Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

1993. június 10., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Isten a kemencénél Egy ősrégi cigány teremtés-mítosz története szerint ott áll az isten a kemence előtt, dühösen vakarja a szakállát, mert a kemen­cébe tett, éppen csak kigyúrt, éppencsak megteremtett agyagem­bert túl hamar kivette a fűzből, és az égetés el lett kapkodva. Fe­hér és sápadtka az ember, nem ilyet képzelt az isten. A második kiégetés is rosszul sikerült, mert akkor meg túl hosz- szú ideig várt az isten, és majdhogynem szénné égett, koromfekete lett az ember. Megint csak azt dünnyögi a teremtő: nem ilyet akartam. . . A harmadik esetben már nagyon figyel a kemence tüzére is, az égetésre is az isten; pont a legjobbkor nyitja ki a kemence ajtót, hát igen jól is sikerült minden. Szép, egészséges, barna ember van az isten tenyerén, örül is, reménykedik is, hogy majd ennek jó sora lesz a földön, ha már ilyen jól sikerült. . .Hát így teremtette az isten a cigányt. . . így engedte útjára, hogy szép, erős, egész­séges legyen. Az elmúlt hetekben néhány igen sikeres Nógrád megyei cigány vállalkozótól volt alkalmam megkérdezni, ismerik-e a cigány te­remtés-mítoszt? Nem ismerték. Soha nem is hallottak róla, de at­tól még nekik, a jó módban, kemény munkában élőknek van éppen elég önbizalmuk, életre valóságuk, sikerélményük. Abban viszont kivétel nélkül egyetértettek velem, hogy az igen nagyszámú cigány munkanélküli számára, az iskolából bizony kimaradozó cigány fiatalok számára igen fontos és sürgős isteni beavatkozás lenne; önbizalmat adni, hitet adni, meg reményt köl­csönözni, hogy érdemes, hogy lehetséges sikerrel, tisztességesen dolgozni. Lehet a kemény munka után szépen élni, és feledni al­kalmi kirekesztéseket, előítéletes megoldásokat. S el lehet, el kell tekinteni az emberi butaság és agresszivitás tüneteitől éppúgy, mint a szociális ivászat fényeitől, az átmeneti éhezéstől, az iskolázás elemi problémáitól, sok falusi cigánylakás végletes elöregedésétől, és a kiúttalanság nyomasztó terhétől. Szóval; a gondok-bajok ismeretével együtt is, és mindezek el­lenére is, muszáj megtanulni, belakni a huszadik század utolsó éveit. . . Kicsivel több határozott erőfeszítést kéne felmutatni a panaszok helyett, a valóságos sérelmek sorolása helyett! S a másik oldalról, a nem cigány többség oldaláról meg; szer­vezettebb, okosabb segítéssel kéne felerősíteni az értelmes erőfe­szítéseket! Kőszegi Rudolf Zagyvapálfalván nincs negyvenéves; arról ál­modozik, hogy üzleti sikerei nyomán majd lehetősége lesz négy-öt év múlva harminc-harmincöt cigány munkanélkülit üzemében foglalkoztatni. Baranyi Géza Vanyarcon, vagy Bangó Nándor Nógrádme- gyerben kemény és tisztességes munkája nyomán lett a faluban olyan polgár, aki mások megsegítése miatt is építkezne, fejlesz­tene a saját üzleti sikerén túl.. . Egy berceli cigány származású autószerelő mester, Romhányi Tibor azt tetyezi, hogy húsz-huszonöt autószerelő ipari tanuló foglalkoztatására alkalmas csarnokot épít, hogy a térségben ő adjon szaktudást, szorgalom- és teljesítménymintát a fiataloknak. S különösen is a cigány gyerekeknek, akiknek mindenáron és ha­laszthatatlanul szükségük van pozitív mintákra, példákra a me­sék, agitációk helyett. . . Hogy hihessenek magukban, hogy képe­sek komoly erőfeszítésekre, sikerre. . . Hogy lássák; isten ott ál! a kemence előtt, és gyönyörködve utána néz egészséges, szép barna teremtményének. . . Ideje volna levetni egy másik kor nemzedékére szabott ruhákat, szerepeket, s a most még tanácstalan szülőket meggyőzve lázadni a jóért, a komolyan vett jövőért. . . Erdős István Politikai iszapbirkózás döntse el, hogy kinél legyen a feladat? Nem lehet sokáig fél lábon ugrálni Olyan rivalizáló „irányítási vertikumok”, mint a megyei önkormányzat és a köztársa­sági megbízott, nem kellenek a középszinten. Ez rendszer- hiba, és ha a szereplők nem is csinálnak presztízskérdést, politikai kiszorítósdit a hely­zetből, akkor is csak enyhít­hetnek ezen. Ezt mondta töb­bek között Korill Ferenc, a Nógrád Megyei Közgyűlés el­nöke.- Az ellenlábas szervezet képviselőjétől hallottam, hogy pocsék szerkezet a megyei köz­gyűlés, nincs is benne az összes önkormányzat. Mit szól ehhez?- A megyei közgyűlés olyan, amilyenné ez a parlament és ez a kormány alakította, hiszen a középszint mindig az, amire be­rendezik. Egyébként a mai me­gye valóban nagyon rossz, ha tetszik, pocsék szerkezet, a vé­giggondolatlan politikai komp­romisszumokból született ön- kormányzati törvény, és az utána következők miatt. Mert a helyzetet tovább rontotta az el­múlt időszak jogalkotási és kormányzati működése- Kell-e ön szerint a közép­szintre két szervezet?- A mai szervezetek változat­lanul sem együtt, sem külön-kü- lön nem kellenek. Hiszen van ma egyrészt a mesterségesen elgyengített megyei önkor­mányzat, ami lényegében egy intézményfenntartó kényszer­társulás. Ehhez a feladathoz egyébként nem is kell, hogy minden önkormányzat tagja le­gyen, sőt - némi akasztófahu­morral - azt is szoktam mon­dani, hogy ehhez(!) a munkához nem is kell testület. Másrészt itt vannak az egységes közigazga­tásfejlesztési koncepció nélkül gombamód szaporodó „dekon- centrált” állami hivatalok, és végül itt van megyénként a köz- társasági megbízott intézménye, ami egyre távolabb került ere­deti rendeltetésétől és egyre in­kább átpolitizálódott.- Önök nem tudnák ellátni a KMB feladatait?-A kérdés így nem jó. Az egységes közigazgatáson belül alrendszerként létezik az ön- kormányzati és az állami köz- igazgatás. E kettő aranya, súlya és viszonya a lényeg. Először is azt kell végiggondolni, hogy milyen feladatokat kell ellátnia, és mi az, amit nyugodtan rá le­het bízni a civil társadalom ön- kormányzataira, a polgárok ön- tevékenységére. Egyébként biz­tosan többet lehet bízni ez utób­biakra. Ezután jöhet a feladatok szétosztása az önkormányzati és az állami közigazgatás között, de ezt nem lehet politikai iszap- birkózásban eldönteni.- E felállásban lehet jó vi­szonyban a megyei közgyűlés elnöke és a KMB vezetője?- Akár szerethetnénk is egy­mást, akkor sem lenne alapve­tően más a helyzet. Ez rend­szerhiba, és ha a szereplők nem is csinálnak presztízskérdést, politikai kiszorítósdit a helyzet­ből, akkor is csak enyhíthetnénk ezen.- Tegyük fel, 1994-től új kormány lesz, új önkormányzati törvényt hoznak. Ha önön múlna, milyen új jogosítványo­kat kapna a megyei önkormány­zat? Annyit tennék hozzá, meg­kérdeztük egy község .jegyzőjét, mit jelent számukra ez a két zépszintű szerv? Azt mondta, a megyei önkormányzatról tudja, hogy van, a KMB pedig elle­nőrzi a jegyzőkönyveket.- Kezdjük úgy, hogy szerin­tem biztosan új kormány, új ko­alíció lesz, és ennek módosíta­nia kell az önkormányzatok működését szabályozó törvé­nyeket. A jegyző kollégának egyébként igaza van, mert a je­lenlegi közigazgatási rendszer legsúlyosabb hibája a dezinteg­ráció. Ezért is változtatni kell, és azért is, mert az igaz, hogy a teféfiüíési önkormányzatok au­tonómiája jogilag rendben van, de a teljes önállósághoz hiány­zik a másik lábuk, és aki sokáig féllábon ugrál, az előbb-utóbb elesik. Tudniillik ma nincs gaz­dasági önállóság. Még mindig a Korill Ferenc központosított újraelosztásra épített modell működik. Ha va­laki ezért mondja, hogy nem volt rendszerváltás, akkor egye­tértek vele. Milyen lenne az igazi megyei önkormányzat? A fő kérdés a centralizáció-de­centralizáció kérdése. Erre kell érdemi választ adni és akkor már megoldható a többi is. Vé­leményem szerint a demokrati­kusan választott megyei ön- kormányzatra szükség van. Fel­adatai a területfejlesztés, regio­nális tervezés, körzeti lakossági szolgáltatások (intézményei ré­vén), munkaerőpiaci politika, idegenforgalom szervezése, a térségek (megyék) közötti és a nemzetközi kapcsolatok mene­dzselése, valamint a területi in­formációs rendszer működte­tése lehetnének. A köztársasági megbízottak szerepe a törvé­nyességi ellenőrzés, a dekon- centrált szervek csak a legszük­ségesebb állami feladatokat lás­sák el, és véleményem szerint nem húzható tovább az önálló közigazgatási bíráskodás meg­szervezése sem. Semmiképpen nem szabad az állami közigaz­gatás alá rendelni az érdekinteg­rációs és területfejlesztési fel­adatokat.-Amíg ezt sorolta, arra gon­doltam, hogy ez a feladatsor hasonlít a megyei területfejlesz­tési tanácséhoz, amire azt is mondják, hogy ezek részben a megyei önkormányzat hatásta­lanítására készülnek.- Nem hiszem, hogy van en­nek realitása. Abból indulok ki, hogy ha a megyei önkormány­zat nem dolgozott volna teljes erővel a létrejöttén, ma ebből sem lenne semmi. A területfej­lesztés esetében jól működhet egy olyan testület, ahová a ta­gok egy részét az önkormányza­tok. másik részét az állam dele­gálja. A lényeg a fékek és ellen­súlyok intézményesítése, a kép­viseleti ellenőrzés biztosítása. Nem kiiktatni kell az államot, hanem ellensúlyozni, ellenő­rizni és fékezni mindenkori központosító hajlamát.- Azzal együtt, hogy a megyei önkormányzat ilyen, milyen volt az eddigi három évük?- A megyei önkormányzat eddig teljesítette 1990 őszén vállalt feladatait. A számára ki­jelölt mozgásteret betöltötte, tisztességesen kihasználta. Kia­lakítottunk egy működő önkor­mányzati modellt, ami alapve­tően feladatellátásra szervező­dött. Mi nem turulmadarakkal foglalkoztunk, hanem szociális, egészségügyi, kulturális intéz­mények működtetésével, az inf­rastruktúra fejlesztésével és a térség „imázsának” gondozásá­val. Nem fogadtuk el a „leépü­lés” kényelmes útját és ezért a kötelező feladatok sok erőfeszí­tést igénylő teljesítésén túl vál­laltunk sok más - szó szerint közhasznú munkát. Ezek között nemzetközi kapcsolataink bőví­tését, a megyei ifjúságáért vég­zett tevékenységünket, a me­gyei önkormányzati társulások­ban vállalt kezdeményező sze­repünket, és a területfejlesztést említhetem. Végül, de nem utolsó sorban a megyei szakap­parátusnak a települési önkor­mányzatokat segítő munkáját sorolhatom ide. Összességében vállalható és továbbépíthető munkát végeztünk. Biztos va­gyok abban, hogy működőké­pes megyei önkormányzatot adhatunk át a választásokon. Dudellai Ildikó Szétszakadt a szomszéd, hogyan tovább Visegrád? Javulnak a magyar-szlovák kapcsolatok Kisütött a vállalkozók napja Az Interparlamentáris Unió szlovák-magyar tagozatának al- elnöke Pál József az MDF or­szággyűlési képviselője, aki egyik szorgalmazója is volt a bizottság létrehozásának a Csehszlovákia szétválását meg­előző időszakban. Néhány hét­tel ezelőtt mint alelnök vett részt abban a magas szintű, Po­zsonyba látogató delegációban, amivel Ivan Gasparovicnak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnö­kének áprilisi látogatását viszo­nozták. A szlovákoknak egyéb­ként - prágai látogatásukat le­számítva - ez volt az első, ha­sonlóan magas szintű külföldi útjuk. Talán gesztus értéke is volt a látogatásnak? Erről be­szélgettünk Pál Józseffel.- Történelmi jelentőségűnek tekinthető ez a látogatás - mondta. - Az önálló szlovák ál­lamiság megteremtése után jel­zésértéke van annak, hogy Ma­gyarországot ilyen, látogatással is megkülönböztetett figye­lemmel kezelik.- Mi lehetett ennek az oka?- A hosszú, közös történelmi múlton túl a geopolitikai adott­ságok azok, amelyek a két or­szágot szorosan összekötik. Szlovákia külpolitikai orientá­lódásának fő célja az európai fo­lyamatokhoz való csatlakozás. Mivel az önálló államiságot csak a közelmúltban teremtették meg, nekik bizony még sok lé­pést kell megtenniük a modern Európáig. Ilyen értelemben mi jóval előnyösebb helyzetben vagyunk, s jelenlétünk a külön­féle európai szervezetekben stabil és már bejáratott. Alka­lom tehát bőven van az együtt­működésre, részünkről pedig támogatni is tudjuk őket. Érde­mes ugyanis komoly hangsúlyt fektetni a két ország együttmű­ködésére.-A két ország kapcsolatát a történelmi múlton kívül törté­nelmi ellentétek is jellemzik és feszítik. . .- Valóban vannak ilyen nemkívánatos pontok, mint pél­dául a Bős-Nagymaros vita. Fontos azonban, hogy e körül ne merevedjenek meg az állás­pontok és a tárgyalások, mert annak beláthatatlanok a követ­kezményei ...- Egyébként kölcsönösen óriási az igény az együttműkö­désre a gazdasági élet vala­mennyi területén, és fontos lenne a lakossági kapcsolatok bővítése is.- A látogatásnak volt valami­lyen konkrét eredménye?- Parlamentjeink megálla­podtak az együttműködésről, az évenkénti találkozókról, a szak- bizottságok működtetéséről. Rendkívül fontos ugyanis a részletek megtárgyalása is, hi­szen lényegében ezek alapozzák meg a különféle területeken való együttműködést. Bízunk abban, hogy ennek kedvező ha­tásai lesznek Nógrád megyére is. Ilyen például a két új hatá­rátkelőhely megnyitása, amire mind Cereden, mind pedig Ipolytarnócon nagy szükség lenne. A gazdasági jellegű pró­bálkozásokat is remélhetőleg siker koronázza. A közelmúlt­ban alapított, Palóc régió elne­vezésű, a gazdasági együttmű­ködés céljából létrehozott szer­vezet is sokat segíthet ebben.-Milyen gondjai vannak az önálló Szlovákiának?- Békéscsabai útján hivatalos kísérője voltam Ivan Gasparo­vicnak. Hosszú beszélgetést folytattunk, amely során na­gyon őszintén elmondta valós problémáikat. A frissiben füg­getlenné vált országnak az önálló államiság számos gond­jával kell megküzdenie: ilyen például az, hogy nincs jegy­bank, ezért a szlovák koronát Kanadában nyomják... A problémákat persze még hosz- szan lehetne sorolni...- A független Szlovákiával fennálló kapcsolataink nem ép­pen felhőtlenek. Mit tehetünk ezek megoldására? A Bős-Nagymaros vízlépcső épí­tésével kapcsolatos gondokon túl súlyos probléma az ott élő magyar kisebbség helyzete is.- Ez valóban így van, és saj­nos más problémák is akadnak. Ezekkel azonban együtt kell él­nünk, akárcsak a szlovákokkal, hiszen akármilyenek is a kap­csolatok, szomszédok voltunk, vagyunk, és maradunk. A konf­liktusok feloldására pedig meg kell tennünk mindent. Egymás minél jobb megis­merése sokat segíthet az áldat­lan állapotokon, és véleményem szerint mindkét félnek sokat kell tennie a kapcsolatok javítá­sáért. Különös jelentősége van ennek Nógrád megyében, a ha­tár két oldalán vagy annak köze­lében élő nemzetiségiek, illetve a hosszú, közös határszakasz miatt is. Faragó Zoltán Június 4-én megyei vállalko­zásfejlesztési alapítvány és me­gyei vállalkozásfejlesztési köz­pontok cím alatt tanácskoztak Bátonyterenyén 21 résztvevő­vel, önkormányzatok, bankok, kamarák és a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány (MVA) képviselőivel. Erről kérdeztük Nagy Mihályt, Bá- tonyterenye polgármesterét.- Sok központ van már az or­szágban, mi majdnem az utol­sók vagyunk ebben. Az MVA támogatja a megyei központ és városi alközpontok kialakítását, ezek ingyenes szolgáltatásokat nyújtanak a vállalkozóknak. Első ülésén a megyei területfej­lesztési tanács döntött abban, hogy a műszaki fejlesztési alap­ból próbáljuk megszerezni az alapítványhoz való csatlakozás tőkéjét. Ebben minden város felvállalja a környezetét. Akkor működik majd jól a központ, ha nemcsak nonprofit tevékenysé­get folytat, mert az első időben a Phare-programból lehet me­nedzselni a működtetést.-Mikor válik ez konkré­tummá? Ha június 15-éig nyilatkoz­nak a kamarák, a bankok, hogy részt kívánnak-e venni alapító­ként és mennyivel, akkor július elsejéig jogi személyként létre­hozhatjuk az alapítványt. A központokat 1993 végéig lehet megalakítani, 1994 januárjától pedig elképzelhető az indulás. Ha ez így lesz, mégsem veszí­tettünk túl sok időt, viszont le­hetőséget teremtettünk.- Milyen vállalkozóknak szólnak majd a központok il­letve az alapítvány?- Elsősorban egyéni és kis­vállalkozóknak. Akiknek gon­dot okoz például a könyvveze­tés, az üzleti terv készítés, az, hogyan nyújthatnak be pályáza­tokat? A másik oldal pedig ga­rancia mögöttük, és mikrohi- tel-lehetőség nyújtása. A hitelek persze mindig a saját erő kiegé­szítésére szolgálnak, (dudellai) Ez itten, kérem, Magyarország Már nem kell túl sok a holnaphoz? Valamelyest csendesült a dolog. Pünkösd táján igencsak felbolydult a politikai közélet, és bár a politikusok úgy vélik, ezen a nyáron nem lesz ubor­kaszezon, most mintha vissza­vonultak volna. A felbolydult napokban az egyébként oly visszafogott miniszterelnök is jövőt jósolt, amikor kijelen­tette, nem vállalja a kisebbségi kormányzást. Úgy tűnt, már nem kell túl sok a holnaphoz, hamarabb megyünk választani. Kinyíltak a zsákok, zúdultak a kormányzókra a vádak, a szá­monkérések, érezhette min­denki. itt lenne az ideje a vál­tásnak. Kormánykörökben is számolgattak, hány voks megy és hány marad. Aztán beütött egy kis bizonytalanság mind­két oldalon. Mert hát az is igaz, hogy a választási kampánynak menetrendje van, és esetleg visszaüthet, ha elkapkodják. Az eredeti verzióban még szó volt arról, hogy a pótkölt­ségvetés eldöntheti a helyzetet, mert nem tesz jót a kormány­nak, ha elutasítják a törvény- tervezetét. (Igaz, a kormány szerint meg az országnak nem tesz ez jót, az ellenzék szerint meg annak lakóinak.) Most már ott tartunk, hogy e tekin­tetben nem annyira vészes a pótköltségvetés, ha nem fo­gadja el a parlament, akkor is megy tovább az élet. Az igazi kérdés az éves költségvetés lett, ami viszont év végén aktu­ális. És ha azt nem fogadják el, máris itt lesz 1994. Vagyis két kudarccal is kihúzható már ez a csonka év. Mondták halkan azt is, hogy az előrehozott válasz­tásnak egy előnye biztosan lenne: nem lenne idő kitere­getni egymás szennyesét a kampány alatt. Úgy tűnik, ezt nem ússzuk meg. Bármi lesz is, sose tévesszék szem elől, itt minden értünk történik. Értünk, akik egyre drágábban vesszük a kenyeret, egyre többet fizetünk a világí­tásért és egyre inkább nem tud­juk, hogy mit várjunk.- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents