Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-30 / 176. szám

­HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. július 30., péntek A Hezbollah harminc rakétája Az izraeli légierő csütörtökre virradó éjszaka is több bevetés­ben támadott dél-libanoni cél­pontokat, s a Bekaa-völgyben lé­vő feltételezett Hezbollah-állá- sokat is bombázott. Bombák hullottak Szaida (Szidon) és Ti- rusz (Szúr) kikötővárosokra is, amelyeket az izraeli haditenge­részet egységei blokád alá vet­tek. Szerda este ugyanakkor a Hezbollah csaknem harminc ra­kétát lőtt ki Észak-Izraelre, de a támadásnak nem voltak áldoza­tai — jelentette az izraeli tévé. Dunai blokád: magánalapon... Ronaldo Sardenberg brazil nagykövet, a Belgrád elleni szankciókkal foglalkozó ENSZ- bizottság elnöke szerdán tájé­koztatta a testületet a dunai blo­kád elleni ENSZ-tiltakozásra adott belgrádi válaszról. A most írásban is megerősített belgrádi tájékoztatás szerint a blokád ma­gánszervek kezdeményezése, és a kormány mindent meg kíván tenni annak megakadályozására. Míg Jugoszlávia ügyvivője ko­rábban szóban elismerte, hogy a dunai hajókat zaklatják, az írásos szövegbe ez már nem került be. Sarah jelentkezett Sarah yorki hercegnő, András herceg válófélben levő felesége nemrég jelentkezett az ENSZ- nél, hogy a világszervezet utazó nagykövete akar lenni, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­sága nemzetközi adománygyűjtő kampányának védnöke. Ezt az ingyenes, tiszteletbeli állást ed­dig Audrey Hepburn, a nemrég elhunyt amerikai színésznő töl­tötte be. Ogata Szadako asszony, az ENSZ Menekültügyi Főbiz­tosságának vezetője állítólag tá­mogatja Sarah hercegnőt, de brit lapok szerdai leleplezése szerint a brit kormány ellenzi a kineve­zést, mivel kormánykörökben úgy tartják, hogy ez éppen Sarah bizonytalan jelleme miatt alkal­masint zavarba ejtő katasztró­fákhoz vezethet a nyilvánosság előtt. Albán segélypénzek eltékozlója Fatos Nano volt albán kor­mányfő, aki ellen segélypénzek hűtlen kezelése miatt indult vizs­gálat, tagadja az ellene felhozott vádakat. Az egykori kommunis­ta azt állítja, hogy alaptalanul vált az amerikai kormány cél­pontjává. Az albán parlament kedden felfüggesztette Nano képviselői mentelmi jogát. Az egykori államfőt dokumentu­mok meghamisításával és nyolc­milliónyi dollár eltékozlásával vádolják. Andorra az ENSZ 184. tagja Az ENSZ Közgyűlése egy­hangúan felvette a világszervezet tagállamainak sorába Andorrát. A hercegség az ENSZ 184. tag­ja. A Spanyolország es Francia- ország közé ékelt Andorrának 56 ezer lakosa van, amelyből 40 ezer külföldi. Az apró hercegség alpesi üdülőhelyeiről, alacsony adóiról, vámmentes üzleteiről, magánbankjairól és mezőgazda­ságáról híres. A hercegséget 1278-ban alapította Seo de Ur­f el püspöke es a franciaországi bix gróíja, akinek jogkörét ké­sőbb a francia államfő vette át. Az ország nyelve az Észak-Spa­nyolországban használatos kata­lán. Az Andorrai Völgység kék- sárga-piros lobogóját Angola és Algéria zászlói közé húzzák fel az ENSZ épülete előtt. Gyémántok — golyóálló mellényként Életben maradt két cári gyermek? Üjfent találgatások kaptak lábra arról, hogy az orosz trónörökös túlélte az 1918. július 17-i vérfürdőt, és 1979-ben hunytéi. 75 évvel ezelőtt bolsevik őrzőik II. Miklós cárt és családját Jekatyerinburg- ban egy' alagsori szobába terelték, hogy kivégezzék őket. Megle­pődtek azonban, hogy több lövésük lepattant a cár gyermekeinek testéről. Erre emlékezik vissza jelentésében a kivégzőosztag pa­rancsnoka, Jakov Jurovszkij. Amikor a bolsevikok levetkőztették a holttesteket, a ruhák alatt, főként a dupla rétegű fűzőkben — ame­lyek több millió dollár értékű golyóálló mellényként szolgáltak — összesen 8 kilogramm súlyú gyémántot találtak bevarrva. A történelmi kutatásokat vég­ző Edvard Radzinszkij orosz tör­ténész szerint a cár két gyerme­ke, Alekszej és Anasztázia, akik a kivégzés után nyomtalanul el­tűntek, túlélhették a mészárlást. „Az utolsó cár” című könyv, amelynek szerzője Radzinszkij történész, Alekszej trónörökös lehetséges túlélését új levelekkel és dokumentumokkal támasz­totta alá. New York-i útja során nemrég úgy vélekedett, hogy a vörös katonák, akik a temetesre szállították a tetemeket, észre­vették, hogy a 14 éves Alekszej és a 17 éves Anasztázia még él. Erre ledobták őket a kocsiról, at­tól való félelmükben, hogy az előrenyomuló fehérek elfogják őket. A Romanovok, a cári sze­mélyzet és orvosuk tetemét 1979-ben egy tömegsírban talál­ták meg. A csontokból kivont DNS genetikai elemzését össze­hasonlították a Romanovok még élő rokonaiéval. A tudósok majdnem tökéletes biztonsággal megállapították, hogy a csontok Miklósé, a cárnéé és a többieké, de Alekszej és Anasztázia csont­jai nem kerültek elő. Anasztázia legendája 1920- ban Berlinben született, amikor egy depressziós fiatal nő csator­nába ugrással öngyilkosságot próbált elkövetni. Miután magá- noz tért, Anasztáziának adta ki magát. Bár meglepően hasonlí­tott a nagyhercegnőhöz, nem be­szélt oroszul, és később sem tett hivatalos kísérletet származásá­nak elismertetésére. Radzinszkij kutatásai egy még különösebb történethez vezettek el. Egy pszichiáter vallomása és a pretrozavodszki kórház 1949-es jegyzőkönyvei említést tettek egy méltóságteljes betegről, aki kijelentette: ő II. Miklós cár fia, a carevics. Mint a feljegyzésekből kiderült, a beteg azt állította, hogy a vérfürdőt túlélte, Filip Gngoijevics Szemjonovra vál­toztatta nevét, s lovaskatonaként a Vörös Hadseregben szolgált. A cárevicshez hasonlóan Szemjonov is hemofíliában (vér­zékenység) szenvedett. A beteg választhatott: vagy elfogadja a nagyzási mánia tünetét, es mun- kataborba viszik, vagy a további­akban moszkvai kihallgatásra számíthat. Szemjonov megfo­gadta orvosa tanácsát, hogy ke­rülje a kihallgatást, és erre mun­katáborba hurcolták. Az egykori munkatábori tár­sak a történésznek írt leveleik­ben közölték, hogy Szemjonovot 1964-ben szabadon engedték. „Az utolsó cár” című könyv kiadása 1992-ben különös talál­kozást szült. Szemjonov özvegye hallott a könyvről, és találkozott a történésszel, akinek elmondta: Szemjonov — kiszabadulása után — elment Leningrádba (a hajdani és a mai Szentpétervár­ra), a cárok egykori székhelyére. Ékkor találkoztak össze, és később egybekeltek. Szemjonov 1979-ben bekö­vetkezett haláláig szerényen él­tek, és féne a végsőkig állította, hogy ő Alekszej, s felesége hitt neki. Az özvegy a történesznek átadott egy férjéről a munkahe­lyén készült fényképet. Szemjo­nov egy kórház hullaházában dolgozott, mert halottak közt akart élni. Ez volt az élete. Ha ez így volt, nagyon szomo­rú sorsra jutott — vélekedett Ra- dzinszkij történész. (MTI) A. „válasz” levegőből érkezik Boszniai légicsapások — NATO-gépekkel mm i Francia repülőgépek is őrjáratoznak Bosznia légterében. A külön­leges felvétel a francia vadászgép pilótafülkéjéből készült Az előjelek szerint a jövő hét­re várható, hogy a NATO gépei — az ENSZ megbízásából — elő­ször mérnek légicsapásokat szerb célpontokra Boszniában. A lépés válasz lesz arra, hogy boszniai szerbek ismételten tüzet nyitottak az ott állomásozó fran­cia ENSZ-békefenntartókra. Butrosz Gáli, az ENSZ főtit­kára szerdán este tárgyalt a hely­zetről Francois Léotard francia védelmi miniszterrel, aki csütör­tökön Washingtonban tárgyal majd a kérdésről. Gáli kijelentet­te, hogy a légitámadások előké­születei várhatóan hétfőre vagy keddre befejeződnek: a NATO- tagországok — elsősorban az Egyesült Államok — 70 harci gé­pe már készenlétben áll Olaszor­szágban, illetve az Adrián, de az ENSZ nem telepítette még a szükséges irányító személyze­tet. Bili Clinton amerikai elnök szerdán ismételten megerősítet­te, hogy Washington kész bevet­ni légierejét a boszniai ENSZ- csapatok védelmében, de hozzá­tette: nem tudja, elegendők lesz­nek-e az akciók ahhoz, hogy el­rettentsék az agressziót, véget vessenek Szarajevó ágyúzásá­nak, és a tárgyalóasztalhoz ültes­sék a szemben álló feleket. Amerikai részről ezúttal is hangsúlyozzák, hogy a katonai lépesek csak az ENSZ-erők vé­delmét szolgálják — tehát nincs szó arról, hogy a bosnyák lakos­ság védelmében vetnék be a NA­TO légierejét. Hír szerint az első célpontok azok a szerb tüzérségi állasok lesznek, amelyekből tűz alá vették a békefenntartókat. Az előzetes amerikai kommen­tárok mindenesetre figyelmez­tetnek arra, hogy a válság igen je­lentős kiszélesedéséről van szó, hiszen a Nyugat először vállal komoly katonai szerepet Boszni­ában, s a helyzet további alakulá­sa bizonytalan: várható ugyanis, hogy az akciókra válaszul a szer- bek megtámadják az ENSZ-erő- ket, így a konfliktus gyorsan to­vább éleződhet. Szerb előrenyomulás A Szarajevói ostromló boszniai szerb erők szerdán elfoglal­ták a stratégiai fontosságú Zuc hegy magaslatait. A Tanjug je­lentése szerint többnapos harcok után vették ellenőrzésük alá a szerbek a bosnyák fővárostól északra fekvő magaslatokat, ahonnan a muzulmán erők Rajlovac és Vogosce szerb települé­seket fenyegették. Stanislav Galic vezérőrnagy, a szarajevói szerb egységek parancsnoka a Tanjugnak nyilatkozva azt állí­totta, hogy egységei most minden harci akciót leállítottak, s ki­zárólag csak választ adnak a muzulmánok támadásaira, ame­lyek célja az elvesztett állások visszafoglalása. Béketárgyalások Genfben A genfi Bosznia-tárgyalások második napja után Slobodan Milosevic szerb elnök optimistán nyilatkozott a rendezési lehető­ségekről. — Nagyon nyílt, köz­vetlen és kemény tárgyalásokat folytattunk a problémák lénye­géről, s az a benyomásom, hogy közelebb kerültünk a megoldás­hoz számos létfontosságú kér­désben — nyilatkozta a Reuter jelentése szerint Milosevic a szerdai forduló után. Alija Izetbegovic bosnyák ál­lamfő és Mate Boban, a boszniai horvátok vezetője egyelőre min­den kommentártól elzárkózott. A mosolygó Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője is csak annyit mondott, hogy a tár­gyalási fordulón komoly munka folyt. Karadzic egy kérdésre vá­laszolva újólag cáfolta, hogy szerb erők nyitottak volna tüzet az ENSZ kéksisakosaira, s a sza­rajevói eseményeket „muzulmán provokációknak” minősítette. — A szerbek sohasem támadnak az ENSZ-re — mondta Karad­zic. Kérdőjelek Robban a konténer? Több mint 750 ezer lőszer, 40 aknevető, 10 ezer Kalasnyikov, ezer aknagránát. A vélhetőleg távolról sem teljes felsorolás a maribori repülőtér konténereiben talált, s az elmúlt napokban nálunk is heves viharokat kavart fegyverek hevenyészett leltára. Ki küldte a fegyvereket, és kinek? Kinek a tudtával, és kinek a pénzén? Ukrán segély, budapesti megálló, bécsi összekötő és szudáni lebonyolító? Ma még jóval több a kérdőjel, mint a hatá­rozott válasz. Ám a lényeg talán nem is ez: a maribori ügyet nem annyira elszigetelt skandalumként kell számlálni, hanem sokkal inkább annak újabb bizonyítékaként, milyen veszélyekkel jár­nak a rejtélyes fegyverszállítmányok a különböző konfliktusok­ban. S itt már korántsem a széthullott Jugoszlávia fegyverután­pótlásra vágyó utódköztársaságairól van csupán szó. Hasonló konténerek kelnek útra nap mint nap a világ megannyi más krí­zistérségében. Feketekereskedelemben szerzett fegyverekkel lő­nek az ENSZ-alakulatokra Szomáliában. Szabályos hadibazár működik Pakisztántól kezdve Kambodzsáig vagy Angoláig. Nem is beszélve arról a groteszk helyzetről, hogy — mint a na­pokban híre ment — a CIA-nak súlyos dollármilliókat kell költe­nie a néhány évvel ezelőtt Afganisztánba vitt védelmi rakétáinak visszavásárlására. A Stingereket a ’80-as években a Moszkva el­len harcoló muzulmán gerilláknak küldték, most viszont Wa­shington aggódik, nem kerülnek-e az akkori veszélyes szállít­mányok „nemkívánatos” (mondjuk iraki vagy észak-koreai) kezekbe. Pénzügyi tranzakció? Egyszerű kereskedelmi ügyletek? Per­sze, a fegyverárusok ténykedése valahol csakugyan „sima” .busi­ness. Ám a valóságban több, rosszabb annál. Az ide-oda keringő küldemények nemcsak jogilag sötétek: szándékaikat, s főként következményeiket tekintve is azok. Kiderülhet: bizonyos kon­ténerek könnyen robbannak, bárhol bukkannak is fel a világ­ban. (FEB) Kétséges, hogy ő lenne a „Rettegett Iván” Felmentették Demjanjukot Az izraeli legfelsőbb bíróság csütörtökön felmentette John Demjanjukot, akit náci háborús bűnök elkövetésével vádoltak. Az ítélet szerint igen kétséges, hogy ő lenne a Rettegett Iván né­ven emlegetett hírhedt második világháborús hóhér, aki a treb- linkai koncentrációs tábor gáz­kamrájának kezelőjeként szám­talan ember haláláért felelős, s aki rendszeresen kegyetlenke- dett a foglyokkal. Mint a Reuter emlékeztet rá, Demjanjukot 1986-ban meg­fosztották amerikai állampol­gárságától, és kiadták Izraelnek, ahol a bíróság első fokon 1988- ban kötél általi halálra ítélte. Meir Samgar, a legfelsőbb bí­róság öttagú tanácsának vezetője a zsúfolásig megtelt ülésterem­ben kihirdette a legfőbb igazság- szolgáltató szerv egyhangú ítéle­tét: perdöntő bizonyítékok hiá­nyában nem lehet kijelenteni, hogy Demjanjuk volt a treblinkai szadista hóhér, ezért a vádak alól felmentik, és a korábbi halálos ítéletet semmissé nyilvánítják. Demjanjuk egyébként a per 14 hónapja alatt végig azt han­goztatta, hogy ő nem az, akinek állítják. Samgar bíró a sajtó képviselő­inek elmondta: Való igaz, hogy a. holocaust említése minden zsidó emberben borzalmas érzelmeket kelt, ám a bíróságnak ítélete meghozatalakor felül kell emel- lnie ezeken az érzelmeken. A bíróság átvizsgálta az im­már hét éve húzódó per anyagait, s a felmentéshez főleg az járult hozzá, hogy a közelmúltban olyan orosz dokumentumok ke­rültek elő, amelyek szerint a náci háborús bűnös valójában egy Ivan Marcsenko nevezetű sze­mély volt, akinek azönban a há­borút követően nyoma veszett. Demjanjuk, aki rendőrök szo­ros gyűrűjében jelent meg az íté­let kihirdetésén, láthatóan fe­szült volt. Mégis érzelmeit palás­tolni próbálva hallgatta a héber nyelven ismertetett döntés fordí­tását. Az ítélet kihirdetését a bí­róság épületén kívül is nagy — csaknem 150 fős — tömeg kísér­te figyelemmel egy zárt televíziós lánc segítségével. A felmentő ítéletet hallván, a teremben és a bíróság épületén kívül is hitet­lenkedő, s felháborodott hangok hallatszottak. Demjanjuk jövője bizonyta­lan, mert hét évvel ezelőtt meg­vonták tőle az amerikai állam- polgárságot azon az alapon, hogy amikor a világháború után letelepedett Cleveland városá­ban, elhallgatta a háború alatt végzett tevékenységét. Ő maga azt állítja, hogy az elmúlt hét év alatt, amit izraeli börtönökben töltött, az volt az egyetlen célja, hogy tisztázza nevét, valamint visszanyerje elvesztett amerikai állampolgárságát. FEGYELEM A HONVÉDSÉGNÉL / Mennyi illetéket kell fizetnünk augusztus 20-tól? Heroin ellen iboga? Mire jó a pénzcsere Oroszországban? Miként gyűjti be az ÁVÜ az irodaházakat? ...egyszerűéi) minden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents