Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
6. oldal Idegenforgalom 1994. május 4., szerda Az adottságokra kell alapozni a megyei idegenforgalom fejlesztését A csesztvei Madách-kúria elsősorban az irodalombarátokat vonzza írásomban megpróbálom jellemezni Nógrád megye idegenforgalmának jelenlegi állapotát, perspektítávit, a fejlődés irányait. Mondandómat vitaírásnak is tekintem. * Az idegenforgalom számos ország „húzó üzletága”, a nemzeti jövedelem jelentős bevételei az idegenforgalomból fakadnak. A legjobb export a külföldinek kiskereskedelmi áron eladni a hazai árut, azokat a szolgáltatásokat, amelyet az idegenforgalom tud nyújtani. Eltérő országrészek Ez a felismerés már évekkel korábban megtörtént, ennek ellenére az idegenforgalom fejlesztése, az itt képződött bevételek visszaforgatása érdekében nem sok minden történt. Sőt, az újságokban is olvashattuk, értesülhettünk arról, hogy az idegenforgalom fő gazdája nem a legjobban sáfárkodott a reá bízott anyagi eszközökkel. Az elmúlt évek fő tendenciája, hogy országrészek között nőttek a különbségek. A központi fejlesztés, a különböző külföldi beruházások, a magántőke felhasználása nagy különbségeket szült és nem mindig ott képződtek új objektumok, idegenforgalmi árualapok, ahol azok a piac igényeit legjobban ki tüdták volna elégíteni. „Kocsmák országa?” Szűkebb hazánkban, Nóg- rádban is növekedett az idegen- forgalmi infrastruktúra egyik eleme, a vendéglátó egységek száma. Azt is mondhatnám, hogy sajnos a „kocsmák országává” váltunk. De ez színvonalban, árakban, a turisták kiszolgálásában igazán nem sok értéket jelent. Az idegenforgalomban is megjelentek azok a „hullámlovasok”,akik gyors megtérülésben bízva azt gondolják, hogy idegenforgalmat csinálnak, közben csak a kocsmai bevételek növekedtek. De az sem különb, ha valakik idegenforgalom címén rozzant autóbusszal szennyezik a levegőt. S ugyanakkor azt hangoztatják, hogy ők is korszerűen utaztatnak! Mint ahogy az élet számos területén, az idegenforgalomban is komoly szakmai ismeretekre van szükség, amiket meg kell tanulni, mielőtt e szakmát művelni kezdi valaki. Kivétel: Ipolytarnóc A volt megyei tanács mellett működött egy szakbizottság, amely ha nagyon kevés pénzzel is rendelkezett, de egy koncepció alapján próbálta - szakemberek közreműködésével - eldönteni, hogy Nógrád megye területén hol kell, hol célszerűbb (Salgó-Eresztvény térsége; Hollókő, Bánk, Ipolytarnóc, Diósjenő, Pásztó) fejleszteni az idegenforgalmat. A szűkös anyagi lehetőségek még a felsoroltakra sem tudtak olyan támogatást nyújtani, hogy látványos fejlődés mutatkozott volna. Sőt, ma már elmondhatjuk: az akkor megépített objektumok veszélybe kerültek. Csak egy példát említek: a salgói vár körüli erdei torna- pályának ma már csak romjait találjuk. Kivételt Ipolytarnóc fejlesztése jelent. Azt is joggal kérdezheti valaki, hogy valóban a felsoroltak azok a területek, ahol fejleszteni lehetne, kellene az idegen- forgalmat? Meggyőződésem: igen. Ezt támasztja alá az a kanadai kutató is, aki az elmúlt évben Nógrád megye idegenforgalmát tanulmányozta, különös tekintettel Ipolytarnóc, Szécsény és Hollókő térségére. A külföldi szakember vizsgálata az idegenforgalomban dolgozóknak újat nem adott. Nincs szégyenkezni valójuk a megyében lévő szakembereknek. Visszaigazolva hallották a kanadai szavaiból azokat, amelyeket évek óta, bátran kimondom - évtizedek óta — már helyben is megállapítottak. Az idegenforgalom alapvetően két területből tevődik ösz- sze. A passzív és aktív idegen- forgalomból. A szakma passzív idegenforgalomnak nevezi az országból kiutazásokat, aktívnak az országba beutazó forgalmat, illetve a belföldi utas turista utazásait, üdüléseit. Csökkenő belföldi turizmus Először az utóbbiról. Közismert, hogy az utóbbi években a diákturizmus, az iskolai osztályok kirándulásai, az ún. 2-3 napos tanulmányutak megszűnőben vannak, megítélésem szerint anyagi okok miatt. Szállítás, szállás, étkezés szinte megfizethetetlen diáknak és szülőnek egyaránt. Jó vagy rossz, hogy a szakszervezeti bizottságok, közösségek által szervezett 1-2 napos utazások is elmúlóban vannak!? Az idegenforgalom szempontjából minden esetben kiesés, csökkentek az autóbuszos kirándulások. Erre sokan azt mondják, személyautókkal utaznak az emberek, egyéni utasok. A szervezett turizmus „kiesését” az egyéni nem tudja pótolni! Túllépni a jelszavakon Nógrád megye idegenforgalmi értékeit reálisan kell szemlélnünk. Túl kell lépni azokon a jelszavakon, amelyek évtizedeken keresztül illúziót keltettek. A kérdést úgy lehet feltenni: van-e az idegenforgalom szempontjából eladható érték? Az utazók mindig valamilyen motiváció - kulturális érték, üdülés, sport, vásárlási lehetőség stb. - alapján választanak. Nógrádban sajnos tény, hogy megyénk infrastruktúrája, idegenforgalmi fogadóképessége (beleértve még az ország és Európa egyetlen falusi világörökségét is) alapvetően a nagy tömegek számára egynapos turizmust tesz lehetővé, de valójában a látnivalók, az értékek is egy nap alatt megtekinthetők. Nincs olyan vendégmarasztaló program, amely több napos tartózkodásra is inspirálna. Hiányoznak a gyógyvizek, a több napos visszatérő kulturális programok, szórakoztató estek. Salgótarján nem Eger Mondjuk ki, Salgótarján, Nógrád megye nem Eger, nem Szeged, nem Sopron stb. A megyében néhol -pl. Salgó környékén - jobbak az adottságok, de idegenforgalmi, szakmai szempontból a szolgáltató helyek „leépültek”. Az 1980-as évek idegenforgalmi fejlődésére ma már sokszor nosztalgiával gondolunk. Miből következik ez? Fellendülőben volt a hazai belföldi turizmus. Nőtt a megye fogadó- képessége. Háromszáz körüli (3 éjszakát itt töltő) szovjet csoport érkezett. A kempingeket csoportos szervezett lengyel turisták töltötték meg. Még a mostoha körülmények ellenére a pásztói kempinget is több hónapra teljes kapacitásában lekötötték. Az ún. úttörőtáborok nagymérvű csereüdültetést bonyolítottak. Keleti már nem, nyugati még nem Úgy nézett ki, szovjet, lengyel, szlovák, cseh, keletnémet turistákkal e megye fogadóképességét hosszú időre le lehet kötni. Sokszor fordultak elő szállodai férőhelyhiányok. Diósjenő, Bánk fejlesztése, az exkluzív igényeket is kielégítő sziráki szálloda megnyitása távlati perspektívát nyitott a nógrádi idegenforgalomnak. A műemlékek - Pásztó, Szécsény, Hollókő- rekonstrukciója, az irodalmi emlékhelyek (Csesztve, Horpács) felújítása révén látogatottságuk is növekedett. A bányamúzeum kuriózum volt. Az ipolytamóci leletek feltárása bővült, fogadó- csarnokok épültek és minden jel arra mutatott, hogy az idegenforgalom Nógrádban is plusz bevételhez juttatja az itt élő lakosságot. Az utazási irodák is fejlődtek. Több új iroda létesült, technikailag felkészültebbé váltak, perspektíva volt az idegenforgalom előtt. A szakemberek látták az egyoldalúságot és különböző kezdeményezéssel léptek fel. Gazdátlan az idegenforgalom A rendszerváltást követően szertefoszlottak a tervek. A kevesebb hasznot hozó keleti turista helyett nem jött a jobban költekező nyugati. Nem készültek a megyéről, az itteni látnivalókról színes, több nyelvű prospektusok. Az idegenforgalom gazdátlanul maradt. Helyette gyors meggazdagodás reményében utazási irodák jöttek és mentek. Több lett a kontár, a nem adózó, „nem vállalkozó”, csupán a hasznot lefölözni akaró. Megszűntek a különböző munkabizottságok, elmaradtak a fejlesztések és a hazai lakosság fizetőképessége is csökkent. Tőke és szakismeret Közben a világkiállításra készülünk. Megkezdődött az 1990-es években az idegenforgalommal foglalkozó szakemberek képzése. A különböző formákban már több, mint száz fő vett részt. Ők azonban még ténykedésüket, működésüket csak részben kezdték meg és a képzés is sok kívánnivalót hagy maga után. Találkozni kell a tőkének és a szakismeretnek, mert egyik vagy másik hiánya meghiúsítja a legszebb elképzeléseket is. Vitathatatlan tény, több szép terv született. De tőke hiányában a kezdeményezések jelentős része születésével el is múlt. Ezért elsőrendű feladatnak tartom a magántőke bevonását, vállalkozók, szakemberek alkalmazását. Arra van szükség, hogy a megyében is alakuljon az önkormányzat mellett idegenforgalmat koordináló, szervező bizottság, amelyik elkészíti a koncepciókat, propaganda anyagokat, szervezi Nógrád idegenforgalmi bemutatkozásait külföldön és belföldön egyaránt, nem sértve a vállalkozók jogi önállóságát. Koordinálni érdemes a kulturális és sportrendezvényeket is, kifejezni az érdekeket, pályázatokat kell szorgalmazni annak érdekében, hogy az idegenforgalmi beruházások a megyében is növekedjenek. Feltétlenül el kell érni, hogy az idegenforgalom bevételei csapódjanak le adó formájában az önkormányzatoknál. E)e ezzel együtt szűnjenek meg a nem legálisan tevékenykedő cégek, legyenek azok szállásadó, fuvarozó vagy utazásszervező jellegűek. Kapjanak különböző kedvezményeket az iskolák, a diákok. Az idegenforgalmat a meglévő értékekre, eseményekre (Salgó rali, nemzetközi dixieland fesztivál, ugrógála) alapozva kell fejleszteni. Látnivaló és program Fontosnak tartom a vadász- turizmus szervezetté tételét, a lovasturizmus fellendítését, múzeumaink látogatottságának növelését, kiemelkedő helyen a földalatti bányamúzeum bővítését és fejlesztését, Hollókő szállókapacitásának bővítését, a garantált programok minimum egy évre szóló kiajánlását, Salgó, Eresztvény, Medves térségének további fejlesztését. Ipolytarnóc, Szécsény infrastruktúrájának növelését, Balassagyarmat, Bánk, Diósjenő szórakoztató programjainak a rendezését, a Madách-, Mikszáth- emlékek népszerűsítését. E térség látnivalóit programmal kell párosítani. A Börzsöny, a Cserhát, a Mátra vidékének páratlan palóc folklórjával jobban kell sáfárkodni. A program szó alatt én mindig eseménysorozatot értek, amelynek legfőbb eleme a rendszeresen visszatérő és az igényes műsor. A gasztronómia, a népviselet, a népszokás, a tánctanulás, tanítás nem itt és most kitalált idegenforgalmi gyakorlat, számos katalán, görög üdülőtelep lakosságának megélhetési lehetőséget is ad. Tanulni nem késő. Nosztalgiából ugyanis nem lehet megélni. Kálovits Géza A bánki tó kedvelt célpontja a kirándulóknak Szécsényben a ferences-rendi kolostor folyamatosan nyeri vissza szépségét Jegyszer, elalvás előtt egészen t—j közel bújt hozzám és - mint aki most nagy titkot árul el— odasúgta:- Tudod, nekem is van ám anyukám! Igazi anyukám! Piros kabátja van és fehér csizmája. Egyszer eljött hozzám, és egy narancsot kaptam tőle. Akkor megígérte, hogy eljön máskor is. Csak biztosan nem ér rá. De eljön . . . Megígérte!. .. A gyereknek fékezhetetlen jókedve támadt. Ebéd után még a tányérját és a kanalát is a szekrénybe tette, hogy ezzel is jelezze: az az övé, azzal nem ehet más. Este pedig, amikor arra kért, meséljek neki, mindenkit kiküldött a szobából:-Ez most az én mesém! Csak az enyém! Kedden délelőtt, amikor már elköszönt mindnyájunktól, és elindult vissza az intézetbe, az előszobaajtóból még egyszer visszaszaladt a szekrényhez, hogy megnézze a „kincseit”. Gondosan ráfordította a kulcsot a szekrényajtóra és szigorúan meghagyta:- Ti se nyúljatok ám hozzá! Ettől kezdve minden hét végén nálunk volt. Sőt, akkor is a „miénk” maradt, amikor nyár elején a húgom osztálya ünnepélyesen búcsút vett az óvodásoktól, mondván: vége az iskolának, vége a patronálásnak. Attila - az óvónők szerint - öt napig sohasem emlegetett bennünket. Ám pénteken este mindig azzal bújt az ágyba: - Ugye, holnap egészen biztosan szombat lesz?! Nyár elejére megtanulta, hogy a családban mások a szokások, más az életrend, mint az intézetben. Boldog volt, ha segíthetett, ha a ház körüli munKét kis anyakereső (2.) A képen látható gyerekek nem írásunk szereplői Fotó: Gyurién kákból „családtagként” kive- hette a részét. Imádott porszívózni, vasalt ruhát hajtogatni, kertet gyomlálni. De mindennél jobban szeretett vásárolni. Már nem ámuldozott azon, hogy az üzletben fizetni kell, legfeljebb azt kérdezte meg néha: - Honnan tudja az eladó, hogy az alma vagy a krumpli mennyibe kerül, hiszen arra nincs ráírva?! Hamar elrepült az idő. Már a karácsonyra készültünk. Hetekkel előbb faggatni kezdtük Attilát, mit kér ajándékba. Kisautót? Társasjátékot? Könyvet? Új ruhát? Ő azonban mindenre a fejét rázta. Nem, nem. Az már van. És a nyomaték kedvéért kinyitotta a kisszekrényt, hátha elfelejtettük: dugig van zsúfolva játékkal, ruhával, édességgel. Akkor hát mi legyen a karácsonyi ajándék?- Mi? Hát... hogy nekem is legyen igazi anyukám! Osszenézett a család. Erre egyikünk sem tudott okosat válaszolni.- Tudod - vette ölbe a kisfiút könnyes szemmel anyám -, ezt most karácsonyra már nem tudjuk elintézni, de majd jövőre. Jövőre biztosan! Magunk sem hittük, hogy ígéretünket az élet milyen gyorsan teljesíti. Március elején telefonon hívott a nevelőotthon igazgatója: szombaton ne menjünk a kisfiúért, mert nem lesz bent. Az édesanyja, aki lányfejjel szülte Attilát és évekre megfeledkezett róla, most végre megkomolyodott, férjhez ment - talán a gyermekotthon megkeresésére, talán a lelkiismerete noszogatására - megkereste és magához veszi a fiát. Wanatka Gabriella (Folytatjuk)
