Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-26-27 / 72. szám

8 HÍRLAP ÉLET - KÉPEK 1994. március 26-27., szombat - vasárnap Zárt erdőben nem kívánatos a turista Az alhavasi var ázsió fiitól a parlagi sasig A Börzsöny-hegységnek csak a keleti része tartozik Nógrád megyéhez az 1950-es közigazgatási módosítások óta, de így is több községünk fekszik a Duna és az Ipoly folyók közé ékelő­dött hegyvidék lábainál. (A domborzati adottságok miatt a hegység belsejében nincsenek települések.) A szépséges kör­nyezet vonzza a turistákat, de ez bizony veszélyt is jelent az itt élő, őshonos állat- és növényvilágra. Fontos lenne a természeti környezet megóvása, de az idegenforgalomból, a bányászat­ból, a fakitermelésből származó bevételre is szükség van. Ho­gyan találhatjuk meg az elfogadható egyensúlyt? A Börzsöny Tájvédelmi Kör­zet vezetője, Teszáry Károly okleveles erdőmémök, évtize­dek óta járja a hegység bérceit, így a terület kiváló ismerője. A természetvédelemben kilenc esztendeje dolgozik. Természeti érték, határok nélkül- A védett terület két részét, a délit és az északit a kettes számú főút választja el egy­mástól. Nógrád megye terüle­tét az utóbbi érinti, Diósjenő, Nógrád, Borsosberény, Dré- gelypalánk és Hont községek térségében. Hozzá kell azon­ban tennem, hogy a természeti értékek nem ismerik a határo­kat, ezért nem érdemes elvá­lasztani, hogy mi tartozik Pest és mi Nógrád megyéhez .. . Egyébként a hegységnek az ér­tékesebbnek minősülő fele, összesen 18 ezer hektár a vé­dett terület.- Mik a legjelentősebb természeti értékei a Bör­zsöny vidékének?- Több kategóriát is elkülö­níthetünk: vannak geológiai, víz- és földtani, növény- és ál­lattani, történelmi és tájképi értékei is. Ezek együttesen al­kotják a Börzsöny természeti értékeit. Ha azonban az eredeti tájkép fennmaradására ügye­lünk, gyakorlatilag az összes- többit is megóvjuk!- Egyenként ez mit jelent?- A Börzsöny viszonylag fiatal vulkáni hegység. Jellem­zői a mély völgyek és a kes­keny bércek, hegyhátak. Ezen kedvező adottságok miatt a hegység belseje a mai napig feltáratlan és érintetlen. Több helyen találhatók különleges sziklaalakzatok: ilyenek pél­dául a Simon bírókő, a Ma­nókő, az Asztalkő. Többfelé találhatók kőtengerek is. Ezek egyébként a legkönnyebben védhető értékek, csak az időjá­rás tehet kárt bennük.- Melyek a víztani érté­kek?- A Börzsöny az uralkodó szélirányra merőlegesen hú­zódik, így a csapadék rendkí­vül bőséges. Igaz, az utóbbi évtizedben mintegy száz mil­liméterrel csökkent a mennyi­ség, bár így is több mint dup­lája a hazai átlagnak, csaknem 800 milliméter. A hegység belsejében 350 forrás talál­ható, a magasabban fekvők még mindig kristálytiszták. Az az igazság, hogy a tiszta víz ér­tékét még mindig nem tudjuk kellőképpen megbecsülni! Ami a botanikai ritkaságokat illeti, több növényfaj elterje­désének is határterülete a hegység. Az alpesi növényzet mellett gyakran kontinentális fajok is találhatók. Az éles hegygerincek ellentétes olda­lán gyakran egymástól 20-30 méterre találhatók az atlanti és a szárazságtűrő növények! Egészen rendkívüli, hogy min­tegy ezer növényfaj mutatható ki a hegység területéről. Ezek közül 80 tartozik a védett és a szigorúan védett kategóriába. Ezek között olyan is van, ame­lyikből mindössze egyetlen tő ismert előttünk! A közelmúlt­ban találtuk meg az alhavasi varázslófű legjelentősebb ha­zai telepét: ezenkívül mind­össze egyetlen egy van ... Európában Is jegyzik a Börzsöny madarait- A változatos növényvi­lág és domborzat bizonyára változatos állatvilágnak is otthont ad.- Különösen ritka és értékes rovarvilág fordul elő az idős állományú bükkösökben. A hüllő és kétéltű fajok is vala­mennyien védettek. A legtöbb ismerettel a madárvilágról rendelkezünk, számukra a za­vartalan, zárt erdők és hegyek számtalan alkalmas élőhelyet kínálnak. Előfordul itt a par­lagi sas, a békászó sas, a fekete gólya, a vízi rigó, a fehérhátú fakopáncs - mind csupa foko­zottan védett faj. Többségük eszmei értéke példányonként félmillió forint. A Bör­zsöny-hegység egyébként a védett fajok nagy száma miatt európai jelentőségű madárélő­helynek is minősül. Kultúrtörténet és veszélyek- Ön mondta, hogy a ter­mészetvédelem és a védett madarak nem ismerik a ha­tárokat. Mi van akkor, ha fészkelés céljából elhagyják az oltalom alatt álló terüle­teket?- Akkor az azt jelenti, hogy a fészek környékén az élőhely is védetté válik,' legalábbis a költés időtartamára .. .- Megtörténik ez a gya­korlatban is?- Ha tudjuk a fészek pontos helyét, akkor igen.-A természeti értekeken kívül mik a Börzsöny egyéb értékei?- Számtalan kultúrtörténeti emlék található itt. A hegység nyugati, Dunakanyar felőli ré­sze az ősidőktől lakott hely, száznál több kistelepülés nyomait találták meg eddig. A hegységben és környékén több mint húsz vár volt egykor. Ezek közül jobbára csak Nóg­rád és Drégely vára ismert, de többfelé találhatók régi föl­dvárak maradványai is. Külön érdekesség, hogy egy kora kö­zépkori üveghutát, valamint a nemesfémek bányászatának emlékei is fellelhetők az emlí­tett területen.-Milyen veszélyek fenye­getik a hegységet?-A Vác környéki, déli ré­szen súlyos gond a dombolda­lak beépítése, ami a tájképen máris sokat rontott. Jelentkez­nek igények újabb bányák nyi­tására is, de ezeket mi - érthe­tően - nem támogatjuk. Sze­rencsére a Duna és az Ipoly közötti rész nincs beépítve, így rendkívül értékes, zavartalan részről van szó. Mars ki a védett területről?!- A fakitermelés milyen veszélyt jelent?- Ez örök vitatéma az erdé­szek és a természetvédők kö­zött. Egyébként erdőgazdál­kodás valóban folyik a védett területeinken is. Eddig még si­került mindkét fél számára el­fogadható megoldást talál­nunk. Az erdőgazdaságokkal jó a kapcsolatunk.- Az idegenforgalom is okozhat gondokat. Minél többen jönnek, annál jobban zavarják a terület nyugal­mát.- A természetvédelemnek az is célja, hogy a lehetőségek határain belül bemutassa azt, amit lehet, de közben a foko­zottan védett értékeket meg kell kímélni a látogatóktól! Éppen ezért tilos a hegység te­rületén táborozni, hiszen ez akaratlanul is sok kárt okoz­hat. Sajnos túlságosan erős a környéken az autós turizmus is, amit különösen nehéz sza­bályozni, és az igények is egyre nagyobbak. Egyébként lehetőség szerint szeretnénk az idegenforgalmat a védett terü­let határain kívül tartani, hi­szen ott is éppen elég látnivaló kínálkozik.- Néhány éven belül létre­jön a Duna-Ipoly Nemzeti Park, amely az Ipoly torko­latától Balassagyarmatig összefogja a természetvé­delmi értékeket, és a Bör­zsöny is beleesik. Önök részt vesznek a kijelölés munká­jában? Természetvédelem az Ipoly völgyében-Ez óriási feladat, a tájvé­delmi körzet személyzete is sokat dolgozik rajta. Sajnos az egész egybeesett a privatizáci­óval, holott ezeknek a terüle­teknek az állam tulajdonában kellene maradniuk. Egyébként a kijelölés most is folyik, a természetvédelem szempont­jából legértékesebb részeket már kiválasztották. Jelenleg is folynak a területcserék, meg­váltások, egyebek. Istennek legyen hála, még sokfelé akadnak itt megóvni való érté­kek! Faragó Zoltán Teszáry Károly évtizedek óta járja a Börzsöny bérceit Az üveg varázslatos arcai Csík Henriette (S.tarján) szirmok birodalmában Farkas Zoltán (Ajka) a készülő vázával Horvát Olivér (Salgótarján) - a védőszemüveg pihen, a diák dolgozik A salgótarjáni 218-as Üvegipari Szakmunkásképző Iskolában rendezték meg az üvegcsiszoló kategóriában a Szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjét. Három iskola legjobb ti­zenegy tanulója versenyzett két napon keresztül a kiváló cím eléréséért:jeges vödröt és virágos vázát kellett mintázniuk. A salgótarjáni iskolát négy végzős tanuló képviselte. Rózsás Csilla (Ajka) - elmerülten a csiszolásban Schwertzer Albert (Budapest): Ez férfimunka volt! Fotó: Rigó Tibor Emberek vagyunk, vagy K i a fene érti meg azt az orvost, aki a betegnek panaszaira odavágja, amúgy félvállról: „Engem nem érdekel, mehet..." Indult is sze­gény ember lesújtva, meg­alázva, agyában szédülten for­rongó gondolattal: azt az orvost az ő betegsége miért nem ér­dekli? A szégyen is, a harag is egymást váltva mardosta lelkét. Az utcán, később ugyan, de a harag kerekedett benne felül: „Hogy nem érdekli? Hát ki a fenét érdekeljen akkor?" Eddig jutott a gondolataival, aztán be­letörődve a sorsába, felült a já­ratra, és hazadöcögött ide fel a hegyek alá, Felfaluba. A fővárosi, Fiume utcai tár­sadalombiztosítási rendelőben történt, oda utasították Hlavaj Tibort felülvizsgálatra, leszáza- lékolása végett, mert derekában olyan a fájdalma, már csak von­szolja magát. Szenved, hol ha- lottsápadtan, hol verejtékezve. Titkolná, de lehet ilyen kínt eltitkolni? A múltkoriban, mi­vel tavaszodik és itt a vetés ideje, aláfeküdt a vetőgépnek. A csarnokban a beton kemény és nagyon hideg is, de a gépsze­relő nem válogathat, a munkát el kell végezni. Matatott a gép alatt, de amikor ki akart alóla bújni, akkor látta volna a Fiume úti orvos! Ordított, kaparta a be­tont, aztán sírásba fordult si­kolyszerű hangja. Munkatársai rohantak oda, azt gondolván, a kerekek alá került. Kimereve­dett embert találtak a gép alatt, aki képtelen megmozdulni. Alig bírta kinyögni: „Segítsetek, nem bírok felállni!... ” A fájdalom agyáig hatolva tépte, szaggatta testét. Kihúz­ták, dörzsölték, hogy magához térjen. Amikor a fájdalma meg­enyhült, a szégyentől lehajtotta fejét, aztán próbálta folytatni, ahol abbahagyta. így megy ez már évek óta. Pedig visel már melegítőt, szedi a pirulákat, ott­hon masszírozzák, de nincs me­nekvése. Időnként kikelve ma­gából kiabál: „Akkor mondják meg, az emberre nincs szükség, dögöljön meg!" A ki közelebbről ismeri ezt a Hlavaj Tibort, képtelen felfogni ke­serű kifakadását. Ez vasember volt. Gyerekkorában traktoron ült. Nemcsak a gumikerekűn, hanem körmösön is. Szántott, vetett a keszi határban, az end- refalvi hirtelen lejtőkön. Felfa­luban olyan, síugrópályának be­illő földet tört fel oldalvást, kint a Kutának felső felében, hogy megbillent alatta a traktor. Ug­rania kellett volna, engedni, hogy bukfencezzen a fene mélybe a gép. Ő kiugrott ugyan, de nem menekült, hanem az imbolygó gép alá feszítette a vállát, és onnan kiabált segítsé­gért. Ilyen volt Hlavaj Tibor, a szécsényfelfalusi traktoros. A mezőn, meg az erdőn nőtt fel, a vadászatot is kedvelte. Ott is az étket vitte a vadon élők­nek, de ha kellett, bebújt a leg­sűrűbb bokrosokba is, hogy ki­mozdítsa az ott fészkelő vad­disznókat. Ereszkedett szaka-

Next

/
Thumbnails
Contents