Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-09 / 261. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. november 9., kedd Nyolc fogás - Pajzán versek - Trombitaszó Megjelent a Palócföld új száma Vacsoraest a halli Lovagvárban Tisztelgés Madách Imre emléke előtt Rap, kéz, láb és test - egyszerre A sógorok példája Nógrádban is alkalmazható Az első divatbemutató Albániában A szórakozási lehetőségek elég szűkre szabottak a salgótar­jáni fiatalok életében. A tanév­kezdés napjaiban alakult Inkog­nito csoport a tánccal próbálja meg színesíteni a palettát. Szi- kora Brigitta és Szabó Krisz­tina, az együttes alapító tagjai a mozgásstúdióban Szél László tanítványaiként sajátíthatták el az alapelemeket. Velük beszél­gettünk a csoport tevékenységé­ről, a legnagyobb érdeklődést kiváltó táncokról.- Milyen ötlet alapján jött létre az Inkognito csoport?- Nagyon sok fiatal érdeklő­dött a jelenleg divatos táncok iránt. A mozgásstúdióban szer­zett tapasztalatok alapján arra gondoltunk, mivel ilyen nagy az igény a tánctanulásra, szívesen beavatjuk a többieket is a lépé­sek „rejtelmeibe”. Jelenleg hú­szán működünk, de a létszá­munk egyre növekszik.- Említette a divatos tánco­kat. Ezek közül melyek iránt a legnagyobb a fiatalok érdek­lődése?- Biztosan állíthatom, hogy a showtáncot és a rapet kedvelik leginkább a fiatalok. A videó- klippek többségében nap mint nap ezek láthatók, természetes­nek tartom, hogy szeretnék megtanulni.-Van valamilyen különle­ges technika, melynek segítsé­gével könnyebben elsajátítha­tók a lépések?- Csak kitartó munkával, nagy odafigyeléssel, rendszeres gyakorlással lehet eredményt elérni. A rapnél kiemelt hang­súlyt kap a kéz, a láb és a test többi részének koordinált, töké­letes összhangban lévő mun­kája. Mint minden tánc, ez is a lábtechnikára épül, ennek van a legnagyobb szerepe elsajátítá­sukban.- Az alaplépések mellett milyen elemeket visztek a táncba?- A jazzbalett és a klasszikus Egész napos program december 8-án Emlék-cigányfesztivál a láthatáron SALGÓTARJÁN. A Ma gyár Független Cigányfórum Országos Önkormányzata az 1956. december 8-án Salgótar­jánban eldördült sortűz áldoza­tainak emlékére az évforduló napján koszorúzási ünnepséget és emlék-cigányfesztivált kíván rendezni. Az elhunytakról tör­ténő megemlékezést követően cigányzenészek, énekesek és táncosok adnak kulturális mű­sort, majd a program a tervezet szerint cigánybállal zárul. Ezen a napon nyitják meg a cigány alkotóművészek A salgótarjáni cigányok képekben című kiállí­tását is. A program anyagi tá­mogatása érdekében a megyei közgyűléshez, az önkormányza­tokhoz, pártokhoz, állami, tár­sadalmi, gazdasági szerveze­tekhez, vállalatokhoz és vállal­kozókhoz fordulnak. Étkezzen egyszer másképpen - hirdeti a halli Lovagvár étte­rem rózsaszín papírra nyomta­tott vacsoraismertetője, aztán rögvest meg is nyugtat: ez a másképpen már sokak által ki­próbált és elfogadtatott. Ha a kedves olvasó végigol­vassa az alábbi sorokat, vélhe­tően egyetért a reklámmonda­tokkal. Hall városa tíz kilométerre esik Innsbrucktól, Tirol főváro­sától. Komoly középkori múlt­tal, jelentős sóbányászattal és tizenkétezer lakossal rendelke­zik. Hercegi vára, pénzverő tor­nya, gótikus temploma, bánya­múzeuma van. Na és egy re­mek, össznégyzetmétereit te­kintve a salgótarjáni Beszterce területéhez hasonló nagyságú étterme. Ez, mint jeleztük, a Lovagvár névre hallgat, de semmi köze a várhoz, talán még a lovagokhoz sem, csak tény: gótikus stílusú. Nem a hegyen, hanem lent, az óvárosban fek­szik. Húsz évvel ezelőtt afféle raktárnak használták. Sötét odú volt. Ma sem sokkal világosabb, mert úgy világítják meg, mintha fáklyák égnének. Ám éppen így és ezért (is) rendkívül hangula­tos. Fantasztikus, némelyik kö­zépkori recept szerint készült, finom ételek illatoznak benne. Tele a terem ódon romantiká­val, a vendégsereg viháncoló jó kedvével. Persze nem kevéssé a nemes italoknak köszönhetően. Az étterem alapítói - mesél­ték a helybeliek - tehetős csa­ládból származó, a tanulásban nem éppen jeleskedő egyete­misták voltak. Mindenesetre ezt a helyet elsőrendűen kitalálták, az elejétől a végéig. Mindennek szertartása van. Külön koreog­ráfia szerint lehet az előcsar­A hercegi kastély látványosan kiképzett tornya Hallban nőkből az étkezőbe jutni, külön koreográfia szerint szolgálják fel az étkeket, italokat, e szerint búcsúznak el. Az a három ember, aki a ven­dégek között tesz-vesz, kivétel nélkül népviseletben van. Üve­get nem látni az asztalokon. Minden italt égetett, mázas cse­répben hoznak ki. S a tányér nem porcelán - fa. Nincs kanál és villa - van viszont egy körül­belül tizenkét centiméteres pen­géjű konyhakés. A levest is ez­zel kell enni. Úgy, hogy előbb mindenki kiissza a csészéből a levesét, majd kése hegyével ki­emelgeti a burgonya és szár- nyashúsdarabokat. A szalvéta sem az asztalon van, hanem a vendégek nyaká­ban. Ezt megérkezéskor kivétel nélkül mindenkinek felköti a tulaj, egy mulatságos öregúr, aki aztán az egész este hopp­mestere. Megmosatja a höl­gyekkel a kezüket, mert egy asszonynak csak koszos lehet a keze (a sok munkától) és csak tisztán lehet a (koszos) lovagok közé leülni. O az, aki nyájas kedvességgel az ajtóból beljebb tessékel és vendégeit mézborral kínálja. Maga sem marad ki a jóból. Trombitával jelzi a va­csora kezdetét. Később pajzán verset mond, a jelenlévői leg­nagyobb örömére. A hangulat­ról egyébként egy muzsikus gondoskodik; csembalón és harmonikán játszik. Akinek kedve van, nyugodtan dalra fa­kadhat. Az estebéd nyolc fogásból áll, az előétellel kezdve végig­menve a főételeken a desszer­tig. A tulaj szemrevaló leány­kája segít a felszolgálásban, az ő igazi reszortja azonban az ita­lok mérése. A konyhában ketten sürögnek-forognak. Mindössze az említett öt ember csinál egy hangulatos estet. Az érzést to­vább mélyítik a terem egyik fa­lába épített rostélyos kandalló, a lángoló fahasábok. Miért meséltem el ezt á párat­lan vacsorát? Azért, hogy tippet adjak - mai és leendő vendéglá­tónak, vállalkozónak. Ültessük át a tiroli példát a mi, nógrádi viszonyainkra, induljunk ki és építkezzünk helyi ételeinkből, hagyományainkból, szokása­inkból. Érdemes lenne váraink­kal, szép tájainkkal megismer­tetni az idegenek. A turisták imádják a sajátost, a különle­gest. (sulyok) Megjelent a Palóc­föld idei ötödik, vagyis szeptemberi-októberi száma Salgótarjánban. A folyóirat e számá­ban jelentős helyet kapnak a Madách Im­rével kapcsolatos szép- irodalmi és tudomá­nyos közlések. így pél­dául Vaderna József Madách emlékének szentelt versét Andor Csaba Kiket bújtatott Madách Imre? című tanulmánya követi. Mint írja, a drámaköltő letartóztatásának indo­kaként az életrajzírók általában Kossuth titká­rának, Rákóczy János­nak bújtatását szokták fölhozni, bár az okok között előzményként fegyverrejtegetés, má­sok rejtegetése, esetleg a gerillamozgalomban való részvétele is sze­repelt. A letartóztatás közvetlen oka azonban Hoitsy Miksa feljelen­tése volt. A Ma- dách-kutató mostani tanulmányában az előzmények tisztázá­sára vállalkozott. Vagyis azon kérdésre ad választ, a fegyverle­tétel után valójában kik is vol­tak azok, akik Madáchnál talál­tak menedéket? Hangsúlyozza, nem kizárt, hogy a későbbi ku­tatások újabb neveket is fel­színre hoznak. E téma egyik ré­szét dolgozza föl tanulmányá­ban Zólyomi József is, aki a Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosról «ftfr. Radó György Rónai Mihály András Madách Imre című posztumusz könyve kapcsán a „Marx kontra Marx", azaz a marxista ideoló­giai családon belüli perről szól, Madách Imre értékelésével kapcsolatban. A marxista Rónai Mihály András Madách-könyve ugyanis vita- irat Lukács Györggyel, aki 1955-ben „le­szedi a keresztvizet” a költőről és Az ember tragédiájáról. Az Északi kilátó rovatban Kafer István magyar-szlovák jegyzetei, az Élő múlt-ban Tóth Lászlónak a cseh(szlovákiai) magyar irodalom alakjait bemu­tató sorozata folytatódik. A Személyes történelem rovatban ezúttal Szokács László 1956-os interjúja olvasható. Gosztonyi Péter tanulmánya Horthy Mik­lós száműzetésbeli éveiről szól. A történész a többi között föl­hívja a figyelmet arra, hogy vizsgálat alá kell Venni azt a kort is, amely Horthyt körül­vette. Mindazonáltal Horthy Miklós nem „prológja” volt egy új Magyarországnak, hanem a régi ország „epilógja”. Ravasz István a vereckei emlékműről közöl tanulmányt, és ismerteti az eltűnt táblát. Egyébként, az esperes-plébános, aki 1945 ta­vaszán Dunakilitin a bronztáb­lát átvette, Hugyag községbe, a Palócföldre került, onnan ment nyugdíjba. A szerkesztőség kéri, aki tud e tábla 1945 utáni sorsáról, jelezze a szerkesztő­ségnek, vagy a tanulmány szer­zőjének. Tarján Tamás kritikai szemléje, Vicéi Károly és Szikra János novellája teszi teljessé a folyóirat e számát, amelynek il­lusztrációit a 22. salgótarjáni tavaszi tárlat anyagából válogat­ták a szerkesztők. - mér A miniszternek nagyon meg kell magyaráznia... Oktatáspolitikai tanács alakul Kevesen érdeklődnek vidékről (FEB) Az oktatási törvény - az Országos Köznevelési Taná­cson kívül - előírja a Közokta­táspolitikai Tanács felállítását is. A törvény megszületéséig Dobos Krisztina helyettes ál­lamtitkár mellett működött is egy ilyen feladatkörrel felruhá­zott bizottság.-Ezt a testületet alakítják át Közoktatáspolitikai Ta­náccsá? - érdeklődtünk dr. Szemkeő Judittól, a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium megbízott helyettes állam­titkárától.- Nem. Az eddigi bizottságot a törvény értelmében meg kell szüntetni és egy új tanácsot kell felállítani. Ez azonban már nem a helyettes államtitkár mellett működik, hanem közvetlenül a miniszter munkáját segíti. Az Országos Köznevelési Tanáccsal szemben a civil tár­sadalmat képviselik a tagjai, akiknek véleményezési joguk lesz az oktatást érintő kérdések­ben.- Kik lehetnek a tanács tag­jai?-Négy-négy személyt küld­hetnek az országos pedagógus szakmai szervezetek, a pedagó­gus szakszervezetek, a szülői szervezetek, a diákszervezetek, a helyi önkormányzatok érdek- védelmi szervezetei és a nem önkormányzati iskolafenntartók (egyházak, alapítványok). Ezenkívül természetesen az érintett minisztériumok is kép­viseltetik magukat egy-egy személlyel. Ez az összetétel nagyjából tükrözi a társadalom egészét, hiszen valamilyen minőségben mindenki részt vehet a munká­ban. Jelenleg még várjuk a kü­lönböző szervezetek jelentkezé­sét. Az augusztusi felhívás után ugyan több száz levél érkezett a Közoktatáspolitikai Tanács tit­kárságára, de sajnos, nagyon kevés a vidéki érdeklődő. Pedig azt szeretnénk, ha a főváros csak létszámarányában képvi­seltetné magát a tanácsban.-Meddig terjed a testület hatásköre? Megakadályoz­hatnak mondjuk bizonyos döntéseket is?- A döntés felelőssége to­vábbra is a miniszteré marad, de a tanács tagjainak véleménye természetesen bármilyen irányba befolyásolhatja a vég­eredményt. S mivel a minisztérium szám szerint kisebbségben lesz a tes­tületben, nagyon meg kell majd indokolnia, magyaráznia a mi­niszternek, ha a többiek ellenére szeretne dönteni.- Hány évre szól a tagok megbízatása?- Erről és sok más kérdésről a képviselőknek maguknak kell dönteniük. A működés rendjé­ről a minisztérium - segítség­képpen - hamarosan ajánlást dolgoz ki, de nem lesz kötelező ehhez tartaniuk magukat. balett részeit aerobickel kombi­náljuk. A legapróbb részletekig tökéletesen kidolgozott koreog­ráfiát igényel minden általunk tanított tánc.- A Kereskedelmi- és Ven­déglátóipari Szakközépisko­lába járnak. Hogyan tudják a tanulást és a táncoktatást ösz- szeegyeztetni?- Néha fárasztónak tűnik, fő­leg egy komolyabb dolgozat előtt vagy a felelésekkel teli nap után. A próbák azonban felfris­sítenek, megújult erővel, ener­giával töltenek fel. Szeretnénk sokáig élvezni a tánc nyújtotta örömet és szeretnénk minél több fiatalt beavatni e „varázsla­tos világba”. Kurucz Anita Salgótarjáni beavatottak - Nyilvánosság előtt az Inkognito Tiranában, Mirela Nurce harminckilenc éves divattervezőnő rendezte meg az ország első divatbe­mutatóját. Huszonöt fiatal lány vonultatta fel a változatosnak látszó kollekciót. FEB-fotó Bobály Attila salgótarján-somosköi szobrászművész alkotása a Palócföld első oldalának belső borítóján

Next

/
Thumbnails
Contents