Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14-15 / 189. szám
1993. augusztus 14-15., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Azott csillagok Lörinczy István versei Lörinczy István Azott csillagok című második verseskötete most látott napvilágot, szerzői kiadásban, a Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával, Szász Endre illusztrációival. A Salgótarjánban élő szerző kötete az egri Radó Nyomdában készült. A külső formát tekintve viszonylag kis kötet a verstermés szempontjából egyáltalán nem kicsi, 108 verset tartalmaz az utóbbi évekből. Lörinczy István, ügy tetszik, azok közé tartozik, akiknek „könnyen” megered a nyelve, úgyszólván magától jön nála a vers. Minden érdekli, és versírásra ösztönzi, akár egy hangulatról, akár a kor nagy kérdéseiről, akár írókról, képzőművészekről, illetve művekről van szó, ő föltétlenül reflexiókat fűz hozzájuk. Folyamatosan válaszol tehát a kihívásra, amely maga a létezés. Versreflexiói többnyire rövidek, vagy igen rövidek, könnyen olvashatóak, gyakorta nagyon is merész képzettársításokat, ötleteket jelentenek az olvasó számára. Lássunk néhány tipikus példát. Itt vannak mindjárt a világ- és a magyar irodalom írói, költői, Charles Baudelaire, Dylan Thomas, Francois Villon, Illyés Gyula, Madách Imre, Sinka István, Szabó Lőrinc, Dosztojevszkij, és mások. Egyik versének címével élve, itt van a „holt költők társasága”. Különböző korok írói, költői programok, világszemléletek képviselői ők. Voltaképpen semmi sem fűzi egymáshoz őket. Csak Lörinczy István „magán irodalomtörténetében” kerültek egymás mellé, azonos hangsúlyokkal, az olvasóra bízva, neki mi jut eszébe e hívószavakról, illetve nevekről és életművekről. Ez a fajta módszer tehát igen tág teret nyújt az olvasói érdeklődés ébrentartásához, voltaképpen nagyon is megköveteli a szellemi éberséget. A módszer egyszerűnek látszik. Mondj egy évszakot, teszem azt, tavasz, nyár, ősz, tél. Mi jut eszedbe a nyárról és a többiről. Mondj egy nagy írót, költőt, teszem azt Dylan Thomas vagy Dosztojevszkij. Mi jut eszedbe róluk? A költő közli saját eszmetársítását, amit aztán a művelt, vagy legalábbis tájékozott olvasó saját gondolataival „kiegészíthet”. Lörinczy István igen tág területeket jár be ezzel a „szemléző” kultúrtörténeti attitűddel. Egyébként nemcsak irodalmi, hanem képzőművészeti, zenei érdeklődése is legalább ilyen sokrétű. Corregio, vagy Arcimboldo festménye éppen úgy megihleti, mint például a Gulácsy-\arázslat, vagy más festők, köztük Dali, Labisse, Paul Delvaux, Joseph crépin színrei (lásd a szonettek festők színeire című verset), továbbá Szőnyi István, Gácsi Mihály, Aba-Novák, Szász Endre, Rolan Topor egy-egy műve, esetleg életműve. De a zenében is éppen úgy foglalkoztatja például a rock, Elvis, Louis Armstrong, mint Berlioz és mások. Ez a belső csapongás külön érdekessé teheti Lörinczy István új verseskötetének ’ olvasását is, különösen, ha nem feledjük, más témájú hangulatképei, költői képiéi is hasonlóan nyitottak. Tájai között találni tengerparti vidéket éppen úgy, mint a Nyírség, a Hajdúság, nem utolsó sorban Nógrád egy-egy szögletét. Ezek többnyire sejtelmes tájak, mint piéldául a Madách éjszakája, Szabó Lőrinc Ipolya, vagy több más versben, amelyekben az álom is nagy szerepet kap. A politikáról nincs jó véleménye Lörinczy Istvánnak, utalásai néhány versben ezt jelzik. Tipikus és szerencsés példája ennek a morbid kincstári pesz- szimizmus című vers: „apám! nem támad fel sohaI neki a halál/ kész csoda/ annyit átverték/ életében/ inkább a sírban/ demokrata" .- mér Különösen a hullámzás izgatja Hévízi Éva a tengerről és a zománcról Losonczy Ildikó grafikája Comenius-konferencia nógrádi résztvevőkkel Jan Amos Komensky - vagy ahogyan szerte a művelt világban jobban ismerik Johan Amos Comenius - 1592-ben látta meg a napvilágot, tehát az elmúlt évben volt születésének négyszázadik évfordulója. Természetes, hogy a kerek jubileum számos konferenciát, tudományos tanácskozást hívott életre. A Magyar Comenius Társaság Sárospatakon - ahol a cseh származású tudós, pedagógus 1650-től 54-ig működött - tartott emlékülést. Comenius sokoldalú munkásságának, gazdag szellemi - köztük szépirodalmi - hagyatékának kutatása azonban folyamatos munkát igényel. Ráadásul az idei év ismét „produkál” egy évfordulót. 1623-ban — 370 évvel ezelőtt - a csehországi Brandys nad Orlici nevű településen írta Comenius A világ labirintusa és a szív paradicsoma című irodalmi művét. Ebből az alkalomból november 30-ától Az még eldöntésre vár, hol van a világ közepe. Egyesek szerint éppen valahol a Medves vidékén kell keresni ezt a helyet. A Salgótarjánban elhunyt Belitzky János palóckutató úgy vélekedett, s e vélekedését Csáky Károly Nógrádi tájakon című honismereti olvasókönyvében is átvette, hogy „a Med- ves-hegység vidékén kell a Palócföld magvát keresni, ott, ahol a néphit szerint Somoskőújfalunál, Péterfalván vagy Macon- kán van a világ közepe, valahol itt van az égig érő fa és itt szaladgál a hidak alatt a „tüzes ember". Az irodalmi földrajzban ez a tájék, nevezetesen Salgótarján és környéke nem túlságosan sűrűn lakott hely, jóllehet az irodalmi hagyomány iránt érdeklődők számára már-már közhelynek számít, hogy e vidéken lovagolt Balassi Bálint szerelméhez, Petőfi Sándor a Salgó- ról írta híres romantikus versét és Úti jegyzeteiben is szeretettel ír Somoskőről, ahol egy jóságos asszony édes aludtejjel kínálta. Leblancné Kelemen Mária és középiskolai irodalmi-honismereti szakkörének lelkes tagjai részletesen föltárták többek között Móricz Zsigmond és Juhász december 2-áig a Vysoke Myto nevű cseh kisvárosban - Brandys tőszomszédságában - rendeznek nemzetközi szimpo- ziont. Erre meghívták mindazon országok képviselőit is, amelyek nyelvére lefordították A világ labirintusá-t. Magyarul először 1805-ben, pozsonyi kiadásban jelent meg Comenius e műve. 1905-ben ismét Pozsonyban, majd 1961-ben és 77-ben Budapesten- A világ útvesztője és a szív paradicsoma címmel - adták ki. Vysoke Myto-ba Budapest mellett - a TIT megyei egyesületén keresztül - meghívták Nógrád megye képviselőit is. A novemberi konferencián dr. Csongrády Béla szerkesztő, a TIT megyei társelnöke tart előadást Comenius a huszadik század végi Magyarországon címmel. Az előadás foglalkozik A világ útvesztője ... és Madách Imre Az ember tragédiája című művének párhuzamaival is. Gyula itteni kapcsolatait, előbbi például többször megfordult személyesen is Salgótarjánban, utóbbi szép verset küldött a gimnázium önképzőkörének. Miként a már emlegetett Csáky Károly írja: „Móricz sógora. Holies Jenő a Rimamu- rány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság takarékpénztárának vezetője volt. Róla mintázta Móricz az Úri muri főszereplőjét, Szakmáry Zoltánt." A második világháború utáni korszak sem egészen hagyomány nélküli. Talán a legismertebb, Salgótarjánhoz is kötődő név a korán elhúnyt Gerelyes Endréé. De többen akadtak a kortárs magyar irodalom írói, költői között, akik munkásságában föl-föltűnt Salgótarján és Nógrád megye világa. Közöttük akadt olyan is, aki életének egy részét itt töltötte. Közéjük tartozik a már szintén elhunyt Cs. Nagy István költő, aki az ötvenes években volt tanár Salgótarjánban. A költőnek életében három kötete látott napvilágot, s vívott ki elismerő kritikai visszhangot. Ezek: Csak az a hűség (Szombathely, 1969), Emberi ábécé (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1972), Olimpiász (MagValószínűleg csodátlan világban élünk. Az ember azonban változatlanul, vagy még hevesebben vágyódik a csoda után. S ha éppen nincsenek kéznél a mítoszok, maga teremt magának újabbakat. Hévízi Éva festő- és grafikusművész, a kortárs magyar zománcművészet egyik jeles alakja, akivel Salgótarjánban, az SVT-Wamsler Rt. tanműhelyében, az idei zománcművészeti alkotótáborban találkoztunk, azt vallja: A tűzzománc számomra „a világ csodája". A Budapesten élő művész 1970-ben fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán. Művei Európa és Magyarország több múzeumában, valamint magán- gyűjteményében szerepelnek, 1976-ban Stúdió-díjat, 1978-ban Nemzetközi SzimpoA sakk 2000 éve Roswin Finkenzeller-Wil- helm Ziehr-Emil M. Bührer: Sakk - A játék 2000 éve című, gazdagon illusztrált műve, amely már megrendelhető a nógrádi könyvesboltokban is, előreláthatóan idén szeptemberben az üzletekbe kerül. vető, Budapest, 1974). Költői hagyatéka összegyűjtésének igénye már többször fölmerült Szombathelyen. Hogyan látta ő az ötvenes évek Salgótarjánját? Könyveiben több vers is szól erről. A költő, aki 1955-ben szép elégiát írt az utolsó palóc dudásról, és 1968-ban megírta nosztalgikus vallomását, az Északi dal-t, ezt a vízválasztókkal, szénosztályozókkal, tájszókkal, fogaskerekűvel, beton idomkövekkel, omló várfallal, érces tündökléssel teli verset, az ifjúságára is emlékezik, midőn Salgótarjánról szól. E közvetlen vallomások közé tartozik, hogy csak néhányat említsek, a Petőfi Salgán, a Radnótival a Dolinká- ban, az Egy bányamérnök hallgatóhoz, az Egy válogatós hölgyhöz című vers 1951-ből, 1952-ből, 1953-ból. Ugyancsak 1952-ben született a Dolinka című míves szonett is. Befejező sorai így hangzanak: „csak lelkendezz, hogy repül a Dolinka,/ a szent liget, száll a Do- linka-hintaj csak lelkendezz, hogy a tarkód lövetlen”. Az utalás Radnóti Miklósra vonatkozik, akinek könyvét olvasgatta a költő Salgótarjánban, a „szent ligetben”. - mér zion-díjat nyert, tavaly finnországi ösztöndíjat kapott. Több önálló kiállítása volt Budapesten (1977, 1981, 1983, 1988), Buffaloban (USA, Tonawanda Galéria, 1982), Hamburgban (Atelier Mensch, 1984), a Pax Christi Fesztiválon (Den Haag, 1989). Salgótarjáánba kész elképzelésekkel érkezett.- Évek óta dolgozom a kecskeméti nemzetközi zománc alkotóműhelyben, ahol már otthon érzem magamat - mondja. - Salgótarjánba azért jöttem örömmel és nagy érdeklődéssel, mert itt új anyagokra dolgozhattam ki feladatokat önmagam számára, amelyek vaslemezre és gyári festékre épülnek.- Miben különböznek ezek az eddigiektől?- Igen jelentős mértékben, ezek ugyanis számomra most új Idős Szabó István (1903-1992) Kossuth-dijas érdemes művész életmű-kiállítását nyitja meg Korill Ferenc, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke augusztus 29-én a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. A kiállítást Peák Ildikó, a múzeum művészettörténésze rendezi. Az előkészületi munkálatokról, a bemutatandó művekről, illetve a személyes emlékekről beszélgettünk vele.- Hogyan haladnak az életmű-kiállítás előkészületei?- Úgy látszik, az életmű-kiállítás valóban Nógrád megye idei kiemelkedő kulturális-művészeti eseménye lesz. A művek rendelkezésre állnak, készül az életmű-katalógus, és a technikai feltételek is megfelelően alakulnak.- Hány művet állítanak ki?- Körülbelül 80 mű bemutatására van lehetőség. Közülük mintegy félszáz a Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményében van, s 30 a család tulajdonát képezi.- Milyen fő részekből ál! majd a kiállítás?- Alapvetően három, egymással teljesen egyenrangú témát mutatunk be. Az egyik a híres bányászattörténeti, a másik a nem kevésbé ismert néprajzi témájú, a harmadik a vallási tárgyú sorozat, illetve az ezekből történő válogatott anyag. Utóbbihoz tartozik a Stáció-sorozat is. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy bár életmű-kiállításról beszélünk, s ez bizonyos nézőpontból igaz is, a tárlat mégis inkább idős Szabó István hatalmas életművének keanyagok. Más a méret is. Én általában többféle anyagot használok - sárgaréz, vörösréz, rekeszzománc stb. kedvelem az aplikációt. Változatlanul foglalkoztat a tűz és a víz, a két ellentétes elem egymáshoz való viszonya, amelynek kifejezésére a tűzzománc kiválóan alkalmas.- Mi foglalkoztatja?-A tenger. Egyébként van egy új sorozatom. Címe: A tenger és a tenger darabjai (sárgaréz, ékszerzománc).- Milyen „darabjai" lehetnek a tengernek, ami önmagában maga a csoda, a nagy egy- ség?- Valóban az. Mindazonáltal „közelebbről” nézve szinte megszámlálhatatlanul sok „darabból” áll. Külön világ például minden hullám, valamennyi tajték. Engem különösképpen a Idős Szabó István: Öreg parasztasszony (fa) resztmetszetét adja. Igaz viszont, hogy az életmű-katalógus összeállításakor igyekeztünk a teljességre törekedni.- Mit jelent ez?-Miután a katalógust is én állítottam össze, talán okkal mondhatom, hogy pillanatnyilag ez a művész teljes munkásságát bemutatja. A műtárgyjegyzék több mint félezer művet foglal magába, lelőhellyel együtt. Külön fölsorolásból tájékozódhatnak az érdeklődők a köztéri művekről. Jelenleg 25 ilyen műről tudunk, a többi között Bátonyterenyén, Cereden, Salgótarjánban, Balinkabányán, Balassagyarmaton stb., közülük hat síremlék Bátonyterenyén. Az életrajzi összefoglalót szintén én írtam, az Előszót pedig Pogány Ö. Gábor. A bibliográfia az 1956-tól 1992-ig tartó víz és a hullámzás izgat.- Hogyan jön ide a zománc?- A zománc, mint anyag, igen alkalmas e sajátosság kifejezésére, mindenekelőtt azért, mert ez is áttetsző. A zománckép a tűzben fejlődik azzá, ami lesz, az anyagok, a színek rétegesen épülnek egymásra. így dinamikus kompozíciók jönnek létre.- Tehát a dinamikus tengerhez hasonlóan dinamikus tűzzománckép születik?- Igen, bár én nem képeket csinálok, hanem „kifordítom” a dolgokat, mögéjük nézek. Ezért talán kicsit talányosak, többér- telműek. De úgy vélem, aki eltöltött már egy kis időt a tengerrel, kettesben maradt a nagy vízzel, értheti, vagy érezheti, mit jelent ez a megfoghatatlanság, ami életünk, létezésünk szerves része is. - mér időszakot foglalja magába. A többi között tartalmazza a művésszel történt rádiós beszélgetéseket, filmeket, a művész Fába faragott esztendők című memoárkötetét (Magvető, Budapest, 1969), és így tovább.- Ismerte-e személyesen idős Szabó Istvánt?- Igen, de sajnos, csak kevés alkalom volt a találkozásra.- Milyen emlékeket őriz róla?- A legkedvesebbek közé tartoznak a gyerekkori emlékek. Általános iskolásként egy iskolai kiránduláson jártam először a benczúrfalvi műteremben. Akkor láttam először, nagy szeretettel fogadott bennünk, gyerekeket, magyarázta a műveket, s beszélt az életéről. Kicsit meseszerű volt ez a műteremlátogatás. Legalábbis így maradt meg bennem. Aztán még kétszer találkoztam vele. A múzeumban először 1983-tól dolgoztam gyűjteménykezelőként, aztán 1989-től művészettörténészként. Erre az időre estek a találkozások.-Gondolta-e általános iskolás tanulóként, hogy egyszer még megrendezi a művész életmű-kiállítását?- Erre nem gondoltam. Annak ellenére sem, hogy már igen korán eldöntöttem, hogy művészettörténész, vagy régész leszek. Ezt az általános iskolában még titkoltam is. Talán azért volt így, mert bár édesapám matematikus volt, a családban igen eleven volt a művészetek iránti érdeklődés. Tehát ilyen légkörben nőttem föl.- mér száll a Dolinka-hinta...” Költői vallomás Salgótarjánról Kicsit meseszeru volt az egész Peák Ildikó idős Szabó István életmű-kiállításáról
