Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-07 / 234. szám
6 PIAC - GAZDASÁG 1993. október 7., csütörtök Vis maior helyzetben ... Beszélgetés Valaska Józseffel, a Mátrai Erőmű Rt. vezérigazgatójával „Élt” napra pontosan 81 évet. A salgótarjáni erőműről van szó, melyben 1912. június elsején kezdődött és 1993. június elsején fejeződött be a termelés. A második világháború vége felé, 1944. december 24-én a visszavonuló németek felrobbantották, de nem egészen másfél hónap múlva, 1945. február 2-án már üzembe helyezték az egyik turbináját. Éves csúcstermelését 1952-ben érte el, amikor is 115 millió kilowattóra áramot adott az országnak. Ebben az időszakban több mint háromszázan keresték itt a kenyerüket. Az erőmű 1965. január 29-én kapcsolódott be Salgótarján hőszolgáltatásába. A kiadott hőmennyiség 1978-ban volt a legtöbb, meghaladta a 944 ezer gigajoule-t. Viszik a krumplit, mintha ingyen adnák Fotó: Gyurkó Felér egy szakszervezeti segéllyel Kedvezményes árubeszerzési akció az SKÜ-ben-Hogyan érintette részvény- társaságukat Salgótarján képviselő-testületének határozata, miszerint a város a jövőben nem veszi igénybe a fűtőerőmű hőszolgáltatását? Más településeken sikerül-e együttműködniük az önkormányzatokkal?- Részvénytársaságunknak az 1992. őszén kidolgozott koncepciója - a Nógrád Megyei Hőszolgáltató Vállalat és a Mátrai Erőmű Rt. között fennálló középtávú keretmegállapodás alapján - számolt Salgótarján hőpiacának megtartásával - válaszolta Valaska József, a Mátrai Erőmű Részvénytársaság vezérigazgatója. - Az önkormányzat döntését társaságunk tudomásul vette, nem tisztünk és nincs is szándékunkban annak bírálata. A termelő mindenhol a világon kiszolgáltatott helyzetben van abban az értelemben, hogy a vevőnek szuverén joga eldönteni, kitől és milyen szolgáltatást vásárol meg. Részvénytársaságunk kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot tart fenn a térségben lévő önkormányzatokkal, amelyek jelentős része tulajdonosi részaránnyal rendelkezik az erőműben.- Mit vállalt volna részvény- társaságuk annak érdekében, hogy a tarjáni erőmű továbbra is részt vehessen a hőszolgáltatásban, s megmaradjon a százhatvan dolgozó munkahelye?- Részvénytársaságunk az említett koncepcióban javasolta a hőszolgáltató-vállalat és a fűtőerőmű tulajdonosi és szervezeti integrációját, az árak hosz- szú távú stabilitásának megőrzése, az érdekazonosság, a működési költségek csökkentése érdekében. Társaságunk ajánlatában kötelezettséget vállalt arra, hogy áraiban nem érvényesíti meglévő veszteségét, továbbá javasolta, szülessen hosszú távú megállapodás a hőszolgáltatás piacára és az árképzés szabályaira vonatkozóan. Kizárólag egy hosszú távú szerződés teremthetett volna alapot a műszaki fejlesztésre.- Tárasaságuk milyen lépéseket tett a képviselő-testületi döntés után? Jelenleg milyen munkákat végeznek a tarjáni fűtőerőműben- Mivel a salgótarjáni fűtőerőmű hőpiacának hatvan százalékát elvesztette és a további hőszoltáltatás csak aránytalanul nagy áldozatok árán, gazdaságtalanul valósulhatott volna meg, társaságunk a fűtőerőmű visszafejlesztésére kényszerült. Tekintettel a bekövetkezett vis maior helyzetre, megszüntettük középtávú hőszolgáltatási szerződésünket a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel és a felszámolás alatt álló Salgótarjáni Ötvözetgyárral. Jelenleg az erőműben az SKÜ-nek átadásra kerülő - a kohászvállalat hőtermelő kapacitásának bővítéséhez szükséges - kazánt tartják karban, illetve készítik elő szállításra. Ezen túlmenően a telephely állagának megóvásával, lezárásával, selejtezésének előkészítésével összefüggő feladatokat végeznek.- Hogyan kívánják hasznosítani az erőmüvet, a lakótelepi lakásokat, a víznyerő kutakat?- A telephely értékesítéséről, funkciójáról a tulajdonosok döntenek. A lakótelepi bérlakásokat társaságunk a lakók tulajdonába adja. A fűtőerőműhöz kapcsolódó infrastrukturális létesítmények - kutak, tározó, sporttelep, és így tovább - tulajdonjogi rendezéséről az erőművel együtt születik döntés. A telephely működéséhez közvetlenül nem kapcsolódó létesítményeket - például a sporttelepet - várhatóan az önkormányzat kapja meg.- Miként gondoskodnak a hőerőmű dolgozóiról, mennyi végkielégítést kapnak?- Azoknak a dolgozóknak, akiknek már nem tudtunk munkát biztosítani, a társaság október elsejével felmondott. A kényszerintézkedés negyven embert érintett. A többi munka- vállaló munkaviszonya - az őrség és a kapcsolóállomást üzemeltetők kivételével - november elsejétől szűnik meg. Az érdekegyeztető tanáccsal történt megállapodás alapján, minden dolgozó egyévi keresetének megfelelő összeget kap végkielégítésként, továbbá 20 ezer forintot a megszűnő áramdíjkedvezmény miatt képződő téli többletkiadás részbeni ellensúlyozására.-Milyen vesztesége származik részvénytársaságuknak abból, hogy megszűnt a tarjáni erőmű termelése?- A társaságot háromszázmillió forintos veszteség éri azáltal, hogy a salgótarjáni fűtőerőmű vagyona működésképtelenné vált.-Amennyiben kudarcot val- lana Salgótarjánban a gáztüzelésű kazánokkal való hőszolgáltatás, úgy részvénytársaságuk kész lenne-e ismételten vállalni e tevékenységet, s milyen feltételeket szabna?-Bízom abban, hogy a gáztüzelésű kazánokkal való hőszolgáltatás nem lehetetlenül el. Erre vonatkozóan az önkormányzat garanciát vállalt az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnál, valamint a felszámolónál. Ez volt a feltétele az 1993. évi, továbbá a középtávú hőszolgáltatási szerződés felmondásának. Mint említettem, részvénytársaságunk a salgótarjáni fűtőerőmű visszafejlesztésére kényszerült. Nem folytatta a nyáron megkezdett karbantartásokat, nem töltötte fel a tüzelőolaj-tartályokat, elszállíttatta a meglévő készleteket, az erőmű indulását biztosító, gázolajtüzelésre is alkalmas kiskazánt a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek adja át. Azt is elmondtam, hogy az emberek egy részét már elbocsátottuk, a többi munkavállaló munkaviszonyának felmondása előkészítés alatt áll. Mindezek alapján a Mátrai Erőmű Részvény- társaság Salgótarjánban már nem képes a hőszolgáltatásra. Kolaj László A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottsága harmadik éve szervezi dolgozói számára a kedvezményes árubeszerzési akciókat. Kezdetben a liszttől a cukorig, a mosóportól a habfürdőig érkezett az áru a gyárba, ahol az üzemek az előzetes jelentkezések alapján kapták meg dolgozóik számára a terméket. A kezdet kezdetén akár ezer mázsa cukrot is eladtak. Újabban viszont változott a helyzet, mivel kizárólag csak almát, hagymát és krumplit forgalmaznak nagy tételben. Lehet azonban igényelni mézet, mákot, pirospaprikát is. A gyáriak akcióinak előnye, hogy a jó minőség mellett a dolgozók kedvezőbb áron kapják a termékeket, mint a piacon. A szakszervezetiek azt tartják, hogy ha közvetlen anyagiakkal nem tudnak segíteni a munkásoknak, akkor ezekkel a kedvezményes vásárlásokkal enyhítsenek pénzügyi gondjaikon. Ugyanis ezek az akciók olyan anyagi segítséget jelentenek, mintha szakszervezeti segélyt kapott volna minden dolgozó. Az SKÜ-ben már nemcsak a saját dolgozóik számára teszik lehetővé a kedvezményes vásárlást, hanem felajánlották a lehetőséget Salgótarjánban mindenkinek. Felhívásuk kezdetben nem talált nagy visszhangra, de újabban mind több cégtől érkezik visszajelzés, hogy nekik is juttassanak az akciós termékekből. Az acélgyáriak nem irigyek, és szívesen segítenek mindenkinek. A kohászati üzemekben az utóbbi hetekben eddig mintegy ezer mázsa hagymát és burgonyát rendeltek, ugyanakkor almából csak alig több mint 130 mázsa kelt el. (pádár) Új forrás mezőgazdáknak (FEB) A magyar mező- gazdasági termelés kiegyensúlyozott finanszírozásához legalább 100 milliárd forint kedvezményes hitelre lenne szükség - véli Juhász Mihály, a Jaguár Kft. ügyvezető igazgatója. A budapesti székhelyű, főleg mezőgazdasági hitelezési információkat közvetítő cég szakértője gyakorlati tapasztalataikra alapozva állítja, hogy még egy eladósodott mezőgazdasági vállalkozás is kaphat hitelt akkor, ha van forgalomképes terménye vagy egyéb más nyersanyaga. Hogyan? - A mezőgazdaság finanszírozásának alapvető gondja, hogy a bankok az agrárszféra vállalatait eleve hitelképtelennek tartják. Sajnos a közraktárjegyekre történő áruhitelezésnek még nincs kialakult gyakorlata. Fontos volna, hogy a termelők a megfelelő pénzügyi intézménnyel kerüljenek kapcsolatba, a bankok ugyanis alaposan meggondolják a kölcsönök folyósítását, s ezért a hozzájuk forduló ügyfeleket gyakran csalódás éri. Az újonnan kidolgozott megoldás lényege, hogy olyan mezőgazdasági terményt vagy nyersanyagot kell a hitel fedezetéül adni, amely a budapesti árutőzsdén eladható. — Más biztosítékot nem is igényelnek a bankok? - Mi például a hozzánk forduló mező- gazdasági termelőktől a sikeres kölcsönszerződés megkötéséhez mindössze három dokumentumot kérünk: az áru- és zálogjegyből álló közraktárjegyet, a termék biztosítási kötvényét valamint a minőségi tanúsítványt. A mező- gazdasági vállalkozó vagy szövetkezet az igazolások benyújtását követő egy héten belül már fel is veheti a rövid lejáratú, piaci átlagkamatozású hitelt a banktól. - Nem tartanak attól, hogy a termelő másnak is eladja terményét vagy a nyersanyagát? - Nem, mert a teljes közraktárjegy a hitelt folyósító bank birtokába kerül, s ekkor elképzelhetetlen, hogy a zálogjegyre és az árujegyre külön-külön kölcsönt vegyen fel valaki. Gaál Tóth Marió V ály ogprogram Sokan örülnek neki, mások kétkedve fogadják. Utóbbiak azzal érvelnek: ez visszalépés a múltba. Abba a nincstelen időszakba, amelyet legjobb lenne elfelejteni. Ami tény: létezik az úgynevezett vályogprogram. Két évvel ezelőtt született meg az ötlet Bocsó Imrének, a bátonytere- nyei 209. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójának a fejében, aki úgy véli: az elkövetkezendő években sok házat és még több gazdasági épületet építenek a községekben, s a téglánál sokkal olcsóbb, jó hő- és hangszigetelő vályog kitűnően alkalmas erre a célra. (Kísérletképpen 100 ezret már legyártottak a kisterenyei téglagyárban.) A vályog előállítására és forgalmazására kft.-t alakított a Bátonyterenye Szakképzéséért Alapítvány, az Esélyteremtés Alapítvány és Sóshartyán ön- kormányzata, s az Országos Foglalkoztatási Alap 2,5 millió forintot adott az induláshoz. A pénzből Sóshartyánban vályogvető üzemet és foglalkoztató házat létesítenek, s a termelés az igényekhez igazodik. Elsőként a község centrumában egy 240 négyzetméter alapterületű faluházat építenek vályogból, melynek hasonmásával a budapesti világkiállítás látogatói is találkozhatnak. (K.L.) Ellátottságban utolsó előtti Nógrád megye Települések kacérkodása a gázzal Van is, meg nincs is gáz Nógrád megyében, s ez átvitt értelemben is igaz: a megye 120 körüli településéből alig nyolcban van bent a vezetékes gáz, ezzel a másodikok vagyunk az ország 19 megyéje között - visszafelé számolva. Jó hír viszont, hogy néhány nap múlva - még október első dekádjában - meggyújtják a fáklyát Szécsény városában, amivel kezdetét veszi a lakossági fogyasztók bekötése is: a szerencsések tehát már gázzal fűthetnek a szezonban. Szécsény mellet a nőtincsiek és a környéken élők örülhetnek: Keszeg, Berkenye, Alsó- és Felsőpetény, és Agárd lakói: ők pályáztak ugyanis az állami fejlesztési intézet céltámogatására gázvezeték kiépítéséhez. Ha megkapják a pénzt, még az idén megkezdhetik a községek közötti vezetéképítést, ami alapját képezi a települések gázellátásának. További jó hír, hogy 1993-ban a megye minden településére vonatkozóan elkészült a tanulmányterv, hogy melyiket honnan, melyik fővezetékről érdemes ellátni. Azért fontos ez, ínért kezdetben az országos jelentőségű nagy vezetékek mindegyike elkerülte Nógrád megyét - s a kivételt ezúttal csak Bátonyterenye és Pásztó környéke jelenti - s ez magyarázat is egyben, miért volt oly sokáig mostohagyerek a nógrádi térség. Most 14 körzetet alakítottak ki Nógrád megyében a szakemberek, s úgy tűnik, ezek közül - mások mellett - Szügy-Magyamándor környékbeliek kacérkodnak leginkább a gázzal, s a TIGÁZ - így ígéri - állja a sarat. Ha az érdekeltek kiépítik a vezetéket, semmi akadálya, hogy gázt adjon a csövekbe. A TIGÁZ-t egyébként a szé- csényi feladatokon túl még kb. 1000 család várja: ennyi lakást kapcsolnak még be ugyanis az idén a szolgáltatásba. Sajnos, megismétlődött, ami minden évben szokott: a vezetéképítések elhúzódása miatt az egész évi bekötési terv kétharmada marad az esztendő utolsó negyedére, amikor már különben is elkelne a meleg kazán. Nógrád megye tehát jócskán mögötte jár Borsod-Abaúj-Zemplénnek, vagy Szabolcsnak, de még Hevesnek is, ám ezt mutatja a szécsé- nyiek, meg bizonyos mértékig a nőtincsiek példája - valami már megkezdődött az országnak ebben a szegletében is, és ha tartja magát ígéretéhez a kormány, s mellé teszi a 30 vagy akár a 70 százalékot is az arra vállalkozók erejéhez, könnyen megtöbbszöröződhet a gázzal fűtők száma Nógrád megyében, a megye kis falvaiban is. H.G.M Egy vállalkozó keserű tapasztalatai és jogos kérdései A kárpótlási jegyek leselkedő csapdája (Ferenczy Europress) A magyar állampolgárnak magától értetődő igénye, hogy a kárpótlási jegyei értékállóak legyenek. Nos, ez a gyakorlatban csak akkor lehetséges, ha értékpapírjai felhasználásával állami vagyont vagy lakást vásárol. Am az állampolgár az átlagosan birtokolt 80 ezer forintnyi értékpapírjával nem sokra megy; legfeljebb ha földre licitál. Sokan igyekeznek jó áron megszabadulni a kárpótlási jegyüktől. Csakhogy minél inkább igyekeznek, annál kevesebbet ér a papírjuk, hiszen minél több lesz azokból a piacon, annál nyomottabb lesz az áruk. És akkor jön az állam jótékony beavatkozása: keresletet teremt a kárpótlási jegyekre azáltal, hogy a papírokért állami vagyont ajánl fel cserébe. Na de a befektető is gondolkodik: olyan vagyonhoz akar hozzájutni a kárpótlási jegyért, ami kapós, ami kurens, amitől elcsordul a befektetők nyála. Csakhogy a dologban van egy huncut csavar. A kárpótlási hivatal ugyanis mostanában ontja a kárpótlási jegyeket, a piacon egyre több értékpapír jelenik meg, ami mindjobban letöri a papír árát. A folyamatot csak egyre több vonzó állami vagyon felkínálásával lehetne megállítani, de az ilyenfajta vagyonból nagyon kevés van. A szemfüles és tehetős befektetők már kimazsolázták a lehetséges kínálatot. Mit lehet tenni? Piacra kell dobni mindent abból, ami még megmaradt és kapós lehet. A kárpótlási jegyek piaci árfolyamát növelni szándékozó intézkedések nyomán kialakuló helyzet következményeit egy példával szemléltetném. A budapesti Közért-vállalatok élelmiszer-áruházainak privatizációja során az első komoly tendert több mint 80 százalékban külföldiek, vagy azok Magyarországon bejegyzett társaságai nyerték. Később - könnyítésként - megkapták a lehetőséget, hogy kárpótlási jeggyel fizessék ki az általuk forintért elnyert vagyont. Jóllehet az élelmiszerpiac stratégiai jelentőségű piac, megszerzéséért a magyarok is ringbe szálltak. De hiába. A Közért-privatizáció mostani, második tenderéhez - saját jogú kárpótlási jeggyel rendelkező befektetői csoport nevében - kerestem pénzügyi befektetőt a kárpótlási jeggyel nem fizethető vagyonrészek megvásárlásához. Miután magyar befektető nem akadt, jött a külföldi. Komoly érdeklődést mutatott az üzlet iránt. Aztán közölte: az ő készpénze háromszor annyit ér majd a megszerzendő vagyont üzemeltető társaságban, mint a kárpótlási jeggyel befektetőké, hiszen ő is vásárolhat kárpótlási jegyért, arpinek most alig van értéke. Sőt! A jövőben még kevésbé lesz. Ezt követően felállt, gondolkodási időt adott, majd távozott. Igaza volt, én is ezt tettem volna az ő helyében. Biztos vagyok abban, hogy a második Közért-privatizációs tendernek ő lesz a legnagyobb nyertese, hiszen pénze van bőven és vásárolni, befektetni, fejleszteni is akar. Én pedig nem tudok mit kezdeni az ajánlatával, hacsak azt nem akarom, hogy kapára-kaszára kapjanak társaim. Mindezek után jogos a kérdés: mit érnek el majd az élelmiszer-termelő és élelmiszer-feldolgozó magyar befektetők a saját jogon szerzett kárpótlási jegyeikkel? Ha akarják, megvehetik belőle a maradékot, azt az állami vagyont, ami a külföldinek már nem kell. Mennyit és mit is ér akkor a kárpótlási jegy? Kit is kárpótoltak végső soron? Mi köze mindehhez azoknak a szenvedéseknek, méltánytalanságoknak, amiért a kárpótlási jegy jár? Hogyan fogjuk holnap eladni a külföldi befolyás alá került hazai piacon a magyar árut? Kárpótlási jegy ide, vagy oda, olyan fontos lenne a privatizációs teljesítmény, hogy miatta még a jövő sem számít? Merth László
