Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-05 / 181. szám
8 HÍRLAP ég - Ígérő 1993. augusztus 5., csütörtök Valódi árvalányhaj és hamisítatlan uniformis A nagy melegben a legjobb a sátor hűvösében Szabad a diskurzus és ismerkedés a fiúk és lányok sátorvárosában, avagy az idill feledhetetlen derűs és röpke perceinek Ráróspusztán is szívesen hódolnak A rárósi cserkésztábor naplójából Augusztus másodikat itt járt Marx! A nyár melegének legjavával „kíván” jó kedvet az idei rárós- pusztai cserkésztábor több mint félezer lakójának. Negyven felnőtt vezető törődik itt azzal, hogy a fiatalok és a gyerekek idejük nagy részét ne csupán hűsöléssel vagy izzasztó, kimerítő testmozgással töltsék. A déli kánikula nem szegi kedvét a nagykátai Darvas András Kálmánnak, a kürtös kisfiúnak, aki türelmetlenül várja, hogy megszólaltassa kedvenc dallamait, s ezzel asztalhoz szólítsa a táborozókat. András nagyon is tisztában van ténykedése jelentőségével, érthető tehát, hogy minden alkalommal akkurátusán kíván eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Másrészt az ő orrát is csiklandozza a rizses hús és az uborkasaláta finom illata ... Önmagáról annyit árul el, hogy vadászkürtön játszik, s Ráróson naponta négyszer-öt- ször ad félreérthetetlen, hívó hangjeleket a közös programokra. Pálmány Márta Varsányból érkezett a táborba, s mint a lit- kei általános iskola fiatal pedagógusának, hitoktatójának, elsősorban a Karancs-völgyi cserkészek felügyelete, ellátása, a bibliaórák megtartása a reszortja. Hakkel Béláné szintén a litkei iskolából vállalkozott ilyen feladatra. Jelenleg mindketten egyházi vonalon képezik magukat: egy hároméves hitoktatói kurzus hallgatói Balassagyarmaton.-Az idei tábort a KÁLÓT Katolikus Népfőiskolái Szövetség szervezte. Új vonása, hogy az előző évekhez viszonyítva nagyobbra tárta kapuit, s ezzel színesedett a palettája - vallja Szabó József, a KÁLÓT országos elnöke, táborvezető, aki egyebek mellett beszámol arról is, hogy éppen a németek és erdélyiek érkezését várják. Néhá- nyan pedig most készítik elő a következő napok túráit, nevezetesen, „becserkészik” a Pá- ris-patak völgyét, aminek látványaiban aligha csalódnak az ország más tájain élő táborozok. — Olyan elfoglaltságot szeretnénk nyújtani a tíz altáborban pihenő fiataloknak és felnőtteknek, amelyek révén - teszem azt egymás kedvenc időtöltésének megismerésén keresztül - közelebb kerülnek egymáshoz. Ez volt a célunk, amikor hegymászókat, nagycsaládosokat, ifjú tűzoltókat meginvitáltunk Rá- rósra. A kezdés - úgy vélem - jól sikerült, legyen ilyen a folytatás is! - fogalmazza meg óhaját a táborvezető, aki itt kamatoztathatja igazán az osztott figyelemre való képességét. Szinte percenként más-más irányba szólítja a szervezői kötelesség, a gyerekek iránti felelősség. Fél szemmel a konyhai sürgés-forgást, illetve a tálalásnál segédkező fiúkat figyeli, akik kis híján a kókadozó füvet is megetetik borsólevessel... Mint házigazda, ebéddel kínálja a sorra érkező vendégeket, köztük dr. Marx Gyulát, az MDF országgyűlési képviselőjét, a Magyar Népfőiskolái Kamarák elnökét, nyugdíjas orvost — és egykori cserkészt -, aki Zalaegerszegről utazott ide. Eredetileg augusztus nyolcadikára tervezett látogatását - egyéb elfoglaltsága miatt - hozta előbbre.- Ittlétemnek valójában az a célja, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezhessek a KÁLÓT Népfőiskolái Szövetség tevékenységéről. Elmondhatom, hogy ez a szerveződés koránt sem a nosztalgiázásnak él, hanem komoly értékmentést folytat, keresztény szellemű ideológiai elkötelezettséggel. Játékosan közelítve és úgy küzd a lelki elszürkülés ellen, hogy megmutatja egy sajátos közösség lényegi és vonzó elemeit, ellenben nem kívánja, hogy a vallás fából vaskarika legyen.. . Marx Gyula szerint a szövetség mindenképpen érdemes a támogatásra, ugyanakkor -lehetőleg rövid úton - törekednie kell arra, hogy munkájuk legjavát nyújtó további, korszerű szellemiséggel bíró vezetőket találjon és képezzen. Mert a jelenlegieknek ma nin- csenek segítőik. Ezért indítanak a közeljövőben bentlakásos iskolákat, ahonnan majd az új tisztségviselők fognak kikerülni. Mihalik Júlia Képek: Mikuska István Biztonsági „ellenőrök” a tábor kapujában A teríték hiányos, de nem csökkenti az étvágyat Özönvíz alulról? Amikor ő még kislány volt A makrancos hölgy 1992. szeptember 8-án a Himalájából Pakisztán északi részére hatalmas árhullám zúdult, emberek ezreit ölte meg. Elsöpört a föld felszínéről 400.000 házat, és a hullámokban lelte halálát két millió háziállat is. Csak október 2-án csitultak le a haragos hullámok és folytak le délen az Arab-tengerbe. Nem ez volt azonban az elmúlt év egyetlen vízikatasztrófája. Dél-Kína egész tartományai víz alá kerültek, számos indonéz települést mosott le a föld színéről az áradás, Argentínában és Paraguayban egy erős felhőszakadás után 300.000 embert kellett evakuálni. Mindezek hallatán joggal fogalmazódhat meg egyesekben a kérdés: vajon mindezek nem egy fenyegető özönvíz előjelei- e? A Bibliában ugyan szó van a mindent elemésztő özönvízről, azt azonban tudományosan még nem bizonyították be, hogy valóban volt-e ilyen globális, mindenre kiterjedő árhullám. Víz ugyan lenne elég: ha a föld egy lapos korong volna akkor a víz mindenütt 2.400 méter magasan állna. A tudósok ezért kutatják egy esetleges árvíz kiváltó okát. Árvizet hozhatna például a leghatalmasabb tengeri hullám, a tsunami. Ezeket az óriáshullámokat tengerrengés indítja útjára, és eleinte szinte ártalmatlannak tűnnek. Magasságuk ugyanis nem túl nagy, mindössze egy és hat méter között mozog, ám hosszúságuk elérheti az ezer kilométert is. Ha egy tsunami eléri a partot, akár 60 méter magasra is felcsaphat az egymásra zúduló víztömeg. 1960-ban Hawaii-ban és a japán partvidéken tombolt egy ilyen árhullám, a víz bizonyíthatóan Alaszka magasságától indult útjára. 1993-ban a Szahara alatt, 5000 méter mélyen 150.000 köbméter vizet találtak, éppen elegendőt ahhoz, hogy egy eu- rópányi területet 15 méter magasan elárasszon. Az ilyen természeti jelenségeket nem lehet megjövendölni. Pakisztánt azonban nem érte meglepetésként a tavalyi katasztrófa. Az ország miniszterelnöke az árvizet „Allah büntetésének” nevezte, ugyanis a Himaláján kiirtották az erdőket, nem csoda hát, ha megcsúsznak a domboldalak, eltörnek a duzzasztógátak és semmi nem állja útját a völgyekbe lezúduló monszunesőnek.- Édesapám kéményseprő-mester, édesanyám női szabó volt - kezdi a beszélgetést magáról és családjáról Alexi Józsefné, a salgótarjáni polgármesteri hivatal titkársági osztályának ügyféleligazítója. Egyedüli, elkényeztetett, dur- cás gyermek voltam. Ezért is adtak be a szüleim sürgősen óvodába. Akaratosságom odáig fajult, hogy az elemiben nem Bayer Ági voltam hajlandó elfogadni a tanítónénit, én akartam tanítani az osztályt. Később sikerült megnyugodnom és bizton állíthatom, hogy azóta csak az engem körülvevő embereknek, a közösségnek élek.- Mik határozták még meg gyermekkorát?- Egész fiatalságomra a sport és a tánc volt a legnagyobb hatással. Nyaranta állandóan budafoki nagyszüle- imnél töltöttem a vakációt. Tőlük jártam le rendszeresen a Budafoki Evezős Klubba, ahol az úszás minden fajtáját és az evezőstechnikákat sikerült nagyon fiatalon elsajátítanom. Onnan hazakerülve minden áldott nap (volt, hogy kétszer is) lejártam a mai Vásárcsarnok helyén lévő bányai strandra edzeni. 14 éves koromban az akkoriban igen közismert hírverő versenyen nyertem meg egy összecsapást egy francia nő előtt egy egész testhosszal. Táncolni a mai Kohász Művelődési Központba jártam. A latin táncok szerelmese voltam.- Milyen sportot űzött még?- 178 cm-es magasságommal 16 évesen NB I-es kosárlabdázó voltam a helyi SSE női csapatában. 21 éves koromig kétszer voltam válogatott, az akkori csehszlovákok és valamelyik német válogatott ellen. Hogy melyik ellen, arra már nem emlékszem, nagyon régen történt.- A sportolók mindig is híresek voltak „hecceikről".- A lányokkal mi is sok mindent végigcsináltunk. Egy ízben a szegedi Dóm lépcsőjén ültünk és egyikünk ötlete nyomán elkezdtük meredten nézni az eget. Egyszer csak a minket és az eget is bámuló tömegből megkérdezte valaki, hogy: „Mit néznek?”. Erre rávágta az ötletgazda: „Az eget bőgőnek!” Mit mondjak? Majdnem megvertek minket. A másik, talán legkedvesebb történet Diósgyőrből származik. A mérkőzés előtti éjszaka ránk jött a táncolhatnék. Mit tehettünk, mikor a szobák az egészséges életmód jegyében Alexi Józsefné be voltak zárva? Összecsomóztunk 12 törülközőt, azon ereszkedtünk le és mentünk táncolni. Reggel már a rendes ajtón léptünk be és rövid pihenés után indultunk játszani. Szerencsére 2 ponttal megvertük az ellenfelet, de mondanom sem kell, hogy majdnem összeestünk a mérkőzés közben. A sporttal és a tánccal való szakítás után szünet nélkül olyan területen dolgoztam és dolgozom ma is, ahol állandó és közvetlen kapcsolatban vagyok az emberekkel. Erre tettem fel az életemet. Hídvárv Péter
