Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29-30 / 24. szám
1994. január 29-30., szombat-vasárnap SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Nagy lehetőség, de nem kis felelősség is Tulaidonossá váltak a centrumosok A Centrum Áruházak életébe minden bizonnyal történelmi dátumként vésődik be 1994. január 12-dike. Ezen a napon az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa - miután formailag eredménytelennek ítélte a Centrum Áruházak Rt. jegyzett tőkéjének 51 százalékára kiírt tendert - úgy döntött, hogy pályázaton kívül elfogadja a Munkavállalói Résztulajdonosi Program és a vállalati vezetés ajánlatát, valamint felhatalmazza az ügyvezetést arra, hogy az ajánlatban foglalt feltételekkel az adásvételi szerződést 30 napon belül megkösse. A társaságnak vállalnia kell, hogy az áruházakat legalább 5 éven keresztül működteti... Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy hosszú évek bizonytalansága után az ország legnagyobb áruházláncában a dolgozók végre tulajdonosok lehetnek. Vevőkben nincs hiány a Centrumban. A cél az, hogy meg is tartsák valamennyiüket, sőt: újakat szerezzenek- A Centrum életében ezzel a döntéssel mindenképpen új időszak kezdődik - mondja mosolyogva Seprényiné Kürti Ilona, a salgótarjáni áruház igazgatója -, hiszen tulajdonosnak lenni óriási felelősség, de óriási lehetőség is. Már több éve annak, hogy „levegőben lógott” a privatizáció, s úgy gondoltuk: mindenképpen kemény feltételeket kell meghatározni magunknak, mert bárki lesz is a tulajdonos, alighanem a létünkért kell küzdenünk. A kemény feltételek között szerepelt egy létszámkarcsúsítás is, de az intézkedések középpontjában mindvégig a vevők igényeinek lehető legmagasabb szintű kielégítése volt. Eszkimók és fókák Akik nem hisznek a MRP kivitelezhetőségében, azoknak itt a jó példa: az 51 százalékból 25 százalékhoz a Stratégia Kft. jutott, amelyben a Centrum-menedzsment is részt vállalt, a nagyobbik rész, 26 százalék a dolgozók tulajdoni hányada. Az igazgatónő elmondta: a vevőknek is rengeteget köszönhetnek, akik vásárlásaikkal, tanácsaikkal elősegítették eredményes működésünket, de emellett támogató aláírásaikkal is segítették, hogy tulajdonossá válhasson a kollektíva, így ők nem önmagukat, hanem a vevőiket kívánják ünnepelni. A salgótarjáni Centrumban egyébként egyáltalán nem magasabbak a fizetések, mint a köztudottan nem túl jól eleresztett gazdasági környezetben, mégis a dolgozóknak 70 százaléka jutott tulajdonhoz. A cég ugyanis segítséget nyújtott azoknak, akik anyagiak hiányában nem tudtak volna beszállni résztulajdonosnak. így most még inkább átérzik a felelősséget, milyen fontos az, hogy nyereséggel zárják a következő esztendőket, ami nem lesz könnyű, hiszen a már említett gazdasági környezet, (a magas munkanélküliség, és az országos átlaghoz viszonyított alacsony munkabérek) közepette igazán elmondható: tényleg több az eszkimó, mint a fóka. Az átalakulás utáni helyzetre mindenkinek megvan a maga ötlete, amivel tovább lehet öregbíteni a Centrum hírnevét. Házi vélemények Kovács István, a műszaki osztály vezetője: - Igaz ugyan, hogy jókat szoktak viccelődni velünk más osztályok dolgozói, hogy könnyű nekünk, mert eladunk tíz tévét, és máris megvan az a forgalom, ami nekik csak hosszabb idő alatt jön öszsze. Mi visszavágunk, hogy ennivalót és tisztítószert naponta vesznek az emberek, tévét meg csak sok évente. Egy biztos, és ez nem tréfa: kölcsönösen szükségünk van egymás ötleteire, ami a javunkat szolgálja. Saját területemről a magas szintű kiszolgálást tartom fontosnak, ami azt is jelenti, hogy az újabbnál újabb műszaki cikkeket ott veszik meg az emberek, ahol egyrészt megfizethető, másrészt a létező legteljesebb ismertetést adják az eladók az adott termékhez. Hasonlóan vélekedik Takács Gyuláné is, a cipőosztály vezetője - aki egyben SZB-titkár, és 1960 óta dolgozik az áruházban. Kecskés Krisztina, az áruház legjobb pénztárosa volt 1993-ban. Az ő elszámolásai voltak a legpontosabbak, és a vevőkkel is kifogástalan volt a kapcsolata. O a fiatal generáció képviselője, hiszen az iskolaéveivel együtt is csak tíz éve van a pályán, ő az egyedüli, aki volt osztályából - a 12 vegyi-kozmetika szakos szakmunkás közül - mindvégig kitartott a Centrumban. Szerinte is az a legfontosabb, hogy a vásárlókat úgy kell kiszolgálni, hogy ne legyen okuk panaszra. A kedves bánásmódot meghálálják, az ellentétes viselkedésre más a reakciójuk. Piros lámpa nélkül- Olvastam valahol, hogy a Centrumosok most már magukért dolgoznak - mondja a salgótarjáni Molnár István, aki épp inget kívánt vásárolni magának. - A magam részéről örülök ennek, már csak azért is, mert annyi tarjáni létesítményről hallottuk már, hogy „valaki majd megveszi, és kuplerájt csinál belőle.” Nos, arra a legkevésbé sincs szükség, mert van olyan szolgáltatásból „fű alatt” is elég. Jobb így, hogy áruház marad, és nem tesz rá valaki piros lámpát. Balázs József Sajnos, tuti, hogy megszavazzák: Száztízért isszuk a pocsolyát Akvarellek kiállítása Az első kiváncsi nézők a helyben tanuló diákok voltak Diák expo a megyeszékhelyen Még nem tudni, hogy a palócországi felnőttek mivel rukkolnak majd ki az 1996-os magyarországi világkiállítás idején, ám a salgótarjáni diákok már szinte biztos, hogy tevékeny részesei lesznek az expónak. A Világkiállítási Programiroda ugyanis első körben elfogadta jelentkezésüket egy „Diák expo” névre keresztelt pályázattal, amely a Derült Zsömlék Alapítvány „agyszüleménye”. A diákok rendezvénye már idén megkezdődik, és 1996-ra csúcsosodik ki. Az első rendezvények április 6-án kezdődnek, és három napon át tartanak a megyeszékhelyen. A programról egyelőre annyit lehet tudni, hogy a tavaszi szünetben valamennyi középiskolás, főiskolás és egyetemista agyát szeretnék megmozgatni, a kultúra előtérbe helyezésével, s a politika száműzésével. Nem olyan régen történt, hogy ne emlékeznénk rá: öt napja büdös, rozsdától vastagon átitatott „ivóvizet” nyújtott át az egyik testületi képviselő Salgótarján polgármesterének. Igaz, nem az egész város vize olyan, „csak” ott, ahol még a Vlagyimir Djtcs genfi emigrációja idején (1906) lefektetett csöveken csordogál keresztül - de kisebb kifogásolnivalót minden lakásban találhatunk az „éltető” nedűben. Ahol nem vérvörös, ott sárga, vagy éppen tejfehér. Ám színétől függetlenül lassan, de biztosan rongálja szervezetünket, koptatja, mint a sziklát. Nos, miután az összes létező bizottság megtárgyalta, hétfőn testület elé terjesztik a javaslatot: akármilyen legyen is az említett víz színe, azt a salgótarjáni (víztől vagy egyébtől) halandó 110 forintos köbméterenkénti egységáron vehesse magához. Sovány vigasz, hogy ebben már a csatornahálózat használati díja is benne foglaltatik, de mégiscsak ez a víz az országban a legdrágább. Egy biztos: az árra az is növelőleg hat, hogy Salgótarján megint nem a szerencsés utat választotta: nem vált le a regionális vízműről - ami most önmagában is 10 forintot jelent minden köbméterben. Az egyik legmocskosabb városban magunkra szedett koszt ezzel a méregdrága vízzel mossuk le magunkról. És száztízért isszuk a pocsolyát. Sajnos, tuti, hogy elfogadják. Legfeljebb majd megírjuk, ki szavazott nemmel. Sovány vigasz lenne ... Balázs J. SALGÓTARJÁN. Az egészségügyi szakközépiskolában Földi Péter festőművész nyitotta meg a hét közepén azt a kiállítást, amelyet Farkas La- josnénak, a ceredi általános iskola rajztanámőjének műveiből állítottak össze. A huszonhárom krétarajzot és akvarellt a középiskola folyosóján található galériában tekinthetik meg a képzőművészet iránt érdeklődők, még két héten keresztül az iskola nyitvatartási idején belül, naponta 8-tól 16 óráig. Mindenki hazaviheti a műveit A technikát nem biflázni kell Salgótarján és környéke Tarjániak nélkül • LOSONC. Február 9-től 11-ig „Üveg ’94” címmel üvegtermékekből és használati tárgyakból nyílik kiállítás a szlovákiai városban, a nemrég megnyitott Trade Centerben. A csehországi és szlovákiai üveggyártók mellett a salgótarjáni üveggyárak is meghívást kaptak, de sem az öblösüveggyár, sem a Glasunion Kft. nem vesz részt a kiállításon. Új kamarák • MISKOLC. Elnökségi ülést tartott az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara. Arra a döntésre jutottak, hogy a következő, február 18-án tartandó közgyűlésükön kimondják a kamara feloszlatását, s a megyék önálló kamarákat alkotnak. Az elnökségi ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy olyan vagyoni helyzetet kell teremteni, hogy az önálló megyei kamarák indulásához a szükséges tőke rendelkezésre álljon. Szabó Gáspár emlékére • KAZÁR. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséggel karöltve felújíttat egy parasztházat a települési önkormányzat. Az épületben Szabó Gáspár, a fiatalon elhunyt helyi származású festőművész alkotásait állítják majd ki. Közös ügyek • MÁTRASZELE-BÁRNA. Elkészült a két település rendjére is vigyázó körzeti megbízott irodája. A bűnüldözésen kívül van a két falunak még egy közös ügye: Báma külön körzeti orvost szeretne magának a jelenlegi közös helyett. Az esetleges szétválasztás azonban még csak terv szintjén létezik. Hétfői számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Balázs József Egy régi (sokak szerint rossz) vicc szerint egy elsős kisdiák eképp válaszolt a premiert köBalázs Nikoletta lány létére (vagy éppen azért?) sosem üt az ujjára vetően a Milyen volt az iskolában? kérdésre: - A szünetek egész tűrhetőek, kár, hogy közben tanórák is vannak. Nos, lehet, hogy ez az érzés a nagyobb iskolások esetében idővel csak fokozódik. Ám a technika tantárgy oktatása kivétel e szemlélet alól: itt ugyanis nem kell biflázni, de még csak rohangálni, meg kötelet mászni sem - mindenki alkothat a maga kedvére. A sóshartyáni általános iskola hatodikosai ottjártunkkor éppen asztali tolltartók készítésén buzgólkodtak Kovács György tanár úr felügyelete mellett. Lehet, hogy mindig jól viselkednek, lehet, hogy csak most emberelték meg magukat. De az sem elképzelhetetlen: már a tulajdonosi szemlélet munkált bennük. A műveket ugyanis Mi jut eszébe... Az utazásról? Balázs Attila nagy gonddal fűrészeli a fát mindenki hazaviheti, s attól fogva használati tárgyként ékesíti az otthonokat. B. J.- A szép programfüzetek ajánlatai. A nyár, a kék tenger. Mindez persze csak a már említett füzetek lapjairól ismerős. (Koós Tamás)- A helyijárati közlekedés. Mit mondjak, mesés: hol jön a busz, hol nem. (Ferenc János)- Nekem a busz jut eszembe. Én azzal a hajnali ötös busszal jövök a Tóstrandtól, ami nem is akkor jön, hanem hol öt, hol tíz perc csúszással. Mi meg fagyjunk meg. (Tóth István)- Nekem egy reklámszöveg: hív a vasút, vár a MÁV. Nos, engem hívhat, várhat. Dolgozónak nem mennék, mert azok néha sztrájkolnak. Utasnak mennék ugyan, de kinek van ennyi pénze jegyre? (Takács Béla)- Nekem az utazás Budapestet jelenti. Szeretek csellengni abban a hatalmas városban, és nézegetni a nevezetességeket. Hobbiból szoktam odajárni, de szeretnék ott élni. (Oláh János)- A kötelező biztosítás, a casco, a plafonig emelt üzem- anyagárak, valamint az a nagy pénz, amiből mindezt kifizetem: tizenkétezer bruttó, negyven éves fejjel. (Bódi Ferenc)- A jobbágyrendszer és a mai rendszer közötti hasonlóság. A középkorban - ha képletesen is - röghöz voltak kötve azok a szerencsétlenek. Nekünk szabad utaznunk, tárva a világ, zsebünkben az Alaszkától Zimbabwéig mindenhová érvényes útlevél. De olvasom: még a piacra is nyolcvanért utazom oda-vissza. Mert buszjegyet most is csak a sofőrnél vehetek ... (Hegedűs Zsolt)- Nekem az emlékeim jutnak eszembe. Van ugyan pénzem is valamicske, így felkerekedhetnék, de az egészségem nincs rendben. Fájós lábbal jó, ha a küszöböt át tudom lépni. (özv. Kis Józsefné) - béjé -
