Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

1993. augusztus 5., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 Visszaeső jótevők Korrupció? Magyarországon? A keresztény-konzervatív er­kölcsű rendszerváltás folyamatában? Ez ki van zárva! Sőt; visz- szaesö jótevőket sérteget, aki korrupcióval vádolja meg a korszak bölcs politikusait, hivatalnokait. Teljesen megérthető a kor­mányfő indulata, bírósági feljelentése a közgazdász ellen, aki rosszat mer állítani miniszterekről, államtitkárokról, alapítvány­igazgatókról, privatizációs-győztesekről. A napnál is világosabb: itt igenis minden törvényesen megy végbe. A közvélemény ebben hisz, s így igen szerencsétlen hivat­kozási alap, hogy a feljelentett közgazdász épp a közvéleményt tolmácsolná szigorú ítéletével. . . A közvéleménynek azonban fogalma sincs róla, mennyivel kor­rumpálható egy miniszter, mennyivel egy szimpla képviselő! Nem kéne tehát ilyen ügyben ránk hivatkozni. Mi pontosan úgy hiszünk a törvényes megoldások garanciáiban, mint ahogy hittünk a Rajk-per törvényességében. S úgy hittük: legeslegtörvényesebb a Nagy Imre per. Törvényesen veszik el tőlünk apáink földjét, há­zát, jószágát ... Törvényes a kis falvak szétlapítása. Törvényes a vallásüldözés. Abszolút jogszerű az ellenzék szemmel tartása, a telefonok lehallgatása, a leveleink felbontása. Visszaeső jótevőink a rend, a jövő védelmében mindig törvé­nyesen cselekedtek! Hogy aztán rendre kiderült, hogy minden másképpen van? Ne tessék tőlünk, a közvéleménytől annyi bátor­ságot elvárni, hogy jelen időben kérdőjelezzük meg a törvényes­séget, tisztességet, igazmondást! Hogy mi a különbség a kiskapu és korrupció közt?! Mi a baráti szívesség és mi a megvásárolha- tóság?! A közvélemény még olyan egyszerűnek látszó kérdésekben is rendszeresen zavarban van, ha szóba kerül, mi az, ami a keresz­tény erkölcsökkel szögesen szemben álló magatartás, cselekvés. Erkölcsös vagy erkölcstelen, ha százmilliós ingatlanüzleti bevéte­leket adómentesen használnak fel pártcélokra? Erkölcsös-e ötféle címen fizetéseket, tiszteletdíjakat hazavinni ugyanazért a nyolc-tíz órás munkáért, amiért viszont százezrek egy-jövedelmet sem tudnak biztonsággal maguk mögött? Erkölcsös-e, ha egy mi­niszter, államtitkár, képviselő egyformán 30-40 ezer forintot kér egy-egy harminc, negyven perces szakmai előadásért munkaide­jében? Erkölcsös-e ha a kínos helyzetben a még szégyenlős kép­viselő csak titkárnőjét küldi másnap a szerény tiszteletdíjért? Er­kölcsös lenne, ha ugyanezen szakma hatszáz fős minisztériumá­ban nem tudják, hogy a magyar élelmiszer-áruházak jelentős ré­szében (egy-egy balatoni város minden árudájában!) kizárólag import vajkrémekhez lehet hozzájutni, s a magyar kínálat: „o" ? Erkölcstelen lenne, ha egy közcélú alapítvány vezetője tegnap még ócska Skodán járt, ma meg hatmilliós Volvón?! A közvélemény egyelőre ezekre a kérdésekre sem tudja a vá­laszt, nemhogy a korrupció nagy meséire tudná! A visszaeső jóte­vők meg jól megtanulták a régi leckéket a törvényesség folytonos ; hangsúlyozásáról. Néha bizonyosan ömaguk komolyan is gondol- I ják, mert hol van még az az idő, hogy muszáj lesz bevallani a „ té­vedéseket” , információhiányokat, botlásokat. Most még lehet mesélni a munkanélküliség csökkenéséről, meg a technikákról, amelyekkel elviselhető a szegénység. Lám, akinek megszűnik a munkanélküli segélye, az is több, mint 5100 forintot vihet haza elsején a családjának. Egy mesekönyv 300 forint, egy gyerekcipő meg 1500 a rendszerváltás negyedik évében . . . Erdős István A képviselő úr nem titkolta: van szeretője Fél óra „Ember-közeiben”- 1969 nyarán történt. Mis­kolctapolcán, a szanatóriumban adtunk koncertet, a nővéremet kísértem zongorán. Még arra is emlékszem, hogy Saint-Saens egyik darabját játszottuk. Mivel az üdülőben azt megelőzően már sokszor felléptünk, azon az ominózus estén csak pár perccel az előadás előtt érkeztünk. Ahogy megjöttünk, már mehe­tett is élesben a dolog: felleb- bent a függöny, és elkezdtük a műsorunkat. Am alighogy leü­töttem az első taktusokat, va­lami elkezdett kopogni a zongo­rában. A nézők soraiból halk kuncogás hallatszott, de azért rezzenéstelen arccal végigját- szottuk a darabot, ami ezzel a bizarr „kísérettel” meglehető­sen komikusra sikeredett. A program végén, ahogy lement a függöny, kíváncsian nyitottuk fel a hangszer tetejét, hogy va­jon mit okozhatta a nem kívána­tos zörejt. Öt darab pingpong- labdát találtunk a húrok között. A szanatórium vendégei rejtet­ték oda, hogy ne kelljen mindig felmenni értük az emeletre. Ember Csaba, a balassa­gyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója, a Balas­sagyarmati Dalegylet vezetője mesélte el élete egyik első fel­lépésének történetét. Mert egy kívülállónak különleges él­ményt nyújt, ha olykor-olykor bepillanthat a kulisszák mögé.- Talán egy éve történt, a Ba­lassagyarmati Dalegylet éppen Velemben (egy Kőszeg melletti településen) lépett fel, nyilvá­nos, szabadtéri koncerten. Az ilyen szereplések természetesen nyitottabbak, kötetlenebbek, mint a zárt előadótermi rendez­vények. Jönnek mennek az em­berek, úgyhogy nem cspdál koz­tam azon sem, hogy egy ifjú „kolléga” szegődött mellém: egy hét-nyolc éves fiúcska, a maga teljes komolyságával „be­segített nekem”. O is vezényelt.- Ha jól tudom, a kórus az idén ünnepli fennállásának 130-dik évfordulóját.- így igaz. Ez az alkalomból karácsonyra szeretnénk egy új kazettát megjelentetni, és meg­hívtuk a jubileumi koncertünkre német testvér kórusunkat.-A nemzetközi kapcsolatok­ról jut eszembe a Nemzetközi Muzsikus Tábor. Az idén heted­szer rendezték meg, természete­sen sok újdonsággal „fűsze­rezve” a már hagyományos programokat. Honnét az erő mindehhez?- A mi kollektívánkat (és ez Rózsavölgyi Márk Zeneiskolá­ban dolgozók többségére áll) valahogy lázba hozza, ha látjuk, hogy jól mennek a dolgok. Per­sze, vannak hiányosságok, és az a legérdekesebb, hogy ezek ki­javítását fel lehet fogni nagyon érdekes és új feladatként. Mire gondolok? A mostani kurzu­sunkon egy ausztráliai hölgy is részt yett.- Átrepült a tengeren, csak azért, hogy Magyarországra, közelebbről pedig Balassa­gyarmatra eljöhessen?- Bármennyire is meglepő, de igen. Nos, ez a hölgy, aki egyébként már végzett orvos, énekesnőnek készül, a kurzus végén, egy beszélgetés alkal­mával elmondta, hogy sok min­den tetszett neki, és persze, sok mindent hiányolt.- Például mit hiányolt?- Megemlítette, hogy Nyu- gat-Európában már bevett szo­kás, hogy napközben is adnak koncerteket, múzeumokban, parkokban, tereken. Miért ne lehetne itt is próbálkozni ezzel?- Ez valóban jó ötlet. De visszatérve még az idei muzsi­kus táborhoz: ha jól tudom, ak­kor az idén adtak először éjsza­kai hangversenyt.- Pqntosan. A Palóc-liget­ben, a Makovecz Imre által Cirmos karéjnak nevezett sza­badtéri színpadon. Ott történt, meg, hogy a koncert már javá­ban tartott, amikor begördült a színpad mögé egy fiatal srác - kerékpárral. Álldogált egy ki­csit a kórus mögött, majd letette Ember Csaba a biciklijét, és leült a nézőtérre. Eszembe jutott, hogy egysze­rűen jó zenét kell adni, és a fia­talok fogékonyak lesznek rá.-A zeneiskola, a dalegylet vezetése azonban csak egyik ré­sze a munkájának. Ön a város képviselő-testületének is tagja. Hogyan tudja ezt a két feladatot összeegyeztetni?- Úgy vélem, előnyös, ha van egy pedagógus is a képviselők között, mert néha nagyon hasz­nos, hogy valaki közre tudja adni, milyen a tanárok, a neve­lők hangulata. Bár az is tény, hogy vannak, akik nem értenek egyet a nézeteimmel.- Az összeegyeztethetőség kapcsán arra gondoltam, hogy benne van abban a testületben, amely valahol a munkaadója is.- Értelemszerűen olyan dön­tések alkalmával soha sem sza­vazok, amely valahol a saját eg­zisztenciámat is érinti. A másik dolog azonban az - és ez ma még sokaknak furcsa lehet -, hogy egy igazgatói állás betöl­tése két oldalú szerződés kér­dése. Tisztázni kell, hogy pon­tosan mit várnak el egymástól a felek: ezt pedig például egy tár­gyalás során lehet megtenni. Úgy érzem, a végzettségem le­hetővé teszi, hogy az értékem­nek megfelelő áron „adhatom el” magamat.-Ez utóbbi gondolattal arra utal, hogy Balassagyarmatnak meg kell majd küzdenie azzal, miként lesz képes megtartani ki­váló képességű pedagógusait, orvosait? Konkrétan a zeneis­kola egyik művész-tanárának, Méhes Imrének a távozására gondolok.- Méhes Imre esete más. Nála elsősorban családi okok domináltak. Közelebb akart ke­rülni az édesanyjához és egyút­tal persze, a „lehetőségek váro­sához”, Budapesthez is. De álta­lánosságban úgy vélem, való­ban helytálló, amire a kérdésé­ben utalt.-Jut eszembe: egy jó vezető törekszik arra, hogy megtartsa az embereit. Ón szerint milyen a jó vezető?- Sok kritériumot lehetne fel­sorolni ...- Játszhatunk is. Mondja azt, ami hirtelen eszébe jut!-A mai világban talán az egyik legfontosabb, hogy támo­gatni kell az új javaslatokat. A magam részéről mindig próbál­tam törekedni arra is, hogy ha adódott egy újdonság, azonnal annak megvalósításán kezdjünk gondolkodni. Itt a tettek fontos­ságára utalnék, mert brilliáns öt­lete mindenkinek lehet, de ke­vesebb embernek van ereje azok megvalósítására.- Következzék egy „forró" váltás! A forró nyár forró per­ceit felidézve, nem a zenéről, nem is a város gondjairól kér­dezem legutoljára. Áruljon el egy titkot önmagáról: milyen hölgyeket szeret a legjobban?-Természetesen a szőkéket. És a vöröseket, meg a barnákat. Végül (de egyáltalán nem utolsó sorban), a feketéket. Eszembe jut egy kedves anek­dota: egyik színészünket faggat­ták a szerelmeiről, mire a neves férfiú csak azt felelte, hogy van felesége, de van szeretője is. Majd enyhe szarkazmussal hoz­záfűzte, hogy az ő esetében a kettő ugyanaz. Ennél frappán­sabban én sem tudnék fogal­mazni. -fenyvesi­Baloldali ifjak a portói „borbirodalomban” Erika, az utazó nagykövet Július végén Portugáliában, a portói bor szülőhelyén adtak találkát egymásnak a világ baloldai fiataljai: Amerika, Ázsia, Afrika és Európa számos országából háromezren jöttek össze. Magyarországot nyolcvanan, Nógrád megyét heten képviselték. A „nógrádi hetek” egyikével, Kóka Erikával beszélgettünk: mi­lyen volt Portó közelről? Törvénytelen-e a jegyáremelés- Szép - válaszolta. — Az óceán közelsége már önmagá­ban is alátámasztja ezt. Első­sorban nem a turisták paradi­csoma, hanem - főleg a hatal­mas kikötője miatt - kereske­delmi központ.- Ti elsősorban nem turiszti­kai céllal látogattátok meg, ha­nem egy politikai rendezvényre utaztatok. Ki szervezte a nem­zetközi találkozót?-A Nemzetközi Szocialista Ifjúsági Szövetség, röviden a IUSY. Magyar részről a Balol­dali Ifjúsági Társulás tagjai utaztak ki. A BIT egyébként még csak megfigyelő volt - várhatóan októberben vesznek fel minket a IUSY-tagszerveze- tek közé. S ha már heten men­tünk Nógrádból, akkor felsoro­lom a többieket is: Frenyó Rita, Csampa György, Horthy Ró­bert, Molnár Zoltán, Ottrok Ti­bor és Uramecz János voltak a társaim.- A programok milyenek vol­tak? .- Érdekesség, hogy sok he­lyen megváltoztatták az eredeti elképzeléseket. A politikai ter­mészetű work shopok témái elég sokszínűek voltak, bár elég folyékony angol tudás kellett a mondanivaló megértéséhez. A témakörök sokszínűek voltak: ökológia, gazdaság, kisebbségi ügyek - sőt a feminista nők helyzete is szóba került.-Milyen a szervezés nyuga­ton? Jó helyetek volt?- Sátrakban aludtunk. Nap­pal nem lehetett volna megma­radni bennük, mert 40 fok volt árnyékban. De a környezetre nem lehetett panasz: egy Kris­tálypalota névre hallgató sport­csarnok mellett voltunk, a bel­városban. A rendezésről annyit: nem volt az igazi. Jómagam a Nógrád Megyei Ifjúsági Tanács tagjaként májusban Moldáviá­ban, Kisinyovban jártam - ott jobban ügyeltek a részletekre. Biztos vagyok benne, hogy az augusztusi, tarjáni országos kempingtalálkozó - melyet mi szervezünk - gördülékenyebb lesz.- Mi volt az, amit nagyon hi­ányoltatok?- A bolhapiac elmaradt - he­lyette minden ország ifjai ki­rukkoltak valamivel. Az india­iak például blúzokkal, fatálak­kal keltettek feltűnést, mi főleg pólókat csereberéltünk. Soha, senki nem lehetett biztos benne, hogy a szembe jövő azon a nyelven szólal meg, amely or­szág pólóját viseli.- Milyen élményeitek voltak?- A negatív az, hogy a három nap napig tartó kiutazás során Franciaországban kirámolták a buszunkat. Kellett nekünk meg­állni, pihenni. Szép élmény sok volt: visszaadhatatlan hangulata van annak, amikor az afrikai dobszólóktól kezdve az észak-amerikai, európai zenéig minden egy helyen van. Egy­szóval: szuper. Voltunk hajóki­ránduláson, s elmaradhatatlan volt a borkóstolás is. A portói jóval nehezebb ital a magyar borokhoz képest - de senki nem vitte túlzásba a kóstolgatást. Nekem volt még egy „maszek” élményem: mivel kedvenc spor­tom a röplabda - amit oktatok is -, le nem tudtam venni a sze­mem a strandnak arról a részé­ről, ahol strandröplabdáztak. Először láttam ilyet élőben.- És a nemcsak eltervezett, hanem meg is valósított prog­ramok közül mi emelhető ki?- A Szocialista Internacio- nálé nemrég elhunyt elnöke, Willy Brandt tiszteletére rende­zett emlékünnepségen rengete­gen voltunk. Nem tudom, hány kilométert kellett gyalogolni a helyszínig, de igencsak elfárad­tunk, mikor célhoz értünk.- Ajándékokkal gazdagon megrakodva tértetek haza?- Annyira gazdagon azért nem. A Nógrádban megszokott áraknál jóval borsosabbak a kin­tiek - olyanok, mint a Váci ut­cában, Pesten. Azért mindenki hozott emlékül valami aprósá­got. Természetesen portói bor nélkül nem jöttünk haza.- Hová készülsz még a nyá­ron, mint utazó nagykövet?- Külföldre már nem. Csak a hazai rendezvényekre. Legkö­zelebb egész rövid távolságra: a tóstrandi Országos Kempingta­lálkozóra. Balázs József Salgótarjánban, Balassa­gyarmaton, Pásztón és Bátony- terenyén egy-egy forinttal „megugrottak” a buszjegyárak - az áfa-törvény bevezetése után. Annak ellenére, hogy a tarjáni jegyáremelés kapcsán egyetlen dologban egyezett meg Horváth Józsefnek, a Nógrád Volán igazgatójának és Detre Jenő­nek, Salgótarján alpolgármeste­rének véleménye: az áremelés­hez képviselő-testületi döntés kell. A testület viszont mind­máig nem ült össze. Akkor hogy is van ez? Horváth József: - Mivel a kormányrendelet az önkor­mányzatinál magasabb rendű, így nem kell testületi döntés az emeléshez - legalábbis az áfa-változás mértékéig. Az már az önkormányzat gondja, hogy a jegy ennél nagyobb mérték­ben drágult: 25 forint 94 fillér helyett 26 forintra. Hat fillér a differencia. Azt vizsgálja majd a testület a hónap végén, törvé­nyesen cselekedtem-e? A 4 szá­zalékot csak az összvonalas bér­letek, és a helyijárati menetje­gyek esetében haladja meg az emelés. Minden jegy- és bérlet­fajtát egybevetve a kerekítések után 3,86 százalékot emeltünk . .. Én viccesen is fel tudom fogni a dolgot. Ha kiderül, hogy a hat fillér törvénytelen, akkor mindazoknak, akik behoznak hozzám száz darab augusztus­ban felhasznált 26 forintos je­gyet, visszaadom nekik azt a hat forintot, amivel károsodtak. Detre Jenő:-A testület kö­vetkező ülésére augusztus 30-án kerül sor. Nem hiszem, hogy külön vizsgálnánk a hat filléres túllépés jogosságát. Azt azon­ban tisztázni kívánom: a testü­letnek még tényleg nem volt felhatalmazása július közepén arra, hogy jóváhagyja az egy fo­rintos jegyáremelést. A Nógrád Volán Salgótarjánra vonatkozó árait alighanem helybenhagyja majd a testület.- héjé ­Ez itten, kérem, Magyarország Az időnk amúgy tényleg nem csúnya- Wir haben schönes Wetter - mondhatja a meteorológus a SATl-től (ejtsd: zat ájnc) az RTL-en át a PR07-ig. Es igaza lenne, mert valóban szép időnk van. Csak az agrármeteoroló­giának van oka a panaszra (nagy a szárazság), valamint az orvosmeteorológiának (a hőség nem tesz jót a szívbetegeknek). Politikai meteorológia, mint olyan, nem létezik. Az időjárás szinte az egyetlen olyan dolog, mely a politikától teljesen sem­leges. De ha volna, akkor „ma­gyarosan” kellene fogalmaznia a politikai meteorológusnak (feltéve, ha az illető is „semle­ges” - vagyis pártatlan - lenne). Olyan „lehet eső, vagy hó, vagy rossz idő vagy jó” népi rigmus mintájára adhatná elő az aznapi, netán a hosszú­távú előrejelzést. Bonyolítaná a helyzetet, hogy ma az ország­ban (a miénkben) nemigen le­hetne semleges politikai mete­orológusra lelni. Itt van például a Lengyel időjárási front. Amely szintén forróságot hoz az amúgy sem fogvacogtató politikai nyárba, s iszonyú vihar kitörését vetíti elénk. Már csak az a kérdés, hogy kibe csap bele a menny- dörgős ménkű, ha valóban vi­har lesz. Egy jogvégzett nagy magyar politika-meteorológus (ja, ilyen nincs!), dr. Sárközy Ta­más szerint nevetséges volna vihartól tartani. Szerinte elég az esernyő igénybevétele is, a művihar kavarta műszél nemi­gen bizonyul végzetesnek a vil­lám által kiszemelt számára. Lengyel László egyébként már megszokta a hatalom vil­lámait. (Ha a sportvilágban ke­ressük sorstársát, alighanem Egerszegi Krisztinához hason­líthatnánk. Aki folyamatosan a csúcson van, csak az üldözői változnak.) Amúgy tényleg „Wir haben schönes Wetter.” És nemcsak szép időnk van, hanem szeren­csés időnk is. Szerencsénkre nincs politikai meteorológia. Balázs J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents