Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-08 / 209. szám

1993. szeptember 8., szerda SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Mi jut eszébe... Salgótarján és környéke Harc a salgótarjáni televízióért A jó közösségi tévét nem lehet(ne) megunni! Bátor és tehetséges fiatal kol­légámnak e lapban megjelent „Felébredtek néhányan” című írásából tudtam meg, hogy Sal­gótarján város önkormányzata öt fős ad-hoc bizottságot hozott létre a városi televíziónál lévő problémák vizsgálatára. Köztudott, hogy a városi te­levíziónál már az indulástól kezdve problémák voltak és vannak - a többszöri vezető­csere ellenére -, amit a mostani vizsgálat is bizonyít. A valós problémákra, mint a televízió létrejöttének egyik szervezője — de rajtam kívül mások is -, több esetben felhívtam(tuk) az „ille­tékesek” figyelmét. Az SVT nem azt a feladatát látja el, amire a létrehozásakor tervez­tük, hanem valamiféle „super super canal” adást kíséreltek meg összetákolni az előfizetők pénzén és azok nem kis bosszú­ságára. Nem foglalkoznak kel­lően a város lakóit érintő közér­dekű eseményekkel, nem tö­rődnek a nézők érzelmeivel, példa rá, hogy a KINCS c. mű­sorhoz a Danubius Rádiót kap­csolták és számtalan esetben előfordult, hogy az elhunytak neveinek közlésekor vidám ze­nei aláfestést sugároztak, mivel ez ment a rádióban. Ezek után nem csoda, ha a „sok városi ve­zetőn” kívül a lakosság több­sége sem kíváncsi és nem nézi a műsort! (Nem beszélve a vétel minőségéről, de erről nem a szerkesztőség tehet.) Mert mi is lenne a kábeltele­vízió feladata? Több mint a Sky-oknak, a Sat-oknak és egyéb „égi” adásoknak, más, mint azoknak, mert, ha jól csi­nálják, közvetlen kömyzetünk közvetlen demokráciájának eszköze. S ezt nem kapjuk meg semmilyen távoli, vagy még tá­volabbi hazai, vagy külföldi adótól sem. Ez a város polgára­inak tévéje leheti ne), magunk­nak csinálhatnánk. Ettől függet­lenül mehetne rajta film is, klip is meg egyéb műsor. Mivel nem éri meg ki-be kapcsolgatni az adót - a műszakiak véleménye szerint -, tájékoztatást adhatna például az üzleti árakról. Ugyanis a piacgazdálkodás kö­vetkeztében az áruk különböző árakon kerülnek eladásra (Ka­nadában és az USA-ban ezt ta­pasztaltam) és a vásárló oda megy, ahol olcsóbban tud vásá­rolni! Persze az sem árt, ha szakemberek állítják össze a műsort, akiknek fantáziájuk is van. Ami pedig a gazdaságosságot illeti, kénytelen vagyok ismét a külföldi tapasztalataimra hivat­kozni. Kanadában 38 csatorna közül az 1-es csak a különböző csatornák műsorát ismerteti 24 órán át, az USA-ban önálló egészségvédelmi csatorna mű­ködik éjjel-nappal és természe­tes, mindkét adó nyereséges! És akik ma még - hiszen számukra újként hat -, a külön­féle „égi” csatornák bűvöleté­ben élnek, azok számára el­mondhatom, ezt is meg lehet unni. A jó közösségi tévét vi­szont nem. Hiszen ez rólunk be­szélné)! Ezért még időben szólok, mivel úgy látom az ad-hoc bi­zottság tagjai nem tévés szak­emberek, a bizottságot egészít­sék ki a műsorprogramok ösz- szeállításához értő és a műszaki berendezéseket ismerő, vala­mint a gazdálkodásban jártas szakemberekkel is. Lehet, hogy így, a vizsgálat során többek között az is kide­rülhet, mi vagy ki(esetleg kik) az oka(i) az újból és újból elő­jövő problémáknak, hogy a mostani problémás Salgótarjáni Városi Televízióból jövedel­mező vállalkozás jöhetne létre, valamennyiünk örömére. Sturmann Béla Mi kerül a helyére? A megyeszékhely önkormányzatának döntése alapján nemrégi­ben került lebontásra csaknem egy hét alatt a Beszterce lakótelepi óvoda családi házban működő része. Az átcsoportosításokat kö­vetően a huszonhárom gyermeket a közeli anyaintézményben he­lyezték el. Gyurkó Péter felvétele A doktor a faluban legyen, mikor kell Bárnán háziorvosra gyűjtenek A bárnai önkormányzat már hosszú ideje szeretné elérni, hogy önálló orvosa legyen a te­lepülésnek. Bárnán ugyanis van jól felszerelt orvosi rendelő, csupán orvos nincs. Pontosab­ban szólva akkor van, amikor átmegy az orvos a szomszédos Mátraszeléről. A bámaiak nem elégedetle­nek a szelei orvos tevékenysé­gével, csupán azt kifogásolják, hogy nekik miért nincs, pedig a feltételeket ehhez biztosítják. A hegyek közé zárt és télen nehe­zen megközelíthető település lakói azt mondják, hogy a dok­tor a faluban legyen, amikor szükség van rá. Nem is zajlik le egyetlen olyan képviselő-testü­leti ülés sem, hogy ezt ne emle­getnék. Az önkormányzat már sok­felé próbálkozott, de eddig si­kertelenül. Most a Margithíd Kft.-hez fordult fordult segítsé­gért. Ez a jogi tanácsadó káefté most felvilágosította a bámaia- kat, hogy ha semmiképpen nem tudnak dűlőre jutni az ügyben, akkor gyűjtsenek aláírásokat, il­letve kártyákat. Ha ugyanis ösz- szegyűjtenek 500 darab házior­vosi kártyát, akkor lehet kez­deményezni az önálló orvosi körzet kialakítását. Disszonancia A salgótarjáni új köztemető végében, az egymásba hajló szelíd dombok között a temető gondozott sírjaival ellentétben kiáltóan ágaskodik a magasba messzire látszóan egy „pató pá­los” épületcsoport. Azt gon­dolja az ember, hogy bármely pillanatban összerogynak a ro­zoga fészerek, hiszen már az imádság is alig tartja egyben őket. Sokan megszólták már a tulajdonost, mert azzal törődnie kellene, hogy legalább rend és tisztaság legyen a portáján. Salgótarjánból Mongóliába Július 15-étől augusztus 30-áig az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tudományos expedíciója járt Mongóliában, amelynek tagja volt a salgótar­jáni Öhrusánszki Borbála. Mint megtudtuk a dr. Sárközy Alice címzetes docens és dr. Birtalan Agnes docens, egyetemi oktatók által vezetett tizenöt tagú cso­port nyelvészeti és néprajzi ku­tatásokat folytatott. Mongólia számos településén tanulmá­nyozták sámán szertartásokat, a mongol népdalokat, születési és más a népélettel összefüggő és még fellelhető szokásokat. A nagyobbrészt egyetemi hallgatókból álló expedíció igen gazdag anyaggal tért vissza. A salgótarjáni hallgatónő a mon­gol öltözködés változásait ta­nulmányozta, erről ír tanul­mányt. Egészséges élet Az országszerte híres, sokak által szeretett kellemes, festői kör­nyezetben működik az ereszt vény i teniszpálya, amely a sportolni, mozogni vágyó emberek rendelkezésére áll. A jó karban lévő, ki­tűnő talajú létesítményt a szomszédos Salgó Hotelban lehet bérbe venni. Felvételünkön Kasza Gábor és Homoga Tamás mérik ösz- sze tudásukat. Fotó: Gyurkó Péter A mai maffiákról?- Ne haragudjon, de nekem napjaink maffiájáról is a klasz- szikus szicíliai és amerikai maffiák jutnak az eszembe. Hogy itthon is vannak maf­fiák? Vannak ám, de ki mer er­ről beszélni? (Gergelykovács László)- Ravasz a kérdés. Nekem mindjárt az ugrik be, hogy éle­tünk számos területén meg vannak a maffiák. Vegyük csak a mezőgazdaságot, vagy a vál­lalkozásokat. Tisztelet a kivé­telnek. (Kelemen Oszkár)- Az erőszak. A vér, a pusz­títás. Mondhatnám a hidegvérű kegyetlenséget is. A sajtó is pedzegeti, hogy ezt vagy azt a vállalkozót a maffia nyírta ki. Az igazságot azonban nem hi­szem, hogy meg merik írni. hi­szen már újságírót is eltettek láb alól, ha útban volt. (Szako- nyi Jánosné)- Azok, akik a privatizáció­val foglalkoznak. Akik meg­akadályozzák, hogy a hazai vagyon tisztességes magyar emberek kezébe kerüljön. Meg, akik ebből akarnak meg- zsírosodni s ennek érdekében nem riadnak vissza semmitől sem. (Gombkötő Tivadar)-Az ukrán maffia. Beszél erről már mindenki. Illetve azok, akik semmit sem tudnak, akik viszont igen, azok hall­gatnak, mint a sír. Tudja, hogy mi a maffia parancsa? A hall­gatás. Aki ezt megszegi, az éle­tével lakói meg. (Nagy Eleo­nóra)- Furcsa, de a lobbyzás. Tu­dom, hogy a két fogalom nem azonos, de valahol van kapcso­lat a kettő között. (István Ká­roly)- Sokminden és sokan, de nem fogalmazok konkrétan, mert úgy járok, mint neves po­litológusunk, akit most készül­nek meghurcolni. (Kettős Gá­bor) P. A. Nyelvi laboratórium • Kazár. A községi önkor­mányzat - a szomszédos Vizs­láshoz hasonlóan - régi óhaját teljesíti a szülőknek és az álta­lános iskolás tanulóknak. Min­tegy hétszázezer forintos költ­séggel nyelvi laboratóriumot lé­tesítenek az iskolában. A tizen­hat személyes laboratórium sze­relési munkáit kezdik meg a hét végén. Aszfaltutak • Karancskeszi. A községbe­liek nagy megelégedésére szol­gál, hogy az önkormányzat to­vább folytatta az idén a faluszé- pítési program keretében az utak állapotának a javítását. Nemrégiben fejeződött be a rendezett településen a Szabad­ság, a Kossuth, a Záfalvi út tel­jes hosszúságában, s a Széche­nyi út egy szakaszán az aszfal­tozás. Erre mintegy négymillió forintot fordítottak a karancske- sziek. Testületi ülés • Etes. Szeptember 9-én, csü­törtökön ülést tart a községi ön- kormányzat. A képviselő-testü- let többek között értékeli a két hivatásos és a több mint tíz tisz­teletdíjas szociális gondozónő eddigi munkáját, s megvitatja, hogy elegendő-e ez a létszám a községben lévő szociális felada­tok ellátására. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Huszonöt év alatt több mint háromezren Dolgozóként érettségiztek A Salgótarjáni Dolgozók Kö­zépiskolájában a huszonhatodik tanévet kezdték. Az iskolában többféle szakon képzik azokat, akik valamilyen oknál fogva nem tudták tizennyolc éves ko­rukig befejezni a középiskolát és megszerezni az érettségi bi­zonyítványt. A salgótarjáni intézet az el­múlt negyedszázad alatt több mint háromezer diákjának adta kezébe a végzettséget tanúsító oklevelet. A tanévnyitón találkoztam Csonka Melindával, aki egyike azoknak, akik a legfrissebb bi­zonyítvánnyal rendelkeznek, hiszen az idén szerezték. A ci­gány származású karancssági nő nagy tapsot kapott szavalatá­ért. — Hogyan szánta rá magát a tanulásra?- Manapság érettségi nélkül már nem sokat ér az ember - mondta. - Ezért is tanultam már nem éppen fiatal fejjel. Melinda nem titkolta, hogy harmincéves. Igaz, öt-hat évet letagadhat nyugodtan. Tíz évig már dolgozott a BRG-ben, majd több helyen is mindig néhány hónapig. Jelenleg munkanél­küli.- Nem csalódott, hogy tanult és nincs állása?- Egy kicsit, de hát ez van. Talán szeptembertől részt vehe­tek a megytíi munkaügyi köz­pont által szervezett átképzésen, ahol szociális igazgatási ismere­teket oktatnak. Persze nagyon jó lenne valami olyan munka, amihez nekem is kedvem lenne. Valami, ami az irodalommal függ össze. Ezért még főisko­lára is szívesen mennék. A nyúlánk, karcsú Melinda az iskolában szakkört szervezett a cigánygyerekeknek, s ő ve­zeti. De részt vesz a helyi Sá- gújság szerkesztésében is. Az ünnepséget követő foga­dáson az iskola igazgatója az egyik felszolgálóhoz vezetett. A makulátlan tisztaságú és vasalt ruházatú udvarias ember így mutatkozott be:-Budai Tibor vagyok. Igen, én is a dolgozók középiskolájá­ban végeztem.- Ón mikor érettségizett?- Én négy esztendővekl ez­előtt, de meg kell mondanom, hogy háromszor kezdtem bele ­mondja kissé pironkodva. Budai Tibor nem restelli el­mondani, hogy első alkalommal mindjárt a szakmunkásképző iskola után kezdett tanulni, ámde hamar megunta. Másod­szorra azért nem sikerült foly­tatnia,' mert megnősült és jött a gyerek. S néhány évvel ezelőtt azonban már nem volt pardon, befejezte a tanulást és megsze­rezte az érettségit.- Belátom, hogy nagy szük­ség van a középfokú diplomára, hiszen ez nemcsak végzettséget ad, hanem tartást és viselkedést is. Mindezt nagyon komolyan mondja, amit az is igazol, hogy a feleségét is rávette, hogy ő is érettségizzen le. Nos, az asz- szonyka is ugyanott végzett, ahol ő.-Mit szólt mindehhez a gye­rek?- A fiam már tizennégy éves, most megy a nyolcadik osz­tályba. Szeretném vendéglátói­pari szakközépiskolába íratni. Remélem, hogy ő tanul az én példámból és fiatalon megteszi, amit én a munka mellett csele­kedtem. Pádár András

Next

/
Thumbnails
Contents