Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-19 / 117. szám

4. oldal Látóhatár 1994. május 19., csütörtök Vádemelési javaslat a tarjáni sortüzügyben MILYEN ÍZŰ A KECSKE SZEME? - LAWRENCE MÁR TUDJA Ötven krimit írt az ismert professzor Kevés író büszkélkedhet azzal napjainkban, hogy százezres példányszámban jelennek meg a kötetei. Leslie L. Lawrence alias Lőrincz L. László közéjük tartozik. Több mint félszáz könyv jelzi az életútját. Vádemelési javaslattal fejező­dött be a nyomozás az 1956-os egri és a salgótarjáni sortüz­ügyben. Ezekben a volt karhatalmis- ták ellen a Fővárosi Főügyész­ség készíti a vádiratot, amelyet a Fővárosi Bírósághoz nyújt majd be. Ugyancsak befejezéséhez közeledik a nyomozás a mo­sonmagyaróvári ügyben, amelyben a volt határőr gyanú­sítottakkal szemben a Buda­pesti Katonai Ügyészség emel vádat. Ezt az ügyet a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa tár­gyalja majd. (MTI) Az ismert író 1939-ben látta meg a napvilágot a Somogy megyei Szilvásszentmártonban. Elemi iskola, cukoripari szak- középiskola, egyetem, mongol szak - dióhéjban ennyit a ta­nulmányokról. Olyen híres ta­nárai voltak, mint Germanus Gyula, vagy a gyarmati száz- mazású Ligeti Lajos professzor. Később ő maga is egyetemi tanár lett, aztán a Magyar Tu­dományos Akadémia főmunka­társaként folytatta kutatásait. . A híres orientalista nagy ívű pályát futott be íróként is. Lő­rincz L. László a minap Balas­sagyarmaton vett részt író - ol­vasó találkozón.- Professzor úr, hogy fo­gadják tudós kollégái izgal­mas kalandregényeit?- Én mindig nagy súlyt fek­tettem a regényeimben a tudo­mányos ismeretterjesztésre. Ta­lán szerénytelenség nélkül mondhatom, egyetlen egy kol­légám sem juttatta el ennyi em­berhez az ismeretanyagot, mint én. A tudósok egy része dí­jazza, a többiek viszont nem nagyon szeretik ezt a tevékeny­séget. Egyébként elég nehéz ma bármilyen tudományos művet megjelentetni.- Sok évet töltött Keleten. Nem volt nehéz a távolban? Remegett a lószalonna- Ha az ember eredményesen akar Keleten dolgozni, akkor abszolút mértékben alkalmaz­kodnia kell a körülményekhez. Ez meglehetősen jó idegeket és jó gyomrot kíván. Amikor az ember elhagyja a magyar ha­tárt, el kell felejteni azt, hogy a programot mennyi idő alatt muszáj teljesíteni - a vaksze­rencsére kell hagyatkozni. Ha nem így teszünk, egyszerűen megbolondulunk. Igaz, Tá­vol-Keleten a bolondok nagy tiszteletnek örvendnek.- Miért mondja ezt?- Egy példával illusztrálnám a fentieket. Egyszer azt mond­ták nekem a mongolok, pénte­ken reggel üljek ki a szálloda elé. Kiültem, de nem jött senki három napig. Aztán a negyedik nap felültem az autóra - fél nap múlva vettem észre, hogy el­lenkező irányban haladunk, mint amerre terveztük. Kérdé­semre a sofőr azt válaszolta: la­kodalomba megyünk, az unoka­testvére esküszik. Nagyon jó lakodalom volt, négy napig tar­tott. Megittunk egy vödör vod­kát. Sok érdekes dolgot figyel­tem meg. Csak hát kutatni in­dultunk eredetileg. Alkalmaz­kodni kell a körülményekhez.- Milyen ételeket kóstolt meg Mongóliában?- Aranyszabály, hogy min­dent meg kell enni, mert ha nem, akkor oda a barátság. Mindent megenni viszont nem könnyű. Az ínyenc falatokat a vendégeknek adják. Furcsán érzi magát az ember, ha a kecske szemét beteszik a kistá­nyérba. Arra gondoltam, cse­resznye, és gyorsan lenyeltem.- Ha még felsorolna egy-két ínyencséget?...- Részt vettem egy lóvágá­son, s az azt követő vacsorán. A lószalonna melegen, kelleme­sen remegett. A ló vastagbelébe töltött májas hurka sem volt éppen kutya. Napi három óra írás-Váltsunk témát. Az írói módszerek kúlönbözöek. Van, aki öt gépet egymás mellé rak, és hat regényt ír egyszerre. Ön hogyan dolgozik?-Én egyszerre csak egy re­gényen dolgo­zom. Gyorsan írok, viszont ez azzal jár, hogy rengeteg hiba csú­szik a kéziratba, így aztán alig győzöm javítani az írásokat. Ami­kor leülök, soha nem tudom, mi lesz a regény vége. Közben író­dik a mű.- Mit érez, amikor befejez egy könyvet?- Megköny- nyebbülést, főleg ha úgy érzem, hogy elég jól sike­rült a történet.- Pihen utána, vagy hozzákezd a következő mun­kához?- Muszáj pi­henni, feltöltődni.- Érthetetlen számomra, hogyan tudja beosztani az ide­jét. Iszonyú mennyiségű könyvet ír, tudományos mun­kát folytat, olvas, utazik!- A rendszeres munka na­gyon sokat jelent. A látszattal ellentétben, nem sokat dolgo­zom. Napi három óra írás a penzumom. Nem kedv kérdése ez, minden nap le kell ülni az írógép elé. Szóval, minden be­lefér az időbe!- Különcnek tartja magát?- Dehogy, nem vagyok őrült. Sokat járok meccsekre, a bará­taimmal sörözni, tévét nézek. És még napi nyolç órát alszom is. Adám Tamás Csütörtököt mondott Tisztelt Bencsik András (ex-képviselójelölt) úr! T eljes értetlenséggel olvas­tam a Nógrádi Krónika május 13-17-i számaiban a vá­lasztások első fordulója utáni helyzet veszélyeiről, a dikta­túra fenyegető réméről közre­adott fejtegetéseit. Elemzésének megállapítá­saival, érveinek csoportosítá­sával, levont következtetései­vel nem értek egyet. Önnek azonban jogában áll - mivel­hogy Magyarországon sajtó- szabadság van - a szerintem téves és káros politikai gondo­latait megjelentetni. A konzervatív nemzeti pár­tok választási kudarcának, il­letve a szocialista párt várható sikerének megítélése, követ­kezményeinek mérlegelése szintén kinek-kinek szíve joga. Egy megyei orgánum hasábjain ezt a vitát még korainak és értelmetlennek tartom. Erre a választások le­zajlása után is lesz időnk. Önnel, a főszerkesztővel, felelős kiadóval valószínűleg később sem polemizálnék, kü­lönösen nem a konkurens lap­ban. Közíróként meg azért nem, mert kettőnk nézeteit ak­kora szakadék választja el, hogy értelmetlennek találom az eszmecserét. S mivel - tu- domásom szerint - mindketten az MDF tagjai vagyunk, belső pártvitát is káros most nyilvá­nosan kezdeményezni. Ön azonban, tisztelt Ben­csik úf,!' pártunk képviselője­löltjeként is fellépett Nógrád megjfe 4. szártiú Választókerü­letében, közös szűkebb ha­zánkban. Ráadásul én is támo­gattam jelöltségének elfoga­dását. Most MDF-tagként és volt képviselőként éppen emi­att tartom szükségesnek véle­ményem nyilvános kifejtését, írásomban csak képviselője- lölti megnyilvánulásaival, megyei és választókerületi po­litikai fellépéseinek követ­kezményeivel foglalkozom. A ki MDF-es képviselő akar lenni, ne vádolja bizonyí­tékok nélkül tényleges bűnö- zőséggel és lehetséges gyil­kossággal a vetélytárs párt el­nökét. Főképp ne tegye ezt vá­lasztási kampányban, a nagy nyilvánosság előtt. Ön ezt tette a Közakarat Egyesületben, majd helyi rendezvényeken is többször megismételte. Én például Antall József özvegyének balassagyarmati kegyeleti látogatásán hallot­tam oda nem illő vádaskodá­sait. Ezután határolódtam el álláspontjától nyilvánosan a Nógrád Megyei Hírlapban, és nem vettem részt a választási kampányában. Aztán saját lapjában mártíri glóriával koszorúztatta a fejét, amikor egy illuminált állam­polgár keresztüllövéssel fe­nyegette meg. Puska is volt az illetőnél - vagy Nézsán fegy­ver nélkül is lehet lőni? Az incidenst én is elítélem, de azért mégsem ez volt a jel­lemző választói magatartás. A választás első fordulójá­ban negyedikként végzett, s kiesett a további küzdelemből. Mostani cikksorozatában erről így ír: „...képviselője­löltként én is vakon rohantam bele a semmibe: leveleztem, kampányoltam, agitáltam és szónokoltam, mint egy esze­lős. Holott az összegyűjtött kampánypénzből inkább dor- bézoltam volna. Ugyanannyi szavazat esett volna rám.” Mit mondjak erre?! Önre valóban sok szavazat esett, bár kevesebb a szükségesnél és kevesebb, mint az MDF listá­jára a választókerületben. Mi történik, ha nem dorbézol, ám nem is kampányol? Ki tudja... Uram, Önt most megkérem néhány dologra a magam ne­vében: további „írói munkás­sága” során ne hivatkozzék az itteni választókra! Van nekünk anélkül is elég bajunk. Ne in­tézze tovább a kormánynál és az APEH-nál Balassagyarmat elsőszülöttségi jogának eladá­sát egy tál lencséért! Ne nehe­zítse tovább a helyzetünket! Ne riogasson most senkit alaptalanul az Ön által vizio­nált diktatúraveszéllyel! „Még az oktalan állat sem veszi be, amit egyszer már ki­okádott magából” - írja, és ebben igaza van. Ön azzal zárja hosszú írását, hogy egyre többen hozzák előre nyári szabadságukat, és megindulnak családostul a szép stájer hegyek felé... Én nem akarok senki elől sehova elvándorolni. Mi Nóg­rád megyéből - pénz híján - legtöbben nem is mehetnénk... R emélem, Ön sem távozik az erkölcsi felelősség elől. Mi másért kellene elmennie? Úgysem jelentheti fel senki a politikai véleményéért. Én maradok, és vállalom az or­szág ironizálását: Balassa­gyarmaton egyszer Bencsik András volt a képviselőíje­lölt),.. Üdvözlettel: Bilecz Endre lllusztáció az író Az utolsó hvárezmi nyár című könyvéből lay Aranygyűrű a Mikszáth legjobb diákjának • Szüleim ismerték a pásztói °K Mikszáth Kálmán Gimná- Ajrífcium jó hírnevét, az ő javas- latukra jelentkeztem ide, s ár 'énnek ma is örülök - mondja -a végzős diáklány, Kovács Andrea, aki ötévi kimagasló tanulmányi eredményéért rany pecsétgyűrűt kapott jutalmul.- Mikor tudtad meg, hogy te kapod a szép elismerést?- A ballagási ünnepség után, amikor szólítottak, hogy vegyem át az aranygyűrűt. Mit mondjak, még a lélegzetem is .elállt, remegő lábbal mentem el a többiek előtt; persze, egy kis büszkeség is támadt ben­nem. Hárman vagy négyen le­hettünk esélyesek. Ünnepség után legelőször éppen a „ve- télytársaim” gratuláltak, és közösen ünnepeltünk. Kollé­giumi szobámban temérdek virág és ajándék várt. Egy primadonna nem érezhette boldogabbnak magát, mint én.- Mik a további tervei? Kovács Andrea az aranygyűrűvel- Debrecenbe, a közgazda­ság-tudományi egyetemre je­lentkeztem. Ha felvesznek, ta­lán már elégedett leszek ma­gammal... * * * Andrea osztályfőnöknője, Füzesiné Nyilasi Éva elisme­rően szól tanítványáról:- Andrea szorgalmas, ki­váló adottságokkal rendelkező tanuló. Rendkívül szerény, öt éven keresztül legjobb tanu­lója volt intézményünknek. Mondhatni, a tanári testület egyöntetűen Andreára szava­zott. Dpnteni nem volt köny- nyű, mivel ebben az osztály­ban ketten is kitűnőek, és van még három végzős osztály. Bottyán Zoltán iskolaigaz­gató a díjról említette:-A Pecsétgyűrű Díj alapí­tásának ötletét két éve Deák Kálmánná és Vicsovszky Zsu­zsanna tanárnők vetették fel. Tantestületünk elfogadta az ötletet. Minden évben azokat a diákokat fogjuk jutalmazni ezzel, akik az intézményünk­ben eltöltött öt év során kima­gasló tanulmányi eredményt érnek el. Az arany pecsétgyű­rűn intézményünk névadójá­nak, Mikszáth Kálmánnak a portréja látható. Kép és szöveg: Kun Király J. Parcellacsíkokat is osztottak Rimócon Amikor meghallottam, hogy Rimócon a földárverés során olyan helyzet alakult ki, hogy egyeseknek csak néhány centi széles föld jutott, egyszerűen nem akartam elhinni. A kíván­csiság csak nem hagyott nyu­godni. Megtudtam, hogy a hír igaz! Nem vagyok egy nagy me­zőgazdász, de azért azzal tisz­tában vagyok, termelni ilyen te­rületen nem lehet. Annak a gazdának van igaza, áki tragi­komikusán megjegyezte: - Ilyen széles területen maximum egy sor zöldséget lehet elvetni. Aztán kérni kell az Úristent, hogy ne keljen ki, mert egyéb­ként a szomszédok engedélye nélkül képtelenség lenne meg­művelni. Hogyan lehetséges az, hogy Rimócon nagyon sok embernek egy méternél kisebb szélességű, ugyanakkor több száz méter hosszúságú földterület jutott? Azt mondhatnánk, hogy sok volt az eszkimó és kevés a fóka. Azaz 330 személy, több mint 10 millió forint értékű kárpót­lási jeggyel licitált. A faluban viszont 5 ezer aranykorona-ér­ték került „kalapács alá”. Nem nehéz kiszámítani, hogy egy aranykorona átlagértéke több mint 2 ezer forint volt. Többen úgy mentek el licitá­lásra, hogy a kevesebb értékű kárpótlási jegyükkel 500 aranykorona értékben számolva 800-1000 négyszögöl földterü­letet vásárolnak, amelyen a csa­lád számára a zöldségfélék megteremnek. A licit során az árak elég magasan „befagytak”. Különösen a jobb minőségű táblák árverésénél került sok kéz a magasba a nagyobb ösz- szegeknél. A magas árak, a sok igény­lés, s talán az árverés izgalmá­ban kellőképpen át nem gon­dolt számítás eredményezte ezeket a szélsőségeket. Mint ahogyan az a személy, aki el­mondta: Otthon kiszámították, 500 forintjával 800 négyszögöl földet vásárolhatnak a meglévő kárpótlási jegyükkel. Igen ám, csak a licit során az 500 forint hatszorosára nőtt, és így a föld­terület hatod részére zsugoro­dott. Ha esetleg magasabb aranykorona-értéknél licitál a terület még tovább csökken. Az csak tovább bonyolította a helyzetet, hogy a nagyüzemi gazdálkodás során hosszú, több száz méteres táblákat alakítot­tak ki. Márpedig, ha a téglalap területe nem nagy, de a na­gyobbik oldala végtelenül hosszú, abból az következik, hogy a rövidebbik oldala végte­lenül rövid. Sokszor 20 cm-es... Mit lehet most tenni? A jegyzőnő szerint mindezek gyakorlati lerendezése nagyon komoly problémát jelent a fa­lunak. A táblákat felezni, ne­gyedelni nem lehet. A tulajdo­nosi viszonyokat sem lehet megváltoztatni. Bizonyos meg­oldás földcserékkel kínálkozik. E nem mindennapi, és nem könnyű esetet szeretnék meg­nyugtatóan a földhivatallal, a lakossággal közösen mielőbb megoldani. - szenográdi ­8 ok, hogy Miért szavazzon az SZDSZ jelöltjére? Hegy Kuncze Gábor legyen a miniszterelnök. SZDSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents