Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-17 / 115. szám

4. oldal AUAMI VA(.V(IM(,V\01ÍSI(, 1994. május 17., kedd 200 milliós árbevétellel zárták az évet Az új tulajdonostól elsősorban új piacokat várnak a dolgozók A Vegyépszer többségi tulaj­donosa, az ÁVÜ 1993. május 28-án döntött arról, hogy - hosszas huzavona után - levá­lasztja a salgótarjáni és tisza- kécskei gyárat, és mindkettőt önálló kft.-ként üzemelteti. Er­ről beszélgettünk Tóth Sándor­ral, a salgótarjáni Vegyipari Gépgyár Kft. ügyvezető igazga­tójával.- Ennek két fő célja volt: a hatékonyabb működés feltétele­inek megteremtése, illetve a privatizáció megkönnyítése - mondta az igazgató. Június el­sejével megtörtént a leválás, én akkor már egy határozattal lét­rehozott kft.-t kaptam. Eléggé Siralmas állapotokat találtam. A szétválás feltételeinek pénzügyi része teljesen tisztázatlan volt. A határozatban félremagyaráz­ható megfogalmazások voltak, különös tekintettel a tartozá­sokra, követelésekre. Szerepelt benne a volt anyacég, a Ve­gyépszer részéről 20 millió fo­rint készpénz működő tőke, amivel az indulásunkat segítet­ték volna. Négy hónapot vett el az életünkből,-hegy-hareoljunk ezért a pénzért, de nem jutot­tunk hozzá.-Egyáltalán nem?-Megegyeztünk a Vegyép­szerrel szeptember elején, hogy 30-ig egy bizonyos összeget kapunk. A fő célom az volt, hogy pénzügyileg is teljesen le­szakadjunk a Vegyépszerről. Ezért elfogadtam egy átmeneti megoldást: jogos követelé­sünkként vevőállományt kap­tunk 12-13 millió forint érték­ben a 20 millió fejében. A 20 milliót tehát nem kaptuk meg. Legelső feladatunk az volt, hogy a gyáregységi szervezetet önálló vállalati szerkezetté ala­kítottuk át. Ez a cég a Vegyép­szer gyára volt, az anyagbe­szerzéstől, a rendeléstől a hite­lékig mindent a központban döntöttek el. Nem volt a cégnek önálló kereskedelmi és pénz­ügyi szervezete a konkrét gyár­tási szerkezet mellett. Amikor idejöttem, 15-20 milliós rende­lésállománya volt, azzal fogad­tak az emberek, hogy bezár­juk-e augusztus közepén a ka­put? Értetlenkedve álltam ez előtt, mert közben bizonyos mozdításokat vé­geztem, és növe­kedni kezdett a termelésünk. — A vevőkör megmaradt?- Ha cinikus len­nék, azt mondanám, hogy nem is volt vevőkör. Gyakorla­tilag leültették a pi­acot. Az elmúlt év­ben, a kft. első hét hónapjában mini­mális rendelésünk volt a Vegyépszer- től. Július-augusz­tusban már új - el­sősorban - export­megrendeléseink voltak, amelyek ki­húztak bennünket a csávából. A magyar vevőink is jól fize- tőek, legmeghatá­rozóbb a MÓL Rt. Hitel nélkül sikerült kigazdálkodnunk a múlt évet. Amikor elkezdtük, júniusban 20 milliós rendelésál­lomány volt kilátásban év vé­géig, és 200 milliós árbevétellel zártuk az évet. A piac mély­pontja miatt csak veszteséget tervezhettünk 1993-ra, de ala­csonyabb lett a tervezettnél. Ez a hét hónap kellett ahhoz, hogy megalapozzuk a piacainkat.-Ma még az AVU a kft. tu­lajdonosa.- A Vegyépszemél történt vezetőváltás ránk is hatott. A terv szerint még tavaly ősszel meghirdették volna a privatizá­ciót, erre február 15-én került sor. Április 3-a volt a beadási határidő, amikor is lezárult az első kör, és most van értékelés alatt a pályázat.-Mit várnak az új tulajdo­nostól?- Elsősorban azt, hogy új pi­acokat hozzon. Megjegyzem, akár lesz privatizáció, akár nem, elkerülhetetlen a belső ra­cionalizálás. Ez az üzemben dolgozókat egyáltalán nem érinti. Hazánkban az elmúlt négy évben annyi külföldi tőkebefektetés történt, mint a kelet-európai tér­ségben együttvéve. A hazai tulajdonszerzés aránya 1993-ban megközelítette a 70%-ot. Ezek az adatok önmagukért beszélnek és megerősítik a tényt: Magyarországon sikeres a privatizáció. A Privatizáció története című könyv dokumentálja az elmúlt évek magánosításának történel­mét, valamint segít az új tulajdonosi modellek megismerésében, megértésében is. Azok számára szintén ajánljuk akik szeretnének bekapcsolódni a hazai - még számos lehető­séget tartogató - privatizációba. Keresse az ÁVÜ budapesti és vidéki ügyfélszolgálati irodáiban! 3100 Salgótarján, Rákóczi út 11. Tel.: 32/314-025 ÁÜA>II VA(iTOi\tmTÖI«ÉG A Privatizáció Története Az ÉPTEK-ben valóban, van fantázia! De hogy ekkora?... Ezt talán senki nem hitte volna: Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy túljegyezzék - majdnem kétszeresen - az ÉPTEK Rt. kárpótlási jegy el­lenében felajánlott 1,19 milli­árd forintos részvénycsomag­ját. Az előzetes kétkedők lan­gyos várakozásait támasztja alá, hogy még április 20-án is megjelent a csábító hirdetés: „Az ön 20 ezer forintja most 70 ezret ér!” Merthogy 2 kár­pótlási jegyért 7 részvényt kí­náltak, s a jegyzési időt erede­tileg május 11-ig írták ki. És láss csodát! Egy nap alatt 2,138 millió forintnyi igényt regisztráltak. Egy olyan válla­lat papírjára, amely a forgal­mazást előkészítő Banque In­dosuez munkatársai által ké­szített tájékoztatóból is kiol­vashatóan piaci és ezáltal pénzügyi nehézségekkel is küzd. A cég forgalma - az egykori monopolhelyzet meg­szűntével, a versenytársak megjelenésével és térhódítá­sával - az utóbbi három évben egynyolcadára, 13 milliárdról 1,7 milliárd forintra esett visz- sza. Piaca egyelőre tovább zsugorodik. Igaz, vagyona még mindig értékesebb, mint amennyire a meghatározott cserearány (2 jegyért 7 rész­vény) alapján következtetni lehetne. Az is igaz, hogy töb­ben láthatnak benne fantáziát, hiszen az ÉPTEK tavaly de­cemberben 1,5 milliárdos zártkörű kötvénykibocsátást tudott végrehajtani, és azóta ennek nagy részét lejegyezték. Annak ellenére, hogy a kibo­csátó számára szokatlanul kedvező, 5 évre szóló, 15 szá­zalékos kamatozású papírról volt szó. Ez viszont a kötvény- vásárló szempontjából nézve nem valami „bomba üzlet”, csakis, ha hosszabb távon más előnyt garantál. A kulisszák mögé senki nem lát. A kárpót­lási jegy-részvénycserék tör­ténetének legolcsóbb papírja még a hivatalos névértékkel számolva is alig 43 százalé­kos, a piaci áron számolva pe­dig 19 százalékos árfolyamú, így aztán mégis csak érthető, hogy nem hagyta hidegen a hosszú távon gondolkodó be­fektetőket. Természetes, hogy miattuk, nem pedig az alanyi kárpótoltak és a kisbefektetők érdeklődése miatt kellett idő előtt lezárni a jegyzést. Szakmai körökből szár­mazó információk szerint két, egymáshoz szoros szálakkal kapcsolódó nagy intézményi befektető készült már az első pillanatban lejegyezni az ÁVÜ által felajánlott teljes mennyiséget. Egyelőre az is csupán pletyka, hogy a most jegyzők között is meghatározó az az ASI-PAGO Kft., amely tavaly nyáron az ÁVÜ-től megvette az ÉPTEK 50 száza­lék + 1 részvényt kitevő tulaj­donrészét 800 millió forintért. Részben E-hitellel, részben kárpótlási jeggyel fizetett. Most a maradék 49,9 százalé­kot kínálta a Vagyonügynök­ség és nem csalatkozott. A ko­rábbinál drágábban és vi­szonylag könnyen túladott az ÉPTÉK-csomagon. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az új tulajdonosoknak hosszú tá­von ne érné meg a vásárlás. Hogy kik ők? Az az április 29-i közgyűlésig maradhat csak homályban. Mire önök ezt a cikket olvassák, addigra kiderül: vajon igaz-e, hogy az ASI-PAGO Kft. végül is meghatározó részesedést szer­zett a cégben, hogy a nevezett társasághoz állítólag közel álló ÉPTEK-vezetők valóban a tulajdonosok vannak-e, vagy tényleg a Dunaholding áll-e az üzlet hátterében, mint ahogy ezt sokan tippelik? Egy ami biztos: az ÉPTEK elkelt. Tel­jes egészében privatizálták. A cég jövőjét az új tulajdonos­társaságok alakítják. Ha ennyire kapkodtak a részvényekért, bizonyára megvan a stratégiájuk a cég felvirágoztatására. S akkor az eredeti kárpótoltak is jól jár­nak, akik nem tudtak ellenállni az olcsóság csábításának. Egyetlen nap alatt túljegyezték a részvénycsomagot TALLÓZÓ A gyorsított konszolidációba került cégek egyharmadáról döntött az Állami Vagyonügy­nökség Igazgatótanácsa a múlt héten. A társaságok problémái a program következtében nem oldódnak meg, csak akkor, ha tőkeerős befektetőt találnak ­nyilatkozta Lajtai György igaz­gató. (Magyar Hírlap, V. 02.) Immár nem a vállalkozások mennyiségi gyarapodásának ösztönzésére, hanem stabilitá­suk és versenyképességük erő­sítésére kell törekedni - hang­zott el a pénteki kormányszóvi­vői tájékoztatón. Gulácsi Gá­bor, az ipari tárca helyettes ál­lamtitkára a kormány kis- és középvállalkozás-fejlesztési koncepcióját ismertetve kifej­tette: A vállalkozók terheinek mérséklése érdekében a kor­mány felkérte az érdekelt tár­cákat, hogy tegyenek javaslato­kat az 1995-re vonatkozó vál­toztatásokra. (Világgazdaság, IV. 30.)- Árulja már el, Rózsi néni, mit hallott: privatizálják a vállalatot, vagy sem?

Next

/
Thumbnails
Contents