Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

1993. szeptember 2., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 Az egyik rossz, ha marad a koalíció, a másik, ha visszajönnek a szocialisták A hadijátékok, a díszmaskarák időszerűtlensége A hadvezérek, háborúzó ki­rályok, elnökök, nemzetvezetök az egész emberi történelem so­rán emlékműveket építenek maguknak mások vérével, má­sok életével. S aki állampolgárként ebbe nem akart beleegyezni, azt mindig sikerült gyávának, ha­zaárulónak bélyegezni. . . Dicsőségesnek (vagy szé­gyentelennek) nevezett mészár­lásokon keresztül tanítjuk, ta­nuljuk a történelmet. Szuggerálják: a hősiesség eszmény nevében a következő generáció is önként áldozza életét a hazáért, az eszméért, a nemtudom-micsodáért. . . így képzelik ezt el még a XX. század legvégén is azok, akik valami elképesztő versengésre rendezkedtek be „népnemzeti’’ ködös álmok, zavaros révüle­tek megvalósításáért. Akkor is, amikor már rég technikai cso­dák intézik el a lényeget, s csakis a közöttük lévő színvo­nalkülönbség döntheti el győ­zelmek, vereségek sorsát és nem az ágyútöltelékek emberi minősége, a hősiesség—esz­mény beteljesülése, vagy a gyáva megfutamodás .. . A XX. század végén is tartja állásait a képtelen hadiszolgá­lat-nosztalgia: el kel! menni, meg kel! halni! Miért is? Egy-egy embercsoport mániá­kus hatalomvágyának szolgá­latában vagy fegyvergyártó üz­letemberek s a fegyverhaszná­latra kiképzett hivatásos kato­nák sikeréért. Együtt pontosan olyanok a fegyvergyárosok meg a mögöttük sorakozó egyenruhások, mint az isko­lásgyerekek körül sündörgő kábítószeres cukrosbácsik. A fegyver, a haditechnika a világ leggyalázatosabb kábító­szere, amelyről váltig állítják, hogy veszélytelen, csak épp az élet biztonságának garantálá­sára szolgál (ahogyan a szer is csak pillanatnyi élvezet esz­köze), s ha elhitte a világ, a végeredmény nem volt kétsé­ges: pusztulás! Eletek és mun­kateljesítmények pusztulása és kegyetlen kivérzése a kultúrá­nak, a humanizmusnak . . . S mégis, évezredes tapaszta­latok ellenére is újra és újra eredményes lesz a „beetetés­sel” kombinált kizárás; a gyá­vák, árulók megköveztetnek. . S a pusztítás csapdáiba sza­bad a bejárat! Észre sem vet­tük, hogy erről esett a legtöbb szó az augusztusi nemzeti ün­nep környékén. Durrogásig fo­kozták a nemzeti, kárpátme­dencei jelzőt, s a fokozás önkí­vületében a már nyilasok él­jenzése is nyilvánosságot ka­pott. Hol a határ az öntömjé- nező hazafiaskodás és a félre­vezetett, fanatikus fiatalok hangoskodása között? Pedig Szent István király ünnepe éppen a türelem, a másság, az idegenek tiszteleté­nek hangsúlyozására kell alka­lom legyen! Szent István esz­méi, példái azt kellene szugge­rálják: nem lehet erkölcsről prédikálni és erkölcstelenül cselekedni! Nem lehet békes­ségakaratról szónokolva ro­hamcsapatokat, rendfenntartó alakulatokat szervezgetni! A „történelemleküzdés'' új meg új örvényeiben sem lehet odaállni temetések díszletéhez! Ez még a három-négyéves „népnemzeti” licitálás ver­sengésében is igen kockázatos lépés. S noha az állampolgári fel­háborodás egyelőre tanácsta­lan, nem igen lehet ilyen ver­sengések győzelmi díjait a sza­vazók rokonszenvére, voksára átváltani... Az emberek 1994 tavaszán nem katonásdira, de biztos kenyérre fognak sza­vazni. A hadijátékok, fényes díszmaskarák egyszer s min­denkorra időszerűtlenek . . . Erdős István Nem kapja meg a szemébe, hogy „ez a kölyök lenne a mi­niszterelnök?”, de gondolja, hogy gyakran mondják ezt. Viszont nem szeretne 30 éves korára trottyos öregúr lenni, ezért ha a kettő közül választ­hat, akkor már inkább marad kölyök. Néha unja a szerepét, és nem szoktak neki udvarolni. Orbán Viktor, a Fiatal Demok­raták Szövetségének elnöke.- Mindig olvas evés közben?- Általában.- Tegyük fel, van amikor ráér. Akkor is politikai írásokat olvas?- Nem, akkor egyáltalán nem. De úgy nagyon ritkán érek rá, hogy ne kelljen elolvasnom például szakértői előterjeszté­seket. Krimiket szoktam ol­vasni, időnként szépirodalmat. Szerkesztője vagyok a Század­vég című folyóiratnak, aminek van egy könyvkiadói részlege, ott évente 30-50 könyv is meg­jelenik, azok közül jó néhányat elolvasok. Ha úgy tetszik, saját kiadású könyveket.- Látta az „Atillát” ?- Nem. Kellett volna látnom?- Vannak, akik protokollból nézték meg.- Engem nem hívtak. Ebből azt gondoltam, hogy nem lehet olyan fontos.- Ón 30 éves, én 26. Mit gon­dol, ki termeli ki a mi nyugdíja­inkat?- A mai nyugdíjrendszert át kell alakítani sürgősen, erre ne­künk van egy nagyon világos elképzelésünk. Az átalakítás 8-10 évet vesz igénybe. A mai 45 évesekkel lehet kezdeni, afö­lött már nem. A mi elképzelé­sünk az, hogy mindenkinek egyéni számlát vezetnek és mindenkinek annyi a nyugdíja, amennyit befizetett.- Vannak MDF-es körök, amelyek igazából nem tartanak attól, hogy nagy változás lesz a kormányzásban ’94-től. Esetleg az MSZP-t tartják „veszélyes­nek” , az SZDSZ-t azért nem, mert jobbára csak városi (és in­Orbán Viktor kább fővárosi) bázisa van, a Fi­deszt pedig azért nem, mert sze­rintük nem tudnak az emberek huszon-harminc éves miniszte­reket elképzelni.- Én valószínűnek tartom, hogy nagy változások lesznek. Mindegyik állításban van va­lami igazság, ha egészében nem is értek vele egyet. Azért az SZDSZ-szel óvatosabban bán­nék a helyükben, ők is ellenfe­lek. A Fideszről elmondottak­nak megintcsak van igazsága, mert szeretni egy dolog, fel­elősséget is rájuk bízni meg egy másik dolog. Két éve azon dol­gozunk és az eredmények elég jók, hogy egyre inkább próbál­juk a polgárokat rávenni arra, képzeljenek el bennünket, mint akik olyan döntéseket hoznak, amelyek az ő életüket alapve­tően befolyásolják. Ha Szájer József lenne a külügyminiszter, nem lenne egetrengető vakme­rőség. Fodor Gábort, Ader Já­nost, Kövér Lászlót elképzelni miniszterként miért lenne olyan lehetetlen? 35-36 éves emberek. Gyakran hallja, hogy „ez a kölyök lenne a miniszterelnök” ? Gondolom, hogy mondják, nekem szembe nem.- Nem esik rosszul?- Nem. Nem szeretnék troty- tyos öregúr lenni 30 éves ko­romra, úgyhogy ha a kettő kö­zül választhatok, akkor inkább már a kölyök. Azt hiszem, a tel­jesítmény dönt.- Te gyük fel, új kormány lesz. Népszerűtlenebb lesz, mint a mostani?- Semmi nem garantálja, hogy népszerűbb legyen, de nem is szükségszerű, hogy ilyen népszerűtlen legyen, mint az Antall-kormány. Az An- tall-kormánynak ugyanis két elemből tevődik össze a népsze­rűtlensége: az egyik a tényleges élethelyzet. A másik, hogy nem tudták megtalálni a hangot, az ország nem érzi őket a saját kormányának és ez baj, függet­lenül attól, hogy az ellenfeleink gyengeségéről van szó.- Mik azok a konkrétumok, amelyek miatt rosszabb helyzet­ben lesz a ’94-es kormány?- Nem is azt mondanám, hogy rosszabb helyzetben lesz, mert nem lehet összehasonlítani a ’90-es gazdasági helyzetet a ’94-essel. Ami miatt nehéz lesz javítani: az óriási költségvetési hiány. Az Antall-kormány a ’90-től ’93-ig terjedő időszak államháztartási hiányát olyan kötvényekkel fedezte, amelyek visszafizetése ’94 - ’96-ban kezdődik. A második, hogy összeomlott az export, a harma­dik a munkanélküliség óriási mértéke.- Tavaly Salgótarjánban azt jósolta, hogy a kormány az utolsó évben látszatfellendí­tésbe kezd és osztogatással té­veszti meg a tisztelt választó- polgárokat. Tart még ma is et­től?- Már nem annyira. Eléggé kimerült az államháztartás ah­hoz, hogy nagy osztogatásokat ne lehessen csinálni. A kor­mány megítélése oly mértékben rossz, hogy ezt osztogatásokkal már nehéz megfordítani.- 1990-ben sokan hittek az MDF-nek, biztosan sokan hisz­nek majd jövőre a Fidesznek is. Mi a garancia arra, hogy a vá­lasztási ígéreteket önök meg is tudják valósítani?- Abszolút garancia nincs. Valamelyest garanciát csak az ad, hogy 3-4 éven keresztül lát­hatták a Parlamentben, hogy ki mit csinált.-Soha nem gondolta, hogy határozottabb ellenfele lenne a kormánynak a három ellenzéki párt - együtt?- Ha a politika arról szólna Magyarországon, hogy kit kell megverni, akkor így egyszerűbb lenne. De nem gondolom, hogy egyetlen veszély lenne ma. Van olyan, hogy a koalíció még négy évig kormányoz, de az is veszély, hogy a szocialisták visszajönnek, ezt kifejezetten károsnak látom. Nekünk liberá­lisoknak meg kell előznünk, hogy a két rossz közül válasz- szanak a polgárok.-Mintha Pető Iván jobban szeretné Horn Gyulát, mint ön.-Pető Iván ravaszabb, mint én vagyok. Időnként sokkal durvábban nyilatkozik az MSZP-ről, mint én. De az MSZP szintén ravaszkodik, úgy gondolja, hogy az SZDSZ ha­marabb lehet partnere, mint a Fidesz. Ezért az SZDSZ-től nem veszi mellre ezeket a tá­madásokat.- Gyakran érezzük, hogy kormánypárti emberek nem barátságosak a sajtó munka­társaival, szerintük azért, mert a sajtó munkatársai ba­rátságtalanok a kormánnyal. Megsértődik-e a Fidesz, ha kormányzópártként hasonló hangnemet kap, mint a mos­tani kormány?- Örülni nem fogunk neki, de ezt nem fogjuk mutatni.- Tudja unni a saját szere­pét?-Lehet unni, mert nyilatko- zási kényszer van az emberen. Amikor először kreatív a meg­nyilatkozás, akkor jó. De a szá­zadik fellépés már nem esik olyan nagyon jól.- Szoktak önnek udvarolni?-Nem nagyon szoktak. Fél­nek tőlem valamilyen okból. Dudellai Ildikó Az Agrárszövetség elnöke a mezőgazdaságról: Valami 50 évvel ezelőtti operettbe kezdtünk-Először azt a kérdést kell feltennünk, hogy a magyar ag­rártársadalom egészséges ré­sze-e az egésznek, avagy hit­vány eltartott férge? - Nagy Tamás, az Agrárszövetség el­nöke kezdte így előadását a Fi­desz hollókői találkozóján. A számokat nézve így folytatta:- 1990 és 1993 között ez volt az egyetlen ágazat, ami a GDP-értékben semmilyen csökkenést nem mutatott. 1992-ben 2,6 milliárd dolláros nettó export árbevételre tett szert. A túlsó oldalon nagyon szomorú számok sorakoznak- folytatta. - A termelésből élők szinte mindegyike tönkrement, 600 szövetkezet került a fel­számolás küszöbére, 300 ezer magántermelő ment tönkre. Ez volt az az ágazat, amely a pro­dukciói ellenére 40 milliárd fo­rintos veszteséget könyvelhetett el összességében, amelyik 178 százalékos agrárollót viselt el. Ez az ágazat, ahol a munkások­nak nem tudjuk kifizetni a mi­nimálbért. Amíg a nemzeti va­gyonból beruházásként az el­múlt 30 évben 17-18 százalékot fordítottak a mezőgazdaságra, 1992-ben ez másfél százalékra zsugorodott - ez azt jelenti, hogy legfeljebb a tetőn megko­pott cserepeket lehetett lecse­rélni. Ezért az elkeserítő helyze­tért valaki felelősséggel tarto­zik, de tudomásul kell venni, hogy súlyos öröksége van a je­lenlegi kormánynak, mert ne fe­Nagy Tamás lejtsék el, a magyar agrártársa­dalom már 1989-ben aratószt­rájkot szervezett. Nagy Tamás azt a kérdést is feltette, hogy 1990-ben, a nagy lehetőségek évében tették-e, amit tenni kellett? Ezt több pontban foglalta össze. Óriási tévedésként értékelte, hogy a nyugati agrártársadalmak szer­kezeti felépítését céloztuk meg nemzeti agrárprogramunkban, mert az lefáradt szerkezet. A földbirtokszerkezetről ezt mondta:- Magyarországon valami történelmi tévedés folytán va­lami 50 évvel ezelőtti operettbe kezdtünk és azt gondoltuk, hogy akkor leszünk nagyon vi­dámak, ha az országban 2-3 hektáros földbirtokok lesznek, és ezzel majd lehet valamit kez­deni egy modernizált piacgaz­daságban. Az elnök utalt arra, hogy bár 1990-ben minden poli­tikai párt egyetértett benne, az erőforrások is biztosítottak vol­tak, mégsem szerzett tulajdont a feldolgozóiparban és a kereske­delemben a magyar agrárterme­lők köre. Ehelyett az élelmiszer- ipar jövedelemtermelő ágazata­inak 43,2 százalékát döntően olyan külföldi multinacionális cégeknek adták el, akik sok esetben a legnagyobb konku­renciát jelentik a magyar terme­lőknek. Hogy ezt a gyönyört be­tetézzék, nagyon gyors ütemben eladták a kereskedelmi lánco­kat, ezáltal a polcokon nem ma­gyar termékek sorakoznak. Negyedik érvágásként so­rolta Nagy Tamás a szövetkeze­tek ügyét. Azt mondta, hamar bekövetkezhet az összeomlás, ha nem teszik lehetővé, hogy forgalomképessé váljanak az üzletrészek. Végül a teendő: pártok fölé emelt agrárprogram kidolgo­zása. Legfontosabb a jövede­lemtermelő képesség visszaállí­tása a mezőgazdasági termelők körében, a 10-15 éve felhalmo­zott adósságállomány rende­zése, mert enélkül képtelenség az első lépés megtétele. Ennek minimális anyagi konzekvenci­ája 34 milliárd forint. Ezután át kell tekinteni a birtokszerkeze­tet, meg kell oldani a finanszí­rozást. D. I. Megépül a város hatodik temploma Templomépítésről beszél­nek Bátonyterenyén. Sokan vannak mellette, de ellene is. Utóbbiak azt mondják, in­kább munkahely kellene, mint templom. Nagy Mihály polgármestertől tudtuk meg, hogy tavaly év ele­jén keresték meg őt a katolikus egyházközség képviselői, mondván, kicsi a maconkai és a falusi templom is, a bányavá­rosban és a lakótelep környékén pedig nincs is templom. Később az akkori, Tarról járó plébános, Tóth Béla is megkereste Nagy Mihályt a hívek elképzelésével, és azzal a kérdéssel, mit gondol erről illetve hogyan tudná tá­mogatni ezt az önkormányzat? Egy éve beszélt a polgármes­ter és Romhányi Gyula jegyző az egri érsekkel. Seregély István azt mondta, ha van hely, terv és valamennyi pénz (adakozás­ból), az érsekség támogatja a templomépítést és külföldi se­gélyekhez is folyamodhatnak. Azóta viszont változás állt be, a terület már a váci püspökséghez tartozik, a püspökkel még nem találkoztak az önkormányzat képviselői. Bátonyterenye polgármestere elmondta azt is, hogy mintegy 700 aláírást tartalmazó levelet kapott, amely szorgalmazza az építkezést és kéri az önkor­mányzat segítségét. Hozzátette, ennek is vannak ugyanakkor el­lenzői (szintén levélben), utób­biak szerint nem biztos, hogy templom kell a városnak, fonto­sabb lenne a munkahely. Gya­korlatilag az előkészítés stádu- imáról beszélhetünk, a városfej­lesztési bizottságnak van elkép­zelése a helyről. Becsülve 100 millióba is kerülhet a templom kivitelezése. A hatodiké, mert Bátonytere- nyének jelenleg öt temploma van. Nagybátonyban, Macon- kán, Kisterenyén és Rákóczi-te- lepen katolikus, Szúpatakon és Kisterenyén evangélikus. (d. i.) Ez itten, kérem, Magyarország s Meghalt Arkus, oda a Parabola Van bennem némi hajlam az önkínzásra. Volt akkor is, ami­kor Árkus József még élt, úgy­hogy akkoriban nem azért néz­tem meg a műsort, hogy kínoz­zam magam. Tetszett. Kedden amúgy is lehangoltan ültem a fodrásznál, amikor a hölgy­vendégek a Parabolát csepül- ték, egyhangúan megszavaz­ták, hogy nagyon rossz volt, de este megismétlik. (A kettő ugyanis nem függ össze.) Kedd este negyed tizenegy tájban megingott a mazochiz- musomba vetett hitem. Ahe­lyett, hogy jókat szenvedtem volna a kormánypártinak tűnő humorfélén, jól felidegesítet­tem magam. Jött aztán az MDF-es Dörner, hogy elvicce­lődjön a pártjabeli Balaskóval, egyre jobban, éreztem magam. A Bodor Pálról szóló blokk csak annyira volt mocskos, hogy ha őszinte MDF-es len­nék, azt mondanám, átvettük az oly annyira utált ellenzéki sajtó oly annyira utált mocsko- lódásait. Az a baj, hogy a Chrudinák Alajos főszerkesz­tette Parabola című műsornak Parabola a neve, megcsúfolva ezzel az igazit, ami volt. Az a másik, hogy a nézők azt hiszik (az elsőig joggal), hogy vicces, szórakoztató program elé ülnek le - azt feltételezni sem aka­rom, hogy a műsor készítői is ezt hiszik. Az a harmadik, hogy a kormánykoalíció a vicces, szórakoztató, továbbá opti­mista és lelkesítő műsorokat hiányolta az ellenség által megszállt televízióból, de mi­után maga szállta meg a televí­ziót, képtelen ezt produkálni. A „Parabola” után a 24 órá­ban Magyar Bálint (SZDSZ) Úgy vélte, ez a televízió nem a korrekt választási kampányra készül a jelek szerint (nem a Parabolára utalt). Herényi Ká­roly (MDF) biztosra vette a te­levízió alkalmasságát. Amikor Nahlik Gábor lett a televízió alelnöke, a média belső újságja így kommentált: majd „elnah- lik”. „Elnahlt?”- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents