tékosra vetett szemet? Nagyon sok jó futballista ját­a Karkusz Anasztáz ügyes fiú. — A Vác sikere Önre irányította, a szakma fi­gyelmét. Állítólag a szö­vetségi kapitány tiszté­nek betöltésekor az Ön neve is felmerült. Mit szól hozzá?- Megtisztelő, hogy gondolnak rám, de én maradok Vácott. A szö­vetségi kapitány megbí­zatása egészen más munkabeosztást jelent, amit én nem akarok vál­lalni. Jól érzem magam a csapatomnál. — Végezetül engedje meg, hogy a Nógrád Megyei Hírlap olvasói és sportbarátai nevében gratuláljak Önnek a baj­nokság megnyeréséhez.- Nagyon köszönöm, és én is csak elismeré­semet tudom kifejezni az SBTC teljesítménye lát­tán. Bajnokságot nyerni mindig nagy dolog, függetlenül attól, hogy melyik osztályban vívják ki. További munkájuk­hoz sok sikert kívánok! dété Csank János, a Mester szik az SBTC-ben, de engem igazán a Jászberény érdekel. — Név szerint?- Több játékost nézek, de ez Nemere István Ravasz, mint a róka (27.)- Nem tudom - ismertem el őszin­tén. Ha Mrs. Roddot ezzel a váddal vi­szem az ügyészek elé, kinevetnek. Nincs egy fél tanú sem mindarra, amit mondott. Érzésem szerint ugyan igaz lehet mindez, de korántsem a teljes igazság, és ha meggondolja magát, egyetlen szóval letagadhatja az egész vallomást, visszavonhatja, meg sem történtté teheti. Akkor 'aztán itt állok megfürödve, még Wolf és a sajtó rám­sütné, hogy igaztalanul vádoltam meg a város egyik „köztiszteletben álló hölgyét”, a fenébe is! Ugyanakkor nem tehetek úgy, mintha mi sem történt volna. Bizonyos összefüggésekre már fény derült, ha ugyan Mrs. Ródd igazat mondott. Az ördög vigye el, csak tapogatózom! Másnak egy ilyen „vallomás” aranyat érne, de nekem ez nem elég! Valami még óriási homályt árasztott, és ezt szerettem volna felderíteni. Felálltam.- Köszönöm ezt is, Mrs. Ródd. Halvány volt a mosolya, eltűnő, szomorú:- Nem tartóztat le?- Ehhez ennyi nem elég. Különben is, én rendőr vagyok, nekem az igazi gyilkos kell... Ha beszél vele, mondja meg neki: a róka nem ok nélkül hiszi magát ravasznak. És elmentem onnan. * A parkolóban hamar ráleltem a 36-os kockára. A számot fehér festékkel ír­ták fel a szélére, már félig elmosódott az aszfalton a kerekektől. Nem kellett sokat keresgélnem, hogy rájöjjek a trükkre, amit a gyilkos még Mrs. Roddnak sem mondott el. A harminchetes parkolóhelyen egy kerek csatomalefolyó volt az aszfaltba mélyesztve. Mellé guggoltam, néztem. Aztán mindkét kézzel megaragadtam a rácsot... Egészen.könnyen kimozdult. Láttam, valaki előzőleg gondosan megtisztította a szélét. Tehát már leg­alább huszonnégy órával korábban tudta, hogy Sterlinget itt fogja elejteni. Roddnéra csak azért volt szüksége, mert Sterling másképpen nem mozdult volna ki jól őrzött házából. Lássuk csak, hogyan is történhetett...? Ő talán napokkal korábban érkezett. Talán már a múlt héten is itt volt, ami­kor mi még semmit sem sejtettünk. Bejárta a várost, megszemlélte nappal és éjjel a négy alvezér házát, és az ügyvédét sem hagyta ki, biztosan. A zsebében ott volt már az áldozatok lis­tája, és Mrs. Roddtól megkapta a pon­tos címeket. Minden adatot, ami kellett - és ha valamit mégsem, hát megtudta a várost járva. Volt ebben a parkoló­ban is. Tegnap látta, mikor üres a par­koló. Kora délután nincs itt senki, csak később népesedik be, jönnek a folyó­partra a horgászok, a sétálni vágyók. Miután megbeszélte Mrs. Roddal, mi­kor telefonáljon Sterlingnek, ide haj­tott, valahol jóval messzebb leparkolta a kocsiját, erre sétált. Senkit sem lá­tott, hát felemelte a rácsot, lebújt a nyí­láson, kitámasztotta magát, fejére húzta a rácsot és várt. Aztán megjött Mrs. Ródd, és beállt a mellette lévő parkolóba, a harminchatos négyzetbe. Vártak mindketten. Az asszonynak alighanem fogalma sem volt róla, mi­ért van szükség erre az egész színjá­tékra, de nem kételkedett az ered­ményben. Nem kételkedett a cinkosá­ban! Várta hát az ügyvédet, nem sejtve, hogy bűntársa ott lapul tőle két méterre a föld alatt... Aztán az ügyvéd kocsija oda hajtott. Ha beszélni akar­tak a volánnál ülő Mrs. Roddal, csak a harminchetes kockára állhatták, ez volt arról az oldalról. Tíz másodperc elég is volt NEKI. Felnyomta és kissé félretette a rácsot, előkapta a vevővel felszerelt bombát, mágneses oldalával az ügyvéd kocsi­jának aljához tapasztotta, és vissza­húzta a rácsot. Sterling dühösen elhaj­tott, sajnálta az elvesztett időt, talán csalódott is volt... No, meg kell hagyni, nem sokáig. Ahogy a csator­nanyílás fölül elstartolt testőreivel, még körülbelül ötven másodpercnyi élete maradt. És hol lehet Ő? Beültem a kocsiba és visszamentem a kapitányságra. Vannak dolgok az élet­ben, amiket már percekkel az esemé­nyek után is hiába keresünk, és fölös­leges is lenne keresni. Teljesen mind­egy volt, Ő hol volt akkor; nyilván kö­zel a detonáció színhelyéhez, a kávé­zóhoz, a parkolóhoz. Hiszen optikailag kellett irányítania-belátnia a dolgokat. Látta hát, mikor ért Sterlingék kocsija a néptelen útszakaszra. Altkor láthatott engem is, jutott eszembe. Kényelmetlenül éreztem magamat. Most már bevallottam azt, amit gondolataim legmélyére tuszkol­tam egész héten: az a gyilkos macska-egér harcot játszott velem. Mondhatom immár: sokszoros gyil­kos. Haragot geijesztett bennem, hogy ő mindent tud, én meg jóval keveseb­bet vagy éppen semmit, és minden ak­kor és úgy történik, ahogyan ő akarja. Én meg csak lihegve futok az esemé­nyek után. Mint öreg tacskó a biciklis gazdi nyomában, hogy az ördög vigye el! Ugyanakkor - és ez nagyon furcsa kettősség volt, sohasem éreztem ha­sonlót - imponált is nekem. Meg meri tenni azt, amiről mi, nyomorult rendőr­tisztek, csak álmodozunk általában. Nem nyomozgat, nem folytat unalmas és céltalan kihallgatásokat, hanem odacsap és kész. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents