Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-19-20 / 66. szám

I 6 HÍRLAP LÁTÓHATÁR - HIRDETÉS 1994. március 19-20., szombat - vasárnap Csőbehúzásom története - A büszke város lap nélkül maradt • • Önkormányzati segédlettel apadt el az „Ipoly” „Március 20-a komor nap volt Turinban.. ” Kossuth halála - a hajdani Vasárnapi Újságban A vészterhes hírek már jóval a tragi­kus vég bekövet­kezte előtt bejárták az or­szágot; ahogy a korabeli lapok írták: „...a nemzet millióinak serege, könnybe borult szemmel Turin felé néz.” A sza­badságharc legendás alakja, a régóta gyöngél­kedő Kossuth Lajos föl­épülésére már nem lehe­tett számítani. Torinói betegágyánál ott volt két fia, de gondolatban ott volt az egész nemzet. A hivatalos családi gyászjelentés csupán ennyi volt: „Fájdalommal jelent­jük, hogy atyánk, Kos­suth Lajos 1894. márc- zius 20-án este 10 óra 55 perckor elhunyt. Kelt Torinóban, 1894. márc- zius 21 -ikén. Kossuth Ferenc Kossuth Lajos Tivadar” A helyszínről küldött egykori tudósító így számolt be a torinói gyásznapról: „Márczius húszadika komor ősszies nap volt Turinban; az eső szakadt. De a lakosság nagy csapatokban gyűlt össze a beteg lakása előtt. Ha nem is oly so­kan ismerték Turinban (sehová sem járt, csak sétálni, nyilvános helyen nem jelent meg), de mindenki tudta, hogy Turinban él a nagy magyar... Napok óta állandó rovat volt az olasz lapokban Kossuth be­tegsége. A turiniak számára az orvosok külön jelentést adtak hogylétéről. Márczius húszadi­kán Kossuth lakása előtt mind­egyre nagyobbodott a tömeg. Rendőröket kell küldeni, hogy a rendet fenntartsák. Esti 11 óra előtt 5 perczczel a beteg­től dúlt arczczal jött ki Aulich titkár az ebédlőbe és reszkető hangon mondta: meghalt...” A halálhír senkit nem ért vá­ratlanul, de mindenkit megren­dített. A Vasárnapi Újság első olda­las „Kossuth Lajos meghalt" című írása ezekkel a megrendült szavakkal kezdődött: „Elvégeztetett. Az ékesszólás diadalainak, a dicsőséges harc- zoknak, az idegenek földjén való bujdosásnak, a lemondás keserű napjainak, az évek és a nehéz munka által elgyengített test kínos vergődésének immár vége van...” S az egykorú krónikás a sza­badságharc nagyjaira emlé­kezve vetette papírra a követ­kező sorokat: „...egymás után dőlnek ki az őrtállók, a próféták, a bölcsek, a tanácsadók, s Te azok között az utolsó valál. N emzeti történelmünknek egy tündöklőén fényes fejezete záródott le Kos­suth halálával.” Ferenczy Europress Nem tanulságok nélküli a balassagyarmati Ipoly című polgári hetilap két és fél éves vesszőfutásának története. Utólag persze könnyű okos­nak lenni. Nem akadt gazdasági szakember Történt, hogy három évvel ezelőtt néhány lelkes fiatal (Ma­inz Gábor, Tyekvicska Árpád) a fejébe vette, hogy az addig rendszertelenül megjelenő Ipoly újságot hetente megjelen­teti. A szervezők fáradságot nem kímélve létrehozták a No- vitas-B Kft.-t, melynek kizáró­lagos célja a hetilap rendszeres megjelenése volt. A Kft. élére megfelelő gazdasági szakem­bert pénz hiányában nem talál­tak. Ellenben jelen sorok írója hosszas győzködés után elvál­lalta a főszerkesztői tisztet, s hogy mielőbb megjelenhessen a lap, ideiglenesen az ügyvezetői beosztást is magára vállalta (Utólag kiderült: majdnem örökre.) Még annyit, hogy a Kft. induló vagyonát összeadok között 10 százalék tulajdonhá­nyaddal szerepelt a helyi ön- kormányzat is. A nagyságren­dekre jellemző, az önkormány­zat 100 ezer forintot szánt akkor a város lapjára. Ezen csekélyke hozzájárulás megszavazása sem ment zökkenők nélkül. Végül aztán 1991 őszén be­indult a gépezet, hetente utcára került az újság. Kölcsöngéppel Gyorsan megismertük a nyomdai árakat, és a kiadással járó költségeket. Józan számítá­sok szerint, úgy három hónapra volt elegendő pénzünk. Az első hibát akkor követtem el, amikor elvállaltam a lap és a kft. veze­tését, a másodikat pedig akkor, amikor felismerve a kilátástalan helyzetet, pár hónap után nem mondtam le. Semmink nem volt, egy köl­csön számítógéppel és egy köl­csön lézernyomtatóval tördel­tük a lapot, melyet aztán a tulaj­donos egy idő után visszakért. Más választásunk nem lévén, fejleszteni kellett a nem létező technikai eszközeinket. Miből, ha nem hitelből? Amikor a ma­gas nyomdaköltségeket sem tudtuk már fizetni, elhatároztuk, létrehozunk egy kis nyomdát. Igenis tudták a képviselők Kialakult egy jó kis csapat, amely ha kellett, éjjel-nappal dolgozott. Méghozzá igen ala­csony bérért. Már a pénztelen­ség azzal is járt, hogy sorra el­maradtak a toliforgatók. Csök­kent a színvonal. Sok önkormányzati képvi­selő tisztában volt a lap nehéz helyzetével, hiszen bejártak a szerkesztőségbe, írtak is a lapba. Később persze némelyi­kük elsőként szónokolt az Ipoly ellen. Immáron egy éve, hogy rá­irányítottam .a figyelmet a lap veszteségeire. Kis város kis példányszámú lapja eleve vesz­teséges! A legtöbb helyen nem okoz különösebb gondot ezen tények felismerése - Balassa­gyarmat városa nem ilyen! Egé­szen pontosan: a vezetők nem hitték el a valóságot. Értelem­szerűen az önkormányzathoz fordultam segítségért, gondol­ván, egy városi lap nem lehet csupán néhány ember szívügye. Ismételten tévedtem. ígéretek­ben persze nem volt hiány. Hin­tába ültettek. Végül aztán fele­lős ember szájából elhangzott: az önkormányzatnak nem áll érdekében olyan lapot támogat­nia, mely feléje kritikát sugároz. A kft. veszteségeiben ludas az ügyvezető is Az önkormányzati vezetők előbb technikai akadályokra hi­vatkoztak, majd már arra sem. Inkább hittek megalapozatlan, rosszindulatú híreszteléseknek, mint a valóságnak. Ma már tényleg semmi érdekem nem fűződik a ferdítéshez. Egysze­rűen érthetetlen, miért nem kö­zölte a városi lapban rendszere­sen az önkormányzat a testületi határozatokat. A lakosság is jól járt volna. Kivétel persze ebben is akadt. Ma sem akarom el­hinni, hogy az Ipoly ellenében korlátozták a hirdetéseket. A tények elferdítése lenne, ha nem mondanánk ki az ügyvezető, te­hát jómagam felelősségét. A kft. utóbbi közgyűlésein kide­rült: komoly veszteséget hal­mozott fel a kis cég. A belső kritikák legtöbbike az empátia teljes hiányából fa­kadt. Mert hát mit lehet kezdeni azzal a bárgyú (felelős személy kinyilatkoztatásával) felvetés­sel, hogy egy 32 oldalas hetilap előállítható mondjuk húsz fo­rintból. Akkor, amikor hat em­ber szerény bére eléri a lapszá­monkénti 25 forintot. Újságról, újságíróról még szó nincsen. Minden összeomlott Azon kapom magam, mintha védekeznék, pedig hát sok-sok kecsegtető ajánlatot visszautasí­tottam az elmúlt években az Ipoly miatt. Tehát egyáltalán nem rólam van szó. Hanem ar­ról, hogy önkormányzati asz- szisztálással megszüntették Ba­lassagyarmat város lapját. Ahogy bejelentettem távozá­somat, nagy hirtelen sok segéd­izomzatú kéz húzta a mélybe az Ipolyt. Két kotyvasztott szá­mot éltünk túl. Egyik napról a másikra összeomlott minden, közel három év munkája kárba- veszett, a büszke város lap nél­kül maradt. Úgy született a fel- számolási határozat hirtelen, hogy a legnagyobb részvényes, egy nógrádi vállalkozó jelen sem volt a közgyűlésen. Gyomorfordító kombinációk Azok az emberek kombinál­nak leginkább, sokszor gyomor­fordító módon, akik nem tettek semmit annak érdekében, hogy a városnak legyen egy lapja. Egy jobb lapja. Oda jutottunk, hogy a fél éve részletre vásárolt gépkocsim okmányait be kellett mutatnom. De mi ez ahhoz ké­pest, hogy tíz ember került ut­cára. Más, hősiesebb hozzáál­lással megmenthető lett volna az Ipoly! A gondolkodásmód persze nem könnyen változik. De ki­nek jutott eszébe városatyáink közül, mennyi veszteséget ter­mel mondjuk a művelődési központ, vagy a könyvtár? Hála Istennek, senkinek. A városi laphoz is így kellett volna köze­líteni. Újfajta szemléletben bíz­tam, amikor a mai hatalom bir­tokosaira szavaztam. Gondo­lom, nemcsak én tévedtem. Sokan szerették az Ipolyt, minden hibájával együtt. A büszke város lap nélkül maradt! Én vállalom a felelősséget! Ön­ként jelentkezőket verbuválok. Valószínűleg sok év telik el, míg lesz egy új Ipoly. Adám Tamás MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM---------------------------Megyei Iroda------------------------------------­Salgótarján, Május 1 út 79/a. AJÁNLÁSI SZELVÉNYEK LEADÁSÁNAK HELYE ÉS IDEJE: 1. sz. Választókörzet MDF Székház, Salgótarján, Május 1 út 79/a. Naponta, 8 órától 20 óráig. 2. sz. Választókörzet MDF Választókörzeti Iroda Pásztó, Nagymező út 3. Naponta, 8 órától 20 óráig. 4. sz. Választókörzet MDF Városi Szervezet Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem út 18. Naponta, 8 órától 20 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents