Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-12 / 187. szám

1993. augusztus 12., csütörtök RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Könyves Kálmán telepítette őseiket Magyarországra- Édesapámtól kaptam 14 éves koromban egy tangóhar­monikát. Ezzel együtt hozzá jutottam egy „Harmonikais­kola” című kiadványhoz is, amiben kották, egyszerűbb da­lok, kezdőknek való alapisme­retek szerepeltek. Ebből kezd­tem el zenélni tanulni. Rétsá- gon élek, de romhányi szüle­tésű vagyok. Zenei oktatás ott nem volt, kénytelen voltam magamnak megtanulni min­dent. Volt egy cimborám, aki dobolt, én pedig harmonikáz- tam. Mi ketten zenéltünk szombat-vasárnap a faluban a hasonló kordáknak. Sokat fejlődtem zeneileg amikor katona lettem. Nógrád községben töltöttem a szolgá­lati időmet. Mielőtt behívtak volna, leszerelt a katonazene­karból a harmonikás, ezért én vettem át a helyét. Mivel nem tanultam tanártól zenélni, be­vonulás előtt próbaképpen együtt játszottam egyszer Di- ósjenőn a katonazenekarral. Akkoriban divatos slágereket adunk elő. Katonaként részt vettem a ”Ki mit tud?”-on is. Deve- cserben játszottunk utoljára, járási válogató versenyen, de a zsűri onnan nem juttatott to­vább. Miután leszereltem, a héttagú romhányi zenekarban muzsikáltam. Itt viszont volt már harmonikás, így dobol­nom kellett, amit viszont nem tanultam korábban. Egyik is­merősöm azonban összehozott egy dunakeszi dobossal, aki­hez hetente eljártam oktatásra. Több zenekarban is játszot­tam utána, de tíz éve már, hogy a ’’Nógrádi PRS” együttesnek vagyok a tagja. Az utolsó há­rom betű a vezetékneveinkből adódik: Pattermann, Rózsahe­gyi, Schmidt. Kitűnően ösz- szeszokott együttes vagyunk, a társaim a következők: Ró­zsahegyi Mihály szaxofonos és egyben zenekarvezető, öccse, Rózsahegyi Kálmán gitáros, valamint Schmidt Mátyás bil­lentyűs. Természetesen én do­bolok. Ami a stílust illeti, min­den korosztálynak játszunk, minden stílust, de a legköze­lebb a dallamos, érthető szö­vegű beat zene áll hozzám. Képeslap a községről • Romhány. Az idegenforga­lom fejlődése miatt a községi önkormányzat a közelmúltban kétféle képeslapot is készíttetett a településről. A nevezetessé­geket, műemlékeket, illetve a modern községrészleteket be­mutató kiadványoktól remélik, hogy messzi földre elviszik a te­lepülés jó hírét. Közmunkások • Ősagárd. A községi önkor­mányzat nyolc fő közmunkást alkalmaz július 1-jétől a mun­kaügyi központtal közösen. A közmunkások a gyalogjárók be­tonozását, a vízvezeték megépí­tése után szükségessé vált hely­reállítását, s a közterületek fenntartását végzik, fejenként 12 ezer forint bruttó alapbérért. Ünnepre készülődve • Borsosberény. A községi önkormányzat a község lakos­ságával közösen augusztus 20-a megünneplésére készül. Ennek keretei között kispályás labda­rúgó mérkőzésekre is sor kerül, amelyre a szlovákiai Ipolyfö- démesről is hívtak vendégeket. Az egész napos programot az Arany János úton rendezendő utcabál zárja. Bánkon a hetvenes évek elején nyitotta meg kapuját a helytörté­neti kiállítás. Az öreg házban működő múzeum a falu száz évvel ezelőtti mindennapjainak fennmaradt tárgyi emlékeit mutatja be. A régi használati tárgyak mellett helybeli népviseletekben is gyönyörködhet az érdeklődő. Fotó: -Rigó T.­Állástalanok támogatása Rétság. A városban és kör­nyékén is mind több a munka- nélküli, hiszen a budapesti üzemek is egymás után zárják be kapuikat, és elsőként ők is a vidéki munkaerőtől szeretnének megszabadulni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy mind többen ke­rülnek ki a munkanélküli jára­dékjogosultsága alól, és kapnak jövedelempótló támogatást, azaz kerek 5120 forintot. Mindez súlyos terhet ró az ön- kormányzatokra is, hiszen az ál­lástalanonként 60 ezer forint évi költség felét nekik kell állnia. A rétsági önkormányzat a közel­múltban 285 ezer forintot ka­pott, az állami költségvetésből. Ennyi az első félévre átutalt 50 százalékos támogatás ... Csepp a tengerben ... Horgásztó a Börzsöny lábainál A diósjenöi tó festői környezetben található a Börzsöny lábainál. A horgászok napijeggyel hódol­hatnak itt pihentető szenvedélyüknek. Felvételünkön a szolnoki Kovács Lászlót és fiát, Norbertét örökítettük meg, keszegezés közben. A zsákmányolt halacskák alig haladták meg az ujjnyi test­hosszt, de talán nem is ez, hanem maga az élmény a lényeg ilyenkor. Fotó: Gyurkó Péter Névjegy Patterman József, 53 éves zenész A nagyoroszi oroszok - címer pajzson a múlt Múzeumban Bánk emlékei Tankönyvtől a gyurmáig támogatják a tanulókat Nem babonás a képviselő-testület Szátok. Pénteken, augusztus 13-án tartja következő ülését a községi önkormányzat képvi- selő-testülete. Első napirendi pontként az 1993. évi gazdálkodást értéke­lik. A szociális ellátás rendjéről alkotott rendelettervezet összes jogi szabályozása is napirendre kerül. Többek között azt is sze­retnék meghatározni, hogy mi­lyen formában juthat hozzá a lakosság rászoruló rétege a szo­ciálpolitikai helyzet alapján megítélt támogatásokhoz. Döntenek a községben élők lakáscélú OTP hiteltörlesztésé­vel kapcsolatos hozzájárulások odaítéléséről is. Ezáltal támo­gatni szeretnék a községben la­kást építő, de emiatt eladósodott polgárokat. A képviselő-testület valamennyi, a községben élő ál­talános iskolás gyerek tanév­kezdését támogatni kívánja tan­szersegély formájában. Szeret­nének teljes körű támogatást biztosítani, ennek megfelelően a szülők minden, tanévkezdés­sel kapcsolatos költségét fe­dezni szeretnék. Az oktatási in­tézményektől az ülést megelő­zően kimutatást kértek arról, hogy előre láthatóan mennyibe fog kerülni a tanévkezdés egy-egy gyerek szüleinek. A költségvetés tételeinek ismere­tében úgy tűnik, hogy lesz fede­zetük a teljes körű támogatásra. A szomszédos községekbe, így Romhányra és Érsekvad- kertre is járnak gyerekek isko­lába Szátokról. Ezen községek önkormányzatai 1992-93-as tanévre kérik a fejkvóta és a be­kerülési költség közötti támoga­tást ezek után a gyerekek után. Mivel a költségvetést érintő kérdésről van szó, a testület döntésére van szükség ezen a téren is. Az „egyebek” napirendi pontban az egyedi segélykérel­meket bírálják el, illetve a költ­ségvetés és a szociális rendelet anyagi összefüggéseinek meg­vitatására is sor kerül. Előre annyit el lehet mon­dani, hogy a takarékosság szempontjait a legmesszebb­menőkig figyelembe véve sze­retnének tevékenykedni a jövő­ben is. Nagyoroszi és Drégelypalánk között, a hegyek ölelésében né­hány évvel ezelőtt még szovjet katonák töltötték hosszú szolgá­lati idejük harcigyakorlatokkal változatossá - és kellemetlenné - tett napjait. A körülményeikre jellemző, hogy víz nem volt a laktanyában - lajtoskocsival hordták az Ipolyról - és ház he­lyett bunkerfélében laktak, bá­dogvályúban mosakodtak, kö­zös tányérból ettek. Időnként - a halőr tehetetlen tiltakozása el­lenére - a kézilabdapálya kapu­jának hálóját végighúzták az Ipolyon, azért, hogy némi friss hallal feljavítsák az ellátást. A lakossággal és a környékbeliek­kel egyébként a közlegények­nek - leszámítva a kárpátaljai tolmácsot - sok dolga nem akadt. Aki esetleg megpróbált elszökni egy kis vodka, esetleg a jobb élet reményében, azt többnyire órákon belül, bilincs­csel a csuklóján visszakerült a laktanyába. A szökésért járó büntetések kegyetlenségéről a környéken legendákat meséltek, de a tolmács fiú erről soha semmi közelebbit nem volt haj­landó elárulni. A sorállomány­nyal ellentétben a tisztek persze gyakori vendégek voltak Dré­gelypalánk és Nagyoroszi kü­lönféle italméréseiben. Az itt állomásozók között bi­zonyára akadtak olyanok is az évek során, akik az egykori, tör­ténelmi Ladomériából és Galí­ciából kerültek nagyoroszi hatá­rába. Vajon akadt olyan is, aki tudott arról, hogy őseik már év­századokkal ezelőtt megvetet­ték lábukat a környéken? Aligha. Ma már mind a két „oroszjá­rás” történelem: lényeges kü­lönbség viszont, hogy az egyik évezredünk elején, Könyves Kálmán király idején, a másik meg pár évvel ezelőtt zajlott le, és jóval kellemetlenebb emlé­keket hagyott... Nézzük azonban a régmúltat! Nagyoroszi polgármestere, Hornyák Endre beszélt a falu középkori történetéről, és az ősi címer rekonstruálásának kö­rülményeiről.- A közelmúltban került elő levéltári kutatások alapján a község XVII-ik századi címe­rére utaló leírás. Ennek alapján sikerült rekonstruálnunk az ere­deti jelképet. A következőkép­pen történt a dolog: Horváth Hornyák Endre polgármester a címerrel Zoltán, dejtári szitázónak felol­vastam a leírást, ő pedig közben rajzolt. Mire befejeztem a szö­veg tolmácsolását, készen állt a címer terve...- Mit jelképez a két fegyveres vitéz?-Az 1670 táján keletkezett, Fotó: Rigó Tibor legrégebbi leírás szerint Köny­ves Kálmán király Galíciából és Ladomériából oroszokat telepít­tetett a környékre, azaz a mai község helyére. Egyébként Nagyoroszi elődjét akkoriban Oroszfalvának hívták. Az ural­kodó az ittenieket bízta meg Vi­segrád várában a kapu őrzésé­vel: ezért szerepel a községi cí­merben a két fegyveres vitéz mögött a várkapu is. Rendkívül érdekes a Szent­endrei-szigeten található Kis­oroszi nevének eredete, és ösz- szefügg a mi községünk nevé­vel is. A legenda szerint a kapu őrzésére kirendelt katonák a rö- videbb pihenők alatt nem tud­tak, vagy nem akartak haza­jönni Nagyorosziba. Ezért aztán tábort vertek a mai Kisoroszi környékén, ahová egy idő után a feleségeiket is magukkal vit­ték. így alakulhatott ki a falu.-Mi a céljuk a rekonstruált címerrel?- A tanácsteremben helyez­zük el. Célunk továbbá, hogy a község lakosságának kötődését, lokálpatriotizmusának kialaku­lását is elősegítse egy ilyen jel­kép. Természetesen ma már aligha van olyan nagyoroszi polgár, akinek orosz vér csör­gedezne az ereiben, de meg­győződésem, hogy hosszú év­századokkal ezelőtti történel­münk megismerése ugyanolyan fontos, mint a közelmúlt ese­ményeinek tisztázása! Faragó Zoltán Pénz nélkül nem megy Rétság városától elkerült a sportügyek intézése a járás megszűntével! Nem megol­dott ezáltal az sem, hogy mindig játékvezetőt küldje­nek a labdarúgó mérkőzé­sekre. Mondjuk úgy: kiesett egy korábbi járási funkció. Erre pedig szükség lenne a városkörzet sportélete miatt. Rétságon azonban működik a ’’Rétsági Körzeti Labdarúgó Szövetség” nevű intézmény. Az elképzelések szerint ők vállalnák a szervezőmunká­kat. elegendő pénzük azon­ban nekik sincs. Ezért kérték a rétsági körzet falusi önkor­mányzatait, hogy támogassák munkájukat. A kezdeménye­zés kedvező visszhangra ta­lált, hiszen a kisközségek éle­tében a heti focimeccs lénye­ges tényező. Más kérdés, hogy a támogatás összegét a többnyire szűkös költségve­tésből kell lecsípniük ... Rétság és környéke Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
Thumbnails
Contents