Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12-13 / 36. szám
8 HÍRLAP ÉLET - KÉPEK 1994. február 12-13., szombat - vasárnap Kopaszok reszkessetek! - Hiányosak a tisztek információi - Figyelnek a „sumákokra” Eszelős szívatás az üres órákban - a hatalmaskodók büntetése Valaha a honvédség zárt világ volt, a laktanyák kapuin belül történtekről nehezen kapott hírt a kívülálló. Az utóbbi két-há- rom évben azonban változott a helyzet. Nem kezelik már hétpecsétes titokként azokat a gondokat, amelyek mind a sor, mind pedig a hivatásos állomány körében jelentkeznek. A bevonulás előtt álló fiatalokat szokás is mindenféle szörnyűséggel ijesztgetni, de ezt ugyanúgy nem lenne szabad túlzásba vinni, mint teljesen megfeledkezni az unalom szülte „szívatásokról” ... A rétsági Hunyadi János Gépesített Lövészdandár laktanyájában néhány napja a katonai ügyészség kihelyezett tárgyalást tartott, amelyen a dandár valamennyi századát képviselte néhány katona. Ők számoltak be társaiknak arról, hogy mi lett azoknak a honvédeknek a sorsa, akik visszaéltek egyébként nyúlfaroknyi hatalmukkal... Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz Az ügynek két vádlottja volt: a tizenkilenc esztendős, pásztói illetőségű Szabó József egykori őrvezető, raj- és szobaparancsnok és társa, a húszéves salgótarjáni Szilágyi Lajos honvéd, raktáros. Mind a ketten folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés miatt ültek a vádlottak padjára. Tóth József alezredes, törzsfőnök maga is résztvevője volt a tárgyalásnak:- Sajnos nem sokat tudunk a hozzánk bevonuló fiatalokról: véleményem szerint ennek oka a. személyiségi jogok védelmének rossz értelmezése. Erről a két fiatalemberről sem tudtuk, hogy büntetett előéletűek, egyikük megjárta a fiatalkorúak börtönét is. Néhány éve történt, hogy ötven Pestről érkező fiataltól megkérdeztem, hogy kinek van bírósági vagy rendőrségi ügye. A társaság fele jelentkezett. Közülük mindössze két honvédről kaptunk írásbeli értesítést, a többiekről nem.- Gyakori vétség a hatalommal való visszaélés?- Tűzzel-vassal irtjuk - amennyiben tudomást szerzünk róla. Sajnos jellemző, hogy a második időszakos honvédek az első időszakos újoncoknak visszaadják mindazt a rosszat, amit ők is elszenvedtek.- A hivatásos állomány mit tanult az esetből?- Megállapítottuk, hogy az alegységeknél nem működött rendesen a jelentési kötelezettség és az érdekképviselet. Ezért a sorkatonákat szóban el lehet marasztalni, de felelősségre vonásról szó sem lehet.- Hogyan derült ki az eset?-Az ügyeletes tiszt takarodókor ellenőrizte, hogy mi történik a körletekben. Rendellenes dolgokat tapasztalt, kikérdezte a katonákat, és amit megtudott, jelentette a parancsnokának. Lefolytatták a nyomozást, meghallgattak tizenegy tanút. Mint kiderült, a két elítélt terrorizálta a többieket... Fejre, vállra, bordára záporozó ütések- Hogyan tették ezt?- Szabó tavaly szeptember közepe és október 20-a között - közelebbről meg nem határozható időpontokban - bántalmazta az újoncokat. Tarkón vágta, öklözte, megrúgta, vállon és mellbe ütötte, fejtetőn csapta, hasba rúgta, bottal verte ... Előfordult, hogy egyik fiúnak „kipróbálták az idegrendszerét” is: le kellett térdelnie, fejét a stokira (Négylábú műanyaglapos ülőalkalmatosság - a Legyen csendes, engedelmes kopasz! szerk.) hajtania, amire Szabó bottal rácsapott... A másik elítélt, Szilágyi raktáros volt. Pénzért adta ki az újoncoknak azokat a dolgokat, amik jártak nekik. Például váll-lapot, állományjelzőt, gázálarc-membránt, cipőtisztítót, vállfát árult. Ezen kívül „segített” Szabónak az újoncok verésében is. A felügyelet hiánya olyan dolgokra is ráviszi egyik-másik unatkozó honvédet, amit egyébként eszébe sem jutna csinálni. Sok sör és némi vodka elfogyasztása után a nyelv könnyen megoldódik:- Egyszer elcsíptünk egy macskát - meséli egy sima váll-lapos, immár második időszakos fiú. - Kommandós kiképzést kapott a kandúr: kitanult búvárnak, mert lenyomtuk a víz alá. Volt gázkamra gyakorlaton is: beraktuk a szemetesbe, a végén meg ejtőernyős lett - kidobtuk az ablakon. Kevés szórakozás, veszélyes unalom-Nem kell ahhoz törvénytelen dolgot elkövetni, hogy valakinek tönkretegyék az életét - veszi át a szót P. T. honvéd. - Elég, ha fölöslegesen takaríttat- ják a körleteket. Ahol együtt él 20, 30 vagy 40 ember, mindig lehet találni valami koszt vagy szemetet, amiért az egész társaságot meg lehet szívatni.- A hivatásos állománynak nem szoktátok jelenteni, ha valami ilyesmi történik?- Viccelsz? Ugyanannak a tisztesnek a keze alatt marad az ember, akit felnyom az elöljárójának. Szenvedhet miatta, amíg le nem szerel...- Vannak hagyományai az újoncok kínzásának?- Például az újoncoknak fel kell kapaszkodniuk a szekrény tetejére, mindenféle segítség nélkül. A sima ajtón eléggé nehezen megy ... Akinek nem sikerül, az büntetést kap.-A hivatásos tisztek tudnak ezekről a dolgokról?- Minél magasabb beosztásban van a tiszt, annál kevesebbet tud arról, ami esténként a körletekben történik. Időnként persze biztosan értesülnek egy-két dologról . . .- A tiszteseknek se könnyű. - veszi át a szót D. A. tizedes, raj- parancsnok. - Számon kérik a rendet, a tisztaságot, minden egyebet - nincs is más választásunk, mint megcsináltatni azt, amit az elöljárók megkövetelnek. Ha azt látjuk, hogy valaki sumákol, jobban figyelünk: az érintettnek ez persze olyan, mintha rászállnánk.- Mit tegyen aki bevonul?- Ne sumákoljon. Legyen csendes, engedelmes kopasz. Ez a saját érdeke is .. . Szabó József őrvezetőt lefokozták és nyolc, Szilágyi Lajost pedig négy hónapi börtönbüntetésre ítélték. A volt őrvezetőnek korábban kiszabott, de felfüggesztett további nyolc havi szabadságvesztését is le kell töltenie. Faragó Zoltán „Segíts meg szentkúti Szűz Mária” Z arándokok gyülekeznek kora reggeltől a szentkúti Mária-kegyhelyen. Érkeznek autóval, busszal, néhányan a környékbeli, de mégis kilométerekre lévő falvakból gyalogosan is. Cigányok Budapestről, idős palóc asszonyok Heves megyéből, nyugdíjas munkások Nagybátonyból - valamennyien Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére érkeznek. Fohászkodnak: ki ezért, ki azért, saját magáért, szeretteiért, egészségért vagy talán a vállalkozás sikeréért is - ki tudja, mindenki magában imádkozik. Felkeressük a hegyoldalba vájt remetebarlangokat is. Évtizedek óta lakatlanok, de a látottak alapján elképzelést alkothatunk arról, hogy milyen életük lehetett a világtól visszavonultaiknak. Égy tölgy csonka ágán tavaszt idézőn harkály kopog a csőrével. A völgyből felhallatszik a zarándokok éneke - a február ellenére Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe is lehetne ... Ahol egykor remeték töltötték napjaikat Virágot is vásárolhatunk az oltárokra Fotók: Gy.P. Gyertyával a kézben, átéléssel, némán a körmenet végén Égő gyertyák, a hálás hívők ajándékai a Mária-barlangnál A zarándokok százai a körmenet előtt a templomban gyülekeznek Imára kulcsolt kezekkel: segíts meg engem nyomorúságomban szentkúti Szűz Mária Sokuk számára még a szex is fárasztó Fény a depresszió ellen U j gyógymódot fejlesztettek ki az orvosok a téli depresszió ellen, miután kiderült, hogy a bajt a fényhiány okozza. A téli depresszió „áldozatai” bágyadtnak és levertnek érzik magukat. Több alvást igényelnek, álmuk azonban nyugtalan, és alig pihentető. Ehhez járul a kifejezetten borúlátó lelkiállapot. A betegek gyakran panaszkodnak, úgy érzik, mintha szervezetük energiahiánnyal küz- dene. Sokuk számára még a szex is fárasztó. Betegesen kívánják az édességet, s mert szinte tömik magukba a cukrot, csokoládét, süteményt, szinte szemlátomást híznak, ettől pedig még inkább búskomorrá válnak. A kutatók jó eredményeket várnak a fényterápia alkalmazásától. A beteget mintegy fél órán át nagyon erős lámpafénynek teszik ki, amely 10-20-szor világosabb a szokásos szobavilágításnál. Amerikában úgynevezett hajnali fény szimulátort is használnak: a készülék a hálószobában áll és a páciens ébredése előtt gyenge fényt bocsát ki, amely a csukott szemen áthatolva azt a benyomást kelti, mintha kinn világos lenne. E ttől a téli depresszióban szenvedők állítólag feszültségmentesen ébrednek, és lelki a problémáik is mérséklődnek. (Ferenczy Europress) Erdei arcok Némán őrzi fájó N em hiszem, hogy a mi palócsági, girbe-görbe, erdővel borított, bokroktól borzas tájékunknál lenne nekünk kedvesebb is ezen a világon. Igaz, a nagy mindenséghez viszonyítva picinyke e táj, de a hazai embert valósággal rabjává teszi. így vélekedik erről Tóth József, kerületvezető erdész is.- Nem tudom, másnak ezt látni hogyan tetszik. Nekem a legszebb... Most járta be a kerületét, maga mögött hagyva jó tíz kilométert. Az erdő aljáig térdig sárban gázolt, mert most nincs az a gép, amelyik a sipeki csücsöktől a Dobos-kúton át, ebben a tél végi időben eljutna az erdőig, s nem fulladna bele a sárba. Ez a sárban, vízben cap- latás az erdei munka velejárója. De beljebb, az erdő mélye már valódi varázskert. A Molnár-hegy alján nyílik a hóvirág, fehér lepelként terítve az avart. A szél csak fenn, a hegyen viharzik; itt lenn, a völgyön, mint kis csengővel, játszadozik a hóvirággal. Az erdő csendjét a völgy mélyéről hallatszó balta csattogás, a fűrészgép sikolya, a kidöntött fa robaja zavarja meg. Az erdész, törölve izzadó homlokát, szűrve a hangot hiányos fogsora közt, egyetlen szót mond:- Gyér (tünk... A favágók csapata Kovács Jánossal, meg a sodrott, kövér hátú lovakkal dolgozik a Csóka-hegyen. A fölössé vált, és a kiszáradt fát vágják; olyanná teszik az erdőt, akár a parkot. Mégis, ritka erre a természetjáró ember, legföljebb a vadász fordul meg olykor az erdőben. Mivel ez a vidék távol esik a lakott helyektől, nemigen érnek el ide az erdőt szennyezők s a fatolvajok. így hát kevés a gondja a kerület vezetőnek; valódi a csendesség és megej- tően békés a hangulat. L átván ezt a télből kipislogó mesevilágot, nehéz felfogni megérteni, micsoda tragédiáról hallgat ez az erdő. Erről az esetről Tóth Jóskát megszólaltatni - nos, erre nincs semmi remény. A történet csipetnyi felemlítésére már elborul az erdész arca. Pedig Tóth Jóska jó kedélyű ember, arcáról sugárzik a derű. Most mégis elutasító:- Nem. erről nem... Ami azonban megtörtént, azt visszacsinálni már nem lehet. Ha nem is beszél szívesen a történetről, az már nem titok a környékbeliek előtt. Csak a tanú, az erdő maradt néma. A törzsessé növekedett fák, az
