Nógrád Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám

4 DIÁKPANORÁMA - LÁTÓHATÁR 1993. október 20., szerda DIÁK ±­Túrázott az osztály Mikszáth Kálmán Mikszáth emlékszoba Horpácson Péntek reggel nagy izgalom­mal ültünk kerékpárjainkra, s indultunk úticélunk, Horpács felé. A tanító néni elmondta, hogyan kell helyesen közle­kedni. Megfogadva tanácsát, egymás után, nagyon óvatosan hajtottuk. Elérve a falut, először a mú­zeumba mentünk, amely Mik­száth Kálmán életének hely­színe. A helyiségekben régi bú­torait, eszközeit és családi fotóit őrzik. A templom mellett még láthattuk az író családjának sír­ját is. Hogy látnivalóban még gaz­dagabb legyen a napunk, haza­felé útba ejtettük Dejtárt is, ahol a vízmű megtekintése köz­ben sok hasznos dolgot hallhat­tunk a víz fontosságáról. A pedálozás bizony kivette erőnket, mindenki fáradt volt, s ezért egyre lassult a tempó. Egy kis pihenő után azonban már újra frissen pattantunk fel gé­pünkre, s meg sem álltunk váro­sunkig. Kurucz Beáta és Szalai Gergely Balassagyarmat Ifjúság Útjai Ált. Isk. 4. b Magyarnándorban zajlik az élet... Kiállítás és vásár Október első hét végéjén rendezték meg iskolánkban az „Ipoly” regionális kiállítás és vásárt. Igen sok kiállító érkezett Magyarországról és Csehszlo­vákiából is. A programban örömünkre szolgáltak a kulturá­lis műsorok. Tetszett a divat- bemutató, sikert aratott a Dolly Roll együttes. Számunkra a Csepregi Éva-koncert volt a legemlékezetesebb. Különösen azért, mert sikerült riportot is készíteni a művésznővel. El­mondta, hogy szívesen jött el hozzánk falura, számára él­ményt jelentett ez a délután. Mi pedig nagy tapssal bizonyítot­tuk, hogy hálás közönség va­gyunk. Kiss Dóra és Tamaskovics Kinga 6. o. Mozilátogatás Szeptember 30-án iskolánk diákjai egy nagyon szép, mara­dandó élményt nyújtó filmet láthattak. Címe: Beethoven. Csodálatos bernáthegyi kutyá­ról szólt, aki fogságból meg­szökve egy családnál talált ott­honra. Nagyon jókat nevettünk a gyerekek és a kutya kaland­jain. Izgultunk, mikor a gonosz állatorvos kísérletezni akart Beethovenen. Megkönnyebbül­tünk, mert minden jóra fordult, s a kutya ismét hazakerült. Szívesen megnéznénk még egyszer a filmet, vagy ehhez ha­sonlót, mert nagyon szeretjük az állatokat. Makkos Andrea és Földi Adám 5. o. Vidám beszélgetések 3. A babonás Bach Szilvia Helló, sziasztok! Először is meg köszönjem azt a sok levelet, melyet nekünk címeztetek. A sorokat olvasva azt tapasz­talom, nem kevés a számuk azoknak, akik már most nyugta­lanok amiatt, kik is lesznek a nyertesek. De ahogy azt már je­leztem: rovatunk utolsó részé­ben - tehát két hét múlva - minden kiderül. Mai vendégünk Bach Szilvia. A már elmaradhatatlan kérdést neki is felteszem.- Hogyan telt a nyara?- Az igazság az, hogy a nyár nagyszerű volt, csak nekem ke­vés jutott belőle. A pihenésre mindössze 3-4 nap jutott.- Merre járt?-Görögországban jártam a családommal. De azt a pár na­pot is nagyon élveztük, sokat fürödtünk a tengerben.- Ön különböző dalok paro- dizálásával lett híres. A humor­nak miért éppen a zenei oldalát választotta? Jótettért: „Iskolai díj” A megye egyik legnagyobb iskolája a miénk, közel 900-an tanulunk itt. Ebben á tanévben 40 éves intézményünk. Az év­forduló alkalmából sok-sok gazdag program vár ránk. Az épületbe lépőt az iskolafalon Antoan de Sant Exuperytől, a Kis herceg szerzőjétől egy meg­szívlelendő idézet fogadja, amely egyben a jelmondatunk is: „Jól csak a szívével lát az ember, Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." E gondolat jegyében csatla­koztunk 1992-ben a „Tégy a gyűlölet ellen!” országos moz­galomhoz, amelynek jelképe a nyitott kéz. Jelentése szá­A salgótarjáni Gagarin isko­lában immár harmadik éve, hogy a 4. 6. és 8. évfolyamos tanulók­nak, egy hétre „Természeti isko­lába” mennek. Nyolcadikos lévén a mi évfo­lyamunk Szilvásváradra ment. Egerben megálltunk, s kis cso­portokban fedeztük fel a város nevezetességeit. Ezután ismét buszra ültünk, s meg sem álltunk Szilvásváradig. Tanáraink sosem hagyták, hogy unatkozzunk. Nap mint nap érdekes programokat szemeztek- Prózai szerepekben is részt vettem már, csak azt nem ismeri a közönség.- Reméljük, hamarosan azt is hallhatjuk majd. De mióta is él­vezhetjük műsorait?- 1990 óta. Akkor volt ugyanis a humorfesztivál.- Mi invitálta önt erre a pá­lyára?- Az adottság.-Soha nem volt olyan álma, mint egy átlaggyereknek, hogy pilóta, szakács stb. lesz?- Dehogynem! Először hen­tesnek készültem.- Van egy kislánya, akivel a tv-s showmüsorában már fellé­pett. Ó is humoristának készül?- Nem! Még ő sem tudja va­lójában, hogy mi akar lenni. Egyébként jár táncolni.- Ön hol gyakorol? Porszí­vózás, vagy esetleg mosogatás közben?- Dehogy! Ennél jobb hely­nek tartom a fürdőszobát.-Ha jól tudom, többször megfordult már Salgótarján­munkra: Fegyvertelenül, barát­sággal közeledek hozzád! Azt szeretnénk, hogy ebben az isko­lában senkinek ne kelljen félnie senkitől. Szeptember 29-én a pákozdi csata évfordulóján iskolai ün­nepély keretében a diákönkor­mányzat felhívással fordult a tanulókhoz. Versenyt hirdet­tünk egymás megsegítéséért. Elhatároztuk, hogy a tanév vé­gén iskolai díjat kapnak azok, akik legtöbbször tesznek jót másokért. Iskolánk zenei szignáljául a „Legyetek jók, ha tudtok” című dalt választottuk. Mengyi írisz Bátonyterenye, Bartók Béla Ált. Isk. 8. c számunkra. Kirándultunk, sport- versenyen vettünk részt, múzeu­mokat látogattunk. A hét csúcspontja a csütörtöki akadályverseny volt, melyre egész héten át buzgón készültünk. Jegyzeteltünk túráink alkalmával, az ősemberbarlangnál, a Sza- lajka-völgyben növényeket gyűj­töttünk, s megfigyeltük a környék állatvilágát, felkerestük az erdei múzeumot. Egyszóval: felkészül­Október 31-én takaré­kossági világ­nap lesz. En­nek jegyében készült rejtvé­nyünk is, az Országos Ta­karékpénztár és Kereske­delmi Bank Rt. Nógrád Me­gyei Igazgató­sága részvételével, akik a há­rom szerencsés nyertest aján­dékcsomaggal fogják jutal­mazni. A feladat egyszerű. Az ábra függőleges soraiba kell beírno­tok a megadott szavakat úgy, hogy a középső sorban a hazai első takarékpénztár alapítójá­nak neve alakuljon ki. Ezt küld­jétek be szerkesztőségünk cí­mére, október 29-ig. A beírandó szavak betűrend­tünk a megmérettetésre. Az akadályversenyen kilenc csapat indult, fiúk, lányok vegye­sen egy-egy csoportban. A ránk váró feladatok megoldása között olyan kérdések is szerepeltek, amelyek a természettel, és erdé­szettel is kapcsolatosak voltak. De a szavalás és éneklés, elsőse­gélynyújtás, kötélmászás, tájéko­zódás sem maradt ki a sorból. Az eredményhirdetés este volt Rejtvény! Rejtvény! ben: ALÁÍR, EGYED, GYANÚ, HÍRES, HUSZT, KEFÍR, KENDŐ, SZÁLL, VÖDÖR. Legutóbbi rejtvényünk he­lyes megfejtése: KARANCS. Könyvjutalmat nyertek: Ko­vács Patrícia Drégelypalánk, Szondi u. 40., Tóth Veronika Salgótarján, Acélgyári út 5., Bakonyi Jenő, Vizslás, Mező I. u. 16. A könyveket postán jut­tatjuk el nyerteseinknek! a tábortűznél, ahol énekeltünk, beszélgettünk, poénkodtunk. Le­fekvéskor mindenki nehéz szívvel gondolt arra, hogy ez lesz az utolsó éjszakánk Szilvásváradon. Hazafelé még megálltunk Gyöngyösön, megnéztük a Mátra Múzeumot és lakóját, a mamutot, majd Salgótarján felé vettük utunkat. Kolláth Krisztina Salgótarján, Gagarin iskola 8. o. A diákönkormányzat munkájáról Természeti iskolában voltunk A babonás velenceiek meg vannak győződve arról, hogy átok ül a város egyik legszebb, négyemeletes palotáján, amely a Canal Grandéra, a vízi Nagy- körútra nyílik, a Szent Márk tér közelében. Utolsó tulajdonosa, a korrupciós botrányba kevere­dett Paul Gardini, egy vegy­ipari birodalom ura pár hónapja önkezével vetett véget életének. De nem ő volt az első akinek a ház bajt hozott a fejére. A pa­lotát félezer éve megépíttető Giovanni Dario (az épület ma is a család nevét viseli) alig költö­zött be az épületbe, amikor lá­nya, Mariette öngyilkos lett, mert férjét örökre kitiltották a városból. A családot tovább ül­dözte a végzet, a Dariók kihal­tak, a palota a Barbarók kezébe került, de a családfőt orgyilko­sok tették el láb alól. Nem volt szerencséje Arbit Abdollnak, a gazdag örmény drágakő-kereskedőnek sem, aki megvette a palotát, de kisvár­tatva tönkrement és^ koldussze­gényen halt meg. Őt az angol Randon Brown követte, aki óri­ási összegeket költött a palota restaurálására, s amikor már nem tudott menekülni hitelezői elől, a bálteremben, a muránói csillárok alatt főbelőtte magát. A következő tulajdonos, Átok ül a velencei Dario-palotan Henri de Régnier francia költő itt akarta leélni utolsó éveit, de rejtélyes betegség támadta meg, s Párizsba menekült, ahol nem­sokára meghalt. A palotának utána évekig nem akadt tulajdonosa, mígnem Mario del Monaco, a világhírű operaénekes nem tudott ellen­állni a kísértésnek, hogy potom áron megszerezze. Noha barátai lebeszélték, már csak az utolsó aláírások voltak hátra, amikor a tenoristát súlyos autóbaleset érte. Gyorsan visszalépett, s jó­val később, ágyban, párnák közt fejezte be életét. A következő tulajdonos, Charles Briggs amerikai milli­omos gazdag homoszexuálisok titkos találkahelyét rendezte be, mígnem az olasz hatóságok ki­utasították. Utódát, Filippo Gi­ordano Lanza torinói nemes­embert 1970 nyarán ezüst gyer­tyatartóval verte agyon a szere­tője, egy jugoszláv matróz. A palotát ezután egy velencei üz­letember vette meg, de tönkre­ment, s 1985-ben került az ön­gyilkossá lett iparbáró kezébe. Sok velencei szerint egy meg­oldás van: a palotát sorsára kell hagyni. Makai György A csodás olasz városban a vízi Nagykörútra nyílik a Szent Márk tér közelében az említett palota Fotó: Rigó Tibor A gyerek kérdez, a szülő hosszasan gondolkodik A csencselés és • •• // / i • a jovo útja A minap 10 éves fiam teljesen váratlanül a következőt kér­dezte:-Anyu, szerinted mi legyek, ha nagy leszek? Már nyitottam a számat, hogy rávágjam az ilyenkor szo­kásos választ: - Mérnök, tanár, orvos, amikor elbizonytalanod­tam. Valóban: szülői felelőssé­gem teljes tudatában javasolha­tom-e ezeket a szakmákat? Biz­tosítva lesz-e általuk csemetém megélhetése? Diákként annak idején unásig hallgattuk a jelszót: Tanulni, tanulni, tanulni! De tanácsolha­tom-e fiamnak ma a minél ma­gasabb szintű képzést, amikor szétnézve hazánkban azt látjuk, az ügyeskedés, csencselés bi­zony jóval kifizetődőbb? Mikor a tanár, mérnök, és egyéb dip­lomával rendelkezők egy része állástalan, s akinek van is biz­tosnak mondott megélhetése, annak fizetése bizony kívánniva­lót hagy maga után. Pedig most már van választék iskolákból is: egyházi, állami, magán. Mindenki érdeklődése, világnézeti beállítottsága és újabban anyagi lehetősége alapján is válogathat. Vajon érdemes-e 15-20 évet tanulás­sal tölteni, ha ennyire bizonyta­lan a folytatás? Ha a nyugati vi­lág elhasználódott, kidobott ja­vaiból - autó, bútor, ruházat - némi kereskedői vénával meg­áldva - sápot szedve vidáman, jómódban lehet élni. Jó, hogy lehet válogatni az új és használt, az olcsó és drága között, kinek-kinek gusztusa és pénztárcája szerint. Am úgy ér­zem, itt az ideje, hogy az egyes szakmák megbecsülése, presztí­zse végre helyére kerüljön. Akkor talán nyugodt szívvel tanácsolhatom majd gyerme­kemnek:- Tanulj fiam, mert csak így érvényesülhetsz, így élhetsz jobban! De addig? ... Szűcs Ágnes ban. Mi a véleménye városunk­ról?- Nagyon tetszik, mert jó a közönsége.- Tervek?- Soha senkinek nem mon­dom el a terveimet, mert akkor nem sikerülnek.- Csak nem babonás?-Jaj, nagyon!- Mit üzen a Diákpanoráma olvasóinak?- Tanuljanak jól, egyenek sokat és szeressék az embere­ket! Játék Bach Szilvia kérdése: Az 1990-es humorfesztiválon a zsűriből ki adta át nyeremé­nyemet, a színes tévét? Beküldési határidő: a lap megjelenésétől számított egy hét. Az első helyes megfejtő Bach Szilvia ajándékát kapja jutal­mul. Sándor András St. Petőfi Iskola Az elsősöknek feladták a leckét... Október elsején a Madách Imre Gimnáziumban elsősava­tás és gólyabál volt. A negyedikesek ismét hozták a formájukat és igen nehéz fel­adatokkal látták el az elsősöket. Pl: Egy elsősnek tojást kellett felverni, majd a másik arcára kenni és késsel leszedni. Vagy egy embernek a szék alá kellett feküdnie, míg a másik a szék te­tejéről másfél deci tejet a fekvő szájába csurgatott. A vállalkozó szellemű diákok részt vettek a feladatokban és nagyon jól szórakoztak. A fel­adatokat az egyelőre jól mű­ködő diákönkormányzat tagjai állították össze. A másodikosoknak jó érzés volt, hogy már nem rajtuk ne­vetnek, a nagyobbak pedig segí­tettek a feladatok végrehajtásá­ban. Este a bulin nagyon sokan voltunk. A zene, a kaja és az ital is kitűnő volt! Reméljük, jövőre is ilyen sikeres lesz! Elek Zsuzsanna Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents