Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
1994. május 4., szerda Pásztó Es Környéke 5. oldal Nyolcán - családi körben Béren, a kétszintes nagy ház előtt Gyebnár László a kocsiján bütyköl valamit. Miután elmondjuk, mi járatban vagyunk, szívélyesen invitál befelé. Az öt gyerekből hárman, a kisebbek vannak itthon, a 14 éves Évike, a 12 éves Attila és az ötesztendös Krisztina, illetve Tina. Krisztinának hívják a harmadikos közgazda- sági szakközépiskolás testvért is, aki most Hatvanban van kollégiumban. Ugyanott diá- koskodik, elsős egészség- ügyisként Viola is. Két gyerek kevés A családfő, Gyebnár László eredeti szakmáját tekintve gépszerelő, 40 éves. Jelenleg munkanélküli. Jó munkahelye volt előzőleg, a textilipari gépalkatrészeket gyártó vállalatnál volt középvezető tíz évig. Most kültag egy betéti társaságban. A vegyesbolt üzemeltetését vállalta, alkalmazottjuk van. A feleség a főállású, hivatásos nevelőszülő, ő 38 éves. Velük él idős édesanyja, a nagyi is.-Két saját gyerekünk megszületése után megtudtuk, hogy feleségem több gyereket nem vállalhat - mondja Gyebnár László. Építkeztünk, nagy a ház, szinte az isteni gondviselést láttuk abban, milyen gyorsan kész lett. Egy ilyen családi otthonban többen is felnőhetnek - gondoltuk. 1988 júniusában hoztuk el Paulik Évikét Kisterenyéről. Mondták, hogy van testvére, de nem túlzottan kötődnek egymáshoz. Minden„nevelt” gyerekek között. Az o ajánlatukra vállalta el a feleségem a hivatásos nevelőszülői feladatokat és így került hozzánk Dér Krisztike, Tina tavaly augusztusban. Nyitottak a szépre, és a szeretetre- Milyen életritmusa van egy nyolctagú családnak? - kérdezem a feleséget.- Iskolába, óvodába menetel előtt a konyhában reggelizünk - most elférünk, a két nagy lány kollégista, a hétvégeken az ebédlőasztalt üljük körbe. Olyankor a „szűkebb” családon kívül gyakran jönnek a tágab- ból is vendégek - mi öten voltunk testvérek . .. Vasárnaponként együtt elmegyünk a nem messze lévő baptista imaházba. Keresztény nevelést kapnak a gyerekeink - nagyon nyitottak minden szépre és a jóra.- Valóságos dalos pacsirta mind! - mondja büszkén az apuka. Nagy örömükre vettünk egy szintetizátort, annak a kísérete mellett énekel az egész család és az összejöveteleken, a kórusban. Két évig hordtam őket Budapestre, az egyházunk központi gyermekkórusába. Kiderül, hogy bár mindegyik gyerek más-más egyéniség, sok dologban vannak közös hullámhosszon. Mindegyik a másik születésnapját, névnapját várja inkább, nem a sajátját - úgy tartják, adni jobb, mint kapni. És az ünnepek: fénylenek, sugároznak, pedig nincsenek nagy ajándékok. Tina, Attila és Évike énekpróbán a szülőkkel esetre havonta látogattuk, és láttuk, elég nehéz elszakadni egymástól. Aztán jött a karácsony. Krisztinek megígértük, nálunk töltheti a téli szünetet. De akkor jelentkezett az édesanyja a gyámügytől engedélyt kapott, hogy hazavigye az intézetből. Végül Kriszti amellett döntött, hogy idejön. Az első napok szépen elteltek - ünnep, ajándékok, sok közös játék -, de a vége felé láttuk, egyre szomorúbb, és kibökte, szeretne végleg nálunk maradni. A két lánynak egymáson kívül nincs senkije - az anyjuk azóta sem törődik velük, nem látogatta még meg őket.- Kriszti a félév befejezése után „hazajött”. A gyiviből gyakran látogattak minket, meleg, családias légkört tapasztaltak, látták, hogy nincs semmi megkülönböztetés a saját és a- A faluban hogyan fogadták azt, hogy állami gondozottak nevelését is vállalták?- A gyülekezetben a barátaink között rögtön befogadták a gyerekeket, de a falu többi lakója is megértett bennünket. Az egy főre jutó jövedelem a családban az édesanyám nyugdíjával együtt kb. kilencezer forint - hát ezért nem irigykedhetnek. Kinek lesz jobb? Szeretnénk még sok mindent megtudni a mindennapjaikról, de későre jár. Készül a fotó, Viola és Krisztina Hatvanban vannak, így nélkülük. A két nagy lány és az itthon lévő iskolások nyáron együtt^ lehetnek majd Tóalmáson, az Élet Szava Alapítvány táborában - akkor meg a kis Tináé lesz pár napig anyu és apu. Ki tudja, kinek lesz jobb? G. K. M. Cigányul is tanulnak A reménytelennek tűnő dolgok vállalása nélkül egy helyben topognánk. Soós Károly jobbágyi pedagógus is erre gondolt, amikor az iskolában cigány önképzőkört szervezett.-Nem fogadom el, hogy nincs kitartás a cigányokban. Az igaz, hogy télen, hűvös napokon szívesebben jönnek él a foglalkozásokra, mint mostanában, de ezzel mások is így vannak. Ha látnak valami célt, és örömet találnak a versben, énekben, táncban, összejön a dolog. Második éve tanít itt - angolt és rajzot. Mint megszállott eszperantista végezte el az angol szakot. Az iskolában már csak a „kifutó” osztályban van orosz, áttértek az angolra. Az önképzőkörben emellett kívánságuknak megfelelően cigányul is tanulnak.- Choli Daróczi József könyvét használjuk, de még nagyon a kezdeténél tartunk. Cigányul és magyarul egyaránt tudnak a gyerekek sok verset Bari Károly, Rácz Lajos és Szepesi József műveiből is. Az önképzőkörben a nyolcadikos Bangó Tibor és az ötödikes Bangó Károly a legkiválóbbak. Utóbbi átütő tehetség és kedves egyéniség. Más körülmények, feltételek mellett talán esélye lehetne továbbtanulásra is.-gkmMár alig jelentkeznek többen, mint amennyi felvehető a francia tannyelvű gimnáziumba Bottyán Zoltán igazgató a tanulók körében Felröppent a hír, hogy a pásztói gimnázium kéttan- nyelvű francia tagozatát és a tantestületét kiköltöztették jelenlegi helyéről, az önkormányzat tulajdonát képező épületből.-Mi ebből az igazság? - kérdeztem a francia tagozat igazgatóhelyettesét, Füzesiné Nyilasy Évát.- ígéretet kaptunk, hogy a jelenlegi helyen addig maradhatunk, míg a Rákóczi úti gimnázium bővítése el nem készül. A tervek már megvannak, s a közeljövőben hozzákezdenek az új tantermek kialakításához.- Miért fontos ez?- Azért mert céljaink között szerepel a négyévfolyamos gimnáziumot hatévfolyamosra bővíteni, hiszen ez a jelenlegi oktatási színvonal fenntartásához szükséges.- Idén érettségizik igen nagy létszámmal a második francia tagozatos évjárat. Mi volt az oka, hogy az elmúlt évben csak kevés, négy-öt tanuló jutott el az érettségiig?-A kezdeti nagy lelkesedés, fellendülés után törés következett be az iskola életében. A kéttannyelvű gimnáziumnak mindig van egy francia anyanyelvű lektora, aki a francia nyelv tanítását szervezi, összefogja, segíti. Az első lektor hároméves szerződéssel jött iskolánkba. Rendkívüli ember volt, a gyerekek nagyon szerették, mert sokat foglalkozott és törődött velük. Sajnos a szerződés lejárt, a hosszabbítást családi okok miatt nem tudta vállalni. Viszont a legkülönbözőbb okok miatt elment még négy-öt tanár. Ezt a nagy fluktuációt az osztály már nem tudta elviselni, beállt a szakadás. A franciaországi táborból visszatérő diákok nem voltak hajlandók az új tanárokkal folytatni tanulmányaikat. így ők is távoztak az intézetből.- Mennyiben más a struktúrája a francia tagozatos iskolának, mint az általános nappali tagozatnak? Milyen szisztéma szerint oktatják a diákokat?- Kis csoportokban oktatunk, ami tíz-tizenöt főt jelent. A légkör is családiasabb, jobban meg lehet ismerni a tanulókat. A tanítás hatékonyabb, sokkal kevesebb a fegyelmezési probléma.- Miért nincs nagyobb propagandája az iskolának? ^- Kezdetben a kéttannyelvű oktatási intézményeket óriási hírverés vette körül. Azt hittük, ez hosszú időre beivódik az emberek tudatába. A jelentkezők országos előfelvételi versenyvizsgán juthattak be. Az előfelvételi azt jelentette, hogy a kimaradó tanulók a rendes felvételi időben (február) minden hátrány nélkül jelentkezhettek bármely középiskolába. Ezt a rendszert a tavalyi tanév kezdete előtt megszüntették. Egyszeriben megszűnt a központi versenyvizsga és előfelvételi rendszer. Ennek az lett a következménye, hogy az igényesebb szülők nem merték megkockáztatni, hogy jó képességű gyermekük megpróbáljon felvételizni abba az intézetbe, ahová kb. ezer jó tanuló diák szeretne bejutni. A végén nemhogy túljelentkezés, de semmilyen jelentkezés nem volt. A minisztérium az év végén ígéretet tett a korábbi rendszer visszaállítására, de hiába vártuk a rendeletet. Tavaly mindössze 36 jelentkezőből 26 tanulót, idén a mintegy 60 jelentkezőből 32-tőt vettünk fel. Persze még mindig messze vagyunk a sokszoros túljelentkezéstől. Kiderült, hogy a felvételi előtt kibocsátott propagandaanyagok, jelentkezési lapok sem jutottak el az általános iskolát elvégzőkhöz.- durucz-u.. • viauic scíiáüx.í nuv oilos Kálión ma sokan csak segélyből élnek Kálló 1414 lelket számláló, kis település a Cserhát lábánál. A községbe érkezéskor szembetűnő a rendezettség, a tisztaság. Elgondolkodtató, hogyan lehet ebben a pénznélküliségben ezt a települést ilyen barátságossá varázsolni. Erről kérdeztük a polgármester asszonyt, Babecz Jánosnét.- Megpróbáljuk az embereket arra ösztönözni, hogy lakóházuk környékét, ahol élnek, karbantartsák, szépítsék. Szeretnénk elérni, hogy életformájukká váljon a környezetük szépítése. Élindítottunk egy akciót, a Zöld szív mozgalmat, melynek lényege, hogy kisiskolások kérdőíveket töltenek ki családokkal, akik vállalják lakóházuk környékének rendben tartását, parkosítását. Céljaink között szerepel még a fásítási- és virágosítási akció, amelyre pályázatot is adtunk be.- Kálló milyen munkalehetőséget tud nyújtani az itt élő embereknek?- Minimális a munkalehetőség. Néhány intézmény, üzlet tud csak embereket foglalkoztatni.-Miből élnek itt az emberek? Segélyből? Babecz Jánosné, a község polgármestere- Sajnos, igen ... Nem tudunk sokat adni, mivel igen sok a rászorult. Az etnikai lakosságnak például rendszeresen kell segélyt folyósítani.-Ez a pénz mire elegendő?- Olyan módszert vezettünk be, hogy nem készpénzt adunk a rászorultaknak, hanem vásárlási utalványt. Megállapodtunk az élelmiszerüzlet-vezetőkkel, hogy az utalvány fejében csak élelmiszert adhatnak ki.-Mit tud tenni az önkormányzat a cigány családokért?- Sajnos, az iparosodás megváltoztatta életformájukat, a régi hagyományos foglalkozások eltűntek. Manapság ezért is sújtja őket a legjobban a munkanélküliség. Közhasznú munkák elvégzésével próbáljuk őket hasznossá tenni. Igyekszünk hatni rájuk, hogy környezetüket ne rongálják, hanem óvják és szépítsék. D. A. Pásztó és környéke RÖVIDEN Palotás. Huszonhatezer kötetes könyvtár várja a könyvbarátokat a településen. Tavaly négyszázan iratkoztak be, idén három hónap alatt kétszázhatvanán. Sokan veszik igénybe a folyóiratkölcsönző szolgáltatásokat, hiszen a szegényedő háztartásokban nemcsak könyvet, hanem sajtótermékeket is kevesebbet tudnak venni az emberek. Pásztó. Száz-százezer forint erejéig biztosít a városi önkormányzat az egyéni választókerület települési képviselői részére képviselői alapot, bizottságai, illetve a polgármester és az alpolgármester részére rendelkezési jogot. Szurdokpüspöki. A település általános iskolájában ebben a tanévben 26 tanuló végezte el a nyolcadik osztályt. Szerencsések a gyerekek, mivel egy-két kisebb korrekciótól eltekintve, mindenkinek sikerülhet a továbbtanulás. A többség szakmunkásképzőbe megy. Két fiú egy új lehetőséget használ ki: a salgótarjáni gépipariba jelentkeztek, ahol közbiztonsági ismereteket is tanulnak majd. J .nàvài Alsótold. Elfogadta a Belügyminisztérium a község pályázatát, mélyet áz önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések támogatására nyújtottak be. A megkapott kétmillió forintot az éves költségvetési feladatok megvalósítására fordítják. Kálló. Az 1414 lákosú község 52 milliós költségvetésből gazdálkodhat az idén. A 3,5 millió forintos forráshiányra az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű községek pályázatának elfoga1 dása nyújt segítséget az iskolai, óvodai és egészség- ügyi teendők ellátásához. ! T---------------------------------T A z oldalt szerkesztette Vendel Lajos Holnapi lapszámunkban' Bátonyterenye és környéke Csohány-mühely van születőben Pásztón- Szerencsés az a város, ahol a művészek jól érzik magukat! — mondta egyik ismerősöm. E szavak jutottak eszembe a minap, amikor egy kisebb múzeumra való gyűjtemény között beszélgettünk Bartus Lászlóval, a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának titkárával.- Ez a hosszú név pontosan egy esztendős kulturális alapítványt takar. 1993. áprilisában hozta létre özv. Csohány Kál- mánné és a baráti kör. Az alapítvány elsődleges célja Csohány Kálmán szellemi örökségének ápolása. Ez Pásztón szinte kötelező, hiszen majdnem minden adott: a jelentős Csohány-anyag, a nagy létszámú művészgárda, a még álló Csohány-ház. A helybéliek között sokan személyesen is ismerték a jeles grafikust. Beszélgetés közben lapozhatjuk a képeket: Csohány 11 rézkarcán kívül további 24 alkotó művei: akvarellek, olajképek, linómetszetek. De akad kerámia, tűzzománc és érem is.- Ezek a művek a Csohány-ház megmentéséért érkeztek. Az alapítvány vagyona éppen arra volt elég, hogy a romba dőléstől megmentsük az épületet. Még egy telet nem bírt volna ki. A teljes felújításhoz további kétmillió forintra volna szükség - mondja Bartus László. - A rézkarcokat Csohány Kálmán özvegye ajánlotta fel, de az ország távoli részeiből is érkezett segítség. Felemelő érzés, hogy ilyen messziről és nem is csupán képzőművészek érezték fontosnak ezt az ügyet. Ha a felajánlott műalkotásokat sikerülne eladni, az fedezné a kiadások egy részét. Ennek érdekében kiállításokat szervezünk. Sajnos, Pásztón erre sincs igazán alkalmas hely. Persze a legjobb az lenne, ha nem kellene az összes művet elkótyavetyélni. Jó lenne legalább néhányat megmenteni egy valamikori képtár, állandó kiállítás magjaként. Ha a pásztóiak is fontosnak tartanák, legalább annyira, mint az „idegenek”. De bizakodom! Volt már vállalkozó, aki egy részmunka elvégzését felajánlotta, referenciaként. Talán lesz követője. Esetleg akad olyan pásztói vállalat is, amely szívesen segítene. A felújított ház egy alkotóműhelynek adna otthontj ahol évente egy fiatal tehetséges grafikusnak teremtené meg az alapítvány a nyugodt alkotómunka feltételeit. Csohány Kálmán a pásztói Szentlélek temetőben nyugszik. Időnként friss virágot lehet felfedezni a sírján - a város többé-kevésbé sajátjának érzi őt, hiszen rajzain, rézkarcain önmagukat láthatják viszont.
