Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12-13 / 36. szám
1994. február 12-13., szombat-vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Folyók, hegyek látása - Színek, fények, látomások Balassi Bálint négyszáz esztendeje hunyt el Szerelem Somoskön A hónap műtárgya Balassagyarmati fotográfiák Salgótarjánban Az Ipoly-völgy vadvirágai és népe Nagy Imre és Kovalcsik András kiállítása Idén Balassi Bálintra emlékezünk A Nógrádi Fotógaléria ezúttal Nagy Imre Az Ipoly-völgy vadvirágai és népe című kiállítását, illetve Kovalcsik András fotóit mutatja be. A képanyag a Balassagyarmat Város Önkormányzata kulturális pályázatán nyert anyagi támogatással készült az MTI fotólaboratóriumában. Nagy Imre: Tavasz az Ipolyon F arkas András balassagyarmati festőművész egyik viszonylag korai olajképe, Balassi Bálint portréja A hónap műtárgya jelenleg a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. Ez az esztendő Balassi-év. A költő 400 éve hunyt el. Nógrád megyében is gazdag program- sorozat előkészületei folynak ebből az alkalomból, a tervezett események szervesen kapcsolódnak az országos rendezvény- sorozathoz. Balassi Bálintnak a történelmi Nógrád megyéhez való kapcsolata az irodalmi hagyomány iránt érdeklődők előtt közismert. A Ba- lassi-család Kékkő környékén volt birtokos, de birtokaikhoz tartozott Balassagyarmat is, jóllehet a költő mai ismeretek szerint személyesen nem járt a városban. Viszont gyakorta megfordult az akkor Nógrádhoz tartozó somoskői várban, Losonczi Istvánnál, ahol nagy szerelmével, Losonczi Annával találkozott. A Balassi-év nógrádi eseményei májusban kezdődnek. Egyebeken kívül ünnepi programokat szerveznek a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, Balassagyarmaton, a megye más közművelődési intézményeiben, általános- és középiskoláiban. Kiállítások, versmondó versenyek, vetélkedők, tudományos konferencia előkészületei zajlanak a megyében ezekben a hetekben. A Ba- lassi-év eseménysorozata alkalom lesz arra, hogy a különböző korosztályok közelebb kerüljenek e nagy költő életművéhez.-t Nagy Imre és Kovalcsik András fotói a létező különbségek ellenére jól körülhatárolható esztétikai látásmódot közvetítenek. Ennek lényege a szépség fölmutatása. Nagy Imrénél ez az élő természet gazdagságának bemutatását jelenti, mindenekelőtt az Ipoly-völgy- ben. Úgy tetszik, abban érdekelt, hogy „csöndes” propagandával hívja föl a figyelmet a megóvandó értékekre. A természetpusztítás idején indokoltnak látszik az a fölfogás is, hogy sokkoló képekkel álljon elő a fényképező. Több fotókiállításon éppen ezt látjuk. De azt is, hogy a néző tűrőképessége jelentősen megváltozott. Nem bizonyos tehát, hogy a mind hangosabb szó az indokolt. Nagy Imre a halk figyelmeztetés mellett teszi le a voksot. Azt az eleven szépséget tárja a néző elé, ami még van, tündérrózsát, szellőrózsákat, piros gólyaorrt, tavaszi héricset, galambvirágot, réti iszalagot, tavaszi kökörcsint és kankalint. Egyik fatörzs mögül pedig fiatal nyuszt kandikál ki. Mi az a környezet, amelyben ez a zsúfolt és színes élővilág létezik? Ez az Ipoly-völgy, benne morotva, amely fölött májusi felhők szállnak, zúgok, mocsárvilág, maga a víztükör, nádas, az erdő kapuja. Fény ragyog a fűszálakon, alkonyat bontja be a tájat, amely él, s amelyben élünk. Nagy Imre fotói erről szólnak. A fényképezés és a fénykép nézése mindig értelmezés. Kovalcsik András fotói szintén abban erősítik meg a nézőt, hogy a világban a humánum az, aminek érvényre jutása reményt adhat a jövőre. Kiállításának egyik része fotógrafika, természet- és városképek sorozata. Ilyen a Meseerdő, a Téli vonalak, az Észak Velencéje, a Kikötő-sorozat és így tovább. Képeinek másik része az élet történeteit mondja el. Ezek változatos történetek, a portrék arcvonásai, az életképek a kor lenyomatait hordozzák magukcm. A Kilencvenhat év véste, az Ábrándozás, a Fotólesen (Vácz Béla bácsi), az Érdeklődés és a Ballada, az Öröm és kétségek között, a Marika az emberábrázolás mélységével tűnik ki, ugyanakkor a század évtizedeiről is vallomásértékkel bír. Kovalcsik András közel érzi magát mindazokhoz, akikről fényképet készít. Ez az érzelmi kapcsolódás hitelesíti fotográfiáit.-th Őszinte érdeklődés és öröm a gyermekarcokon, ahogy Kovalcsik András látja Tűzben születtek - Varga István zománcképei X Otthonról haza A Kodály Zoltán Általános Iskola galériájában a minap nyílt meg Varga István tűzzománcképekből válogatott kiállítása. A bemutató érdekessége, hogy a csaknem harminc éve itt tanító pedagógus ezúttal saját műveivel mutatkozott be abban a szellemi műhelyben, amelyet ő hozott létre, s ahol sok kollégája tárlatát rendezte már meg. Varga István e helyütt, a gyermekek közegében van igazán otthon, elsősorban nekik akar élményt nyújtani, de alkotásai méltók az úgynevezett nagyközönség érdeklődésére is. Az alábbiakban lapunk szerkesztőjének, dr. Csongrády Bélának a megnyitóünnepségen elhangzott beszédéből közlünk részleteket. A zt mondják: az írónak a szeme is folyton ír. Nos, Varga István szeme folyton rajzol. Akkor is, amikor ez szó szerint értendő, s fekete vonalakat húz, vagy varázsol a fehér papírra; akkor is, amikor a fényképezőgép lencséjébe nézve a való világ egy darabját „rajzolja át”, örökíti meg; s akkor is, amikor a tűzzománcokba álmodja érzelmeit, gondolatait. A zománc évezredes hagyományú anyag, már időszámítás előtt is alkalmazták, mégis oly nehezen nyert polgárjogot a művészetben. Jó érzés tudni, hogy legújabbkori reneszánszához egy morzsányit - vagy talán annál valamivel többet - Salgótarján is hozzátett. A hetvenes évek elején, közepén a város otthona volt az országos zománcművészeti biennálék- nak. Az újabb nekibuzdulás 1988-ba vezet vissza. A tűzhelygyár anyagi és erkölcsi támogatása révén ekkor nyitotta meg először kapuit a salgótarjáni alkotótábor, amelyet -illesse e helyről is elismerés az idén százéves üzemet - azóta minden évben sikerült megrendezni. A kísérlezető kedvű, az értelmes dolgokra mindig kapható Varga István törzstagja e tábornak. A harmonikus színkavalkád, a vibráló, csillámló felület a jelenség szintjén „csak” dekoratív, a lényeg szintjén azonban komoly tartalmat hordoz. Jelzi, hogy Varga Istvánhoz mily közel áll a természet; mutatja, hogy az egykori pápai diák régen honos már a nógrádi tájban, a palóc emberek között. H ozzáértően használja ki az improvizatív, asszociációs lehetőségeket. Rá- aadásul érdekli is a kozmikus világ, a végtelen tér problematikája, a teremtés mítosza. Nem lehet nem észrevenni, hogy az ég, a föld, a hullámok, a felhők, a fák egymáshoz való viszonyában uralkodó szimbólumként van jelen minden élet forrása, a meleget sugárzó, ragyogó napkorong. Talán nem túlzás: a Nap-motívumban az alkotó kiegyensúlyozott személyisége, békés, humánus alkata, töretlen hite is megjelenik. Azt tartják, hogy a huszadik század végére végképp lejárt a polihisztorok kora. Varga István tevékenysége, mint a kivétel a szabályok között, az ellenkezőjét példázza. Felsorolni is nehéz lenne, mi mindennel foglalkozik, szerényen szólva művészi szinten. Talán nem is baj, hogy nem kötelezte el magát egyetlen művészeti ág mellett sem. Sokoldalúsága csak másoknak meglepő, számára természetes létforma. „Mindig több végén égettem a gyertyát" - mondta a Veress Pálné-díj átvételekor. M unkásságának valamennyi területét a jó ízlés, forma- és arányérzék, az igényesség, a környezet- formálás egyénített esztétikuma foglalja keretbe. Varga István ars poeticájához jól illik a manapság méltatlanul elfeledett költő, Váci Mihály sora: ... szép dolgokért élsz - és érdemes élned.” Varga István: Sci-fi (fekete-fehér zománc) Nógrád és Erdély tájai Nagy Márta rajzai és akvarelljei Nagy Márta balassagyarmati festőművész kiállítása Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ klubjában az érzékeny tájábrázolással való meghitt találkozást jelenti. Salgótarján művelődéstörténetének része, mai valósága is az üveg és a zománc, jóllehet a korábbiakban ez a nagyközönség számára is nyilvánvalóbb volt, mint napjainkban. Nagy Márta rajzaiban és akvarelljeiben azt a Balassagyarmatot hozta ide, amelynek egyik meghatározója az elmélyült szemlélődésre ösztönző termékeny csönd. Nagy Márta: A csipkebokor Lássuk először a rajzokat. Cézanne azt mondotta, hogy a természetben nincs vonal, a festő ne akarja kontúrral határolni a tömeget, a színt. Ehhez képest ősi és hatalmas múltja van a rajzművészetnek, és természetesen van jelene is. Éppen Salgótarjánban rendezik meg az országos rajzbi- ennálé kiállításait. A rajznak régóta önálló léte van. Ez a megállapítás érvényes Nagy Márta munkásságára is. Eddig virágokat, fákat, tájakat rajzolt. Ezekből több önálló kiállítást is rendezett. Salgótarjánban a tájakat mutatja be. Ezek a szűkebb haza, Nógrád tájai. Hogy néhányat említsünk, ilyen az Őrhalom, Magyarnán- dor, Hugyagi rét, Ipolyapart, Drégelypalánk, Hugyag és a többi lap. Más rajzokon pedig Balassagyarmat és közvetlen környéke tájai tűnnek föl. Egyebeken kívül a Vasút mellett, a Város szélén, a Rét, az Öreg fűzfa a példa erre. Közhely, hogy a rajz a legmozgékonyabb, legnyitottabb művészeti ág, a világ jelenségeire való válasz közvetlen formája. Ezt a közvetlenséget jelzik Nagy Márta rajzai is. Kétségkívül elsősorban a szépet, a megnyugtatót látja a világban, amit nem is kell sokat keresnie. Nem tagadja, hogy létezik a dráma is a világban, csak elkerüli. Ez alkati tulajdonság. Ha költő lenne, valószínűleg nagyon szép sorokat írna például a szerelemről, vagy a létezés örömének más lehetséges forrásairól, amelyek között kitüntetett szerepet játszanának a fák, a virágok és a madarak, amint a felhők alatt lepik el a tájat. Körülbelül olyan versek lennének ezek, mint a rajzai. Az akvarelleken is egyrészt ezeket a nógrádi tájakat látni, másrészt Erdély tűnődő és talán mélyebb lélegzetű tájait. A művész 1992 áprilisában rendezett sikeres önálló kiállítást Maros- vásárhelyen. Ezekben a napokban rendezte meg ugyancsak nagy visszhangot kiváltó kiállítását a városban Fábián Gyöngyvér is. Nagy Mártát megragadta Erdély hangulata, táji, építészeti, történeti gazdagsága. Ákvarell- jei erről szólnak. Különösen a templomképek, mint például A körösfői templom, A bánfihu- nyadi templom, A marosvásárhelyi templom. De ragyogó gazdagságot árul el a Mezőségi táj. a Magányosan, a Királyhágó mellett című akvarell is.-ér Az írásokban érintett kiállítások nyitvatartási ideje: Kovalcsik András, Nagy Márta és Nagy Imre tárlata február 16-áig tekinthető meg Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. Varga István bemutatója március 4-éig látható a megyeszékhely Kodály iskolájában. A hónap műtárgyát március 15-éig lehet megnézni Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban.
