Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

1993. július 22., csütörtök BALASSAGYARMAT ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Forgalmas a piac Napról-napra megtellik a balassagyarmati lengyel piac. A vásá­rosok elsősorban közszükségleti cikkeket kínálnak, élelmiszer, vagy műszaki áruk csak elvétve fordul elő. Újdonság, hogy a ke­rámiaedények is megjelentek az árusoknál. Fotó:Rigó Magyarnándor kitárja kapuit a vállalkozóknak Szlovák-magyar útkeresés Magyamándorban először 1992 őszén rendezték meg az Ipoly Regionális Kiállítást és Vásárt. Az akkori programsoro­zattal hagyományt kívántak te­remteni a szervezők. Egy lehe­tőséget, amelyet minden kör­nyékbeli (és távolabbi székhe­lyű) cég kihasználhat. Az el­múlt évek tapasztalatai azt iga­zolják, hogy van jövője a kez­deményezésnek, hiszen az ak­kor megjelent hatvankét kiállító közül sokan a tavalyi kapcsola­tok nyomán bővíthették piacai­kat. S a folytatás nem marad el! Az előzetes tárgyalások szerint október elsejétől harmadikáig. immár másodízben ismét meg­rendezik vásárt. A bemutatóval egybekötött programsorozatot a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma támogatja, melynek célja továbbra is az, hogy a kisvállalkozók (úgy a szlovákok, mint a magyarok) üzleti-, piaci lehetőséget kapja­nak. A most ősszel megrendezésre kerülő bemutató és vásár - ame­lyet a közös szlovák-magyar út­keresés jegyében szerveznek - ismét tartogat meglepetéseket az érdeklődőknek! A kirakatok zsúfoltak, a zsebük viszont üres Szegény szabólegények A szövetkezeti törvény előírta átalakulás során sem nevüket, sem pedig tevékenységi körüket nem változtatták meg a balas­sagyarmati Balassa Ruházati Kisszövetkezet tulajdonosai, al­kalmazottai. Mivel a konfekcióipart korábban is a szegény sza­bólegény státusza jellemezte, ez az állapot a mostani körülmé­nyek között még igazabbnak bizonyult.- Miként tudnak talpon ma­radni?- Nagyon nehezen, igen ala­csony jövedelmezőséggel - ál­lítja Boros László, a kisszövet­kezet elnöke. - Az idén is a bérmunka lesz a meghatározó. Férfi ruhákat - főleg zakókat - gyártunk, régi, külföldi partne­reinknek Németországba. Egy kevés jut belőle Kuvaitba és az Emirátusokba.- Nyolc évvel ezelőtt nem volt exportunk, immár második esztendeje, hogy termelésünk 98 százaléka külföldön talál gazdára, mivel a hazai piac tel­jesen összeomlott. Félelmetes, hogy e tekintetben milyen nagy a fizetésképtelenség. Ezen kívül az országot elárasztják a drága importtal. A magyar átlag ál­lampolgárnak viszont nincs arra pénze, hogy egy hatezer forin­tos zakót megvegyen.-Milyennek ítéli most piaci pozíciójukat?- A külföldiek szándéknyi­latkozata az év végéig szól, konkrét szerződésünk viszont csak szeptember közepéig van. A mostani nagy hajrá előtt egy hétig kényszerpihenőn voltunk. Zakókat gyártunk Németor- szágba, blézert az Egyesült Ál­lamokba. Kiszállított terméke­ink visszakerülnek az országba, négyszer magasabb áron, mint amennyit mi kapunk érte. A kisszövetkezet 96 főnek - 34 tagnak, a többi alkalmazott - biztosít a létminimumnál vala­mivel nagyobb kereseti lehető­séget, mert a pártállam utolsó évében olyan technikai, techno­lógiai fejlesztést valósítottak meg, melynek eredményeként megteremtették a minőségi gyártás feltételeit.-Havonta mennyit keresnek a dolgozók?-Bruttóban 13.500 forintot, havi 180 órára.- Most rengeteg a munkánk, ezért túlórázunk. Ettől függet­lenül a mai világban senki sem lehet biztos abban, hogy hosz- szabb ideig, vagy mindig lesz munkája - vélekedik Imre Atti- láné szakmunkás. - Keresetem­ből két évvel ezelőtt még ha­vonta 500 forintot félre tudtam tenni, most alig jövök ki az egyik fizetéstől a másikig. Eb­ben a rendszerben senki sem védi meg a munkást. Viszont agyonvágják az adóval.-Arról kérdezősködjön, mi a véleményünk a kormányról? — szól közbe nagy mérgesen a kelmét szabásra előkészítő asz­tal mellett dolgozó munkás asz­szony. Megkérdeztem. Közlése nem szalonképes. A miértet fir­tató kérdésemre a következőket mondja:- Fönt mutassák meg, miként lehet a mi keresetünkből meg­élni. A kirakatok valóban zsú­foltak, zsebünk viszont üres.-A szegények szakmája a miénk - kér szót Szerémi Gá­bor, aki itt tanulta a férfiszabó mesterséget. - Mi dolgozunk, az üzletesek pedig rajtunk nyer­nek, mert drágán eladják termé­keinket. Az udvaron találkozom Szar­vas Katalinnal, Gulya Kriszti­nával és Jónás Ágotával. Mind­annyian az idén fejezték be a szakmunkásképzőt.- Egyelőre itt maradunk, mert ide köt bennünket a szer­ződésünk. Úgy tudjuk, hogy Gyarmaton ebben a szakmában itt fizetnek a legjobban.-Milyennek képzelik jövőjü­ket?- Később hárman összeál- lunk, együtt dolgozunk, férfi ruhákat varrunk. Bízunk ügyes­ségünkben, ezenkívül számí­tunk szüléink segítségére is.- Igazgatósági döntés, hogy július 1-től visszamenőleg 20 százalékkal emeljük a béreket, amit szeptember közepéig kap­nak kézhez a dolgozók. Ezzel sem tudjuk ellensúlyozni az inf­lációt. Amennyiben kedvezően alakul nyereségünk, esetleg újabb emelés lehetséges - véle­kedik a'szövetkezet elnöke. Venesz Károly Kizárt jelentkezők a licitálásról Patak. Az első, kárpótlásra kijelölt földek licitálásán har­mincán vettek részt, s 40 hektár föld talált gazdára. A tulajdono­sok 50 százaléka művelésre bent hagyta földjét, bérleti díj fizetése ellenében az újjáala­kult, helybeli szövetkezetben. A második árverésre az el­múlt héten került sor. Huszonki­lencen licitáltak, kettő jelentke­zőt kizártak. Az erdő kivételé­vel minden kárpótlásra felaján­lott terület megtalálta gazdáját, ami 67 hektárt jelent. Akárcsak az előzőnél, most is, többen a megszerzett földjük bizonyos területeit fizetség ellenében bent hagyták a nagyüzemben. Amíg az első akción 600 arany­korona értékű föld került kala­pács alá, addig a mostanin 1224 aranykorona. Ezzel azonban a folyamat nem zárult le. A harmadik ütemre valószínű még ebben az esztendőben sor kerül. Nem szedték le a cigánymeggyet A Magyarnándori Állami Gazdaság 50 hektáron díszlő meggyesének azon a részén, ahol jártunk, befejeződött a szü­ret. A felvásárló Farmerfrucht Gyümölcstermelő Kft. terü­let-vezetője, Fülepi János ker­tészmérnök, így summázza az idei esztendő eddigi mérlegét: „A termés csaknem ugyan­annyi, mint tavaly, az érte ka­pott ár pedig a tavalyelőtti öt- . ven százaléka. Az előbbi miatt a termés húsz százaléka a fákon maradt. ” Nem csoda, hisz a kilónkénti 24 forintos felvásárlási ár nem nagyon vonzotta a termelőket a gyümölcs leszedésére. Azt mondják, a meggyszüret többe kerül, mint amennyit kapnak érte. Ezzel ismét bebizonyoso­dott, hogy megint a termelők jártak rosszul. Ugyanis a keres­kedők nem szégyenlősek, ráte­szik a vaskos hasznukat. így lesz aztán a 24 forintos meggy­ből 40-50 forintos az elárusító standokon.- A jobb értékesítés remé­nyében megpróbálkoztunk a szomszédos Csehszlovákiában. Ott is pang az üzlet - foglalja tömören össze tapasztalatait a kertészmérnök. Az átvevőhelytől nem mesz­Szüret után pihennek, majd hazaindulnak Fotó: Rigó sze szüreteli a termést egy né­pes kis csapat. Gyetván Csa- báné, a családdal és a rokon­sággal érkezett a meggyszü­retre.- Az én nevemen van a bérbe vett hét sor, amelyen 105 fa van - kezdi a beszélgetést a fiata­lasszony. - Kétfajta meggyünk termett. A pándinak a szüretelé­sét befejeztük. Ez a több. Még nem tudom konkrétan, mennyit kapok kilójáért. Az egyesség szerint a felvásárlási ár 30 szá­zaléka a miénk. Huszonöt fán - mutat a mellette lévő sorra - ci­gánymeggy termett. Mivel sen­kinek sem kell, itt hagyjuk a fán, csináljon vele a kft. amit, akar. A fiatalasszony négy éves szerződést kötött a kft vezetőjé­vel. Ez az első esztendejük.- Korábban is vállaltunk volna ennyit, de nem volt rá le­hetőségünk. Ehhez is úgy jutot­tunk hozzá, hogy az előző vál­lalkozó, aki az állami gazdaság dolgozója volt, lemondott róla - egészíti ki az előbbit Holes Mi­hály, Gyetvainé édesapja. - Bí­zunk a jobb jövőben. S indultak is haza. V.K. Örháznál táboroztak Hont mellett, a Csitári erdő­részen táborozott a sziget- szentmiklósi cserkészcsapat, de a szlovákiai Zselizből is jöttek néhányan. A félszáz gyerek 2 hetet töltött a kútbereki őrház­nál. Hosszas válogatás előzte meg a tábor helyszínének kije­lölését, s azért választották a Börzsönynek ezt a részét, mert ez tetszett a legjobban. Rugalmas üzletpolitika Balassagyarmat. A Balassa­gyarmat és Vidéke Áfész az előzetes várakozásoknak meg­felelően teljesítette első félévi forgalmi és nyereségtervét, ami folyó áron 1,8 százalékos növe­kedést jelent. Az alapvető élel­miszereket és vegyiárukat kí­náló szövetkezeti boltok azért tudták ezt a teljesítményt nyúj­tani, mert versenytársaikkal szemben helytálltak. Velük szemben kedvezőbb áron érté­kesítették áruikat, jövedelmet hozott számukra a nagybani, közös árubeszerzés is. Elért pi­aci pozíciójuk megtartása érde­kében tovább folytatják az ed­dig elfogadható eredményt pro­dukáló üzletpolitikájukat. A Tengelmann besurrant Balassagyarmaton Beszélik, hogy Balassagyar­maton egy „nyugati üzletlánc” megvásárolta a művelődési ház melletti parlagon heverő terüle­tet. A szóbeszédek tisztázása miatt kerestük meg Kiss Tamás alpolgármestert, aki készséggel állt rendelkezésünkre.- Való igaz, hogy eladtuk a művelődési ház melletti telek egy részét, 3625 négyzetmétert.* A területet a budapesti székhe­lyű Plusz Élelmiszerdiszkont Kft. vásárolta meg. Ezt a céget a Tengelmann nevű német üzlet- hálózat hozta létre 100 száza­lékban német tőkével. A német vállalat Budapesten már meg­vásárolt jónéhány üzletet, és most a „vidéket” vették célba.- Mit épít a budapesti válla­lat a telekre?- Városunk egy nyugat-eu­rópai színvonalú bevásárló köz­ponttal lesz gazdagabb. A fennmaradó részen nagy befo­gadóképességű parkoló épül a vásárlók gépkocsijai számára. A maradék részt parkosítják, így újjávarázsolódik a terület.- Mikor vásárolhatnak a ba­lassagyarmatiak először az új üzletben?- Ebben a kérdésben nem szívesen nyilatkoznék, mivel nekünk már nem sok „közünk” van ehhez a területhez. Ez már a kft. kompetenciája, annyit azonban elmondtak, hogy még ebben az évben szeretnék átadni a bevásárlóközpontoj. A város és a megye mindenképpen hasznot hajt ebből a dologból. A korszerű, szép épület díszére válik Balassagyarmat belváro­sának. És remélhetőleg az üzlet léte ösztönzőleg hat a többi be­fektetőre is, akik kedvet kapnak ahhoz, hogy tőkéjükkel beszáll­janak a megye gazdasági „vér­keringésébe”. Es ez hasznára válik nemcsak Balassagyarmat­nak, hanem az egész régiónak.-hápé ­Balassagyarmat és környéke Gyerekeket segítettek • Balassagyarmat. Az Ipoly Menti Népfőiskolái Társaság az 1992/93-as tanévben a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatásával a vá­rosban és környékén 15 óvodá­ban összesen 110 szociálisan hátrányos helyzetű gyermek be­iskolázás előtti, egyéni fejlesz­tését segítette azzal, hogy kon­zultációkat szerveztek, és kü­lönböző feladatlapokat, képes­könyveket, segédeszközöket biztosítottak a nebulóknak. Minimális költségek • Magyarnándor. A települé­sen dolgozó közmunkások a közelmúltban vezették be az óvoda udvarára a vizet. Ugyan­csak közmunkások, valamint az iskola karbantartói végzik az önkormányzat intézményeinek belső felújítási munkálatait, így a feladat elvégzésének költsége minimális lesz. Új utakon • Herencsény. A közelmúltban elkészült el a Béke út aszfalto­zása. A közel 1,2 milliós beru­házás befejeztével a település útjainak megközelítően negy­ven százaléka aszfalt burkolatú. A következőkben a szövetkezet faüzeméhez vezető Rákóczi utat kell műjd felújítani, de erre elő­reláthatóan csak akkor kerülhet sor, ha a település fejlődését, az infrastruktúra kiépülését meg­határozó beruházások befeje­ződnek. Kommunális blokk • Hpnt-Csitár. Társadalmi munkában készült el a Tsitári források kápolnájának kommu­nális blokkja, így a legköze­lebbi -július 25-i - búcsún már ez is kiszolgálja a híveket. Holnapi számunkban és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Folytathatják a kellemes bogarászást Tábor egy tudós tiszteletére. Mi az, ami a legjobban tetszett? Kurtán Évinek a lovak. Két nagy és két kicsit. Csoda jópofa jószágok. Naná hogy ültek raj­tuk, és még a „legnehezebb mu­tatványt”, azt, hogy hogyan kell felülni az állatra, azt is megta­nulták. Egyre többen gyűlnek körénk. „Azt meséld, amikor a Szandai várra kirándultunk!” Tari Laci alig bír magával, a kezét tördeli izgalmában.- Mikor mentünk a földúton sok élőlény és növényt láttunk - nagy lélegzet -, lepkéket és ro­varokat gyűjtöttünk — ránéz Herczegné Varga Ilonára, a tá­borvezetőre, jelezve, hogy tudja, most mit kell mondania -, védett növényt vagy állatot nem bántottunk - sutyorgás, „azt ne mondd” javasolja valaki, ám Tari Laci folytatja - a Szandai várhoz nem tudtunk kimenni az omlás veszély miatt, szétszó­ródva jöttünk hazafelé. Én Herczeg Ilonkával külön útra tértem - elfojtott vihogás - ter­mészetesen rovart gyűjteni. Egyszer egy szürke nyúl ment Körletrendezés a délelőtti kirándulás után el előttünk, ahogy szaladtam a nyúl után nyolc vagy kilenc fá­cán repült ki a bokorból. Hitet­lenkedve nézek rá, hogy kilenc* fácán, de Tari Laci komoly áb- rázattal bólint. Kálmánfi István folytatja: — Mi pedig, Kulik Balázsai és Herczeg Bélával minden nap elmentünk egy gazdához, hogy a lovaival foglalkozhassunk. Még kecskéket is fejtünk. Emlékek. Ez maradt a Szent-Györgyi Albert tisztele­tére szervezett terényi biológiai, kémiai és természetvédelmi tá­borból. A legtöbb, ami marad­hatott. S lesz alkalom, hogy folytassák a „bogarászást” mert a szervezők hagyomány akar­nak teremteni. S a gyefekek szavaiból ítélve: érdemes lesz!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents