Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-09-10 / 83. szám

8 HÍRLAP ÉLET - KÉPEK 1994. április 9-10., szombat - vasárnap Bízom benne Magyarország akkor működik, amikor együttműködik. • Amikor az ország bízhat a kormányában, mert az végre a dolgát teszi: rendbehozza a gazdaságot, új munkahelyeket teremt. • Amikor a kormány hosszú évtizedek után végre bízik az ország népében. • Amikor a vállalkozó, a termelő tudja: a kormány tartós viszonyokat teremt és támogatást nyújt. • Amikor a nyugdíjasok bízhatnak benne: annyi munka után nem maradnak magukra. Amikor a fiatalok nyugodtan készülhetnek a jövőre. • Amikor a kormány bízik a szakértelemben, és felelősséget vállal cselekedeteiért. Mi így gondoljuk. Ezt ígérjük. Bízunk benne, hogy szívvel, ésszel, tisztességgel és együtt elindulhatunk a biztonság és a jólét felé. Együtt sikerülni tog Szabad Demokraták Szövetsége Darna-völgyén a hegyi pásztor miért lenne más? H ihetetlen, ami megtör­tént. Az öreg Murár Pált a Damában csúnyán megtaposta a borját féltő tehén. Őt?! Pedig olyan szép, szelíd állatokat nevel ez a hírneves gulyásember, hogy csodájára járnak. A damai széltől védett, frissen zöldellő legelőn, kitel- lett idomú, fényes szőrű jószá­gok, akár a drágakő, ékesítik a szélcsendes völgyet. Ami kell a jó élethez, megta­lálja itt a jószág. Dús levelű hegyi erdő szűri a levegőt, kövér füvet adó dombok nyújtanak védelmet. A völgykatlanban piciny pata­kocska locsog, csobog az Ipoly felé, egy-egy medrecskében ivó­vizet is szolgáltat az örökké szomjas állatoknak. És akkor jön a tehén felbő­szülve, földet túrva, bömbölve és nekimegy a pásztorának. De az meg sem mozdul. Miért is moz­dulna, hiszen fékezett már gyi- lokra készülő bikát is a puszta te­kintetével. Pont a tehén meré­szelné megpiszkolni? Hogy meghátráljon, annál keményebb ember ám Murár Pál. Ilyen, igazi pásztorembert csak elvétve lelni már itt, az északi he­gyek között. Murár Pál még azon pásztorok nemzedékéhez tarto­zik, akik százszámra tartottak dörgő, morgó disznókondát az erdők mélyén, legeltettek hegy­oldalakon nyájszámra juhokat, őriztek hegyekben-völgyekben kalandozó szarvasmarhagulyát. Sok titkot rejtenek róluk az út­vesztő ceredi völgyek, de a rónai lapos is, meg a Karancs-völgye, le egészen a virágoktól illatos ipolyi rétekig. K özöttük is az erősebb ural­kodott, akinek hömpölygő gulyája, fehérlő juhnyája, kondája a gazdagságát formálta. Ha nem egyeztek, a fegyveré lett a szó. A Sátoroson, fent az erdő mélyén, ahol a juhász nyája, meg a vadon élő állat járt, a pásztor megtagadta a többieket. Éjnek idején kopogtak be hozzá, hogy ő is az állattartók szövetségébe tar­tozik, nem léphet ki. Nem hallga­tott a szóra. „Jó, akkor visszük a disznót, s ha kedves az életed, nem mozdulsz a házból..." Kimozdult ő, baltával a kezé­ben. Hátulról vágták szét a fejét. Aztán a feleségéét is, az ágyában. Ilyen kemény hegyi pásztor­nép volt Murár Pál nemzedéke. Egyszer a Damában, ahol a zöl­dellő gyepnek nagyobb az értéke mint a sok sorvadó gyümölcsfá­nak, elmesélte: osztozkodtak volna, de őt kihagyták. Pálinkás Iván, a kegyetlen bácsi rendel­kezett így. Murár nem volt kapkodós ember. Forrt a vére, de nem mutatta. Égett a tekin­tete, amikor a fegyver után nyúlt: „Ha nem kapom a ré­szem, akkor élet vagy halál..." Most sem sokat változott az öreg. Talán mozgása lassult. Arcán szemernyi ránc sincs. Tekintete éles. A jószágok is kezesednek hozzá. Ezt az irdatlan hosszú Dama-völgyét villanypásztor ke­ríti be, fel az erdőig, onnan le a völgyön át. Van, hogy néhány fi­atalabb jószág kirosszalkodik a pásztoron túlra. Ott a magányos­ságtól-e, vagy az erdő sötétjétől, megbolondulnak. S a kívül rekedt állat nem tud visszajönni, mert fél az áramütéstől. Csak Murár Pál képes őket visszaterelni. Ha­lad a pásztor, hangosan morogva, hogy a jószág is hallja. Társalog velük? Ki tudja? A kutya mögötte, a marha vele párhuzamosan halad. Mikor megelégeli a társal­gást, letapossa a drótot, s rászól az őt mereven bámuló állatra: „No gyere...l” Nem furcsa az ilyen pászto­rembert jószágtól megtaposva, kórházi ágyon látni? Murár bá- tyónk meggyötrött állapotában is elnyögdécseli a baját, hogy el­pusztult a kutyája. „Ha az ott van, nincs marha, amely a köze­lembe merészkedik.” Ez a hűsé­ges terelőkutya a gazdája tekin­tetéből is olvasott. És mit ad a teremtő: a völgyön a mázsányit nyomó szénabálák közé bújt a szél elől, és elszunnyadt. Ete­téskor bontották a bálát, s az egyik rágurult, s kimúlt alatta. Murár Pál megkönnyezte. Ekkortájt döntött úgy a vezető­ség, hogy az Ipoly árterületéről a Damába terelik a szarvasmarha­gulyát, Murár Pál keze alá. Ezek az állatok az öreg pásztort soha­sem látták, szagát sem ismerték, de senki más emberfiával sem ta­lálkoztak, csak a réttel, s az Ipoly- lyal. Vadak maradtak. Nehezen, de átterelték a gulyát, köztük vem­heseket, borjasakat. Nem örült az öreg, de melyik pásztor örült volna, hogy keveredik a damai az ipolyi gulyával. De ami járt, azt megadta amazoknak is. Most is bontott nekik bálát, adott abrakot, silót is. Az egyik borjúcska, any­ját hagyva, mohóskodni kezdett, mire Murár egy bottal fékezte. Ezt látta meg a borjú anyja. Fel- bődült, és nekiugrott a munkával elfoglalt pásztornak, s Murárt csak az Isten mentette meg attól, hogy nem taposta őt be a földbe a hatalmas, megbolondult állat. N o, de az intenzíven kézbe kapták az öreget, s remél­hető, túléli a törést, a zú- zódást. Hiszen ő még a régi ke­mény pásztorok közül valő, akik nagyobb dolgokat is átvészeltek, s Murár Pál, a híres hegyi pásztor miért lenne más? Bobál Gyula Hirdessen továbbra is lapunkban! Az Elektronikai és ' Mechanikai Term., Szóig, és Kér. Kft. (Szécsény) felvételt hirdet az alábbi munkakörökre:-1 fő németül jól beszélő, min. középfokú műszaki végzettségű szakember üzemi irányítói munkakörbe,-1 fő németül kiválóan beszélő titkársági dolgozó tolmácsolási és igazgatási feladatokra. Érdeklődni és jelentkezni a Szécsény, Varsányiút4. sz. telephelyünkön személyesen, vagy telefonon a (32) 370-067 számon lehet. Milák Anita, Csirke Andrea és Mihalik Tamás(jobbról) Tízéves a KiViSzI A tízéves KiViSzI színjátszói gőzerővel készülnek az októberi jubileumi előadásokra. A salgótarjáni csoportot alig tízen alakították meg 1984-ben. Az­óta megháromszorozódtak. Hetente kétszer-há- romszor próbálnak a József Attila Művelődési Központban Susán Ferenc és Jakubovics Judit ve­zetésével. Gyurián Tibor képriportja Balról: Polgár Gitta, Csirke Andrea, Milák Anita, Szlovacsek Bernadett Mihalik Tamás az Önnek ficereg? című darabban Szoborépítés a próbán

Next

/
Thumbnails
Contents