Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08-09 / 6. szám

1994. január 8-9., szombat-vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Városnézés a Springadombról Balassagyarmat sok titka Nagy Márta képei a Szerbtemplomban- - • - ~ Nagy Márta: Január N agy Márta festőművész, a város művész-tanára már jó ideje megkezdte Balassagyarmat szellemi bir­tokbavételét. Ez szinte törvény- szerű folyamat, hiszen, ha va­laki nemcsak lakóhelyének tudja a helyet, ahol él, előbb-utóbb azonosul is vele, szűkebb és tágabb környezete gondolkodásában, életmódjá­ban is megjelenik. Ha pedig fes­tőről van szó, a hely szerkezete, házainak, tereinek elrendezett­sége, az épületek színezettsége, sőt, a város fölé boruló ég han­gulata beépül festészetébe. Balassagyarmatot az Ipoly-parttal, a környező fal­vakkal, lakóinak hagyományai­val, meséivel és mondáival, ilyen-olyan mítoszaival írók, költők is sokszor megörökítet­ték. A város a képzőművészet­ben is ott honol. Horváth Endre grafikusművész, bankjegyter­vező, aki az első világháború ki­törésének évében itt érettségi­zett, az 1920-as évek palóc nép­viseleteiét is megörökítette bankjegyein. Szabó Vladimír, a város szülötte megfestette az Ipoly-parti és a ligeti fákat. Farkas András és Réti Zol­tán festészete el sem vá­lasztható Balassagyarmat­tól. A sor még folytatható. Például Nagy Márta képe­ivel is. A Szerbtemplomban látható január 27-ig az a kiállítás, amely a művész tizenkét festményét mutatja be. Mindegyik balassa­gyarmati mai városképet ábrázol. Neki is vannak különösen kedves zugai. Magától értetődik, hogy az egyik éppen a Springa- domb. Az egyik kép címe is ez. A Springadomb Szügy felé van, és itt lakik a művész. Ezt szinte magá­tól kitalálhatja a néző is, annyi belső melegség árad a springadombi képekből. M ert több is van be­lőlük. Például a Január című festmény, lakótelepi tűz­fallal, fehér törzsű, grafi­kus finomságú fiatal nyírfával. Ilyen fákat láthat a művész, ha kitekint ablakából a hallgató és titkot őrző tájba, alkotói csönd­jében. A Lakótelep című fest­mény ugyancsak a Springa­dombról szól. Ezt a látványt in­kább délelőtt képzeli el az em­ber, amikor az emberek több­sége nincs odahaza, és nem túl nagy a házak közötti utak for­galma. Úgy tetszik, Balassa­gyarmatnak több ilyen csöndes szöglete is van, ideális hely az élmény kibontakozására. Nagy Márta napjainak jó ré­szét a város középiskoláiban tölti, művész-tanár. A Decem­ber című kép azt a látványt rög­zíti, amit mindenki láthat, ha ki­tekint a Balassi Bálint Gimná­zium ablakaiból. Ezt mutatja föl a Fák, házak, tavasz című fest­mény is. Megint más városkép ragadja meg a tekintetet a Hő­sök tere, vagy az Ipoly-part és A vasút mentén című festményen. U ‘^ gy érzi a néző, sok titka lehet még a városnak, ha tizenkét kép is ilyen vál­tozatosan tud szólni róla. -mér A kortárs magyar líra helyzetével foglalkozó egyik tanácskozáson hangzott el a magyar- országi viszonyokat is hovato­vább jellemző mondat: „Ha Svájcban valaki a bankszakmá­ban munkára jelentkezik, teszte­léskor azt is megkérdezik, sze- reti-e a verseket? Ha a kérdésre igennel válaszol, máris szedheti a sátorfáját...”. Radies István művészete alapvetően érzelmi, azaz lírai, stíluseszményét te­kintve pedig realista indíttatá- tású. Nyilvánvalóan esélytele­nül pályázna a bankszakmában, miután kissé eszementen sze­retnénk „csatlakozni” a művelt nyugathoz, kidobva az ablakon azt is, ami érték, a terhes kultú­rát. Lejtős utca A kérdés most már csak az: ajánlatos-e képzőművészeti ki­állítást nézni az ifjú emberek­nek az iskolában, ha esetleg a mostani újkapitalizmus hajna­lán a bankszakma iránt érdek­lődnek? Szerintem, igen. Leg­alábbis addig, amíg el nem ér­Akvarell, rajz, tűzzománc Szerelmes földrajz Radies István kisterenyei tárlata jük Svájcot. Aztán majd meglát­juk. Radies István míves festő. Alkotásainak olyan sajátos rit­musa, dallama, zeneisége, egyéni íze van, mint a lírai mű­Radics István festő­művész kiállítása még a múlt év utolsó napjai­ban nyílt meg a bátony- terenyei (kisterenyei) Váci Mihály Gimná­zium galériájában. A tárlat mind műfajilag, mind tartalmilag igen változatos. veknek. Nem kenyere a doku- mentáris objektivitás, jóllehet művei dokumentálnak is. Itt vannak mindjárt az akvarellek. Radies István: Generációk „Kávé-sorozat” a Mikszáth Kiadótól Röpiratok Nógrádról ­Beszélgetés dr. Németh- alkalom a társaséletre János István igazgatóval A Kastélykert, az Eső után, a Töprengő, a Lejtős utca. Aki egy kicsit is figyelmesen nézi őket, ráismerhet a szépséggel teli nógrádi tájra, az emberekre. Valóságos tájakról és valóságos emberekről van ugyanis szó. Széltében-hosszában A rajzok még tovább erősítik a látogatóban ezt az ismerőssé- get. A művész széltében-hosz- szában bejárta Nógrádot és a „szerelmes földrajz” újabb könyvét írta meg. Ennek lapjai közé tartozik például Szuha, Hollókő, Mátrakeresztes, Kiste- renye, Kányás, Salgótarján és még sorolhatnánk. Jellemző parkrészletek, utcaképek, tájda­rabkák, népi építészeti formák láthatók ezeken a lapokon. S ezekkel szerves kapcsolatban a Generációk, a Kapaélező, a Fu­rulyázó, mindaz, ami az itt élők jellemzője volt vagy maradt. A karancssági iskolának ké­szülő falképterv, továbbá réz­karcterv és több linómetszet is itt van a jelen tárlaton. Utóbbiak között az ország több más tája, például Szigliget s a külföld is föltűnik, így a bolgár tenger­part mesés világa. Tíz szűz Végül, de nem utolsósorban említendők a művész tűzzo­mánc képei, amelyekkel már hosszú idő óta sikerrel szerepel hazai és nemzetközi tárlatokon, Franciaországban, Németor­szágban, Pozsonyban és másutt. Radies István legismertebb al­kotásai közé tartozik például a tíz szűz, az Okos szüzek, Balga szüzek sorozat, a Vidróczki, a Pásztorünnep, a Várőrség, a Kalotaszeg. Méltán emelkedtek nemzetközi hírnévre is. Radies István hűséges ember és művész. Nógrádmegyerben látta meg a napvilágot, művészi és pedagógiai munkássága alap­ján főiskolákra, országos in­tézményekbe hívták többször is, ő azonban maradt, s a nehezebb utat választva alkotta meg ko­rántsem befejezett életművét. Most is tanít a kisterenyei gim­náziumban, ahol ezt a ragyogó tárlatot is megrendezte, mintegy ünnepi ajándékul szeretett ta­nítványainak. —th Új könyvsorozatot indított útjára Salgótarjánban a Mikszáth Kiadó a múlt év utolsó hónapjában. Máris „kávé-sorozatként” emlegetik azok, akikhez eljutott ennek első, küllemében is szép könyvecskéje. A kezdeményezés e tájon, de talán az országban is előzmény nélküli. A kiadó sorozatával mindenekelőtt az itt élő értelmiségiek számára kíván mértékadó nyilvánosságot terem­teni. Beköszöntője így hangzik: Kérdések-Válaszok. „KV”, „azaz kávé”. Sorozatunk munkacíméből - ebből a mozaikszóból - lett egy sokkal mélyebb tartalmú elnevezés, a „kávé” sorozat­cím. Föltehetően lesz elég ital a sorozat vitájához is. Dr. Németh János István: Ezek a könyvek ön­magunkról szólnak önmagunkról Dr. Németh János Istvánt, a Mikszáth Ki­adó igazgatóját kérdezzük.- Gondolja, hogy lesz ele­gendő érdek­lődés a játé­kos elneve­zésű, de na­gyon is ko­moly kérdé­seket boncol­gató köny­vecskék iránt? — Gondo­lom, hogy lesz. Sorozatunk célja a társasé­let szervezése. Erre pedig nagyon is szükség van, hiszen hovatovább min­dent elural a politika, minden megnyilvánulás a politikai tö­résvonalak mentén történik. Ezt meg kell haladni, s ebben nagy szerepe lehet a független értel­miségnek. Fejlett polgári de­mokrácia nem alakulhat ki az önmagát mind hatékonyabban megszervező társadalom nélkül. Ehhez pedig alkalmak kellenek. A kötetek éppen a társasélet al­kalmainak kívánnak szellemi készletet szolgáltatni.- A sorozat első könyve megjelent, és máris érdeklő­dést keltett. Miről szól?- A sorozathoz az ötletet dr. Horváth István adta, a könyv első részét az ő tanulmánya je­lenti . Címe: Az ezredfordu­lóra figyelő röpirat Nógrád- ból. Ebben a történész-szerző, kutatóként tesz kísérletet egy nógrádi diagnózis elkészíté­sére. Elemzése után a cselekvés lehetséges és szükséges csomó­pontjait is fölvázolja. Ellenpon­tok címmel ehhez csatlakozik az én tanulmányom, amiben kultúrakutatóként a kulturális viszonyokat elemzem Nógrád- ban történeti és jelenkori össze­függésben.- Mit tart a leglényege­sebbnek e történeti és jelen­kori összefüggés-rendszer­ben?-A többi között azt, hogy a kultúraelemzés módszereivel fölmérjük azt a távolságot, amely itt kimutatható a kulturá­lis viszonyok és a viszonyok kultúrája között. Hiszen Nógrád megye kulturális azonosságtu­data zavaros, hamis „eredet­mondák” is terjengenek, más tudatzavarok is hatnak. Sokak előtt nem világosak a polgáro­sodás zsákutcái sem Nógrád- ban, amelyeket pedig ezek tuda­tos földolgozása nélkül nem le­het meghaladni.- Hányféle zsákutcáról van szó?- A polgárosodás „losonci útja” az első. Ez politikai zsá­kutca. Egyrészt azért, mert a polgári út kibontakozását poli­tikai katasztrófa törte meg. Másrészt, mert az új birtokos szándékosan sorvasztotta el a magyar polgárosodást. A polgá­rosodás balassagyarmati mo­dellje feudális-nemzeti-keresz- tény-konzervatív jellegű, tipi­kusan úri-középosztályi alakzat, amelyben a kifejlett szerepza­varhoz hozzájárult a szükséges gazdasági háttér hiánya. Ez az ideológiai zsákutcás modell szintén csődbe torkollott. A salgótarjáni zsákutca oka gazdasági. Salgótarján az ipari polgárosodás, a tőkés fejlődés gyakorlatias, angolszász típusú útját járta 1948-ig, jól rétegzett polgársággal és szervezett mun­kássággal. Valószínű, hogy az utána következő korszak jellegé­től függetlenül is zsákutcába ju­tott volna mára ez a modell, mégpedig az iparosodás törté­nelmi csődtömegének kilátásta- lanságába. Mindazonáltal a város társadalmi és intézményi szerke­zete magában hordozza a jövő­beli modernizáció lehetőségét.-Itt már el is érkeztünk az utak-válaszutak kérdéséhez.- Igen. Tanulmányom másik részében megpróbálom számba venni a különböző tudástípuso­kat, s az ezekből levonható kö­vetkeztetéseket.- Hogyan folytatódik a könyvsorozat?- Evenként legalább három kötetet szeretnénk kiadni. Mond­hatom, hogy azok is izgalmasak lesznek. t.e. Változások a színházi programban Ember tervez ... Januárban nem lesz előadás! I gen, a naptári év fordulója nem jelent szükségszerűen félidőt a színházi program­ban, hiszen a bérletsorozatban meghirdetett tíz előadásból ed­dig csak három volt látható a megyeszékhelyi József Attila Művelődési Központ színpa­dán. Ebből is egy - a Hálószo­bakomédia - úgymond műso­ron kívül. Ez azt jelenti, hogy februártól az évad végéig gyorsított ütem­ben kerülnek színre a további darabok. Januárban ugyanis nem lesz előadás. A kényszerű szünet, illetve a programváltozás a vendégsze­replő társulatok miatt követke­zik be. Egész biztos, hogy elma­rad a Szolnoki Szigligeti Szín­ház által beharangozott Miller- színmű, A salemi boszorkányok előadása, valamint az egri szín­ház által tervezett Dürenmatt- darab, A milliomosnő látoga­tása című komédia. Egyelőre bizonytalan a a másik Düren- matt-mű, az Angyal szállt le Babilonba című komédia bemu­tatása is, amelyet a szolnokiak otthon már levettek műsorról. Ez azonban még nem végleges. Még csak részben tisztázott, hogy mi kerül az elmaradó elő­adások helyébe. Biztosnak lát­szik, hogy az Egri Gárdonyi Színház februárban bemutatja Salgótarjánban a Svejk a hátor­szágban című darabot. Ugyan­csak februárban - 15-én - kerül színre az eredetileg meghirde­tett programból H. Ashman - A. Menken Rémségek kicsiny boltja című horror musical a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában. A többi előadással remélhető­leg nem lesz gond, vagy ha mégis, azért nem a vendéglátó intézmény lesz a felelős. A színházak ugyanis egyrészt fo­kozódó anyagi nehézségeikre, másrészt egyéb problémáikra hivatkozva csökkentik a bemu­tatók számát. Egerben például azért nem tudják műsorra tűzni Az öreg hölgy látogatását, mert a főszerepelőnek meghívott Be­rek Kati lemondta az előadást. C sekély vigasz ez azoknak, akik bizonyos darabok kedvéért váltottak bérle­tet, s félő, hogy bizalmukat vesztik a legközelebbi évadra. S ezért éppúgy kár lenne, mint ahogyan sajnálatos az a törés is, ami bekövetkezett az oly bizta­tónak indult 1993/94—es szín­házi szezonban. Cs. B.

Next

/
Thumbnails
Contents