Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05-06 / 129. szám
10 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. június 5-6., szombat-vasárnap Béla bácsi állatkertje Jön Szemafor. Nem világít, hanem dorombol. Kedves cica az áldott jószág. Tigris. Ben- gáli. Tíz hónapos és szelíd. A hívatlan látogató meg is simogathatja, ő pedig szelíden viseli a kedveskedést. Czine Béla, a kisállatkereskedő, a díszhalüzlet tulajdonosa, akinél naponta gyakoriak a látogatók, elégedett. Aranyosak az állatok, azok, melyeket ő nevel gyermekkoruktól. A tigris, a majmok, a kígyók. Mert van belőlük elég. A tulaj’ nem mondja, hogy állatkert ez, de a látogató számára annak tűnik. Szemafor, a bengáli, tán a legszelídebb. Czine szerint az országban is a No. 1-es. Be is engedi a lakásba, Szemafor pedig úgy fekszik le a nappaliban, mintha ő lenne az úr. Lesi a gazdit, dorombol. Szemlélődése nem tart hosszan, mert Czine visszatereli a karanténparkba. Következnek a kígyók. Aranyosak, kedvesek. Nem csinálnak semmi különösebbet, csak pihennek. Gazdájuk kiemeli egyiküket, nyakába helyezi, s vonulunk az udvarra. Ott Béla bá’ leteszi, meg felveszi. Ne lustuljon az állat, véli ő, s rögvest közli: csak úgy napozhatnak a kígyók, ha ő is a társaságukban van. Mert nehogy elsétáljanak más táj felé, bár az óri- áspitonok nem mérgeskígyók, tehát nem marnak. Lehet velük csókolódzni, bűvészkedni, csak legyen rá jelentkező. Következnek a házi állatkertben Judyék. A majmok. Két galléros pávián és három rhesus macacus vár a gazdira - a látogatóra semmiképp -, s vihognak. mosolyognak a nézelődők láttán. Humoros, vidám állatok mindannyian, s ezért sem véletlen, hogy gyakoriak errefelé a gyereklátogatók. Mondja Béla bá’, a tulaj’, hozzá ugyan bármikor jöhetnek vendégek. Szeretettel lát mindenkit, s el is meséli szívesen az érdeklődőknek, miért is szeretne ő a salgótarjáni Dolinkában a „Salgótarjáni állatkert és szabadidőpark alapítvány” keretein belül csinálni valamit. Szemaforral, Judyval és a többiekkel együtt. Vaskor István Fotó: Gyurkó Péter Daniló terápia A beteg gyerekekért Mindenkinek joga ' varr1 ahhoz, hogy amit emberek kitaláltak és jó, azt kipróbálhassa! - mondta az ABC- Europress-nek az első magyarországi terápiáslovaglás nemzetközi hírű szakembere, Wagner Pál. Az osztrák, német és amerikai szakemberek által elismert és követésre méltó magyar módszer kitalálója és mestere hét éve kezdte meg próbaóráit értelmi fogyatékos gyerekek lovagoltatásával. Meggyőződése, hogy a fogyatékos gyerekek mozgósítására leginkább az aktív és ingergazdag környezet alkalmas. A speciális lovaglás olyan társadalomba illesztő tevékenység, amely a lovas akarati képességeit mozgósítja. Legfiatalabb tanítványa négyéves, csoporttagjainak átlagéletkora pedig 10 év. Módszereivel olyan gyerekek is megtanulnak lovagolni, akik mozgás- és agyi sérüléseik következtében a szilárd talajon is nehezen közlekednek. Csoportjaiban Down-kóros és autista, valamint epilepsziás gyerekek találhatók, akiknek élete legnagyobb teljesítménye és sikerélménye a lovaglás. Saját sportegyesületük, a Daniló nyáron hat héten át hétnapos turnusokban foglalkoztatja a beteg gyerekeket az üllői Dóra-majorban, az Allatorvostudomá- nyi Egyetem lovastelepén. Oázis a betondzsungelben Gyilkosság történt New Yorkban: Nancy Santiago kertje előtt lelőttek valakit. Ilyen hír nem ritka Amerika legnagyobb metropolisában, ám a hírek között ez mégis kitűnik: hol lehet kert, New York közepén? Santiago asszony és barátai voltak azok az első fecskék, akik elhatározták, kertet varázsolnak a vas. a beton és az üvegdzsungel közepén. Minden ház mellett van ugyanis egy-egy szabad betonterület. Itt jobbára szeméthegyek tornyosulnak, New York-i csövesek tanyáznak, szétbelezett autók roncsai hevernek. A lelkes csapat az 57. utca egyik ilyen területét tisztította meg, s varázsolta valóságos oázissá, Összedobták a pénzt, termőföldet hozattak, virágokat, fácskákat, bokrokat ültettek, füvesítetlek. „Békét vittünk a nagyváros poklába” - mondta a lelkes asszonyság. Példáját ma már ezrek követik New York szerte. A kertépítés egyébként jó üzlet is: a városi hatóságok a szabad területeket haszonbérletbe kiadják a vállalkozó lakóknak, akik azután már nem csak virágot, de kukoricát, káposztát, burgonyát és répát ültetnek a teherautószám odahordott termőföldbe. A bérleti szerződést évente meg kell újítani. A jelentkezők között mostanában vita alakult ki, persze nem egy ilyen vita során lőtték le a fent említett áldozatot. Az új mozgalom már túllépett New York határain. Los Angelesben, Philadelphiában is egyre több oázis zöldéi I a betontömbök között. „Ez a kertészkedési kedv több, mint hobby - állítják szociológusok. - A kis kertekben nincsenek narkósok, csö- vezők. A házak lakói közösséget alkotnak. Valami új kezdődik Amerikában.” Vágd agyon a támadót! Mindig esernyőt visz magával a Los Angeles-i Olga Sanchez. Még akkor is, ha egészen biztos, aznap: nem lesz zápor, zivatar. Az amerikai titkárnő ernyője nem is a vízcseppeket hárítja el. A brutális támadásoktól véd. Az amerikai utcák közbiztonsága, illetve köz- biztonságtalansága ismert. Egyre több az utcai támadás, amely bizony főleg hölgyek és fiatalok ellen irányul. Persze az is igaz, hogy mást is megtámadnak, és az sem rendkívüli, hogy a támadók között egyre több a hölgy, vagy éppen a gyerek, szóval, mindenki támad mindenkit. A támadások ellen persze védekezni kell. Könnygázpermet a szembe, ahol engedik, ott golyós fegyver, vagy csak egy jó nagy bot: ki így, ki úgy védi magát, ahogyan tudja. Már komoly iparággá vált a különféle védő felszerelések fejlesztése, gyártása, no meg a forgalmazása. A legújabb szerkentyű egy közönséges összecsukható, tokba bújtatott esernyő. Legalább is látszatra. Az elmés szerkezet nyelében tudniillik elemek vannak, igaz, nem azért, hogy energiájukkal nyíljék ki a paraplé, hanem azért, hogy szükség esetén 60 000 voltos áramot transzformáljon az ernyő végére, aholis hatalmas kisülés keletkezik egy gomb megnyomásakor. Hogy ez mire jó? Csak a támadó felé kell irányítani a kábemyőt, s a hatalmas feszültség letaglózza az illetőt. Mégpedig engedéllyel, ugyanis az USA 45 államában szabadon vásárolható, használható a szerkezet, amelynek ára száz dollár. Ez nem is sok, ha arra gondolunk, hogy akár ezreket lehet vele megmenteni. Vagy szerezni. Mert, hogy az útonálló is szabadon vásárolhat kábemyőt, és ennek birtokában neki is csak egy gombot kell megnyomnia ahhoz, hogy letaglózza kiszemelt áldozatát. (ABC-Europress) Magyar jelentés a terítéken Nemzetközi vizsgálat A Magyar Köztársaság által 1991-ben elfogadott ENSZ gyermekjogi egyezményének végrehajtásáról nemzetközi szakértőkből álló bizottság előtt kell beszámolnunk. A közelmúltban e témában Budapesten tartott regionális tanácskozáson áttekintették a térség lehetőségeit és eredményeit. A Stratégiák a gyermekügyben az átalakulás időszakában címet viselő szemináriumon a 10 tagú független nemzetközi testület, a Gyermekek Jogai Bizottság egyik vezetője, Marta Santos Pais elmondta: az egyezmény végrehajtásáról szóló kormány- jelentéseket nyilvános ülés keretében vitatják meg. Az első beszámolóra az aláírást követő két éven belül, majd öt esztendőnként kerül sor. Eddig Svédország, Oroszország valamint latin-amrikai, és afrikai országok, Vietnam jelentését értékelték. A vizsgálatok során különös jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a kormányok milyen kapcsolatban állnak a gyermek, illetve . a gyermekérdekű felnőtt szervezetekkel. A gyermekjogi szakértő felhívta a figyelmet arra is, hogy az egyezményt aláíró országokban magát az egyezményt széles körben, a felnőttek és a gyermekek között, folyamatosan kell ismertetni. Maga a vizsgálat egyébként nem szá- monkérő, felelősség- revonó jellegű, hanem inkább dialógusszerű, javító szándékú. A magyar jelentést idén ősszel tárgyalja a bizottság. Támogatják az öntevékeny szerveződéseket Mozgalommentes gyermekkor A gyermekek mintegy kilencven százaléka „mozgalommentes”, azaz nem tagja semmiféle gyermekmozgalomnak. Nem tanulják meg a közösségi élet szokásait, emiatt nehezebb lesz a társadalmi szocializációjuk - mondta Hanti Vilmos, a gyermekbarátok mozgalmának vezetője. A demokratikus állampolgári életre való felkészítés az egyik legfontosabb feladata lehet a gyermekmozgalmaknak, amelyben megtanulják, hogy milyen vezetőnek és vezetettnek lenni, elismerik hogy ki a szócséplő, és kire érdemes odafigyelni - hangsúlyozta Hanti Vilmos. A gyermekmozgalmaknak fontos szerepük lehet a szabadidős tevékenységek szervezésében, mivel az iskoláknak sem pénzük, sem kedvük nincs erre. Ha nem akarjuk, hogy tíz éven belül megsokszorozódjon a kiábrándult felnőttek száma, már ma meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a gyerekek a lehetőségekhez képest örömtelibb éveket élhessenek. Mindezekből alapvetően az államnak kell feltételeket biztosítania oly módon, hogy támogatja a gyerekek érdekében szerveződött, az ő mindennapi életüket közvetlenül szervező és segítő civil kezdeményezéseket, mozgalmakat és szervezeteket. Föld alatti biciklizés Azokban a vad szikla-járatokban, ahol valamikor a comwalli bányászok ón után kutattak, ma egy új őrültség fanatikusai félelmetes sportot űznek. A 3560 méteres mélységben lévő több kilométeres földalatti alagútrendszert, amit az ónbányászok hátrahagytak, mountain bike-os gyerekek vették birtokukba. Itt teszik próbára kerékpáros tudásukat és több ezer fontot érő biciklijüket) Ezt a sportot a helybeliek találták ki: „Először csak a hecc kedvéért mentünk le, hogy megnézzük, meddig jutunk el. így vettük észre, hogy több kilométeres kerekezésre alkalmas utak vannak odalent. Egyes helyeken teljesen összeszűkül az út, de utána kitárul és olyan hatalmas termekbe jutunk, mint egy katedrális” - mondja az egyik „nagyfiú”. Ahhoz, hogy a kerékpárúihoz eljusson valaki, egy kürtön keresztül kell lemászni, mégpedig vállra vett kerékpárral. A sötét sikátorokat csak a bike erős lámpája és a sisakra tett kisegítő lámpa világítja be. Leginkább attól tartanak, hogy a lámpa kialszik, és teljes sötétségben maradnak. „Sötét és félelmetes itt lenn, mintha egy teljesen más bolygón lennénk” - mesélik. „Állandóan hallani a lecsepegő vizet. Az általunk keltett zajok visszhangja percek múlva jut vissza hozzánk, és ilyenkor azt hisszük, hogy valaki más is van lenn. A biciklisek nem szívesen beszélnek félelmetes földalatti pályájukról, mert félnek attól, hogy valamilyen tapasztalatlan kerékpáros lemegy kísérletezni. Ma már csak az ő engedélyükkel lehet lemenni.
