Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12-13 / 60. szám
1994. március 12-13., szombat - vasárnap KULTÚRA, MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Nemzeti nagy napunk, március 15-e a változó időben M árcius 15-ére, nemzeti ünnepünkre készülünk. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1887. március 15_-éről megemlékező cikkének szerzője írta ezeket a sorokat: „Nagy nemzeteknek vannak nagy ünnepeik... Szabad népeknél megvan az esztendőnek egy napja, amelyhez a legdicsőbb emlék fűződik valamennyi polgár kebelében - a szabadság kivívásának a napja. Haza és szabadságszeretet van abban, ki azt ünnepli.” Nógrádban március 15-ének legkorábbi, nyílt megünneplése 1849-ben történt Losoncon. Azóta csaknem másfél évszázad telt el, s a változó időben az ünnepi formák is változtak. A szabadságharcot követő tavakban is megcsillanó napsugár a végtelenben fénylő tengerhez. Aki Petőfi lelkét, villámlását akarta volna a maga lényével utánozgatni: annak legföljebb csak annyi ideig lehetett volna élni a tűnő időben, mint egy napszikrának. Míg Kossuth apánkat egy belátha- tatlanul hosszú életen át lehetett tanulni - akár börtönben, akár szabadságban. Mintha ő jelentette volna azt a hegyek mögött sokáig morajló, el nem alvó, legföljebb csöndesedő mennydörgést, amely végigkíséri a magyarok történetét. Míg Petőfi egy röpke égi láng volt, hogy a vakoknak szemei meggyullja- nak és fölnyíljanak jelenésére... (1927) (Részlet.A szobrok megmozdulnak című kötetből, Gondolat, 1974) önkényuralom éveiben, de később is koronként megpróbálták a némaság burkába zárni az ünnepet. De a legsötétebb időkben fölcsendültek a tiltott énekek, Petőfi Sándor versei, a Kos- suth-nóták, a Klapka-induló és a többi. Az eltelt időkben nem volt olyan politikai hatalom, amely ne próbálta volna meg a nemzeti ünnepnek a maga érdekei szerinti kisajátítását, de március 15-e ezt is túlélte. Talán azért, mert az ünnep rezsimektől függetlenül, mélyebben él a mindenkor hivatkozott, ám többnyire mindig figyelmen kívül hagyott nép szívében, és ma is lelkesít. A nemzeti ünnepre készülődve Krúdy-szemelvényt és Madách-verset adunk közre. Egyikben szó van Kossuth Lajosról is: halálának 100. évfordulójára emlékezünk. Nógrádi kapcsolatainak egyik szála Sámsonházára vezet. A község evangélikus egyházi gyűlése 1871. február 17-én úgy határozott, hogy az akkor már turini emigrációban élő Kossuthot választja meg világi egyházi főfelügyelőjének. Erről levélben értesítették, s ő válaszolt is Wladár János evangélikus lelkésznek. L evelében háláját fejezi ki, a felkérést megtiszteltetésnek tekinti, és elfogadja. Az 1871. április 6-án kelt Kossuth-levél eredetijét a sámsonházi evangélikus lelkészi hivatalban őrzik. (te) Petőfi Sándor (Barabás Miklós litográfiája) Krúdy Gyula: Kossuth-kép és Petőfi-kép az ablakokban Igaz, hogy nagyjaink közül március tizenötödikét Petőfi Sándor napjának írták be a szívek kalendáriumába, de, amint a legendák tudták, Petőfiről nem maradtak megbízható arcképek, Madarász Viktornak valamiképpen nem hittek, mert nagyon fiatalnak rajzolta meg a legfiatalabb magyart. De Kossuthról, az öreg Kossuthról mindig jöttek hírek, felhőkre rajzolódó csodálatosságok, a széllel együtt járó üzenetek dél felől. 'És minél öregebb lett Kossuth, annál inkább meg lehetett őt közelíteni külsejében, megérteni gondolataiban... De Petőfi örökké ifjú maradt, és az ifjúság visszatarthatatlan, eltávolodik az a legtüzesebb lélektől is. A márciusi ifjak, akik Petőfi fiai voltak: egyszerre csak az idő múlásával mindinkább kezdenek hasonlítgatni Kossuth Lajosra, mint a Kossuth Lajos (Franz Eybl litográfiája, 1841) „Haza és szabadságszeretet van abban, ki azt ünnepli” Madách Imre: Nem féltelek hazám! Bár ellened tör frigye zsarnokoknak, Bár ellened tör irigy szolgahad, Földönfutó népek megostromolnak, Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy. Nem féltelek hazám! Eldültél volna, mint cser a viharban, Ha a végzet nem nézett volna ki, Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban A balszerencse századévei. Nem féltelek hazám! Ameddig áll Branyiszkód kőrakása, Mint órjás harcaid emlékjele, Regét mond rólad a Kárpát vadásza S viharként leng rajt hősök szelleme. Nem féltelek hazám! Ameddig látom alföld rónaságát, Felette múltak délibábja kel, Szent vér hizlalja lengő dús kalászát És tápot a test, lélek benne lel. Nem féltelek hazám! Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kart, A lánc helyét csak szent vér mossa le; Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózes elhalt A pusztában s egy nemzedék vele. Nem féltelek hát hazám! Egyébként pedig nők és férfiak egymásra szorulnak Tavaszköszöntő tárlat Ádámnak Éva volt a szerencséje- Bolyai gimnazisták a legjobbak között A váci Madách-kör országos pályázatán két nógrádi lány a legjobbak közé került színvonalas irodalmi tanulmányával. Tudják, mindketten azonos témát választottak, Az örök Tragédia itt és most az ezredvég hajnalán címmel írtak tanulmányt. A januári váci eredményhirdetés után mindketten okosan nyilatkoztak a Petőfi Rádióban, és mindketten a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium IV./A osztályának tanulói. Solymár Ildikó országos második helyezést ért el, Veress Anikó pedig a zsűri külön- díját kapta. Velük beszélgetünk. Solymár Ildikó- Miért örök Madách Imre Az ember tragédiája című müve? „Mindig az adott ponton”- Azért örök, mert az emberrel foglalkozik. A művészeteknek mindig is fő kérdése, hogy az ember hogyan viszonyul saját korához. És azért időszerű most az ezredvég hajnalán is, mert az ember változatlanul keresi a helyét a világban, és nem találja. Változnak a korok, s az emberek mindig új fölfogással kísérleteznek. Utólag derül ki, eddig egyik sem volt megfelelő.- Most éppen milyen kísérlet zajlik a világban?-Megpróbálják az embereket ráébreszteni arra, hogy a további út közös. E nélkül nem képzelhető el az emberiség továbbélése. Lehet, hogy később rájönnek arra, a nagy emberiség-egyesítéssel kultúrák tűnhetnek el, kiveszik az emberiség színe. Ez persze nem törvényszerű. Most egyesült Európáról beszélnek, és közben dörögnek a fegyverek. Adám is szerette volna megtudni, mit hoz a jövő. Ezt mi sem tudjuk. Tudatlanságunkban tehát mi is Ádámok vagyunk.- Ezt pont egy „Éva” mondja?- Igen, bár az Éva szerep más. Madách nem volt jó véleménnyel a nőkről, de szerintem a nők jobbak a férfiaknál, mert gyakorlatiasabbak, határozot- tabbak és megnyerőbbek. Jó ki- állásúak. Egyébként pedig nők és férfiak egymásra szorulnak. Madáchinak talán azért nem tetszett Éva, mert nem töprengett, hanem mindig az adott ponton, a realitás talaján állt. Viszont a töprengő Ádámnak éppen ezért volt mihez viszonyulni. Ezért én azt hiszem, hogy Ádámnak Éva volt a nagy szerencséje.- Mi szeretne lenni?- Magyar-angol szakos tanár. Utána szeretnék visszajönni szülővárosomba, Salgótarjánba, bár nem szeretem a szürkeséget, és itt a levegő is rossz. Veress Anikó- Szécsény levegője jobb?- Sokkal jobb. Es ezt nemcsak azért mondom, mert szé- csényi vagyok. Itt jobban érezni a történelmet és a szórakozási lehetőség is több, mint Salgótar„Szintén az élet pártján” jánban, ahol kollégista vagyok.- Mi szeretne lenni?- Jogász, vagy ügyvéd. Ezért a miskolci egyetem jogi karára jelentkeztem.- Ehhez képest irodalmi pályázaton kapta meg a zsűri különdíját. Számított az elismerésre?- Szeretem az irodalmat, sokat olvasok. Egyébként nem gondoltam, hogy ilyen jó eredményt érek el.- Mit tart legidőszerűbbnek a Tragédiából?- Két színt, a londonit és a falansztert. Az előbbi is az emberi értékek elpusztulásáról, lerombolásáról szól. Ez ma is folyik. Ezért egyre inkább eluralkodik az emberekben az az érzés, hogy vesztesek, semminek sincs értelme, újabb célt kellene kitűzni. A falanszter pedig azért időszerű, mert úgy látszik, az emberiség éppen leépíteni kezdi önmagát, léte, kultúrája, civilizációja veszélyben van. De én bízom a józan észben, az életben, a valóságban, mint Éva, aki szerintem szintén az élet pártján állt. Ezért maradt fönn Ádám is.-mérMűvészek a remény évadjáról Tavaszköszöntő kiállításban gyönyörködhetnek az érdeklődők a salgótarjáni Arany János Általános Iskola és Szakiskola galériájában. A tárlaton 15 Salgótarjánban élő művész 34 alkotása látható. S okféle módon lehet tavaszt köszönteni, hiszen ez az az évszak, amelyhez nemcsak a természet megújulása kapcsolódik, hanem az emberiség ősi mítoszainak, vallásainak tanúsága szerint ez a remény évadja is. Ezt fejezi ki az irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotások végtelenül hosszú sora is. Tavasz mindig van. Kérdés, hogy a most itt élő festőknek, szobrászoknak, grafikusoknak, iparművészeknek mit jelent? A kiállításon, úgy látszik, semmiképpen sem jelent felhőtlen boldogságot, jóllehet a műveken jelen van az évszak öröme. De jelen van a meditálás, a töprengés is, s mintha nem lenne teljes a belső felszabadulás. A kiállított művek utalnak arra, hogy nyomasztó a kor, amelyben élünk, és veszélyeztetettségében nagyon is törékeny a megújulásra készülődő természeti környezet. Egyebeken kívül erre is utal Czinke Ferenc Fekete vitorla című vegyes technikával készült grafikai sorozatának néhány lapja. Erdei Sándor üvegtervező iparművész pasztellvilága jóval derűsebb, Ég a napmelegtől című lapja pedig Arany János ToldiBobály Attila: Arany János jára utal a rekkenő nyári napokat idéző színvilágával. Földi Péter Állat című képe voltaképpen nagyon is emberi helyzetet állít a néző elé, a létezés magányosságát, az élet kiszolgáltatott voltát. Somoskőy Odön: művei, köztük nemcsak az Ősz a pusztán, hanem még a „forradalmas” Föltámadott a tenger is, inkább „ősziesek”, súlyosabb gondolati tartalmakat hordoznak. Lizsnyánszki Erzsébet gondolatai sem a könnyed létfelfogásról szólnak, miként ezt a Csak szállunk az éjszakában című lap is jelzi. Gedeon Hajnalka és Kele Szabó Agnes lapjainak eleganciája „mögött” szintén valami megfoghatatlan nyugtalanságot érzékelhet a Iá togató. Orosz István viszont úgy látszik teljes szívvel belevetette magát a tavaszba. Tavaszi ébredés, Visszatükröződés című képein a színek és a fények villódzásának játékos öröme látszik. Hasonló friss tavaszi hangulatot árasztanak Csaba Mária pasztelljei, az Ébredés és a Tavaszi táj. Balogh Erzsébet tanyaképei pedig a hagyományos természetközelség dokumentumai. Változatosak a tárlat tűzzománc-képei. Mészáros Erzsébet Ablak című képének madár jelképe, Ló- rántné Presits Lujza népművészeti indíttatású variációi, Uj- helyiné Csincsik Orsolya „örvénylő” zománckompozíciói gazdag változatosságban mutatják be, mi mindent jelenthet a tavasz, az élet megújulása az embernek. obály Attila két szép szoborportréval (Arany János, Kós Károly), Molnár Péter plakettekkel, illetve egy kitűnően formált faszoborral gazdagítja a kis tavaszi tárlatot.-th B
