Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-11 / 84. szám
6. oldal Horizont 1994. április 11., hétfő TAROLTAK KANYÓ ANDRÁS NÖVENDÉKEI Országos versenyen diadalmaskodtak a balassagyarmati zeneiskolások A sikeres gyarmati fuvolázó csapat Nem először fordul elő, hogy a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola növendékei jól szerepelnek különféle versenyeken. Ám arra nem volt még példa talán más zeneiskolák történetében sem, hogy egy felkészítő tanár négy induló diákja szinte minden díjat elhozzon egy országos versenyről. Ez most megesett Kanyó Andrással. Vele beszélgetünk.- Népszerű a fiatalok körében a fuvola?- Kétségtelen, a fúvósok között a legnépszerűbb a fuvola. A zeneiskolákban több mint négyezren tanulnak, de csak kétszázan jutnak el a középszintig, s a főiskoláig még kevesebben.- Rendjén van ez így?- Sajnos a piramis elv működik. Igazából rosszul van ez kitalálva. így óhatatlanul elkallódnak tehetségek is.-Az az érzésem, mintha a fuvolások egy picit kilógnának a sorból.- Senkit nem akarok megbántani, de én még ilyen aktív zenészekkel, mint a fuvolások, nemigen találkoztam. Külön világ ez.- Milyen színvonalú az oktatás?- Hatalmas fejlődésen ment keresztül a magyar fuvolapedagógia. Egyesíti a francia és a német iskola legjobb vonalát.- Szakmai megmérettetések évente vannak. Mi adta a különlegességét a minapi országos versenynek?- Első ízben most rendeztek olyan országos fuvolaversenyt, amelyben az alapfok és a középfok együtt indult. Egyébként háromévente rendeznek ilyen fajsúlyos versenyeket.- Kikből állt a zsűri?- Országos szaktekintélyekből állt a tíztagú zsűri. Szerény személyemet is beválogatták közéjük. Nagyon sokat meditáltam, vállaljam-e egyáltalán.- Ne haragudjon, de így akár haza is pontozhatott.- Olyan rendszerben működött a pontozás, hogy kizárt mindenféle csalafintaságot. A legalacsonyabb és a legmagasabb pontszám eleve kiesett. Én nem pontoztam a saját növendékeimet.-Az első korcsoportból hányán jutottak a döntőbe?- Ötödikesekig indulhattak a gyerekek ebben a korcsoportban. Hu- szonketten jutottak tovább a döntőbe.- Ahol is kiemelkedő sikereket értek el a növendékei...- Bárány Adrien és Perneczky Zsófia mesz- sze a legmagasabb pontszámmal nyert. Második díjat nem is adott ki a zsűri - megosztották az első díjat a két növendékem között.- A másik csoportban a 6-7. osztályosok indultak. Itt milyen eredmény született?- Ebben a kategóriában három kiemelkedő tehetség van hazánkban: két fehérvári gyermek és a kisfiam, Kanyó Dávid, aki most is megnyerte a versenyt.- Olyanok is versengtek, akik túl vannak a felvételin, és középiskolában tanulnak tovább.-Igen, sőt még olyanok is nevezhettek, akik nem tanulnak tovább, de gimnáziumba vagy egyetemre járnak. Nekik eddig nem volt lehetőségük .tudásuk megmérésére. Ember Dániel is indult a versenyen. Ő is bejutott a döntőbe, ahol hetedik lett. Perneczky Zsolt zongorakísérői nívódíjat kapott. (ádám) Hunyorogva állnak a jövő elölt ermekkoromban, mi KJ J/ lányok arról álmodoztunk, hogy ha felnövünk, óvónők, tanítónők leszünk, ugyanis végtelenül közel állt hozzánk a nevelőnk. A fiúk, ha megkérdezték őket, szinte mind azt válaszolták, hogy a mozdonyvezető, autóbuszvezető szakmát választják. Ami érthető is, hiszen a mozdony sípoló, prüszkölő, száguldó élőlény; uralkodni rajta, az ember ennél nem is érezhet nagyobb gyönyörűséget. A kérdésre, hogy mi leszel ha nagy leszel, mit válaszolhatott még a gyermek? Talán azt, hogy tűzoltó, mert annak szép sisakja van. Vagy katona lesz, aki megvédi a hazát az ellenségtől, mert ő győzni akar, mindenáron. Vajon mi mozgatja a mai gyerek vágyait? Lehet, hogy álmai földhözragadtabbak? Lehet, hogy nem is álmodozik? Mert az biztos, hogy nincs gyerek, aki ma mozdonyvezető akarna lenni. Tűzoltó? Nevetséges. Talán inkább: lemezlovas, ami lármás, de csekély értelmű foglalkozás. A legtöbbjük azonban nem is igen gondolkodik ilyen kérdéseken, legszívesebben gyerek maradna akkor is, ha nagy lesz. Ha élet ambíciójuk van is, foglalkozási ambíciójuk nincs. Azt hiszem, nem lennénk igazságosak, ha őket hibáztatnánk. Egy nemzedék magatartása nem jóra vagy rosszra való hajlandóságán múlik, hanem keményebb, külső meghatározókon. Gondolkozva a dolgokon, úgy vélem, a szülök többségének nincs foglalkozási ambíciója. A gyerek semmi jót nem hall otthon apja-anyja munkahelyéről, ha egyáltalán van neki. így aztán hiányzik a minta, amely a gyermeket álmodozásra serkentené. Az egyik szociológiai tanulmányban olvastam, hogy kevés olyan család van ma, amelyben a szülők foglalkozási ideált tűznek a gyerekek elé, és rá is segítik őket a pályára. Hogy végül is mi lesz a gyerekből, azt a családok többségében nem a személyes vágy és elhatározás dönti el, hanem a gazdaság pillanatnyi állapota és érdeke. Ha a gazdaság válságba jut, akkor aztán elszállnak az álmok: hiányzik a társadalmi hajtóerő, az ösztönzés. Hogy a gyerek álmodozhassék, segíteni kellene őt annak az erőnek, amelynek társadalmi mobilitás a neve: annak a tapasztalásnak, hogy lentről is el lehet indulni. Annak idején volt egy olyan időszak, amikor egy nemzedék úgy érezhette: semmik vagyunk, s minden leszünk! Sajnos, ez a szakasz rég lezárult. Tudom, senki és semmi nem hibáztatható azért, hogy ez a szakasz lezárult, a történelmet nem vonhatjuk felelősségre. Mint ahogy az is bonyolult Összefüggés, hogyan akadályozható meg, hogy a hátrányos helyzet ne termelődjék „bővítetten” újra. Pedig szükség lenne az álmokra; arra, hogy a gyermek tudjon miről álmodozni. Az emberiség évezredeken át földet művelt, kézműipart űzött. Tervezze talán most is sok-sok ezer gyermek azt, hogy földet művel, vagy ipart űz holnap? Akkor, amikor már ma, az iskolát végzett fiataloknak a tizede is elég az ipari igények kielégítéséhez? Álljon át a földművelésre, amelyből beláthatatlan a megélhetés? Esetleg legyen lézertechnikus, vagy szoftverkészítő? M iről álmodjon a ma gyermeke? Az álmaikért mindenkor a felnőtt korosztály, a társadalom a felelős; azért, hogy milyen célokat, vonzó „figurákat” állít a felnövekvő ifjúság elé, hogy az ne álljon kedvetlenül, hunyorogva a jövő fénye előtt. Kazinczi Anikó Kecske sétálgat a korzón J Jgye, sehol nem okoz feltű- U nést, ha valaki kedvenc négylábúját sétáltatja az utcán. Feltéve, ha ez a négylábú történetesen kutya, esetleg eb. De mi van akkor, ha az illető kecske. Vagy ahogy régen mondták, a szegények tehene. Van neki két szép szarva, elegáns kecskeszakálla, és időnként mekeg is, mint diák az érettségin. A gazdája meg pórázon vezeti ezt a békés golyószórót délutánonként, Balassagyarmat főutcáján. így vonulnak kettesben, saroktól sarokig. Az emberek meg forognak utánuk a kíváncsiságtól, mivel nem tudják tolerálni a másságot. A vélemények is megoszlanak. Egyesek szerint a kecske kihozta a gazdit egy sétára, míg mások szerint a gazdi kezdeményezte a korzózást. Végül is teljesen mindegy, a gyarmati látványossághoz ez is hozzátartozik. Én már azon sem csodálkoznék, ha ott a flaszteren meg is fejnék, és egy tízesért mindjárt lehetne kapni kecsketejet, amely élet, erő, egészség! feltéve, ha ez a kecske történetesen leánykecske, minthogy a bakkecskék nehezen tűrik a fejé st. -soós EN LEGJOBBAN A LAPOS, A KOCKA, A HOSSZÚKÁS, A KEREKES AMINDENFELE \ NARANCSOT SZERETEM! ANCS Q 0 d Cl Û z LU > a a. < 1
