Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

4 LÁTÓHATÁR 1993. szeptember 21., kedd Testőr-tarifa: óránként ezer forint Vagyonvédelem jogi szabályok nélkül Hogyan szavaznak majd? Parlamenti közvélemény-kutatás a tervezett nyugdíjemelésről Bűnügyi tudósításokban újabban gyakran olvashatunk olyan mozzanatokról, hogy va­lakit „...a biztonsági őrök agyba-főbe vertek, fizikai erő­szakkal kényszerítettek tarto­zása kiegyenlítésére”, esetleg „adóssága fejében ékszereket, más értéktárgyakat csikartak ki a hitelfelvevőtől”. Napjainkban hazánkban - óvatos becslések szerint - a vagyonvédelmi kft-k száma meghaladja az ötszázat, de elérheti az ezret is. Ki vállalhat vagyonvéde­lemmel kapcsolatos feladatokat, egyáltalán: ki lehet biztonsági őr? Milyen feltételek betartásá­val működhetnek a gomba­módra szaporodó vagyonvé­delmi kft-k? - kérdeztük az Or­szágos Rendőrfőkapitányság il­letékeseit.- A rövid válasz: gyakorlati­lag bárki! A gazdasági verseny részeként nálunk, néhány való­ban extrém eset kivételével, egy cégbírósági bejegyzés ellené­ben bárki vállalkozhat élet- és vagyonvédelemre. A kérdést föltettük az érintet­tek egyikének, egy tisztes for­galmat lebonyolító vagyonvédő kft. ügyvezető igazgatójának is. Elmondása szerint ők kizárólag erkölcsi bizonyítvánnyal ren­delkező, megbízható, intelli­gens és fizikailag is megfele­lően képzett férfiakat alkalmaz­nak. Hogy mibe kerülnek ezek a szolgáltatások? Egységes tarifa ugyan nincs, de a biztonsági őr­zés óránként általában 250 fo­rint, míg a személyes védelem 1000 forintba kerül. Különösen nehéz esetekben felárat is fel­számolnak, de van amikor ár­engedményt adnak. Egy másik cég vezetője szerint a legkörül­tekintőbb munkát a pénzintéze­tek őrzése igényli.-A Budapesti Értéktőzsdén fegyveres szolgálatot teljesítők rendszeresen lőgyakorlaton és erőnléti edzéseken vesznek részt - mondja az egyik cég ve­zetője. - Az említett fiatalembe­rek idegen nyelveket beszélnek, és csak kifogástalan öltözékben, patyolat tiszta, fehér ingben je­lenhetnek meg a tőzsdén. A szállodák biztonsági őrei sok helyütt olyan elegánsak, mint a vendégek. Nem viselnek fegy­vert, s akkor dolgoznak igazán jól, ha a vendég észre sem veszi őket. A jogi szakértő véleménye szerint a személy- és vagyon­védelemben dolgozók jogállá­sát sürgősen tisztázni kellene.-Tarthatatlan például az a helyzet - ami az érvényes előí­rások szerint előfordulhat -, hogy köztörvényes bűnözők is ellátnak biztonsági feladatokat; tipikus példájaként annak, hogy kecskére bízzák a káposztát... A jogi rendezetlenség, a világos szakmai feltételek hiánya miatt jelenleg még az sem megálla­pítható, hogy például egy biz­tonsági őr túllépi-e hatáskörét, ha kékre-zöldre ver valakit, mert az nem akarja vagy egy­szerűen nem tudja tartozását megfizetni. Más szóval, különösebb jogi bűvészkedés nélkül is ártatlan­nak minősíthetők a pénzügyi ököljog alkalmazói. (sz.m.) Csempészáruk legálisan A fegyvereket a honvédség kapja meg Normális körülmények kö­zött az áru a raktárból a piacra kerül. Ám, bizonyos esetekben ez fordítva történik: az eladók­tól a vásárlók helyett a raktárba vezet az útja, legalább is átme­netileg. Semmi csodálkozni való nincs ezen, ha az áru törté­netesen nem rendelkezik hazai forgalmazási engedéllyel, s a raktár a vámáru-raktár. Az el­lenőrzés során lefoglalt csem­pészcikkeket ugyanis ide szállít­ják a pénzügyőrök. Itt több-ke­vesebb időt eltöltve azután - minőségtől függően vagy a vásárlókhoz kerülnek, immár hivatalos úton, vagy megsem­misítik azokat. De milyen úton-módon ke­rülnek a hivatalos kereskedelmi láncolatba a minőségileg elfo­gadható áruk? Mint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságától megtudtuk, a VPOP üzleti kapcsolatban áll a Centrum Áruház Rt-vel, a Bi­zományi Áruház Váf''lattal, a Mol Rt-vel, a Budapesti Szesz­ipari Vállalattal, amelyek a le­foglalt ruhát, alkoholt, cigaret­tát, olajat, bútort, műszaki cik­ket megvásárolják és saját háló­zatukon keresztül értékesítik. A felsorolásból kimaradt az egyre nagyobb mennyiségben „feke­tén” behozott fegyver, lőszer, il­letve gyógyszer. A fegyvereket természetesen a honvédségnek adja át a pénzügyőrség, míg a gyógyszereket a Honvéd Kór­ház hasznosítja vagy semmisíti meg. A gazdátlan bőröndök, tás­kák szintén a vámraktárba ke­rülnek - ideiglenesen. Régeb­ben ezek tartalmát elégették. Három évvel ezelőtt azonban a 'Szegényeket Támogató Alapít­vány (SZÉTA) azzal a kéréssel fordult a VPOP-hez, hogy a megsemmisítés helyett bízzák rájuk a holmikat. A sokszor ki­fogástalan állapotú ruhák, cipők ugyanis kitisztítva igen jó szol­gálatot tehetnek az alapítvány kedvezményezettjeinek. Mivel ez nem jelent bevételkiesést a pénzügyőrségnek, teljesítették a SZETA kérését. A VPOP kereskedelmi tevé­kenységéből a költségvetésnek évente 100 millió forintos nagy­ságrendű bevétele származik. Mivel a pénzügyőrség termelői áron adja el a cikkeket, az utóbbi időben egyre több kiske­reskedő kereste fel a vámáru­raktárát, vásárlás reményében. A VPOP azonban - lévén nem kereskedelmi szervezet - nem tesz eleget ezeknek a kérések­nek. így ez a kedvező vásárlási lehetőség egyelőre csupán az említett nagykereskedelmi cé­gek előtt áll nyitva. D.Zs. Nyugdíjasok százezreit fog­lalkoztatja a kérdés, hogy lépést tart-e az idén járadékuk - a ko­rábbi ígéreteknek megfelelően - a munkabérek növekedésével. Ebben az évben eddig 14 száza­lékkal emelkedtek a nyugdíjak, az átlagbérek viszont legalább 18 százalékkal nőnek. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat indítványa az ígéret teljesítését célozza, ám a javas­lat sorsáról a végső szót az Or­szággyűlés mondja ki. A ko­rábbi nyugdíjviták a pártok sok tekintetben eltérő álláspontját tükrözték - ezért munkatársunk a frakciók prominens személyi­ségeitől azt tudakolta, milyenek most a parlamenti esélyei az önkormányzat javaslatának? Frajna Imre (Fidesz): Még nem ismerjük konkrétan és rész­leteiben az indítványt, így elő­zetesen pusztán a Fidesz e té­mával kapcsolatos elvi állás­pontját tolmácsolhatom. Gon­dolom, a nyugdíjbiztosítási ön- kormányzat alapos számításo­kat végzett arra vonatkozóan, hogy megvannak-e az emelés­hez szükséges források. Nos, amennyiben ez a több mint 10 millárd forint rendelkezésre áll, a fiatal demokraták bizonyára igennel fognak szavazni. Dr. Hasznos Miklós (KDNP): Örülünk, hogy korábbi dönté­séhez híven a parlament ismét napirendre tűzi a nyugdíjeme­lést. A tervezett 4 százalék ugyan nem jelenti a járadékok reálértékének javulását, de azt igen, hogy legalább a további csökkenés folyamatát sikerül megállítani. Azt külön is jó el­gondolásnak tartom, hogy az emelést egy összegben kapnák Kiállítás Fazekas Magdolna festő­művész gyűjteményes kiállí­tása nyílt meg a szolnoki ga­lériában. A szolnoki művész­telep alkotója 35 éves művé­szi pályájának színe-javát tárta a művészetpártoló kö­zönség elé hatvanadik szüle­tésnapja alkalmából. A tárlat október 31-éig lá­togatható. Kit és mit (nem) becsülünk? A rendszerváltással össze­függésben mindannyi­unknak voltak várakozá­sai, melyek közül szerencsére több is megvalósult. Kivonultak a szovjet csapatok, kikiáltották a köztársaságot. Kiépültek a demokratikus intézményrend­szerek, megalakultak az ön- kormányzatok, nyitottunk Nyu­gat felé. Ám olyan jelenségek is be­következtek, amelyeket nem is vártunk és nem kívántunk: a munkanélküliség, az elszegé­nyedés, az össznépi torzsalko­dás. A jogos várakozások mel­lett voltak illúzióink is. Én azt hittem, hogy a rendszerváltás magával hozza a tudás tisztele­tét, a teljesítmény elismerését. Azt gondoltam, hogy megjelen­nek a társadalmi megbékélés jegyei, lesz megnyugtató köz- megegyezés. Reméltem, hogy a kiszámíthatóság, a kiegyensú­lyozottság édestestvérünk lehet. Bíztam benne, hogy a korábbi­nál sokkal inkább becsüljük egymást és értékeinket is. Hogy egyáltalán becsülünk valakit és becsülünk valamit. Utóbbiról jut eszembe egy történet. Egyetemistaként több éven keresztül laktam a fővá­rosban, a Váci utca közelében. Felfigyeltem itt egy fura alakra, aki mindig vidáman, ugrabug­rálva közlekedett, olykor-oly­kor harsányan átkiabált a túlol­dalon közlekedők felé: „Hu- hú!” Egyszer valaki visszakia­bált neki. „Hu-hú!” Ekkor ő át­szaladt a túloldalra, keblére ölelte „visszhangját”, és szinte meghatódva kérdezte: „Te is bolond vagy?!” A szemem előtt lejátszódó je­lenetén jót derültem, aztán el­gondolkodtam. Az jutott eszembe, hogy ez az ember ta­lán nem is bolond „annyira”. Egy más alkalommal Z., a bolond - később megtudtam, hogy a környéken mindenki csak így hívja - egy étteremben odament egy kötekedő, randalí­rozó huligánhoz, akit még a ba­rátai sem tudtak me’fékezni. Mosolyogva kezet nyújtott neki. Á garázda alak feltehetően azt hitte, méltányolja bátor ki­állását” - elfogadta a felé nyúj­tott kezet. Amikor pedig Z. még a vállát is átkarolta, és azt mondta, hogy „becsüllek té­ged”, akkor garázda szinte ellá­gyult. A bolond zavartalanul veregette hősünk vállát és szemrebbenés nélkül így foly­tatta:,, Mondom, becsüllek!” - csak nem sokra. M iért meséltem el a bo­lond történetét? Egyál­talán: hogy jutott eszembe? Később jobban is megis­merve őt, rájöttem, hogy ez a félcédulás valójában egy rend­kívül jóindulatú, melegszívű, kedves ember, aki a légynek sem tudna ártani. Sokkal inkább segítőkész, másokkal örömét- bánatát megosztó manó. Ha megbuktunk a vizsgán, jobban nekikeseredett, mint mi ma­gunk, a szerencsétlenek. Ha meg jól produkálón i. . repesett az örömtől. A nagyvásárcsar­nokban napi 10-15 ói., dolgo­zott, lótott-futott, cipekedett, mindenkinek segített - éhbérért, vagy „ingyen”. Természetesen kihasználták, visszaéltek vi­szonylagos elesettségével. Ki­nevették, kigúnyolták, bántot­ták. Pedig Z. békeszerető, tűrő­képes, sorsával és a világgal megbékélt ember volt. Ráadásul nyílt, őszinte, szókimondó. Szóval, bolond(?). M ár-már azt gondolom, hogy talán több ilyen - és nem másfajta - bo­londra lenne szükségünk. Mert becsüljük-e mi egymást? Lehet, csak nem eléggé! És nem úgy, mint Z. Mert ő meg is mondta, amit gondolt. Mi esetenként egymás szemében tetszelgünk, ámítjuk-kábítjuk egymást. Az­tán a másik háta mögött meg el­áztatjuk, besározzuk, megkö­vezzük az érintettet. Néha kép­mutatók is vagyunk, persze ez nem vonatkozik mindenkire. Ám valószínűsíthető: nem be­csüljük egymást eléggé! Nem tiszteljük egymás értékeit, nem tudjuk még mindig elfogadni a másságot. Bizonyára fejletlen még empátiás készségünk, ke­vés talán a toleranciánk is. Nem tudunk igazán örülni mindig mások eredményeinek, kollégáink sikerének. Éseten- ként önzőek, irigyek vagyunk. Féltjük íróasztalunkat, karrie­rünket. (Talán még ez utóbbi a leginkább érthető.) Ugyanakkor sokszor lenézzük és elítéljük kevésbé sikeres embertársain­kat, jóllehet a győztest, a nyerőt sem tiszteljük. Nemegyszer in­gyenélőnek tituláljuk a munka­nélkülit. Nem segítjük kellő­képpen a szegényeket, sorsukra hagyjuk az elesetteket. Mintha nem ismernénk a részvét, az együttérzés, a humanizmus ka­tegóriát. így (is) polarizálódik társadalmunk: ezért üti fel fejét időnként a meg nem értés, az el­lenségeskedés, a gyűlölködés. Még mindig nem ismerjük el eléggé a megszerzett tudást, nem gondozzuk, támogatjuk a tehetségeseket. A korábban már elítélt kontraszelekció nem el­tűnni, de felerősödni látszik. Egyes munkahelyeken mintha intenzívebbé válna a sógor­koma viszony, meghittebbé az uram-bátyám kapcsolat, néha sűrű szövésű a kéz kezet mos gyakorlat. Még a teljesítmény elv érvényesítésével, a munka­érték megítélésével sincs min­den rendben. Ha nem így lenne, akkor nem lett volna korábban taxisblokád, nem fenyegetőztek volna sztrájkkal a közalkalma­zottak és nem tették volna le a szerszámot a repülőgép karban­tartók. Mielőtt azzal vádolna valaki, hogy az értékeinkről nem szó­lok, emlékeztetem: azzal kezd­tem. aga a rendszerváltás - felbecsülhetetlen eredmény. De nem megbecsülhetetlen! Emeljük rangjára azzal is, hogy becsül­jük meg más értékeinket és más értékeit is. Legalább közép-eu­rópai módon, - mert csak így kerülhetünk „be” Európába! Dr. Baráthi Ottó kézhez a nyugdíjasok, hiszen a fűtési szezon kezdetén különö­sen megnőnek anyagi terheik. Kapitány Ferenc (Kisgazda 36-ok): A parlament szociális bizottságának tagjaként részt veszek a nyugdíjbiztosítási ön- kormányzat ülésein. Az emelést támogatom, azzal a megjegy­zéssel, hogy az ehhez szükséges pénzt az önkormányzatnak kell előteremtenie! Dr. Kátay Zoltán (MDF): Még februárban, amikor az Or­szággyűlés határozatot hozott az idei 14 százalékos nyugdíj- emelésről, csatlakozó módosító indítványomban, amelyet a Ház el is fogadott, kértem, hogy a kormány augusztus végéig te­gyen javaslatot a nyugdíjak emelésével kapcsolatos kiegé­szítő intézkedésekre. Jogász vagyok - tudatosan fogalmaz­tam „pontatlanul”, hisz a kiegé­szítő intézkedés lehet egyszeri nyugdíjkiegészítés is, korrek­ciós emelés is. Ilyen előzmé­nyek után személy szerint külön is örülök a nyugdíjbiztosítási önkormányzat javaslatának, s elárulom: a kulisszák mögött mindent megteszek, hogy az emelés aránya meghaladja a 4 százalékot. Dr. Kovács Pál (MSZP): Az emelési javaslattal természete­sen egyetértek, s biztos vagyok abban, hogy frakciónk vala­mennyi tagja hasonló álláspon­tot képvisel. A parlamentben valószínűleg nem az alapjavas­latról lesz vita; inkább arról, hogy elegendő-e a legnehezebb helyzetben levő kisnyugdíja­soknak a tervezett 4 százalékos emelés? S ha ők nagyobb arányban részesednek az eme­lésből, vállalható-e ez a többiek rovására, akik magasabb befize­téssel szereztek elvitathatatlan jogot a magasabb járadékra. Jómagam is ilyen és hasonló kérdésekre szeretnék választ kapni a napirend tárgyalásakor. Dr. Fáklya Csaba (SZDSZ): Az egészségügyi önkormányzat elnökségi üléseinek részvevő- jeként is ismerem a társadalom- biztosítás törekvéseit, a jogos igények és a lehetőségek közötti feszítő ellentmondásokat. Egyértelmű, hogy a nyugdíjakat a bérek növekedésével egye­zően kell emelni, ez nem kérdő­jelezhető meg. A fontos rész­kérdésekben azonban - például, hogy a mostani emelés áthú­zódó hatású-e, megnöveli-e a jövő évi induló nyugdíjalapot - csak a nyugdíjbiztosítási ön- kormányzat 94-es költségveté­sének ismeretében lehet majd érdemi véleményt kialakítani. Palotás János (függetlenek): Kétség sem férhet ahhoz, hogy a nyugdíjakat emelni kell! Ta­valy és tavalyelőtt sem kapták meg teljes egészében a nyugdí­jasok a törvény szerint is járó emelést és sajnos, ez az idén is így lesz. Úgy tudom, a bérek ez évben 20 százalékkal, a járadé­kok pedig - a tervezett újabb kiegészítéssel is - csak 18-cal nőnek. Erkölcstelen a tól-ig be­határolás: a befizetés arányában mindenkinek egyformán kell emelni a nyugdíját. A kisjára- dékosoknak nem feltétlenül a tb pénzéből kell a többieknél na­gyobb emelést adni, hiszen a já­rulékbefizetésekből nem lehet szociálpolitikai kérdéseket megoldani. Szabó Margit Magyarországon már eleget jártak A szabadidő eltöltése civilizációs probléma 1679 évvel ezelőtt a keresz­ténységet támogató első római császár munkaszüneti nappá nyilvánította a vasárnapot. I. Konstantin 314-ben kelt rende­leté óta több mint másfél évez­red telt el, s az emberiségnek most - a statisztikai átlagot ala­pul véve - hetente három „lyu­kas napja” van. Furcsa módon azonban a sok szabadidő nem­hogy elégedettebbé tenné az embereket, hanem sok gond forrása is. Szakemberek a jövő évszá­zad „igazi kihívásának” tekintik a szabadidő felhasználását. A Focus című hírmagazin közzé­tette annak a felmérésnek az eredményét, amelyet a németek körében végeztek arról: miként ítélik meg a jövő század „nyara­lási szokásait”. Alapvető válto­zás lesz — vélik a megkérdezet­tek -, hogy az emberek keve­sebbet és rövidebb időre moz­dulnak ki hazulról. Enne^ oka részben a személyi számítógép elterjedése, a tévé által nyújtott szolgáltatások bővülése, de el­rettennek az emberek a turistás- kodástól a zsúfoltság miatt is. A tanulmány készítői szerint szerint 2000-ben Európa, s benne Németország lakosságá­nak egyharmada lesz egyidejű­leg éppen valahol szabadságon. De már most sokan fogadkozi ,:i nak, hogy inkább repülővel, vagy - ha nem utaznak túl j messzire - vonattal vágnak neki a világnak, nem pedig autóval . A célt illetően a megkérdezettek döntését szinte kivétel nélkül két szempont befolyásolja alapi vetően: hol nem jártak még, s n . 1 ha nem ülnek repülőre - iríbH nincs túl messze? naq Ami viszont bennünket meg.-/ j riaszthat: Magyarország egyál­talán nem szerepel a jövőben közkedvelt üdülők felsorolásá­ban. Lehetséges, hogy nevezet a tességeinket már mindenki is­meri, s ezért vágynak inkább Ír­országba, Romániába vagy Bulgáriába ? Toronyi Attila Steinway zongorát kapott a Budapesti Fesztiválzenekar Steinway zongorát adomá­nyozott a Budapesti Feszti­válzenekarnak a Watmoughs Holding brit nyomdai cég. A 4 millió forintot érő hangszert a Pesti Vigadóban vasárnap este tartott koncer­ten - Kathryn Stott, angol zongoraművész közreműkö­désével - mutatták be a nagy- közönségnek. Ez a zongora a Fesztiválzenekar támogatá­sára egy évvel ezelőtt létrejött nemzetközi alapítvány első adománya. A hangszert Ko­csis Zoltán zongoraművész választotta ki a hamburgi Ste­inway központban. (MTI) Baranyi Ferenc kitüntetése Baranyi Ferenc költő, a sal­gótarjáni Palócföld című folyói­rat egykori főszerkesztője kapta a Premio Bianza olasz irodalmi díjat, 1992-ben megjelent „Dal Danubio soffia il vento” című verseskötetéért. \ kökó szeptember első nap­jaiban vette át a díjat Seregno- ban. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents