Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04 / 283. szám

1993. december 4., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Három megye közös kiállítása Balassagyarmaton Országcímer a népművészetben Különös díszítő motívumok a Palóc Múzeumban Csillagképek tengelyében — Művész a magasban Széchenyi István bronzalakja Somoskőről Salgótarjánba készül Az országcímer a népművé­szetben címmel érdekes kiállítás látható most a balassagyarmati Palóc Múzeumban. A tárlat anyagát három észak-magyar­országi megye, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád múzeumainak népmű­vészeti gyűjteményeiből válo­gatta össze és rendezte dr. Fü- gedi Márta. Tavaly a miskolci Herman Ottó Múzeumban, idén tavasszal az egri Dobó István Vármúzeumban, jelenleg pedig Balassagyarmaton látható ez a színes és különös gyűjtemény. Mi a különös benne? Mindenekelőtt az, hogy a népművészet díszítő elemei kö­zött a reformkor óta milyen gyakorta szerepelnek a címer­ábrázolások. Erre általában rit­kán gondolunk, pedig a népi formakincsen és színvilágon be­lül ezek az ábrázolások is kife­jezik a népi öntudat erősödését, a kor folyamatait, a nemzeti tu­dat meghatározóvá válását. Előbb a népnyelv emelkedett nemzetivé. Közismert például Petőfi Sándor megfogalmazása, miszerint, ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ah­hoz, hogy a politikában is ural­kodjék. A nemzeti romantika gondolata volt ez. A múlt szá­zad végén pedig a millenniumi előkészületek erősítették föl is­mét ezt a nemzeti érzést. Ahová csak lehetett, házak homlokza­tára, használati- és dísztár­gyakra koronás címerábrázolá­sokat helyeztek ebben az idő­ben, fafaragásokra, fazekaster- mékekre, cifraszűrökre, kor­sókra, butellákra, ostomyelekre, csanakokra, áttört pad- és szék­támlákra. A nógrádi tárgyak között például éppen ezek a padtámlák a legjellegzeteseb­bek közé tartoznak. (te) Szék áttört háttámlája Nógrád megyéből Idén Somoskő vára alatt is ko­ránjött a tél. Bobály Attila utat söpör magának Bobály Attila szobrászmű­vész elsöpri a havat a bejárattól. Kicsit toporog a korán jött zi­mankóban. A szomszédban Somoskő vára ködbe veszik, ter­jeng a művész szomorúfűzfás udvarán is. Kicsit arrébb alig látni Reggel a pásztoroknál című szobrának részleteit. Mű­terme mögött néhány fekete bá­rány tapossa a havat az összetá­kolt kis karámban. Legszíve­sebben ma is lovakat tartana, de a ló sokba kerül, a bárányok ol­csóbbak. Állatok nélkül pedig nem igen tudna élni. Hatalmas szín áll az udvar egyik oldalán, a szobrász mű­terme. Öntőkemence is van benne. Ez most hideg. A mű­termet betölti a karcsú oszlop tetején álló hófehér alak, Szé­chenyi István szobrának gipsz- modellje. Akrobaták is megiri­gyelhetnék azt a fürgeséget, ahogyan a művész villámgyor­san fölkúszik a legalább négy­méteres magasságba, közvetle­nül a tető alatt lévő modellhez, hogy biztonsági kötelet erősítve rá, tovább dolgozzon rajta. Bizony, már csaknem két éve készül ez az alkotás, a Széche­nyi István Emlékére Alapítvány támogatásával, amely éppen e szobor létrehozására jött létre. Tamássy István, az alapítvány elnöke tájékoztatott arról, sze­retnék, ha a salgótarjáni Mú­zeum téren, ahol az alapkövet már másfél éve elhelyezték, 1994. január 27-én, a vá­rossá nyilvání­tás évforduló­ján, de legké­sőbb március 15-én fölavat­hatnák Szé­chenyi István szobrát. Mert hiszen lehet, hogy a „legna­gyobb ma­gyar” nem járt Salgótarján­ban, de szel­lemére nagyon is szükség lenne ebben a városban. Maga a mű­vész is anyagi gondokkal küzd. Azért is készül ilyen hosszú ideje a szobor. — Magára maradt ez az ügy, néha úgy érzem, Széchenyi senkinek se kell — mondja Bobály Attila. — Pedig nemcsak pénzzel, anyaggal is hozzájárulhatnának a gyárak a munka gyorsításá­hoz. Itt van például a tűzhely­ár, az ötvözetgyár és a többi, k bronzzal, fűtőanyaggal is segíthetnének. Eddig egész te­herautónyi gipszet használtam föl. Több mint négy mázsa bronzra van szükség, s a szobrot természetesen ki is kell önteni. Úgy kapargatom össze a pénzt, hogy másnak öntök szobrot. Pedig ez az emlékmű forma­. Kényes egyensúly. A művésznek föl kell mász­nia a magasba, hogy dolgozhasson Csak a biztonsági kötél ellen­őrzése után folytatódhat a munka a tetőgerendák alatt nyelvének, angyali és kozmikus dimenzióinak gazdagságában, társadalmi utalásrendszerében merőben eltér a korábbi Szé- chenyi-szobroktól. Mozgástar­tománya is teljesen más. Volta­képpen számyasoltár készül, amelynek központi alakja Szé­chenyi, aki nemcsak a feuda­lizmus és a polgárosodás ma­lomkövei között őrlődött, de ki is tört a beszorítottság helyzeté­ből, szinte madárrá, angyallá változott. — Pelikán-helyzetben volt, kitépte a szívét és oda adta utó­dainak —jegyzi meg a művész. — A kozmikus utalások közé tartozik, hogy a Nyilas csillag­kép irányába esik a világfej­lesztő erő, amivel Széchenyi is rendelkezett, hiszen ő a Szűz-Nyilas tengelyben van benne. —mér Fotó: R. Tóth Sándor Szécsényi őszi tárlat - Mielőtt átfordulnánk Cím nélküli világ Gelencsér János: Cím nélkül (akryl-vászon) Ki hozza az ajándékot? — Ahány ház, annyi szokás Télapó, gyere már... itt a Mikulás Mikulások csokoládéból. Lehet választani Fotó: R. Tóth Szaporodnak a Cím nélkül címet viselő művek a kiállításo­kon. így van ez az idei, a II. szé­csényi őszi tárlaton is, ami de­cember közepéig várja az érdek­lődőket a művelődési és ifjúsági centrumban. Ezek szerint vagy kevés, vagy nagyon is sok a mű­vészek ötlete a címadásban. Vagy pedig úgy vélik, gondoljon min­denki amit akar, egyébként is ez van, átmenet, zavarodottság, amibe minden belefér. Mindazonáltal, a kiállítás ér­dekes, nagyjából hű képet ad mindarról, ami egy év alatt a nógrádi hivatásos és nem hiva­tásos művészeket foglalkoz­tatja. Egyébként is, ez az a tár­lat, ahol legalább évenként egy­szer együtt láthatjuk az esz­Karman János: Cím nélkül (faszobor) tendő képző- és iparművészeti megyei termését. A kiállítást Szécsény város önkormányzati képviselö-testülete, a művelő­dési és ifjúsági centrum, a Képző és Iparművészek Eszak-magyaországi Területi Szervezete, valamint a Magyar Alkotóművészek Egyesületének Nógrád megyei csoportja ren­dezte. Támogatta létrejöttét a Nógrádi Mecénás Alapítvány és a Polar Studio. A tárlat megnyugtatóan egyenletes színvonalú, habár a művészeti törekvések sokaságát vonultatja föl .Czinke Ferenc Tihany és Aszály előtt című, ve­gyes technikával készült lapjai visszafogott eleganciával utal­nak napjaink világméretű, de idehaza is súlyos kérdéseket fölvető folyamataira. Földi Pé­ter olajképe, a Szivárvány ugyancsak a létezés egyetemes gyönyörűsége, ugyanakkor szomorúsága sajátos egységé­nek gondolatát veti föl, mese­beli tisztasággal. Réti Zoltán „árvalányhajas” festménye, a Dombok zenéje szintén nem­csak a természeti látvány elvont kifejezése, hanem elsősorban a belső harmónia iránti vágyako­zás dokumentuma. Mustó János Az emberi élet születése című képe ugyancsak a tárlat huma­nista hitvallásai közé tartozik. A szobrászati anyagban is igen erőteljes hangsúlyt kap idén az élet féltése, értelmének kuta­tása, vagy éppen a hagyomány megtartó ereje. Lényegében er­ről szól Bobály Attila Hajózó fa, Párkányi Péter Szárnyalás, sőt, Erdei Sándor Quo Vádis című öntött üvegszobra, vagy éppen Antal András, Szőllősi Mária műtárgyainak tiszta formagaz­dagsága, hogy a tárlat iparmű­vészeti anyagára is utaljunk. A tartalmi és formai változa­tosságot gazdagítja tovább e tár­laton is például Karman János, Orbán György,M. Kiss György, Gelencsér János, Tomka István, Cseh-Marcel és a Csüggetlenek Szalonja, Kovács Alfonz, Bakos Ferenc, Adorján Attila, a cigány naív művészet műfajában Oláh Jolán. Balogh Balázs András, a költőiségben és motívumkeze­lésben Perényi Anna, L. Presits Lujza, Bartus Aladár, Bertalan Gábor, Botos Zoltán, Leszenszki László, Lengyel Péter, Gedeon Hajnalka, Nagy Márta, Losonczy Ildikó, Lizsnyászky Erzsébet, Ko­vács László, Ivitz László, Új he­lyiné Csincsik Orsolya, vagy Ló­ránt Lujza, Simon Imre, Miklós- vári Andrea, Fancsikné Csaba Mária, Balogh Erzsébet, T. Ba­lázs Mária, Szabó Áron, Földi József, Lakatos László, Fodor Istvánná. —th Az év végi és évkezdő szoká­sok Európában szintén ősi idők­től fogva egymás megajándéko­zását is jelentették. A rómaiak újévkor ajándékoztak, ez ké­sőbb, a kereszténység elterjedé­sével karácsonyra tevődött át. De a karácsonyi ünnepkör, il­letve a karácsony szokásai sem voltak mindig egyformák, és ma sem azok. Általános hiede­lem viszont az, hogy földöntúli lény hozza az ajándékot, akit hol így, hol úgy hívnak, több­nyire azonban pirospozsgás arcú Télapó, akinek nagy sza­kálla és puttonya van. Senki se látta, de az ajándék mindig idő­ben megérkezik. Csizma az ablakban Német földön jelent meg a 16. századtól a Mikulás, aki osztrák közvetítéssel érkezett Magyarországra. Szent Miklós püspök mind a keleti, mind a nyugati egyházban az egész kö­zépkoron át igen népszerű volt, sok kedves legenda szól arról, miként tett jót a szegényekkel és a gyermekekkel. Egyik el­mondja, hogyan mentett meg három leányt a szegénységtől és a tisztességtelenségtől. Eszerint három zacskó aranyat tett éjjel az ablakukba. Innen származik például az a ma is élő szokás, hogy ünnepnapja, vagyis de­cember 6-a előestéjén a gyer­mekek csizmát, cipőt tesznek az ablakba. Ezekbe rakja titokban ajándékait a Mikulás. Az azonban már tájanként változik, hogy vannak-e kísérői, vagy nincsenek. Ha vannak, azok gyakran ördögnek, vagy krampusznak öltöznek, álarcban vannak, láncot csörgetnek, s meg is verik virgáccsal a gyer­mekeket. Nyugat-Dunántúlon még ma is jár néha a láncos Miklós. Nem is volt ez olyan ár­tatlan szokás hajdanában. Erre példa, hogy a 17. században egy ottani településen, Csepregen be is tiltották a Mikulást. Más név, más szokás Más országokban másként hívják a nagy téli ajándékozót. Az ajándékozási szokások is összemosódnak. A Télapó alakja összeolvad a Mikulásé­val, azé pedig később Kisjézu- séval, vagy Jézuskáéval. Á Je­suskind a német protestantizmus hatására a 17. század elejétől német területen ki is szorította az ajándékozó Mikulást. A téli ajándékozót Oroszor­szágban Fagyapónak, azaz Gyed Moroznak, Franciaor­szágban Karácsonyapónak, vagyis Pere Noéinak hívják, az angolszász országokban, Angli­ában, Amerikában és másutt vi­szont Santa Clausként, tehát Szent Miklósként ismerik. Rossz szellemek is járnak Ráadásul” e télközépi idő­ben nemcsak a Télapó és a Mi­kulás hozhat ajándékot. Eszak-Európában például nem is annyira kedvesek ezek a figu­rák. Közéjük tartozik Ruprecht szolga, aki éjszaka kísérteties körülmények közepette jelenik meg, a svédek Luca királynője, a vesztfáliai Christkind, akinek neve ellenére nem sok köze van a gyermek Jézushoz, kísérője pedig egyenesen rossz szellem, Hans Trapp. Vannak női szellemek is, például Olaszországban Befana, aki vízkeresztkor ajándékoz, az egyes német területeken szá­mon tartott Julklapp pedig nem lány, nem is fiú, olyan, mint az angyalok. Akárki hozza is, ajándékot kapni mindig jó. Ennél talán csak adni jobb. —mér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents