Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 8., szerda Minden cseppje aranyat ér Víz válság várható? Az ENSZ főtitkára úgy ítéli meg, hogy a Közel-Kelet következő háborúi nem politikai okokból robbannak ki, hanem a vízért folynak majd. Miközben Ázsiában és az amerikai Közép-Nyugaton emberek százai fulladtak a megáradt folyókba, jelenleg huszonhat olyan ország van a Földön, amelynek nincs elég vize. Ehhez a szomjas csoporthoz harminc éven belül további negyven ország csatlakozik. A glóbuszt összesen hatvanhat óceán és tenger kékje uralja, ezek bolygónk felületének négyötödét jelentik. Csakhogy a Föld hatalmas víztömegének nem egészen három százaléka iható. E készlet háromnegyed része befagyott állapotban van az Északi- és a Déli-sarkon, a többi kilencvennyolc százaléka pedig a felszín alatt található. Ezek az arányok nem oly riasztók, mint amilyeneknek első pillantásra látszanak. Az ENSZ legfrissebb tanulmánya szerint évente 118 ezerszer öntözi eső sárbolygónkat, csakhogy ennek a vízmennyiségnek a háromnegyed része azonnal elpárolog, a megmaradt hányad kétharmada pedig más módon tűnik el. A megmaradt 15 ezer köbkilométer is elég lenne a jelenlegi világlakosság igényeinek kielégítéséhez - ha az eső ott esne, ahol emberek élnek. Csakhogy a megoszlás aránytalan: Izland negyedmillió lakosára rengeteg víz jut, de például a mintegy kétmillió kuvaitinak méregdrágán kell megvásárolnia minden cseppet. Tudományos prognózis figyelmeztet arra, hogy a vízhiány által érintettek száma 2020-ig megtízszereződik, a jelenlegi 300 millió helyett három milliárd „vízéhes” emberrel kell majd számolni. Akkor még több lesz azoknak a szerencsétleneknek a száma is, akiknek kilométerekről kell a vizet hazahorda- niok. Holott ezeken a helyeken, az úgynevezett harmadik világ nagy térségein, évente már most egymillió (!) gyermek hal meg vízhiány, illetve a szennyezett víz miatt. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint a harmadik világ betegségeinek négyötöde és halálozásainak harmada vezethető vissza a vízgondokra, amelyek nyomán például Indiában percenként három gyermek hal meg. Évente 73 millió munkanap esik ki ugyanitt a gazdasági életéből, hasonló eredetű betegségek nyomán. A tengervizek sótalanítása ugyan ma már megoldható, de a költség a normális úton nyert víznek éppen tízszerese. Ezért érthető, hogy a folyók iható vízkészlete mindinkább stratégiai célpont lehet és a víz minden egyes cseppje mostantól valóban aranyat ér az emberiségnek. Törökország, Szíria, Irak és Izrael bármikor vízkészlete megvédésre kényszerülhet. Etiópiát néhány éve alig lehetett megakadályozni abban, hogy a Kék-Níluson épített egyetlen gáttal „elrabolja” Egyiptom vízkészletének nyolcvanöt százalékát. A Föld lakosságának mintegy a fele él olyan országban - ilyen Magyarország is — amelynek folyóját, vagy folyóit meg kell osztania szomszédaival. Mivel a civilizáció mindig csak ott fejlődik, ahol elegendő ivóvíz van, ez az adat felér egy időzített bombával: ez az ENSZ szakértőinek álláspontja. Szeptember 22-én: Diákpanoráma Várjuk régi és új tudósítóink jelentkezését Újra gyermekzsivajtól han- sengéseiknek. S olyan diákok kolarádiók, suliújságok és a kis gosak a felújított, kibővített, avagy csak tisztává varázsolt iskolák. A tágra nyitott ajtókon besereglő, s a padokban helyet foglaló gyereksereg zsongása csakis azt jelezheti: megkezdődött az újabb egy év tananyagának elsajátítása. Az iskolacsengetés nekünk arra ad jelzést, hogy ismét indíthatjuk a Diákpanorámát, azt a rovatot, amely már oly hosz- szú éveken keresztül élő, eleven kapocs volt lapunk és az iskolák, a fiatalok között. Fórumot biztosított az általános- és középiskolások megnyilatkozásainak, helyet adott az iskolán belül elért eredményeiknek, ötleteiknek, nemes verleveleit is közöltünk, akik kritikusan szóltak az iskolájuk háza táján tapasztalható hiányosságokról, személyes felelősségükről. Az idei tanév is tartogat számos eseményt, versenyt, ötletet, amelyeket az érintettek másokkal is szeretnének ismét megosztani. Az érdekes hírek szétröppenésére megint csak a Diákpanoráma összeállítás a legalkalmasabb, mely szeptember 22-én, szerdán - s ezt követően kéthetente - már közli is a beérkezett első friss - s talán az újabb cikkekhez is kedvet adó - írásokat. El kell még, hogy mondjuk: a tudás házaiban tért hódító istudósítók köreinek működése számunkra azt bizonyítja, hogy jó kezekben vannak a tanulók. Olyan pedagógusok egyengetik e téren is útjukat, akik tapasztalták a nyilvánosság, a közszereplés jelentőségét, fontosságát. S csak reménykedni, s erősen hinni 'tudunk abban, hogy e tanévben is közösen mindent megteszünk azért, hogy a kialakult jó kapcsolat egyre erősödjön, 's a szabadidőkből elcsípett munka meghozza eredményét. Kedves Diákok! Kezdődhet a tudósítói munka, várjuk soraitokat! Kovács Margit, a Diákpanoráma rovatvezetője Új államkötvény! A magyar állam 1993. szeptember 10-én Államkötvény 1995/H névéit új állampapírt bocsát ki. A kötvény kétéves lejáratú, évi 19,5 százalék névleges kamatozású bemutatóra szóló, állam által garantált értékpapír. A kötvény kamatozása 1993. szeptember 10-én kezdődik. A Magyar Nemzeti Bank 1993. szeptember 3-án a kötvény értékesítésére aukciót tartott. Az aukción elfogadható legkisebb vételi árfolyam a névérték 100 százaléka volt. Az aukción a kereskedelmi bankok és a szakosított pénzintézetek, valamint a tőzsdetag értékpapírforgalmazó cégek vehettek részt személyesen, más befektetők az értékpapír-forgalmazó cégeknek adhattak megbízást a kötvény vásárlására. Uj lehetőség a befektetők részére, hogy hasonlóan az 1993. július 2-án kibocsátott 1995/F-hez, 1993. szeptember 6-ától 10-éig az aukción kialakult átlagáron vásárolhatnak az ország területén az MNB főpénztárában és megyei igazgatóságain. Az MNB az értékesítési időszakot követő két héten belül az államkötvényt bevezeti a Budapesti Értéktőzsdére. Ezt követően az államkötvény lejártáig az MNB-nél és a fenti értékpapírforgalmazóknál a napilapokban meghirdetett feltételek szerint, piaci áron vásárolható és eladható az állam- kötvény. Tanácskozás a vállalkozásokról A helyi önkormányzatok szerepe a kisvállalkozások fejlődésében címmel rendeznek kétnapos konferenciát Egerben szeptember 10-én és 11-én az Eger Szállóban. A tanácskozást 10-én 10 órakor nyitják meg. A konferencián feldolgozzák a Nagykanizsán és Egerben e tárgyban végzett kutatások eredményeit. Mikroregionális együttműködés Tajti, Cered meg a többiek A határ túloldalán fekvő öt medvesaljai helység (a Medves hegység a Füleki hegyvonulat részét képezi) Tajti, Vecseklö, Hidegkút, Óbást és Egyházas- búst polgármesterei nemrég úgy döntöttek, szorosabbra fűzik a határ magyarországi oldalán található községek polgármestereivel a kapcsolatot. Szó szót követett, majd úgy döntöttek: egy településszövetséget hoznak létre. Mindez a második medvesaljai találkozón történt, mely a hagyományokkal szakítva, nem rekedt meg egy kulturális összejövetel szintjén. Boros Zoltán, a volt csehszlovák szövetségi parlament képviselője és Pál József országgyűlési képviselő (MDF) is megjelent azon a polgármesteri összejövetelen, mely számos, már létező és működő példa mintájára, a mikroregionális együttműködés megteremtése mellett foglalt állást. A tárgyalóasztal másik oldalán Cered, Kazár, Mátraszele, Zabar és Bárna polgármesterei ültek, akik ezúttal nem hatvan kilométeres kerülővel érkeztek ide, hanem a lehető legrövidebb úton, a Tajti és Cered között megnyílt ideiglenes határátkelőn keresztül. Miután kölcsönösen egyetértettek abban, hogy igenis szükséges a kapcsolattartás, az együttgondolkodás és együttműködés - mind gazdasági, mind társadalmi és szociális kérdésekben - egy szándék- nyilatkozatot fogalmaztak meg. A további konkrét lépések megtételéhez szükséges munkaterv kidolgozásával Tajti és Cered polgármestereit Pál Ferdinán- dot és Tajti Tibort bízták meg. A szándéknyilatkozatot ugyan jóváhagyták, azt azonban minden polgármester helyeselte, hogy az érdemi munka első lépéseit csak akkor teszik meg, ha ezt előzetesen a községi önkormányzatok is megtárgyalják és jóváhagyják. Abban is megegyeztek, hogy a felsőbb szervek közbenjárását kérik majd a polgármesterek és képviselők számára a határsávban történő szabad mozgás megteremtéséhez. A következő összejövetelre és a további konkrét lépések megtételére minden valószínűséggel ebben a hónapban kerül sor.- polgári Kiállítás és koncert a sziráki Kastély Szállóban „Ezt írd meg, ha mered!” Földárverésen - amire azért mentem, hogy írjak róla - úgy felforrósodott a helyzet, hogy az emberek már-már ökölre mentek. Egy ismerősöm — odajött hozzám, s a következő kihívást intézte ellenem: „No, ezt írd meg, ha mered!” Hát, amit írtam a dologról valahogy nem adta vissza azt a tüzet, ami ott valójában volt, valahogy hütöttem, langyosí- tottam az egészet, de máig is foglalkoztat, hogy miért, mennyire volt jogos az ismerősöm felvetése: valójában miről is merek én írni? De a kérdésre sehogy sem jött bennem a válasz, másként kellett feltennem: miről nem merek írni? Hát elsősorban arról, amihez nem értek. Márpedig sajtószabadság ide-oda, a világ legtöbb dolga, gondja tekintetében laikus vagyok. Nem értek az üveggyapot gyártásához, a kézrátételes gyógyításhoz, a vízisízéshez, nem beszélek japánul, nem tudok orrpolipot operálni, nem tudom kiszámítani az írásaim után járó adót, nem tudok egeret fogni egyáltalán: voltaképpen mihez értek? Megtanultam írni-olvasni, nagyjából sejtem mi az ami számomra örömet és fájdalmat okoz, de fölháborítóan rossz a tértájékozódásom, elég jó az arcmemóriám, de a nevekre már nem emlékszem. Élesen lerakódtak bennem az érzések: indulatok, gyűlöletek, szerelmek: van némi bűntudatom, valahányszor az életemet leltárba veszem - amiről következtetek arra, hogy van készségem a tárgyilagosságra, vagyis nem mindig magamnak adok igazat. Fölháborít a szenvedés, akár a magamé, akár a másoké. Nem tanultam meg ütni, s ettől még nem érzem magam kevesebbnek másoknál. Van némi fogalmam a történelemről, mégsem áb- rándultam ki az utópiákból. Becsukott szemmel is észreveszem, hogy mi történik körülöttem. Voltaképpen miről nem merek írni? Legfőképpen arról, amin semmikép sem tudok segíteni. Elég kevés tehát az, amiről írni merek. Kazinczi Anikó Félicie de Gérando-Teleki (balról) nyitotta meg Varga Győző grafikusművész (balról a második) Velencei karnevál c. tárlatát. Az október 7-éig látható kiállítás megnyitóján a Collegium Musi- cum együttes lépett fel. Fotók: Herbst Kinga Napirenden a közoktatás Salgótarján. A Közoktatási törvény és az önkormányzatok címmel előadást és konzultációt szervez az Önkormányzati Akadémia a Nógrád Megyei Önkormányzati Hivatal tanácstermében szeptember 9-én. Az előadó dr. Mihály Ottó, az Iskolafejlesztési Alapítvány igazgatója lesz. A megvitatandó témák közé tartozik - többek között - a törvény ismertetése, az iskola- rendszer változásai és átjárhatóságuk, a tantervek és tantervi szabályozások, a pedagógusokra vonatkozó intézkedések, az oktatás finanszírozási rendszere, a tanulók és szülők jogai. N ézzen rám: nyomorék lettem. Fél oldalam béna, karom tehetetlenül lóg, ujjaim nem mozdulnak. Egészséges, jóimég- termett erdész ember voltam. Életemnek több mint felét itt éltem az erdő varázsában. Szeretem az életet, a munkámat, családomat. Az isten négy szép gyermekkel áldott meg. A betegséget soha nem ismertem, azzal még gondolatban sem foglalkoztam. Ennek vége, nyomorék lettem. Nagyon fáj, hogy a bajt nem én okoztam magamnak. Más ember hozta rám. Ne gondolja, bosszúra már nem gondolok. Az igazságot keresem, hogy legalább a lelkem megnyugodjon. Máról holnapra rokkant lettem. Családommal lementem az alvidéki házikónkba, a melegvízhez. Ott lent felfrissül az ember fáradt teste. Fürdés után jólesően ledőltem pihenni. El is ringatott az álom gyorsan. Aludtam hosszú órákon át. Elfeküdtem a nyakamat, mert arra ébredtem, hogy fáj. Fejpárna nélküli fekvéshez szoktam, de most a párnát a fejem Nem bosszút áll, az igazságot keresi alatt felejtettem. Fel is jajdul- tam, jaj, a nyakam de elnyomo- rodott! Üzentem a szomszéd orvosnak, hogy ugyan nézze már meg, mi történhetett. Jött is, de igen furcsa pózban találhatott, mert jót derült és máris elővette az injekciós tűt. Még fel sem eszmélhettem, leültetett és hirtelen mozdulattal a nyakam tövébe szúrt. A magasfeszültségű áram ütése lehet olyan, amit akkor éreztem. Elöntött a hőség, izzadtam és elfogyott a levegőm. Levegő után kapkodtam, hogy ne fulladjak meg. A látásom is vörös fényben úszott, elvesztek előlem a tárgyak. Az orvos hangját is mintha messziről hallottam volna. Éreztem, fölém hajol, dörzsöli nyakamat és erős szesz-szag terjengett körülöttem. Azzal dörzsöl? Lassan tértem magamhoz, de a fél oldalam, a karom, érzéketlen maradt. Haza -már bénultan hoztak. Másnap kórházba kerültem. A főorvos, aki vizsgált, közeli ismerősöm, kedélyesen fogadott. Segítőkészen foglalkozott velem. Többször egymásután elmondatta velem, mi is történt. Elmondtam, hogy ki adta be az injekciót, erre mintha elhi- degült volna a hangja. Tovább már nem is kérdezett. Egy darabig magamra hagyott, aztán átadott egy másik orvosnak. Ez az orvos is kimért volt. Matatott a nyakamon, aztán kijelentette: - Nem, az injekciótól ez a bénulás nem következhetett be. Úgy éreztem, megfordult velem a szoba. Hangom a torkomon akadt. Csak nyöszöröghettem: de doktor úr! Szavából annyit megértettem, fővárosi szakorvoshoz kell mennem. Felvillant bennem a felismerés, szabadulni akarnak tőlem, a valakinek nagyon kényelmetlen tanútól? Aztán már vitt a végzetem orvostól-orvosig, míg végül egy professzor kimondta: - Igen, itt a tű behatolásának nyoma, a bénulás innen indult! - Azt is hozzá tette, nem gyógyítható, legfeljebb kezeléssel javítható. És most itt vagyok életem alig múlt közepén, szép családommal, gyógyíthatatlanul, nyomorékon. Azóta az injekcióval megáldott orvossal már összehozott sorsom, aki rám nevetett és azt mondta:- Én tudom mitől bénult meg a karja magának. A cipekedéstöl, amikor a kertjének kerítéséhez cipelte a cölöpöket. Szörnyszülött arca emlékeztetett az ábrázata. Felsejlett bennem, hogy józan-e? Ugyan azt a szeszszagot éreztem, amit az injekció beadásakor. E kkor határoztam el, hogy igazságtételért a bírósághoz fordulok. Nem bosszút állni kívánok, csak az igazságot keresem, hogy bűntudatra ébresszem azt, aki engem örök életre megnyomorított. Elmondta: Szabó Ferenc Salgótarjánból Lejegyezte: Bobál Gyula
