Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-07 / 234. szám

1993. október 7., csütörtök ARCOK-HARCOK 7 A gyülöletkeltés időzített bomba Bizony, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy 1990 óta a nagy szavak, hangzatos kinyilatkoztatások védőernyői rongyokká koptak és senkit sem védenek meg attól, hogy lelepleződjék a te­kintélyelvű félrevezetés körében. A leghangosabb politikusok, a közszereplésben élen járó miniszterek, pártvezérek ezt képtelenek belátni és a nemzeti közmegegyezésért folyó szakmai érvelés he­lyett modellértékű félrevezetési kampányba fognak, akciót kezde­nek „az ördög falra festésének" jelmondatával. Azt mondják, szuggerálják: Litvánia után, Lengyelország után most leginkább Pozsonyban, Budapesten fenyeget a drámai ve­szély, hogy a baloldali ellenzéki erők nyerik meg a választásokat, tehát mindent meg kell tenni a „visszarendeződés” elkerülése ér­dekében, annak megakadályozásáért, hogy a térség „keresztény többségű” lakosságának megfelelően hatalomra került jobbol­dali koalíciókat kimozdítsák a helyéről. A lehetetlenben bízva is megkísérlik elhitetni, hogy 1993 balol­dali pártjai szoros rokonságban vannak az elmúlt negyven évvel, a sztálinizmussal, a kommunizmus gyűlölt malomköveivel. Sőt nemcsak, hogy rokonságban vannak, de egyenesen az önkényu­ralmi rendszer visszaállításán fáradoznak, s hiába látszik most a szocialista pártok keze szakember kéznek, a tisztesség szempont­jából hófehér-kesztyűs kéznek, az ördöggel cimborái, aki a bal­oldalt támogatja szavazatával. Nem arról beszélnek ezek a demokrata urak, hogy a gazdasági tervezés, a társadalmi ellenőrzés terén, a mezőgazdaságban vagy a pénzügypolitikában miért nem értenek egyet a litván, a lengyel, a szlovák, a magyar baloldal pártjaival, de nemes egyszerűséggel elsőszámú közellenségnek minősítik politikai ellenfeleiket. Nem arról vállalnak lényegi vitát, hogyan kerülhető ki a külföldi beru­házások, a privatizáció, a segélyezés körül a korrupció, a vissza­élés, hanem azzal rémisztgetnek, hogy Varsó már elesett, Buda­pest is veszélyben van. Nem arról kezdeményeznek eszmecserét, hogy mennyire lehetne erős szociálpolitikai elemekkel, átmeneti piaci beavatkozásokkal megvédeni az állampolgárt is, meg a ma­gyar termelés, értékesítés jövőjét is, de azzal fenyegetnek, hogy csak az Isten könyörülete mentheti meg szegény Magyarországot, ha a most kormányzó centrumpártok széthullanak, a baloldaliak és a liberálisok pedig utat találnak egymáshoz ... A mai hatalmi struktúra képviselőinek nem érdekük a korszerű nemzeti célkitűzésekről vitázni, mert a védőernyők hiányában könnyen áttekinthető lesz; nem pusztán a múlt öröksége miatt balkanizálódnak a viszonyaink, nem pusztán a nagyhatalmak ön­zése akadályozza a kilábalást, de a nagyon hangos politikai elit kormányzati teljesítménye, szakmai munkája sem megfelelő mi­nőségű, s nemcsak a bölcsesség hiányzik, de nincs meg az a tisz­tességes önkorlátozás sem, amellyel a nehézségek közös elviselé­sében osztozni próbálnának az állampolgárokkal. Sőt! A vissza­élések, a korrupció méretei, arányai, a türelmetlen, gyors „kaszá­lás” ambícióit mutatják fel... A keresztény erkölcsi eszmények egyenesen megcsúfoltatnak, s nem a hibák kijavításán, hanem az ellenségkeresésen van a hang­súly. Arnyékbokszolás kezdődik a nem létező kommunista veszély ellen, s még egyik-másik egyházat is belekényszerítik a „parti­zánküzdelembe" : harcoljunk együtt az ördögi kommunisták el­len! Az állampolgár körülnéz, de sehol sem lát ilyen ördögöt. De lát szerény, szaktudással párosuló szolgálat-kísérletet; ha lassan, apró léptekkel is, de próbáljuk meg közösen, türelmesen együtt elkezdeni a válságból való kilábolást... Erdős István Nagy Tamás, Orbán Viktor, Pető Iván és Zwack Péter kerekasztal-beszélgetése Polgár a demokráciában A Friedrich Neumann Ala­pítvány négy párt elnökét hívta meg Szirákra a Polgár a demok­ráciában című kerekasztal-be- szélgetésre. Megtelt a Kastély Szálló konferenciaterme, ahol Nagy Tamás (Agrárszövetség), Orbán Viktor (Fidesz), Pető Iván (SZDSZ) és Zwack Péter (Vállalkozók Pártja) Heltai Pé­ter újságíró vitavezetésével elő­ször a „polgári párt” fogalmát próbálta meg definiálni. Pető Iván azzal kezdte, nem tudja pontosan meghatározni, hogy a demokratikus, liberális és polgári értékek között mi az átfedés és mi a különbség. Nem nevezhető polgárinak a Mun­káspárt, a kisgazdapárt és a Par­lamentben most elkülönülő szélsőjobboldali pártok sem azok. Orbán Viktor is úgy vélte, nehéz eligazodni ezen a terüle­ten és különbséget kell tenni polgári és liberális erők között. Nyugat-Európában már nem szokás a „polgári párt” kifejezés használata, a néppártosodás tendenciái figyelhetők meg. Szerinte polgári erőknek azokat a politikai erőket lehet tekin­teni, amelyek magántulajdoni alapon képzelik el a társadalmi berendezkedést. Eszerint pol­gári párt az MDF, nem az vi­szont az MSZP. Két oka van, hogy az MDF-nek nincs köze a liberális blokkhoz: egyik magá­hoz a liberalizmushoz való vi­szonya, a másik, hogy túl hete­rogén. Nagy Tamás szerint Magyar- országon sok tragédia oka, hogy nem következett be a falu pol­gárosodása, erre viszont van ma történelmi esély: falun már megvannak a magántulajdoni alapok és rendelkezik a falu olyan értelmiséggel, amelyik ezt végre tudja hajtani. Zwack Péter pártja a követ­kezőt érti a kifejezés alatt: el­utasítja az állami centralizmust, a tekintélyelvűség helyett pedig tehetségelvűséget óhajt. A párt­elnök azt is megjegyezte vi­szont, nem érdekli ma az embe­reket, mi az, hogy konzervatív és liberális - levest akarnak a tányérjukba.- Miért éppen ezt a négy pár­tot hívták meg? - A kérdés kap­csán Pető Iván említette meg a Köztársaság Pártot, „amely önmagáról más típusú nyilatko­zatokat tesz közzé”. Nagy Ta­más erre úgy reagált, a Köztár­saság Párt a választások után leülhet az asztalhoz. Az Agrár- szövetség nem találja meg a kormánykoalícióval azokat a csatlakozási pontokat, ame­lyekkel valamit tudnának kez­deni. A másik oldalon az MSZP sem azokat a nézeteket vallja, amelyektől szerintük a moder­nizáció olyan ütemben és irány­ban következne be, amelyet az Agrárszövetség jónak tartana. Nagy Tamás nem tartja szeren­csésnek az MSZP vidékpolitiká­ját, azt szeretnék, ha a szocialis­ták nem foglalkoznának beha­tóan a mezőgazdaság ügyeivel. Ezt a négy pártot az tartja össze, — mondta, - hogy kulcsfontos­ságú kérdésekről azonos gondo­latokat fogalmaz meg. Zwack Péter a mai Magyar- országon kialakult három alter­natíva felől közelítette meg a kérdést. Nem tartotta lenézendő lehetőségnek a konzervatív kormányzópártok jövőjét, mert „a magyar folytonosságot akar”. A baloldali választási szövetséggel (MSZP-BIT- MSZOSZ) azért nem tudnak azonosulni, mert az elosztó gazdasági programot hirdet - de Magyarországon először ter­melni kell. A négy párt által képviselt liberális alternatívát nevezte politikai kiútnak.- Mit gondolnak a pártelnö­kök a tulajdonosi réteg kiszéle­sítéséről? - Pető ezzel szinonim kifejezésnek nevezte a privati­zációt. Nem fogadják el a libe­rális pártok a múltbeli érde­mekre hivatkozó privatizációt, természetesen ez nem azt je­lenti, hogy a már megszületett törvényeket felmondanák a vá­lasztások után. Közös felfogá­suk, hogy a gazdaságnak zöm­mel magántulajdonra kell épül­nie. Orbán úgy gondolja, a priva­tizációból nem annyira kivo­nulnia, mint inkább abban oko­sabbnak kellene lennie az ál­lamnak. Nagy Tamás úgy látja, hogy a magyar állam 1990 és '93 között fantasztikus tempó­val lépeget a privatizáció egy speciális területén, a mezőgaz­daságban és az élelmiszeripar­ban, de erről elégtelen vagy elégséges osztályzatokat tar­talmazó bizonyítványt lehet ki­állítani, mert semmilyen tekin­tetben nem szolgálta a moderni­zációt. Falsot kapott a kárpótlás is, a tulajdon nem a termelők tu­lajdona lett. Zwack lassúnak, nehézkesnek és felülről vezé­relmek minősítette a privatizá­ciót, a bankokra helyezve a fő hangsúlyt. Mint mondta, szük­ségtelen vállalkozói bankokról beszélni. A létező bankokat kell olyan helyzetbe hozni, hogy ipari és kereskedelmi bankokká váljanak.- Tudja-e befolyásolni egy párt a polgári létformát? - Zwack Péter úgy vélte, ’94-ben a lakosság nem programokra, hanem személyekre fog sza­vazni. Ezzel az a baj, hogy a programokat nem lehet számon kérni. Azt a 10-12 pontot kell számonkérhetően megválaszol­niuk a pártoknak, ami a polgá­rok zsebébe nyúl. Orbán a pol­gári létforma kritériumai közé sorolta a saját lakás, saját ház kategóriáját, továbbá a fogyasz­tás egy bizonyos szintjét. Ehhez az államnak hiteles gazdaságpo­litikát kell folytatnia. Harmadik a kultúra, amelyben mecénás­ként kell megjelennie az állam­nak. Orbánnal együtt ezeket Pető is evidenciának tartotta, azzal kiegészítve ezt, hogy nem csak materiális igényeket kell kielégíteni. A polgári létforma feltétele az is, hogy ne olyan berendez­kedésű országban éljünk, mint amilyet Olaszországban most próbálnak felszámolni. Ide so­rolta még a kisebbséggel kap­csolatos normákat és azt, hogy a civil társadalom létének fontos elemei nem működnek elvárha­tóan. . Ezeket az értékeket vi­szont a pártok nem teremthetik meg.- Milyen szavazóbázisra számítanak a liberális pártok? - A Vállalkozók Pártja a vállal­kozókon túl elsősorban az ér­telmiségi, kereskedői és iparos­rétegre épít. Az Agrárszövetség természetesen exponálja a falu, vidék és mezőgazdaság kérdé­sét, de a városokra is szeretne támaszkodni. Orbán Viktor be­szélt arról, hogy Magyarorszá­gon névváltoztatási folyamat fi­gyelhető meg: minden párt nép­párti jellegűvé kezdi magát megfogalmazni, így számuknak szükségszerűen csökkeni kell. Nyugat-Európában egy-két nagy néppárt fér meg egymás mellett és vannak emellett nem meghatározó parciális pártok. Úgy vélte, négy-hat év múlva mi is errefelé rríegyünk. A Fi­desz magát liberális néppártnak tekinti, miközben megjelöl fon­tosabb társadalmi csoportokat. Erősen épít a vállalkozói ré­tegre, nem szavazói, hanem ké­sőbbi kormányzási szempont­ból. A fiatal generáció pedig ki­fejezetten célzottja a Fi- desz-programnak. Az a különbség a dániai és a hazai liberális pártok között, hogy mi egyelőre együtt igyek­szünk a következő kormányba bejutni - reagált Pető Iván. - Nem tudja ma megmondani, lesznek-e olyan pártok, ame­lyek a politikai rációval szem­ben speciális rétegeket képvi­selnek és lesz-e ezeknek jövő­jük. Néppártnak nevezte az MDF-et és az MSZP-t is, utób­bit úgy minősítve, hogy bár magáról azt a képet igyekszik nyújtani, hogy zömében mun­kás és alkalmazotti érdekeket képvisel, az adatok szerint do­minánsan a menedzserelit pártja. Pető úgy gondolja, nem biztos, hogy az számít, hogy a pártok mit csinálnak valójában. Dudellai Ildikó Gazdagodunk vagy szegényedünk? A Pálmában és a Pelikánban tátrai szelek fúj dogálnak Októberben nyit a Pelikán Szálló Nő-e a cukorbetegek nyugdíjkiegészítése Ez évben a szlovákiai Nógrád két patinás szállodáját adták el az illetékes városi önkormány­zatok. A losonci Pelikán és a fü- leki Pálma Szálloda nyert így új tulajdonjogot, illetve került új, messziről érkezett tulajdonosok kezébe. Érdekesmód, sokak szemében viszont gyanús, hogy mindkét szállodát ugyanazon poprádi korlátolt felelősségű társaság vette meg. A Maxi- market BP Kft.-t három tátra-alji úriember alkotja ( Pe­ter Pesta, Slavomír Fábry és Erik Ftamm), akik sok mással ellentétben fizetőképesek - így a súlyos anyagi gondokkal küzdő városi önkormányzatok hamar rábólintottak az alkura és eladták az említett létesítmé­nyeket. Ezáltal mind a Pelikán­ban, mind a Pálmában tátrai szelek fújdogálnak. Kérdés vi­szont, hogy ezáltal gazdagab­bak lettünk, vagy szegényeb­bek? - kérdezi az utca embere Szlovákiában is. A losonci Pe­likán - mely annak idején sok kritikát kapott a patinás zsina­góga tőszomszédsága miatt - már épül is. Illetve átépül, merthogy az új gazdáknak má­sok az elképzeléseik, mint elő­deiknek. Benne medencét, kínai éttermet, szaunát, játéktermet és még sok egyebet is tervbe vet­tek az építtetők. A modernizálás már hónapok óta folyik és való­színűleg októberben pontot tesznek a végére. Füleki kisöcs- cse, a Pálma még várat magára, vagyis olyan állapotban üzemel tovább, ahogyan átvették. Az új tulajdonosok egyike az itteni igazgató, Slavomír Fábry csu­pán annyi módosítást tervez az idén, hogy megnyitja az éjsza­kai mulatót is. Bevallása szerint a szálloda bezárására és átépíté­sére csak a jövő év folyamán kerítenek sort. A környéken ugyancsak fel­kapták a fejüket, amikor tudo­mást szereztek róla, hogy az említett társaság a kurtányi kas­télyt is megvette. Arról a fél­kész állapotban lévő várkastély­ról van szó, mely a Losonc - Salgótarján főútvonal mellett fekszik Fülekkovácsi Kurtány nevű kataszterében. A turisták és alkalmi látogatók is bizo­nyára felfigyeltek a határ túlol­dalán erre az épületre, melyet egy helybéli lakos, Agócs Bar­nabás önerőből épített évek hosszú során. A poprádi vállal­kozók exkluzív helyet akarnak itt kiépíteni. Szándékuk szerint felvásárolnák még a környező telkeket is és azokon - egyebek mellett - golfpályát építenének, mént telepítenének és az épüle­tet is nyugati stílusban (és való­színűleg árakon is) üzemeltet­nék. A helybéliek bizonyára sajnálják már, hogy mindez így a szemük láttára történik, de a kocka el van vetve. A pénz be­szél, a kutya ugat, mondják a forrófejűek, a józanabbul gon­dolkodók pedig mély sóhaj után hozzáteszik:- Sajnos, a pénz sokakat el­vakít. Polgári László 1987-ben született az a tör­vény, amely szerint havi 100 fo­rintos ellátási összeggel egészí­tik ki a cukorbetegek nyugdíját. Amikor felvetődött a kérdés, gondolkodnak-e ennek az ösz- szegnek a növelésén, hiszen az a 100 forint már nem annyit ér - azt gondoltuk, könnyebb dol­gunk lesz a megválaszoltatás- sal. Reményteljesen folytattuk az első, második és harmadik telefonbeszélgetést. Ez a hangu­lat reménytelenbe csapott át a negyediknél, ötödiknél, aztán azt mondtuk, most már nem ad­juk föl. Néha úgy tűnt, sok bába közt elveszett a nyugdíjügyek illetékese. Egy-egy házon belül is illetéktelenekhez irányítottak, kedvesen, de tanácstalanul. Ki­csit szomorú volt ez az egész. Végül kiderült, nincs lehető­sége a nyugdíjkiegészítésen gondolkodnia a nyugdíjbiztosí­tási főigazgatóságnak, a nyug­díjbiztosítási- és az egészség- biztosítási önkormányzatnak. Mert ez nem társadalombiztosí­tási kategória, hanem szociális ellátás. A Népjóléti Minisztéri­umhoz kellett fordulnunk, ahol elsőre csak annyi választ kap­tunk, hogy nem tudnak konkrét választ adni. Majd sikerült elér­nünk a minisztériumban Czi- mérné Gelencsér Ildikót, aki a következőket mondta: Ebben a formában nem ter­veznek kiegészítést. A szociális törvény koncepcióját. úgy fo­gadták el, hogy az összes típusú egészségkárosodott személyt járadékban részesítik (nem ki­emelve a cukorbetegeket). A já­radék összege a károsodás fo­kozatától függ. Ennek megálla­pításához orvosi igazolás kell majd, összegekről azonban nem érdemes még beszélni, mert egyetlen ellátásra sincs fedezet, ezért úgy tűnik, hogy ’94-től, forrás hiányában nem tudják ezt bevezetni. Addig, amíg az új rendszer nem lép életbe, a jelen- legin már nem változtatnak. (d. i.) Ez itten, kérem, Magyarország A plébános és a választások Azt mondta Fodor István (független országgyűlési kép­viselő), hogy legjobban sze­retne a ’94-es parlamenti vá­lasztások után felébredni (vagy akkor visszatoppanni Magyar- országra, már nem emlékszem pontosan). Mivel ez sem neki, sem a honi tízmillió zömének nem adatik meg, így megint kampányolunk. A Kereszténydemokrata Néppárt kampányfőnökétől tudjuk, hogy a következő vá­lasztás abban tér el az előzőtől, hogy ezúttal nem valami ellen, hanem valami mellett fogunk szavazni. Természetesen Eszes István sem annyira apolitikus, hogy ennyi idővel a szavazás előtt már arra is kitérjen, mire szavaznánk, ha a KDNP-re szavaznánk. Mentségére le­gyen mondva, ezt előtte sem tette még meg senki. A keresz­ténydemokraták a kampány so­rán „fokozottan kívánnak szólni az életszínvonal emelé­sével kapcsolatos elképzelése­ikről, valamint a vállalkozások támogatásáról”. Ezzel azonban aligha leszünk kisegítve. Mert ezt viszont rajtuk kívül is meg­teszi mindenki. Érezzük, mennyit jelent, ha szólnak róla. A KDNP tervei között sze­repel továbbá az MDF-ből és a kisgazdapártból kiábrándult szavazók megnyerése. Lehet, hogy a KDNP elfelejtette, hogy maga is annak a kormánykoa­líciónak a tagja (az MDF-fel és a kisgazdapárttal), amelyből néhány eredeti választó is kiáb­rándult? A párt egyházi támogatásá­ról is szót ejtett a kampányfő­nök. Azt szeretnék, „ha a plé­bános nem konkrét személyek támogatására szólítaná fel a hí­veket”, hanem tudatosítaná bennük, hogy mindenkinek részt kell vennie a szavazáson. Ugye, ez nem azt jelenti, hogy a KDNP a ’90-es választási si­kert annak köszönheti, hogy a plébános konkrét személyek támogatására szólította fel a híveket?- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents