Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-19-20 / 66. szám

1994. március 19-20., szombat - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET 7 A születésnap alkalmából Balassagyarmaton és Salgótarjánban Nógrádban is élt ez a motívum Bálint, nevezetben ki voltál Balassa MAGYAR KÖLTŐK VERSEI BALASSI BÁLINTRÓL Dr. Praznovszky Mihály szerint, fontos a költő-utódok tisztelgése is B álint, nevezetben ki voltál Balassa címmel magyar költők Ba­lassi Bálintról írt verseit tar­talmazó antológiát jelentetett meg a Petőfi Irodalmi Mú­zeum a Balassi-év és az intéz­ményben rendezett Ba- lassi-emlékkiállítás alkalmá­ból. Dr. Praznovszky Mihályt, a Petőfi Irodalmi Múzeum fői­gazgatóját, a kötet egyik szer­kesztőjét kérdeztük a műről és a Balassi-év eseményeiről.- Milyen szándék hívta életre a kiadványt?- Elsősorban természetesen az alkalom, a Balassi-emlékki- állítás megnyitása a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. De nem­csak az. Szerte az országban szerkesztenek és megjelentet­nek hasonló jellegű antológiá­kat, például Debrecenben Bé- nyei József, aki a többi között Csokonai Vitéz Mihályról, Tompa Mihályról adott ki ilyen könyvet. Vagy említhetném a nyíregyházi antológiákat, köz­tük a Bessenyei Györgyről, Krúdy Gyuláról szólót és a töb­bit.-Tehát létezik egy sajátsá­gos könyvműfaj...?-Igen, amelyet Babits Mi­hály nem becsült sokra, ez pe­dig az irodalom valamely nagy alakjához vagy munkásságához kapcsolódó versek gyűjtemé­nye, esetleg csak a tisztelgő köl­temények csokra. Én azonban úgy gondolom, hogy napjaink­ban ilyen antológiákra is szük­ség van, a közműveltség jelen állapota indokolhatja ezt, to­vábbá sokat segíthetnek az ilyen könyvek az oktatásban is. Pél­dául fölhívhatják a figyelmet bizonyos hangsúlyokra, iro­dalmi értékekre.- A jelen kötet csaknem fél­száz költő verseit tartalmazza, Rimav Jánostól napjainkig. Mi volt a válogatás szempontja?-Nem volt külö­nösebb szempont. A kötet végén olvasható Szarkofág és kámea című tanulmányában Kovács Sándor Iván kitűnően összefog­lalja a kiadás szándé­kát, s szól antológi­ánk költőiről is. Hogy szavaival éljek, nem költőkoporsót elbo­rító száraz verskoszo­rút kívántunk adni, hanem az eleven Ba- lassi-élményt szeret­tük volna ébren tar­tani válogatásunkkal.- Az idei Balassi-év mely kiemelkedő dátumaira hívná föl a figyelmet?- Az emlékév programja na­gyon gazdag. Három dátumot mégis kiemelnék. Bálint napján, február 14-én nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Ba- lassi-emlékkiállítás. Az év kie­melkedő jelentőségű eseménye lesz az a tudományos tanácsko­zás, amelyet Balassi Bálint ha­lálának 400. évfordulóján ren­dez Esztergomban a Magyar Tudományos Akadémia. Végül, de nem utolsó sorban említem a költő születésnapja alkalmából rendezendő nagy eseménysoro­zatot. E programok zöme októ­ber 20-án Nógrád megyében zajlik, mindenekelőtt Balassa­gyarmaton és Salgótarjánban.-mér Szerzők és támogatók A z antológiát az Iroda­lomszervezés című szeminárium részt­vevői állították osszt:Amb- rus András, Hegyesi Gabri­ella, Kincses Tünde, Paz- dernyik Ildikó, Pinezits Helga, Szmeló Magdolna, Szundi Tamás, Uhl Gabri­ella, Varga Andrea és Vég­vári Viktória. A könyv meg­jelenését a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a budapesti Balassi Kiadó, a salgótarjáni Mikszáth Ki­adó, a Palócföld szerkesz­tősége, a Takarékszövetke­zetek Országos Szövetsége, valamint a veszprémi Pros­pektus GM támogatta. Tizennegyedik évfolyam - Késve, de nem elkésve Balassagyarmati Honismereti Híradó Megjelent az 1992. évi összevont szám Tizennegyedik évfolyamába lépett a Balas­sagyarmati Honismereti Híradó, amelynek 1992. évi összevont (1-2.) száma most je­lent meg a Nógrádi Mecénás Alapítvány, valamint Balassagyarmat Város Önkor­mányzatának támogatásával. A híradó fel­elős kiadója Oroszlánné Mészáros Agnes. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Antal József, Kovalcsik András, Majdán Béla, Podlipszky Ervin, Tyekvicska Árpád és Vas Agnes. Emlékdokumentum Ez a híradó Nógrád megye egyik legré­gibb időszaki honismereti, helytörténeti ki­adványának számít, dokumentumközlései­ből, tanulmányaiból, híradásaiból immár mintegy másfél évtized balassagyarmati művelődéstörtének jellegzetes képe rajzo­lódik ki. A mostani összevont szám - anyagi nehézségek miatt - késve, de nem elkésve látott napvilágot. A kiadás folyama­tosságára utaló 1992-es évszám ellenére közléseinek egy része a múlt esztendő tör­ténéseivel foglalkozik. Az emlékülésekről szóló beszámolók sora az 1992-ben rendezett Ligeti Lajos és Horváth Endre balassagyarmati emléknap­pal kezdődik. Dr. Molnár László: A Pénz­jegynyomda, illetve Sárközi Alice: Ligeti Lajos a magyar orientalisztika nagyhírű ku­tatója 90 éve született Balassagyarmaton című tanulmánya kapcsolódik a jelen szám e híradásához. Ezt követi a tavaly januárban lezajlott balassagyarmati Madách-emlék- ünnepség dokumentálása. Itt olvashatnak az érdeklődők a Madách-rokonok találkozójá­ról, Tibay Andrásnak a Madách illusztrá­ciós pályázat anyagából rendezett kiállítás megnyitóján mondott értékeléséről. Helytörténeti műhely Kiemelkedő eseménye volt a városnak Szabó Vladimír kiállításának megnyitása a Palóc Múzeumban. A kiadványban a szer­kesztők közlik Kratochwill Mimi művészet- történész tanulmányát a város nagy szülöt­tének munkásságáról. A kiállításmegnyító után dr. Németh György polgármester át­adta a Rebmann Rókusné alapította Horváth Endre képzőművészeti díjat Szederkényi At­tila és Csemniczky Zoltán szobrászművé­szeknek. A továbbiakban Nagy Rezső emlékezik az Eötvös-Collegiumra. A helytörténeti műhely rovatban Hausel Sándor 3 zsidó móringlevelet mutat be Gyarmatról, a 19. századból. Reiter László a balassagyarmati börtön építéstörténetéről közöl adatokat. Kovalcsik András a 175 éve született és 100 éve elhúnyt Bodnár Istvánra emlékezik. Arcképcsarnok Gere József a balassagyarmati vasúti csomópont történetének dokumentumaiból ad közre arcképcsarnokkal kiegészített vá­logatást. S beszámol a híradó az 1992-es év jelentős kulturális eseményeiről is, amelyek a Madách Imre Városi Könyvtárban, illetve a balassagyarmat honismereti kör szervezé­sében zajlottak. Nagy Rezső pedig az 1992-ben elhúnyt Szász Lajosra emlékezik. A kiadvány Toll című irodalmi mellékle­tében ezúttal Romhányi Gyula, a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagja jelentkezik versekkel. A jelen számot Telek Balázs illusztrálta. (te) Országcímer a népművészetben Fazekastermékek, cifraszűrök, faragott tárgyak a Palóc Múzeumban M ájus 1-jéig még látható ez a néprajzi kiállítás, amelyik az egyik leg­nagyobb közönségsikert aratja a balassagyarmati Palóc Múze­umban az utóbbi években. A gazdag műtárgyanyag az itt élőkről szól. Hogy csak egyet­len példát említsek, látható egy mai, tudományos eredményei is túl­lépnek a megyék határán, nagyobb régiók kultúrájának, hagyományai­nak egyetemesebb érvényű szele­tére világítanak rá. Az országcímer a népművészet­ben című kiállítás is több múzeum és néprajzos közös munkájának eredménye. Dr. Kapros Márta, a Faragott betét karoslóca háttámlájából, Pilinyből (Palóc Múzeum tulajdona) gyufatartó, amelyet 1893-ban készített Nagydányipusztán Gyurkó Pál. Ő Nógrádban is sokáig pásztorkodott. Hogyan jött létre ez a tárlat? A három észak-magyaror­szági megye, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád múzeumai között több év­tizedes a szakmai és baráti együtt­működés. Közös kiállítássorozatok, együtt szervezett konferenciák, gyűjtőutak, közös kiadványok jel­zik a közös tevékenység eredmé­nyességét. így nemcsak a munka és az anyagi terhek oszlanak meg, ha­nem a közös vállalkozások szak­Palóc Múzeum igazgatója sze­rint ezen a kiállításon Észak-Magyarország népművé­szetét új szemszögből ismerhe­tik meg az érdeklődők. A szé­pen díszített tárgyak nemcsak a parasztság szépérzékének, az ünnepekről alkotott világképé­nek megnyilvánulásai. E zek a tárgyak egyben a pa­rasztság önbecsülésének, ha­zafias érzéseinek, a nemzeti hovatartozásának üzenetét is hor­dozzák. Reagálnak a politikára, más társadalmi rétegek műveltsé­gének, ideológiájának kisugárzá­sára, hatására is. -t Oldalszerkesztő: Bódi Tóth Elemér Czinke Ferenc a jövő reményéről - Hőmérő a nép hóna alatt Művész a nagy tavaszi szökőárban C zinke Ferenc, Munkácsy-díjas érdemes és kiváló mű­vész kiállítása tekinthető meg március 25-éig a salgó­tarjáni Madách Imre Gimnázium galériájában. A mű­vész legutóbb tavaly állított ki a megyeszékhelyen a Bolyai Já­nos Gimnáziumban. Vegyes technikával készült színes grafikai lapjai között föltűnik néhány korábbi, sikeres müve, köztük a Káin és Ábel, a Pöfeteggombák, A szécsényi zsidótemető, a Fe­kete vitorlák, a rajzok közül a Bukott angyal sorozat, vagy a Sajkódi esték. Ugyanakkor egészen friss rajzok sora vall arról, hogy a társadalmi folyamatokra is mindig érzékenyen reagáló művész, ha mostanában visszavonultabban is, benne él a világ­ban, s a művészet eszközeivel változatlanul a jövő reményét kí­vánja erősíteni az emberben.-Az utóbi időkben viszony­lag ritkábban állít ki Nógrád­ban. Miért?- Nem érzek indíttatást arra, hogy nyakra-főre kiállítsak, de hála Istennek most is dolgozom. A művész nem mondhat le ar­ról, hogy a mindenkori állapotát kifejezze.- Milyen ez az állapot?- Kétségkívül ellentmondá­sos, ugyanakkor bízom abban, hogy a csírázásból termékeny jövő fakad. Legfrissebb rajzai­mat is olyan emberi följegyzé­seknek tartom, amelyeket ma senki sem kerülhet meg, hiszen folytatódik a történelem. Nem baj, ha ezek egy része a mappá­nak szól. Hiszem azt, hogy mint Ma nemcsak influenzás az idő, de láz van - mondja Czinke Ferenc Fotó: R. Tóth Sándor európai nép, rendbe tesszük sa­ját történelmünket.- Honnan ez a bizakodás ?- Én mindig is égtem, mert mindig tenni akartam valamit. Meggyőződésem, a művész eszköz arra, hogy rajta keresztül a valóságos világ ellentmondá­sai nyomot hagyjanak a művek­ben. Tehát a művész teszi a dol­gát abban a folytatódó történe­lemben, aminek maga is része és részese. Egy a lényeg, hogy e nagy áradásban, úgy is mond­hatnám, tavaszi szökőárban, a művész mindig az igazság olda­lán álljon, soha ne sározza be magát és másokat. Fontos, hogy a mű ne csak a reményt táplálja, de igaz is legyen, mert akkor önmagunkban sem csalódunk soha, és büszkén vállalhatjuk a folytonosságot. Én már erről beszéltem a hetvenes években készített Rekviem a vizekért, vagy az Este a székelyeknél és a Dózsa sorozatban, ezen belül is különösen a Háttal az égetők­nek című lapon. De erről szól A koskirály sorozatom is. Igaz, tiszta üzeneteket kell küldeni mindenkor a remény táplálá­sára.- Függetlenül a körülmé­nyektől?- A művész körülményei vé­Czinke Ferenc rajza gül is nem fontosak. A fontos a mű, ami viszont nem független a világ állapotától. Régóta mon­dom, hogy a művész hőmérő a nép hóna alatt. Ma nemcsak inf­luenzás az idő, de műveimben azt próbálom kifejezni, hogy láz van. Ilyenkor különösen lényeges, hogy a szívünk és az eszünk tiszta maradjon. N ekem pedig még külön kö­telességem is van: egykori pataki diákként a hagyo­mányokhoz is kötődnöm kell, miközben hajdani cselédsorso­mat sem szabad elfelejteni, -th

Next

/
Thumbnails
Contents