Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-09-10 / 83. szám

1994. április 9-10., szombat - vasárnap ARCOK-HARCOK HÍRLAP 9 Négy országgyűlési év mérlege A közéleti együttműködő Ú gy gondolom, hogy az adott térség rendkívül nehéz körülményeihez és a lehetőségekhez képest igyekeztem megtenni, ami megtehető. Alapvetően azt tar­tottam célnak, hogy lehetőleg legalább megálljon az a zuha­nás, ami nem ma kezdődött, és kiindulópontot teremteni, hogy elinduljunk felfelé. Nógrádot Speidl Zoltán (MDF) Salgótarján persze önmagához kell mérni. Nógrádban is csökkent a mun­kanélküliség, ha nem is sokkal, de még mindig a legmagasabb. Ezt mindenképpen értékelni kell, nem vethetjük össze Nóg­rádot a nyugati megyékkel. A meghatározó iparágaknál - ki­véve a bányászatot - a kohá­szat, igaz karcsúsítva, de meg­maradt. Mint ahogy az Öblös- üveggyár és talán a NÁÉV is. Rendkívüli módon fájlalom a síküveggyári elbocsátást. Hadd mondjam el zárójelben, hogy másokkal együtt van elképzelés a síküveggyárból kikerült em­berek megsegítésére, és ez má­sok helyzetén is javítana. * Azt állítom, hogy igen ke­mény munkával és jelentős kormányzati segítséggel sike­rült stabilizálni a helyzetet: lesz honnan elrugaszkodni. Ponto­san azért akarok továbbra is képviselő lenni, mert úgy ér­zem, hogy valami elkezdődött. Nehezen, keservesen, valóban sok szenvedéssel. Olyan fo­lyamat kezdődött, amit tovább kell vinni, és szeretnék benne lenni továbbra is. * Nem vagyok hivatott maga­mat minősíteni. A kérdőívei­men volt aki egyest adott, volt aki tízest - egyiket sem foga­dom el. Valahol a kettő között. A megyei túlsúlycsökkento E lsősorban azt tartom eredménynek, hogy az önkormányzati munkabi­zottság tagjaként sikerült Nóg- rád megye központi támogatási rendszerét úgy alakítani, hogy a korábbi egyensúlytalanság helyrebillent. Ez lehetőséget adott a falusi önkormányzatok­nak, hogy önálló beruházá­sokba kezdjenek és a falvak életén lendítsenek. Megszűnt a korábbi egyensúlytalanság a városoknál is. Nagyon szeren­csésen tudtam együttműködni a köztársasági megbízottal, Skul- téty úrral és a városi, községi polgármesterek óriási többsé­gével, és az 500 milliós kor­mánytámogatás felosztását vé­gül sikerült olyan módon elfo­gadtatni a kormányzattal, ahogy én magam is gondoltam. Külön köszönettel tartozom Salgótarján és Balassagyarmat önkormányzatainak, hogy nem álltak elő teljesíthetetlen köve­telésekkel, és nem próbáltak lobbyzni azért, hogy az 500 millió nagy része Tarjánba vagy Gyarmatra jusson. Nem személyes érdemem, de siker­nek tartom, hogy Nógrád me­gye történelmileg legsúlyosabb infrastrukturális problémáját je­lentős mértékben megoldottuk az ötmilliárdos dunai vízátveze­tővei. Ebben természetesen fon­tos szerepünk volt, de ez kor­mánydöntés volt. Amiben nagyon kevés ered­ményt tudtunk elérni: az ön- kormányzati törvényt azért nem Bilecz Endre (MDF) listás képviselő szavaztam meg, mert nem csökkentette kellően a megye súlyát, hatáskörét. Nem sikerült a szemléletet kellően megvál­toztatni. A következő problé­makör az 1991-ben általam fel­vetett megyeszékhely komp­romisszumos rendezésének ügye. Azóta is az a vélemé­nyem, ez a törekvés soha nem irányult Salgótarján pozíciójá­nak megdöntésére, hiszen alap­jában nem székhelyáthelyezés­ről volt szó. Úgy gondolom, ezt a problémát az élet felszínen fogja tartani, és azt is el tudom képzelni, hogy belátható időn belül több közigazgatási egység jön létre Magyarországon. A területfejlesztés, ahol rész- eredményeket értünk el, nem ellensúlyozhatja teljesen azt a tényt, hogy Nógrád megyében a munkanélküliség. Ezzel köz­vetlenül összefügg, hogy nem sikerült erre a területre kellő gazdasági tőkét szereznünk, és nem sikerülhetett a gazdasági szerkezet gyökeres átalakulása. Ehhez kapcsolódóan nem tar­tom különösebben nagy siker­nek, hogy a megye nagyobb vállalatainak a privatizációja eléggé vegyes képet mutat. Ezek a döntések nem a képvise­lők kompetenciájába tartoztak, de a helyzet aggodalomra ad okot. Nem tudok egyetérteni azzal a koncepcióval, hogy ezeket a vállalkozásokat politi­kai szerv koordinálja. Továbbra is érzem, hogy passzív a megye politikai közé­lete, ez bizonyos értelemben együttjár a politikai hangulat hullámzásával és a túlzott pola­rizáció veszélyével. Szeretném remélni, hogy Nógrád megye sem területi, sem szemléleti vagy egyéb alapon nem szakad ketté szocialista és^ keresztény- demokrata részre. Én a közélet­ben is az együttműködés híve vagyok. * Engem a választókerületi egyeztető fórum a 4. számú vá­lasztókerület egyéni képviselő- jelöltjeként egyszer javasolt, azt a Magyar Demokrata Fó­rum megyei választmánya - jogszerű döntéssel - elutasí­totta, nem tartott alkalmasnak arra, hogy egyéni képviselője­löltként elinduljak. Ezek után - nem egyetértettem vele - tu­domásul vettem a megyei vá­lasztmány döntését. * Nem tudom osztályozni ma­gamat. Ez egyrészt a sajtó, másrészt a választópolgárok dolga. Őszintén sajnálom, hogy egyéni jelöltként nem mérettet­hettem meg magamat. Nógrádi képviselők a T. Házban öttek és győztek. Meghoztak négyszáz törvényt négy év I alatt. Rajtunk múlik, maradnak-e. Azon múlik, rneny- nyíre értékeljük azt, ami rajtuk múlt. Egy hónap múlva többségük újra megmérettetik, eldől: továbbra is bizalmat szavazunk-e nekik, vagy végkielégítésre kárhoztatjuk őket. Az első szabadon választott országgyűlés utolsó előtti munkanapján két munkatársunk, Dudellai Ildikó és Rigó Tibor kereste meg Nógrád megye képviselőit a Parlament­ben. Arra kérték őket, értékeljék saját munkájukat, ered­ményeiket, kudarcaikat. Lapunk második kérdése az volt, miért indulnak illetve nem indulnak újra a májusi választá­sokon. Végül 1-től S-ig kellett volna osztályozniuk eddigi munkájukat, de erre csak egy képviselő vállalkozott. Beteg­sége miatt nem sikerült találkoznunk Herczeg Jánossal és Juhász Péterrel. A szolgáló és harcoló S zolgálat és nem hatalom - ez volt a jelmondatom. Azzal az elhatározással indultam, hogy meghallgatom az egyéni sérelmeket, oda kell figyelni végre a kisemberek gondjaira. Fogadónapjaimon mintegy kétezren kerestek meg, nagyon sok ügyet sikerült elin­téznem, ezt eredménynek ér­zem. Csatlakoztam a Jóléti Alapítványhoz, irodalmi-publi­cisztikai díjat alapítottam fiatal újságírók részére, ez számomra megnyugtató. Ugyanakkor, a térséget nézve, tudtam azokat a problémákat, amelyek megörö­költ hiányosságokból fakadtak. Közép-Nógrád ivóvíz-ellátat­lanságának ügyét Antall József miniszterelnöknél és Boross Péter belügyminiszternél sze­mélyesen eljárva tudtunk elin­tézni Pál József és Juhász Péter képviselőtársaimmal. így ka­pott csatlakozást a dunai főve­zetékről 11 falu. Kezdettől har­coltam a pásztói kórház meg­maradásáért. Nagy összecsapá­som volt még a saját pártelnö­kömmel, Surján Lászlóval is, végül megszavazta a parlament a pénzt. Harcoltam a magyar vasútért. Felszólítottam a kor­mányzatot, hogy vonja vissza a vasúttörvényt. Nem ellenzéki­ségből, hanem a lelkiismeretem szavára. A törvénymódosítás megtörtént, viszont még mindig nem érzem megoldottnak a vasút-egészségügy kérdését. Ha képviselő maradok, ezt foly­Tóth Sándor (KDNP) Pásztó-Bátonyterenye tatni akarom. Sikerült előre­lépni az egyház és a társadalom viszonyát érintő kérdésben: pásztón keresztény óvoda in­dult. Én elköteleztem magam, a munkások képviselője vagyok, ezt vállalom. Ha bizalmat ka pok, továbbra is az ő érdekei­kért fogok harcolni. Ami nem sikerült: éveken át harcoltam a bányák ügyében. Csak annyit kértem, hogy las­sítsák a felszámolást, amelyet nem ez a kormány kezdemé­nyezett. Sajnos nem sikerült előrelépni a külszíni fejtések ügyében, pedig hosszas tárgya­lásokat folytattunk. Nagy gon­dot okoz érzésem szerint, hogy az embereknek nincs már igazi érdekvédelmük. Ennek a meg­szervezésében is szívesen részt vennék. * A kisemberek érdekeit aka­rom képviselni továbbra is. Jó lenne látni azoknak a munkák­nak az eredményeit, amik még folymatban vannak. * Nem osztályozom önmaga­mat. Azok osztályozzanak, akiknek a képviselője voltam. A legtöbször szavazó A KDNP a legkisebb frak­cióval rendelkezett, el­kerülhetetlen volt, hogy valamennyien bizottsági mun­kát is vállaljunk. Az első évben a szociális bizottságban dolgoz­Kovács Gábor (KDNP) Balassagyarmat tam, igen nehéz feladatokkal birkóztunk az új nyugdíjrend­szer kialakításától a tisztiorvosi szolgálat létrehozásáig. A kö­vetkező évet a kulturális bizott­ságban töltöttem. A munkám itt nem nevezhető eredményes­nek, hiszen a bizottságé sem volt az: ekkor kellett volna megalkotni a sajtótörvényt, köztudott, hogy ez nem sike­rült. Az utolsó években az okta­tási bizottság alelnökeként dol­goztam, az itt végzett munká­mat jónak találom. Megszüle­tett a közoktatási, az új szak­képzési törvény. Mindkettőt jó­nak érzem annak ellenére, hogy nem sikerült érvényesíteni a Kereszténydemokrata Néppárt minden törekvését. * Azért szeretnék itt lenni a következő parlamentben is, hogy a KDNP törekvéseit ma­radéktalanul tudjuk érvényesí­teni az oktatás területén, ha ele­gendő erőnk lesz hozzá. Bízom ebben. * Ugyan matematikatanár vol­tam, mégis, hadd kerüljem meg a kérdést. Utánanézhetnek Ma­gyarország politikai évkönyve­iben, Nógrád megye képviselői közül én szavaztam a legtöbb­ször. A képviselő egyik lega­lapvetőbb feladata, hogy szava­zataival segítse elő a törvények meghozatalát. A folyamatosan gondozó M it sikerült elérni? Ez összefüggésben van azzal, hogy mi volt az első szabadon választott parla­ment feladata: elsődlegesen az, hogy meghozza a rendszerváltó törvényeket. E tekintetben azt gondolom, teljesítettem azt a küldetést, amiért a választók ideküldtek. Az élbolyban va­gyok a jelenlévők és a szavazók táborában. Saját területem kép­viseletében is van mire büszké­nek lennem. Azt hiszem, Nóg­rád megyében nem volt még annyi politikai- és kormányté­nyező, mint képviselőségünk alatt. Ezek a látogatások mind haszonnal jártak a megye szá­mára. Nagyon fontosnak tartom a kormány 1991-es látogatását, és az ezután született, megyét érintő programokat. Ezeket fo­lyamatosan gondozni kellett, még az utolsó nekirugaszko­dásnál is jelen voltam az ügy­ben egy törvénymódosítással. A megye kormányzati megsegíté­sére vonatkozóan megfelelő tervek vannak. Sajnálatosnak azt tartom, ami ebből még nem valósulhatott meg, például az ipari válságkezés bizonyos pontjai. A megye sajátos mező- gazdasági viszonyaira vonat­kozó tárcaelkpzelések is sok te­kintetben a megvalósítás előtt Pál József (MDF) listás képviselő állnak. Ez a következő időszak feladata. Legsúlyosabbnak azt tartom, hogy olyan mértékben nem sikerült segíteni a munka- nélkülieket, mint reméltem. Ez viszont nem a képviselőkön múlt. * Van egy komoly törvényho­zói- és régió-érdekvédelmi ta­pasztalatom, jártasságom, kap­csolatrendszerem. Azt hiszem, ezeket hiba lenne parlagon hagyni. Az új képviselőknek mindent elölről kellene kezde­niük. * Nem akarok szerénytelen lenni. Erős négyest. Szerettük vagy nem szerettük, a miénk volt ez a parlament „...a kérdés már szorítja a cipőnket.” Bakik, szóvirágok a parlamentben Mi tagadás, előfordul, hogy a honatyák a parlamenti viták hevében nem tudják elkerülni a rögtönzéssel együtt járó kisebb-nagyobb nyelvi botlásokat, bakikat. Nem volt ez más­képp a hajdani képviselőházban sem - bizony­ság rá az a néhány szemelvény, amelyet a 30-as évek végének, a 40-es évek elejének parlamenti szóvirág-terméséből válogattunk. Képviselő türelmetlenség: Ne hagyjuk utolsó percre a dolgot, amikor a kérdés már szorítja a cipőnket. Képviselői felháborodás: Ez a visszaélések melegágyának bölcsője... Képviselői elismerés: A földművelésügyi miniszter úrnál a borér­tékesítések kérdésének pillére jó kezekben van. Képviselői dicséret: Az orvosok mint az oroszlánok tették a köte­lességüket. Képviselői együttérzés: Nekem igenis szívemen fekszenek a vidéki kislakások. Képviselői bejelentés: Ezt a versenyt mellhosszal mi nyertük. Képviselői beismerés: Lehet, hogy dióhéjban egy kicsit hosszúra nyúltam. Képviselői kifakadás:- A miniszter urak akarták a késői üléseket és tessék, most kongó bársonyszékek előtt be­szélek... Képviselői önkritika:- Azt hiszem, hibaforrásba estem... Képviselői sürgetés:- Kérem a miniszter urat, hogy ezt a törvény- javaslatot inkább tegnap mint ma terjessze be. Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents