Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-26-27 / 72. szám

1994. március 26-27., szombat - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Ahol a régi tarjániak mulattak Baráthy István kaszinókról, vendéglőkről, kocsmákról Dr. Horváth István, a megyei múzeumok igazgatója szerint a hagyományos jellemzőkkel ma már nem lehet mérni a múzeu­mok munkáját.- Miért?- Egyrészt jelentősen meg­változott a múzeumok anyagi ellátottságának szerkezete. Hogy csupán egyetlen példát mondjak, a fenntartó által nyúj­tott költségvetés csak részben fedezi a működés költségeit. Szakmai feladatokra költségve­tésen kívüli forrásokat kell fel­tárni. Második jellegzetesség, hogy e külső forrásokat csak eseményekre (kiállítás, kiad­vány stb) lehet megnyerni, de a legfontosabbra, a gyűjtemény gyarapítására ma még nincs tá­mogató. A harmadik jellegze­tesség az, hogy a szakemberlét­számban is változások követ­keztek be. Kortárs alkotók gondja Még nem hivatalos, de már terjed az a felfogás is, hogy pél­dául a múzeumoknak a kortárs alkotókkal nem kell foglal­kozni, vagyis, szabaduljunk meg az ezzel foglalkozó szak­mai munkatársunktól is. E té­nyezők mutatják, hogy a múze­umi feladatok a kívántnál is jobban beszorítottak voltak 1993-ban, véleményünk szerint.- Van más vélemény is?- Igen, mert van olyan felfo­gás is, amely azt fogalmazza meg, hogy ez a kívánatos visz- szaszorítás még nem érte el a szükséges mértéket.- Ez évben milyen lehetősé­geik vannak?- Az év elejére kialakult helyzetről a megyei önkor­mányzat művelődési bizottsá­gán elhangzottak jelentik a ki­indulópontot. Megfogalmazó­dott, hogy a múzeumok elsze- gényítése olyan mértékűvé vált az elmúlt időszakban, amely, ha tovább folytatódik, ezen intéz­mények létét veszélyezteti. Dr. Horváth István: Az idén kevesebb múzeumi eseményre számíthat a közönség Fotók: R. Tóth Sándor Ehhez képest kedvező jelen­ségnek tartom, hogy további szakmai létszám leépítésére idén nem kerül sor, az intézmé­nyek működnek, a fűtés, világí­tás biztosított, és a közönség a korlátozott nyitva tartási időben látogathatja a múzeumokat. Korlátozott nyitva tartás- Mire számíthat az idén a közönség?- Terveink alapját az képezi, hogy az igazgatói pályázatok­ban megfogalmazott szakmai programok megvalósuljanak. Alapvető ellentmondás éle­tünkben, hogy az ehhez szüksé­ges anyagiak még csak korláto­zottan sem állnak rendelke­zésre. Bizonytalanság közepette tudományos folyamatokat elin­dítani és szervezni nagyon ne­héz. A munkatervekből is kitű­nik, hogy kevés új kiállítással találkozhat Nógrád megye mú­zeumokat látogató közönsége. Ha lesz pénz, lesz tárlat Reméljük, sikerül támogató­kat találni a salgótarjáni Nóg­rádi Történeti Múzeumban pél­dául az októberi Balassi Bálint kiállítás, vagy a novemberi or­szágos rajzbiennálé megrende­zésére. A nemzettudat valósá­gos ápolása miatt is fontos, hogy a holocaust 50. évforduló­jára intézményeink adatokkal hitelesítve felkészüljenek. Ez évben a balassagyarmati Palóc Múzeum és a salgótarjáni mú­zeum együttesen emlékezik meg Nagy Iván születésének 170. évfordulójáról. Ehhez kap­csolódik a Nagy Iván honisme­reti pályázat is, amelyhez az anyagiakat még szintén elő kell teremteni. A múzeumi Évkönyv megjelentetése is bizonytalan. Az elkövetkezendő időkben fel kell készülni Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulójára is, amely 1997-ben lesz. Horpácsi kérdőjelek A szakmai programok kör­vonalazódtak, a horpácsi birtok sorsa, benne az állandó Mik- száth-kiállítás bizonytalan. Mindazonáltal a Palóc Múze­umban tervezik még Farkas András kiállítását, a Vallási je­lek a Palócföld népi kultúrájá­ban című tárlat megrendezést, a holocaust-kiállítás megnyitását is. A Nógrádi Történeti Múze­umban áprilisban saját anyagból választási plakát- és dokumen­tumkiállítást nyitunk. Ugyan­csak tavasszal Drozsnyik István és Vlado Dúrbák szlovák kép­zőművész mutatkozik be. A szécsényi Kuhinyi Ferenc Mú­zeumban folytatják A hónap műtárgya kiállítássorozatot, s a Pásztói Múzeummal együttmű­ködve tudományos emlékülésen emlékeznek meg dr. Liptay Béla természettudósról.- Ha mindez megvalósul, nem is szegény ez a program.- Ismétlem, ezek csak tervek. Mindehhez csupán támogatókat kell szerezni. De megemlítem még, hogy az épületek felújítá­sára nincs lehetőségünk, gépe­ink elavultak, pótlásukra kilátá­sunk sincs. így 1994-ben kö­zönségünk óhatatlanul romló múzeumi körülményekkel ta­lálkozik. -th Hol mulattak a régi Salgótar­jánban? Egyál­talán, mulat­tak-e?- Hogyne mulattak volna, talán jobban, mint manapság - emlékezik Ba­ráthy István. - A harmincas évek vége felé Salgótarján az ország harma­dik legnagyobb ipari és keres­kedelmi forgalmat lebonyolító városa volt, legalább 4CMő vendéglő és 25-30 kocsma működött benne. A kaszinók, kávéházak, vendéglők az étte- remeken és más szórakozóhe­lyiségeken kívül mind rendel­keztek úgynevezett söntések- kel is. A kaszinók városa- Vannak, akik a kaszinók városaként emlegetik a régi Salgótarjánt. Okkal-e?- Igen. A kaszinók és kul- túrotthonok jelentős kulturális tevékenységet is elláttak. Nagy élet folyt például a bányaka­szinóban, még a peremkerüle­tiekben is, hiszen híres volt az inászói kaszinó és a többi. De ugyanez mondható el az acél­gyári olvasóról, amelynek szí­nielőadásai nagy hírnévre tet­tek szert, fúvós- és országos hírű jazz-zenekara volt, a Szürke Fiúk. A híres magyar- nóta-énekes Solti Károly itt kezdte pályafutását. Említhe­tem az ugyancsak az acélgyár kezelésében működő salgói kaszinót, az öblösüveggyár és a Hirsch-gyár kultúrotthonát, a római katolikus kört, ahol Olga néni, Lusztig Dezsőné táncis­kolája működött, az Ipartestü­letet, és még sorolhatnám. Úgyszólván minden társadalmi rétegnek megvolt a maga ked­venc helye. Sanghaj bár- Ezeken kívül híresültek el a nagy mulatói központok is?- Ilyen vendéglői központ volt például a Régiposta utcá­ban működő Pannónia Szál­loda, étterem és kávéház. Itt a harmincas évek végétől éne­kesnő is szóra­koztatta a ven­dégeket. Főleg iparosok és ke­reskedők láto­gatták, és nagy volt az idegen- forgalma is. Tu­lajdonosa a Pi- pis-hegy oldalán lévő KIOSZ vendéglőt is bérbe vette, ami igen kedvelt helynek számított. A másik nagy mulatóhely a Nemzeti Szálloda és étterem volt. Egy időben itt működött a Sanghaj bár is. A Nagyállomás közelében volt a Badacsony Szálloda, vendéglő, kocsma és fűszerüz­let, vásározók, légyottra vá­gyók találkozóhelye. Az Úri utcában, majd Kassai soron hí­res volt a Praznovszky kocsma, amit később Jóvári Mihály vendéglős vett meg, zóna-, il­letve kispörköltjei kedveltek voltak. A Jancsovics vendéglő is fölkapott volt a hajdani Fő utca és Menház utca sarkán. A Füleki utca végén pedig ott volt a Polk vendéglő, a mai Beszterce. A vendéglők közül itt jelentek meg először a har­mincas évek végén a pincér­nők. A huszas évek elején a Fő utca közepén a Fő térrel szem­ben állt a Cirbesz vendéglő, csinos pincérlányokkal. Ké­sőbb, államosítás után ebből lett a Déryné zenés cukrászda. A Duda cukrászda S ha már a cukrászdákról van szó, nem hagyható említés nélkül az egyik leghíresebb, a Duda cukrászda sem a Fő utca és a Pécskő utca sarkán. Híres találkahelynek is számított. Sok-sok vendéglő és kocsma volt még, hosszan lehetne so­rolni őket, az egyik leghíresebb kocsmától, a Kaijnertöl a Mó- zerig.-th Gulyás Gábor, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum restau­rátora nemesi oklevél pecsétjének konzerválását végzi Romló körülmények Nógrád megyében — A létet veszélyeztetik Bizonytalanságban nehéz szervezni Beszélgetés dr. Horváth Istvánnal, a megyei múzeumok igazgatójával Baráthy István Bojtorjáni anzix Balassagyarmat helyi szemmel — Soós Géza történetei M ost újabb könyvvel lé­pett közönsége elé a ba­lassagyarmati Novi- tas-B. Kiadó jóvoltából Soós Géza, aki Balassagyarmat közé­letében is szerepet vállal, to­vábbá csípős és gyakran vitatott jegyzetekkel, történetekkel látja el a lapokat, korábban főként az Ipoly című helyi lapot. Bojtor­jáni anzix című kötetében legú­jabb történeteit gyűjtötte össze. A szerző, Soós Géza Otthonosan mozog a kisváros társadalmában, mert mindenkit ismer, és őt is mindenki ismeri. Ez néha előny, néha pedig hát­rány. Mindenesetre jellegzetes kisvárosi adottság, amelynek tünetei is tetten érhetők. Soós Géza persze már az Előszóban tiltakozik azon fölté­telezés ellen, mintha a címben szereplő Bojtorján Balassa­gyarmat lenne. Dehát úgy van­nak ezzel a helyi polgárok, hogy hiszik is, meg nem is. Leginkább azonban tudják, hogy ezek a mesék is róluk szólnak. Vagy legalábbis nekik íródtak. Annak idején Komjáthy Jenő költő Abderának nevezte az Ipoly-parti várost, ezek után a Bojtorján már nem is meg­lepő. Legföljebb azon tűnőd­nek, vajon a következő helyi krónikásuk minek kereszteli majd el őket. Ez persze egyálta­lán nem baj. Sőt, tudjuk a törté­nelemből, hogy az igazi váro­soknak rendszerint több nevük van. Miről szól a húsz történet? Bojtorján különös levegőjéről, a magyar kisvárosról, amely nagy büszkeségében azért jól kifejlett azonosságzavarokkal is küzd, törvényeiben, pszichológiájá­ban különbözik mind a nagyvá­rostól, mind pedig a falutól. Itt másként élnek és halnak az em­berek. Mindenki ismeri egy­mást, tudják, ki a beteg, ki hal meg legközelebb. Pikáns törté­neteit titkolja, de vajmi kevés eredménnyel, miként az sem ti­tok az itt élők számára, hogy a mostani hatalomváltás kinek hasznos és kinek nem. Követ­kezésképpen nem is azt nézik errefelé, hogy mit mondanak a polgártársak. F ontosabb ennél, hogy ki mondja. Amíg - a történet szerint - valakinek eszébe nem jut újra ,hogy a városka szélén esetleg valamilyen tele­pet kellene létesíteni. -th Az oldalt szerkesztette: Bódi Tóth Elemér Mikszáth Kálmán: Az-én jeles mondatom ... a szerelem halandó valami * Egyetlen asszonyt sze­retni egy életen át majdnem annyit jelent, mint nem is­merni az asszonyokat... * Amit egy asszony tud, az már nem titok. * Minden asszonyt akkor kell megnézni, mikor reggel felkel. * Este minden asszony bé- külékeny. A kígyó is megszű­nik mozogni naplemente után. * Mert egészen fehér lilio­mok csak a kertekben nőnek, a szoknyában járó liliomok­ról sohase tudhatni bizonyo­sat. * A legszebb gyűrű se idéz fel irigységet és vágyat, ha kesztyű alatt viselik. * Fiatal lányokkal azonban sok olyan történik, ami akkor válik igazán érthetetlenné, amikor már meg van magya­rázva. * A szerelem nem stagnáló betegség, mint a hurut, a szerelem vagy gyógyul vagy növekszik, mint a mérges seb, a szerelem halandó va­lami. * Aki szeretni tud, mind­járt tud színlelni is. * Úgynevezett tapasztalat­lan lányok nincsenek, csak ameddig nem szerelmesek. A róka is tud valamit, de a szerelmes leány többet tud. Palóc menyecskék ecsettel Mészáros Erzsébet kiállítása - Gyönyörködve szemlélik Mészáros Erzsébet textiltervező iparművész Palóc menyecs­kék - ecsettel című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők je­lenleg a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban. Ez az öltöz­ködéstörténeti ismereteket és élményeket tovább gyarapító kiál­lítás nem előzmények nélkül való. A művész Palóc menyecskék című népművészeti albuma 1992 végén jelent meg Salgótarján­ban, hét akvarell színes nyomatát tartalmazta a palóc menyecs­kék ünnepi viseletéről. Napvilágot látott ugyancsak a megye- székhelyen egy 1994-es falinaptár is Mészáros Erzsébet folklór­sorozatának lapjaival. A jelen kiállítás a korábbiak­nál jóval bőségesebb anyagot mutat be, nevezhetjük ünnepi, paraszti női kosztümök gyűjte­ményének, de önálló grafikai sorozatnak is. Mégpedig a szó szoros értelmében színpompás sorozatnak. A látogatók gyönyörködve szemlélik a hagyományos pa­raszti kultúra nógrádi viselet­anyagát. Hiszen nemcsak palóc menyecskék tűnnek föl a lapo­kon, hanem megjelenik a szlo­vák nemzetiségi falvak, köztük például Vanyarc, Galgaguta, Kétbodony, Bánk, Szügy, Te- rény viselete is. S a menyecskék mellett hajadonok és leányvise- letek is láthatók a kiállításon. Mégis, ez a népviselet már nem az a népviselet. Mészáros Erzsébet akvarellsorozata a haj­dani viseletek 1990-es évek eleji utóéletéről nyújt kereszt­metszetet. Dr. Kapros Márta néprajzos, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója külön fölhívta a figyelmet arra: a tu­dományos igazsághoz hozzátar­tozik, hogy ez már nem „élő” népviselet. Mint ahogy a ha­gyományos paraszti kultúra sem „él” már jó ideje a gyökeresen, többszörösen megváltozott élet­forma keretei között... a hagyo­Mészáros Erzsébet: Bujáki menyecske mányos paraszti öltözködés rendje elvesztette eredeti tar­talmát, létjogosultságát. Ez ak­kor is így van, ha piacnapon fel­tűnnek Salgótarjánban, Balas­sagyarmaton parasztruhás idő­sebb asszonyok; ha egy-egy ál­lami ünnep nélkülözhetetlen tar­tozékai a cifra viseletes fiata­lok... Amit így ma népviselet­ként regisztrál­hatunk, annak tartalmi oldala alapvetően meg­változott, illetve a változási fo­lyamat külön­böző fokozatait testesíti meg. Erről szól Mé­száros Erzsébet kiállítása, utalva a mai „népviselet” változatos hátte­rére is. S arra, ho­gyan szeretnék látni saját visele- teiket a nógrádi falvak. Azokat a viseleteket, ame­lyek hozzátartoz­nak hagyománya­ikhoz. Fontos az is, hogy e hagyo­mányok megőrzé­sét egyre inkább saját maguk is fontosnak tekin­tik. -mér Mészáros Erzsébet hitvallása: „Céljaim közé tarto­zik, hogy minden érdeklődő számára közelebb hoz­zam az élő népművészetet, népviseletet, sőt, a vise­lők számára is erősítsem azonosságtudatukat.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents