Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
2 KÜLFÖLD 1993. június 23., szerda Kevés az újdonság a repülőiparban .Kevesebb volt az érdekesség, á2 üzletkötés és a látogató is az idén a Párizs melletti Le Bourget repülőtéren megrendezett nemzetközi repülőgép-ipari és űrkutatási kiállításon. Míg a szervezők például csaknem félmillió látogatóra számítottak, az első adatok szerint ennél jóval kevesebben voltak kíváncsiak a bemutatott gépekre. Nagyobb szabású üzletkötésekről sem volt közlés, alig húsz nagyobb utas- szállítóra adtak fel rendelést, és harminc kisebb, helyi járatokat lebonyolító gépet adtak el a bemutató idején. Pénzpiaci bizonytalanság Japánban Hirtelen megváltozott a tokiói pénz- és részvénypiacokon a hangulat annak hatására, hogy esetleg alapos politikai változások történnek Japánban. Meredeken zuhantak a részvényárfolyamok, ami tükrözi a félelmet, hogy a politikai átrendeződés kihat a gazdasági konjunktúrára, továbbá rontja Japán pozícióit a vezető országok július elején kezdődő értekezletén. A korábban keresett yen iránt is hirtelen megcsappant a vásárlási kedv: a befektetők tartózkodnak a japán pénz vásárlásától mindaddig, amíg nem látják világosan, milyen összetételű lesz a július 18-i választások után az új kormány. Feloldják a Vietnam elleni embargót? Az amerikai elnök vezető tanácsadói a Vietnam ellen érvényben lévő embargó legalább részleges feloldását javasolják Bili Clintonnak — írja hétfői számában a The Wall Street Journal. A szakértők szerint Washingtonnak fel kellene hagynia a 140 millió dolláros vietnami IMF-hi- telhátralék visszafizetésének elősegítésére tett francia kezdeményezés akadályozásával. Tartozásainak rendezésével Hanoi hatalmas új kölcsönök felvételére lenne jogosult gazdasága újjáépítéséhez. Szénáremelkedés várható Oroszországban Az orosz elnök rendeletével július 1-jétől felszabadította a szén árát az állami ellenőrzés alól. Kormányilletékesek szerint a lépés nyomán 20-30 százalékos azonnali szénáremelkedés várható. Jury Safranyik orosz energiaipari miniszter a múlt héten 250 százalékos áremelést tartott indokoltnak a 100 milliárd rubeles hitelhátralékkal küszködő szénbányászati ágazat válságának megszüntetésére. Elfogadják a választást Kambodzsában Az eddig hatalmon lévő Kambodzsai Néppárt bejelentette: kész elfogadni az ENSZ által május végén szervezett választások eredményét. A májusi választások győztese a FUNCINPEC nevű royalista párt lett, míg a néppárt (PPC) a második helyre szorult. Az eddig kormányon lévő párt arra hivatkozva utasította el vereségének beismerését, hogy a választásokon sorozatos szabálytalanságok történtek. Kemény határ a cseh—szlovák határ Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök rádiónyilatkozatban ítélte el azt a cseh javaslatot, hogy július elsejétől szigorítsák meg a csehszlovák határ őrizetét. A Jan Rumi cseh belügyminiszter és más cseh politikusok által is támogatott elképzelés megvalósítása szükségtelen, hiszen az országot nem fenyegeti az illegális bevándorlás — idézte hétfőn a miniszterelnököt az ITAR-TASZSZ hírügynökség. Meciar hangsúlyozta, hogy a cseh-szlovák „kemény határ” új választóvonalat jelentene Nyugat- és Kelet-Európa között. Már az idén lehetséges hazánk belépése a NATO-ba? Nem akarták Oroszországot elriasztani A NATO-nak még az idén csúcsértekezleten kell foglalkoznia új feladatainak megfogalmazásával, egyúttal Lengyelország, Magyarország és Csehország felvételével— jelentette ki Richard Lugar szenátor az MTI-nek. A befolyásos politikus, a szenátus külügyi bizottságának rangidős republikánus tagja hétfőn hangoztatta: nem tudja, milyen döntésre fog jutni a Clinton-kor- mány, de sokan vélik úgy a törvényhozásban, hogy az Egyesült Államoknak szerepet kell vállalnia a közép-európai országok biztonságában, mert különben azok másképp gondoskodnak biztonságukról — és ez kevésbé lesz megnyugtató akár a három ország, akár a világ számára. Az MTI kérdésére, hogy miért hárította el a korábbi, George Bush elnök vezette republikánus kormány e három ország közeledését a NATO-hoz, és miért nem akar most Brüsszel hallani a biztonsági garanciákra vonatkozó magyar igényről, Lugar kijelentette: Magyarország—amint azt két éve, budapesti látogatásán személyesen is tapasztalhatta — eleve építő szerepetjátszott új biztonsági rendszerre irányuló javaslataival, köztük tagsági igényével. A NATO korábbi, várakozó álláspontja azzal volt magyarázható, hogy a közép-európai államokhoz való túl gyors közeledéssel nem akarták Oroszországot elriasztani. — Most azonban új körülmények között vagyunk, most itt van a boszniai válság, és más válaszokat kell adni a korábbi kérdésre. Úgy tudom, a javaslatokat a Clinton- kormány mérlegeli, várható döntését nem ismerhetem, de úgy vélem, sokkal tevékenyebbnek kell lennünk — hangoztatta. Lugar külföldi tudósítók előtt arra a kérdésre, nem okozhat-e gondot a volt VSZ-tagok eltérő katonai struktúrája, fegyverzete, azzal válaszolt, hogy nyilván könnyebb a régi szövetségesek sok éve megszokott együttműködése, de e problémák fokozatosan megoldhatók. Véleménye szerint a NATO-nak az idén csúcstalálkozón döntést kell hoznia, és azt követően „igen gyorsan” sor kerülhetne e három ország felvételére. Szendi Nyugat-Európában ? A fia szerint csak parancsokat teljesített Állatlopásért 20 év börtön Húszévi börtönbüntetésre ítélték Kubában annak a tucatnyi tagból álló bűnszövetkezetnek a vezetőjét, amely szarvasmarhák és más vágóállatok lopására, továbbá a hús feketepiaci értékesítésére szakosodott. Több más vádlott is hasonlóan súlyos büntetést kapott — tudósított hétfő este a kubai televízió. A bűnözők tavaly augusztus és november között számos Havanna környéki állami tehenészetbe, valamint háztáji gazdaságba törtek be, s az elvitt állatokat leölték, hogy húsukat illegálisan kimérjék. A bíróság az így okozott kárt több mint 120 ezer dollár értékűre becsülte. A nyilvános, kihelyezett tárgyalást hétfőn egy főváros környéki település kultúrházában tartották, s az ítélet még aznap megszületett. A vádlottakat rablás, lopás, feketevágás, tiltott kereskedelem és illegális fegyvertartás bűntettében marasztalták el. Szendi József, a háborús bűnei miatt amerikai állampolgárságától megfosztott egykori csendőr már három hete Nyugat-Euró- pába repült. Ártatlannak, politikai játszmák áldozatának tekinti magát, és szeretne Magyarországra visz- szatérni, de a letartóztatástól félve nem mer. Ezt állítja egyik fia, a Los Angelesben élő Szendi Csaba, aki az MTI washingtoni tudósítójánál jelentkezett, hogy tiltakozzék a magyar sajtóban az ügyről megjelent tudósítások ellen. Az amerikai igazságügyi minisztérium hivatalos tájékoztatása szerint Szendi ellen azért indult eljárás, mert (1958-as) amerikai beutazásánál eltitkolta múltját. A ma 78 éves férfi az eljárás során elismerte, hogy 1941- ben részt vett Magyarországra szökött zsidók Ukrajnába tolon- colásában, a kárpátaljai deportálásokban, az 1944-es nyilas uralom idején pedig a rendszer ellenfelei, zsidók elleni fegyveres akciókban. Közgazdász-üzletember fia szerint (aki évek óta magyar cégeket is képvisel) egykori csendőr-őrmesterről van szó, aki a mindenkori kormányok parancsait teljesítette, és Szálasiékra is fel kellett esküdnie. Ha valóban súlyos bűnöket követett volna el, annak idején bizonyára elítélték volna, de csak 1948-ban kapott egy évet, amikor kijelentette: „eljön az idő, amikor felveszem a csendőrruhámat, és megmutatom a piszkos kommunistáknak, ki az úr...” Fia szerint a takarítóként dolgozó apja már a ’70-es évek eleje óta ismételten hazalátogatott. Személyére csak akkor figyeltek fel, amikor — saját költségén — kiadta Csendőrsors című Könyvét. Kérdőjelek A legnagyobb közös nevező? Az emberi jogok kimentek a divatból? — hangzott a némiképpen véleményt is sejtető kérdés Butrosz GáliENSZ-főtitkár sajtóértekezleten a kérdéskörrel foglalkozó bécsi nemzetközi értekezlet kapcsán. A tapasztalt diplomata „leütötte a labdát”: éppen a konferencia bizonyíthatja, hogy a világszervezet milyen fontosságot tulajdonít a témának. Nenéz is lenne megfeledkezni róla, amikor az elmúlt évben 125 ezer panaszos beadvány érkezett az ENSZ genfi emberi jogi központjához (1991-ben még „csak” 43 ezer), s ez idő alatt negyvenkétmillió embert kényszerítettek akarata ellenére otthona elhagyásáraa. Ezért vetődött fel, hogy a világszervezet nevezzen ki robiztost az emberi jogok védelmére; létesítsenek valamilyen Nemzetközi Törvényszékét a jogsértők elítélésére; tegyenek hatékonyabb megelőző intézkedéseket. Hány országot érinthetnek ezek a lépések? A bécsi konferencia alkalmából feltérképezték a 182 ÉNSZ-tagállamot, három részre osztva azokat: 1. Ahol lényegében nem találni kivetnivalót. 2. Ahol a jogok csupán részlegesen érvényesülhetnek. 3. Ahol egyértelmű jogsértés uralkodik. Az első kategóriában alig több mint harminc ország szerepel (jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy hazánk is ide soroltatott), míg a harmadik osztályba utasították a világszervezeti tagok csaknem felét, jelezve a komoly bajokat. A csalódottság azzal is kapcsolatos lehet, hogy a hetvenes évektől a Nyugat határozott emberi jogi kampányt folytatott — nem eredménytelenül — a Szovjetunió és akkori szövetségesei ellen, jóllehet, saját harmadik világbeli barátaival szemben elnézőbb volt. A hidegháború befejeződésével most már egyértelmű lehetne a kép, de nem az. Gazdasági és politikai megoldások ütköznek a morálisokkal, s a kérdések kérdése — ez Bécs visszatérő problémája is -: hol az egyes államok szuverenitásának, illetve — a durva jogsértések eseten — a nemzetközi ráhatás, ha úgy tetszik, a beavatkozás határa? Bécsben természetesen kompromisszum várható, de milyen jellegű? Az ENSZ-főtitkár egyelőre a legnagyobb közös nevező kialakításáról beszélt. Vajon mi az, ami beleférhet ebbe? (FEB) Támadás a „Fehér Könyvben” Különnyilatkozatban biztosította tiszteletéről a Franciaországban élő idős magyar festőművészt, Victor Vasarelyt, vagyis Vásárhelyi Győzőt Jacques Tou- bon francia kulturális miniszter. A nyilatkozatra az adott okot, hogy a művész a miniszterhez fordult a Vasarely-alapítvány körüli pereskedés újabb, szerinte tűrhetetlen fejleménye miatt. Az Aix-Marseille egyetem ugyanis, amely elvben az alapítvány kezelője, „Fehér Könyvben” támadta meg a művész családját azt követően, hogy egy bírósági ítélet az egyetem megbízottja helyett kirendelt gondnokra bízta annak irányítását. A „Fehér könyv” azzal vádolja a Vasarely-családot, hogy nyereségvágyból visszaél a művész betegségével, előrehaladott korával, s ezért akarja kivenni az alapítvány irányítását az egyetem megbízottjának kezéből. A perben viszont a család tízért kérte a megbízott, Charles Deb- basch felfüggesztését, mert őt vádolják képek jogosulatlan értékesítésével, sőt a vételár eltulajdonításával. Francia nácitlanítási politika a háború után Egyedi jelleggel, lépcsőzetesen Olaszországi polgármester-választás A baloldal jelentős előretörése A Németország francia megszállási övezetében 1945 és 1952 közt folytatott nácitlanítási politika nagyon hosszú időn át nem képezte tárgyát a kutatásnak. Csak a nyolcvanas évek elején kezdtek német okmányok alapján foglalkozni ezzel a kérdéssel, és 1992- ben jelent meg Mainzben Rajna-vidék-Pfalz tartományi parlamentjének megbízásából, Rainer Möhler összeállításában egy dokumentumkötet „Nácitlanítás Rajna-vidék-Pfalz és a Saar-vidék területén a francia megszállás alatt 1945-1952 között” címmel. Milánót, Olaszország gazda-- sági fővárosát az Északi Liga kormányozza ezután, Torinóban és nagyon sok más városban a volt kommunista Baloldali Demokrata Párt jelöltje győzött az első olyan helyi választáson, amelyben a választók közvetlenül szavazhattak a polgármesterekre. A kormányzó középpártok összeroppantak, a kereszténydemokraták és szocialisták szinte eltűntek a helyi tanácsokból. A 145 városban megtartott, közel 7 millió választót érintő helyi választások eredményét hétfőn közölte hivatalosan a római belügyminisztérium választási központja. A korrupciós botrányokban lejáratódott szocialista városvezetés helyét Milánóban a föderalizmust és a tartományi önállóságot hirdető Liga váltja fel. A polgármesteri széket Marco For- mentini, a Liga második számú vezetője szerezte meg a baloldal jelöltjével szemben, a szavazatok 57 százalékával. Ugyancsak a Liga jelöltje győzött Novarában, Vercelliben, Pordenonéban. Ösz- szességében azonban a legtöbb polgármesteri széket és a legtöbb városi tanácsi helyet a Baloldali Demokrata Párt szerezte meg: Torino, Ravenna, Ancona, SieBill Clinton amerikai elnöknek 55 éves fél testvére van apja első házasságából — de erről az elnök édesanyja is csak most szerzett tudomást. A meglepő történettel a The Washington Post szolgált vasárnap, három teljes oldalon. Megszólaltatva az újdonsült elnöki fivért, annak anyját, és bemutatva a házassági anyakönyvi kivonatot, amelyből valóban kitűnik, na, Grosseto, Catania és sok más város került vezetése alá. A szavazási eredmények egyértelműen azt tükrözik, hogy az olasz választók változást akarnak, s előrevetítik az országos politikában várható gyökeres váltást, ha az új választási törvény életbe lép. Achille Occhet- to, a Baloldali Demokrata Párt vezetője kijelentette: „Az eredmények fényében egyértelmű, hogy a régi rendszer összeomlása után a baloldal hivatott az ország vezetésére.” A kereszténydemokrata párt elismerte vereségét, amelyet annak tulajdonít, hogy „nem tudott megfelelő jelölteket állítani”. Az új választási törvény arra ösztönzi a jelölteket, igyekezzenek minél szélesebb egységfrontot kialakítani maguk körül. Ez a legjobban a baloldali demokratáknak sikerült, akik általában mindenütt a zöldekkel, a Segni- féle népszavazási reformtáborral és más, változást szorgalmazó új erőkkel szövetségben léptek fel. „Ahol ilyen szövetség létrejön, mint Torinóban is, ez győzhet mind a Liga populista demagógiájával, mind a régi rendszer korrupt erőivel szemben” — hangoztatta Mario Segni. (MTI) hogy William Blythe-nek, Bili Clinton apjának (az elnök később mostohaapja nevét vette fel) 18 éves korában volt már egy házassága. A két szegény, vidéki gyerek elhamarkodott frigye néhány hónap után válással végződött ugyan, de néha utóbb is találkoztak, s az egyik ilyen találkozóból 1938-ban fiú született. Apaként William Blythe-ot, Bili Clinton későbbi apját jegyezték be. A kezdetben napvilágra került okmányokból az volt megállapítható, hogy nem létezett módszeresen átgondolt és következetesen végrehajtott francia nácitlanítási politika. Rögtönzés jellemezte ezt a politikát, amely elsősorban a nemzetközi és a francia közvélemény megnyugtatására szolgált. A nyolcvanas évek német kutatói ezért kezdetben arra a megállapításra jutottak, hogy a franciák opportunista közömbösséggel kezelték ezt a problémát. Csak amikor 1986-ban hozzáférhetővé váltak a francia megszálló hatóságok hivatalos iratai, akkor alakulhatott ki árnyaltabb kép a tényleges helyzetről. Ezeknek az iratoknak alapján Möhler most arra a következtetésre jutott, hogy a francia nácitlanítási politika rövid kezdeti szakasz után igenis módszerességet mutatott. Döntően befolyásolta ezt a politikát a francia megszállási övezet főigazgatója, Emile Laf- fon, aki korábban Franciaországban a vichyi közigazgatás megtisztításánál már jelentős tapasztalatokat szerzett. Az ő szemében a nácitlanítás jelentős előfeltétele volt a jövőbe mutató Németország-politikának és Németország óhajtott bekapcsolásának a demokratikus népek családjába. Az ő felfogása szerint a nácitlanítási szükségszerűen az átneveléssel szoros kapcsolatban kellett végrehajtani, és ezért az az oktatási és a kultúrpolitika körébe tartozott. Ennek megfelelően a nácitlanítás büntető jellege nem került előtérbe. Kerülni kellett mindennemű sematizmust, messzemenően tekintettel kellett lenni az esetek egyedi jellegére, és lépcsőzetes rendszert kellett alkalmazni. Ez pedig csak akkor volt lehetséges, ha korlátozzák azoknak a körét, akikre a nácitlanítás kiteljed. Le kellett tehát mondani arról, hogy minden egykori nácit elővegyenek. Laffon csupán arra törekedett, hogy átvilágítsák a közszolgálati szektort, a magángazdaság kulcsfontosságú posztjait és néhány szabadfoglalkozási ágat. Az egész folyamatba nagy számban be kellett vonni németeket, természetesen csak olyanokat, akik 1945 előtt a „másik Németországhoz” tartoztak. Laffon úgy tekintette a pártok, szakszervezetek és egyházak köréből toborzott németek bevonását, mint a demokrácia begyakorlását, tehát az átnevelés részét. A francia megszállási övezet tartományait tekintve megállapítható, hogy a Saar-vidéken, amely rövid idő alatt különleges státust kapott a francia övezetben, a nácitlanítás gyors lebonyolítására törekedtek. Itt a tisztogatást egybekapcsolták a „po- rosztalanítással”, tehát nem kis számban utasítottak ki nemkívánatos családokat. A katonai kormányzat nagy befolyást gyakorolt a végrehajtásra, de jól együttműködött a németekkel. A nácitlanítás eredményei különbözőek voltak az egyes tartományokban. 1947 tavaszára vonatkozó adatok szerint például a Saar-vidéken 45 ezer eljárás során 17.70() férfi és nő ellen hoztak szankciókat, és ezek egynegyede végződött elbocsátással. A két másik területen ennél magasabbak voltak a számok. Hes- sen-Pfalzban a szankciók jó kétötöde végződött elbocsátással, és nem sokkal maradt el e mögött Rajna-vidék-Hessen-Nassau sem. Amikor pedig 1947 tavaszán az egész eljárás az igazságszolgáltatás kezébe került, és esküdtszékek hozták meg a döntést, jelentősen enyhébb ítéletek születtek, mint a nácitlanítás kezdeti szakaszában. Ráadásul különböző amnesztiák lehetővé tették, hogy korábban elbocsátott személyeket ismét alkalmazzanak, és ez gyakran megtörtént. Az egész folyamatot áttekintve úgy fest a dolog, hogy nem értek el különösebb eredményt. Rajna- vidék-Pfalz tartományban például a lakosság mintegy 11 százalékát világították át, kereken 300 ezer embert. Ezek között mindössze öt főbűnöst találtak, és 440 személy ellen tudtak terhelő bizonyítékot felhozni. A mintegy ötezerre tehető kisebb bűnöst 1950. április elsejével „társutasnak” nyilvánították. Az esetek nagy többsége pedig végül is valamiféle amnesztia alá esett. Möhler ennek ellenére arra a következtetésre jut, hogy a nácitlanítási, mint egészet, nem szabad kudarcnak tekinteni. Igaz ugyan, hogy a teljes elitváltást csak a politikai rétegen belül sikerült elérni, nem pedig a köz- szolgálat terén, és még kevésbé a magángazdaságban, de a két első év elbocsátásainak mégis pozitív hatása volt. „Ezek tíz elbocsátások védelmet adtak az új német demokráciának a nemzeti szocialista befolyással szemben. Az új politikai vezető elit nyugodt körülmények közt kialakulhatott” — írja. (MTI) Féltestvére van Clintonnak?
