Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

4 HÍRLAP

LÁTÓHATÁR

1993. június 17., csütörtök

Debrecen, Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szolnok: vajon mi a közös ismertetőjegye ennek a hét magyar városnak, azon kívül, hogy mind megyeszékhely? A válasz egyszerű - valamennyinek van rádiója-, mégsem könnyű, hiszen aki a Dél-Dunántúlon él, annak természetes, hogy hallgatja a pécsi rádiót, de mit sem tud esetleg a nyíregyháziról.

Nekünk észak-magyarországiaknak, - nem is beszélve az e régióban élő szlovák anyaelvű- ekről - évek óta a miskolci a harmadik adónk a Kossuth és a Petőfi után (a Bartókot csak egy szűk, főként zeneértő réteg hallgatja), sőt egy lényeges vonatkozásban nem is harmadik, hanem első. Ha Nógrádról, az itt élő emberekről, magunkról akarunk hallani, ha azt akarjuk megtudni, hogy mi történt szőkébb környezetünkben akkor erre eleddig egyedül a gyárváros stúdiója nyújt lehetőséget. (Olyan ez, mint az újságok között a megyei lap. Lehetnek az országos lapok színvonalasabbak, színesebbek, olvasmányosabbak, csak hát nem az a fő feladatuk, hogy rólunk írjanak.)

A miskolci rádió az idén - ki hinné? - már negyvenesztendős. Az évfordulóról való megemlékezésnek egy sajátos formáját választották az elmúlt vasárnap délelőttjén. Jakab Mária szerkesztő-riporter olyan kollégákat szólaltatott meg, akik hosszabb-rövidebb időt töltöttek el a miskolci stúdióban, de ma már másutt dolgoznak, s

esetleg nem is élnek Miskolcon.

Érdekesek voltak a visszaemlékezések, s nem a csak arra a kollektívára tartozó „könnyes szemű” nosztalgiázás - ami volt benne bőven - miatt. A megkérdezettek egymástól függetlenül, mégis egybehangzóan mondták el, hogy azért szép ez a szakma - hadd ne mondjam hivatás-, mert módot ad az emberekkel való való találkozásra. Azt a néhány percet kell kihasználni, ami adódik, hogy megnyíljanak, hogy másokkal is megosszák, ami örömükre szolgál, vagy éppen lelkűket nyomja. Mit sem ér a tehetség, a jó toll, az egyébként nagyon fontos akaraterő, szorgalom, az újságíráshoz is szükséges szerencse, ha az a pszichikai képesség hiányzik, ami a kontaktusteremtéshez kell. Volt aki, megemlítte, hogy ma nincs idő, egyre kevesebb az alkalom az emberekkel való őszinte beszélgetésre, Talán ez is az egyik oka a konfliktusoknak.

Ugyancsak tanulságos gondolatok hangzottak el a vidéki médiák helyzetéről olyanok szájából, akik dolgoztak a fővárosban is. Ők mondták el, hogy ott sokszor egy budapesti átlagos csőtörés híre fontosabb, előbbre való, mint egy rangos nemzetközi tanácskozásé, ha azt vidéken tartották. Erre mondják, hogy nem igényel kommentárt.

*

Valószínű sokan vagyunk széles e hazában, akik jószerivel azóta figyeltünk fel a páneurópai szóra, amióta Habsburg

Parlamenti kulisszatitkok

Mit olvasnak az országgyűlési képviselők?

(FEB) A parlament folyosóján, két nagy asztalon sorakoznak az újságok, amelyek előtt hétfőn délután, kedden reggel a képviselők hosszú sora kígyózik. Ebben az „újságos kioszkban” ugyanis van miből válogatni.

A házszabály értelmében minden újság behozható a parlamentbe. kivéve azokat a lapokat, amelyek ellen valamennyi pártfrakciónak kifogása van. Ezért olvasható a T. Házban a Riadótól a Szabadságig a lapok széles skálája. Ha valamennyi frakció szót emel egy újság ellen, akkor kitilthatják a parlament épületéből, ha csak egy, vagy két frakciónak van ellene kifogása, akkor a kérdés a Ház- bizottság elé kerül megvitatásra. Tudomásunk szerint az előző esetre még nem került sor, az utóbbira már igen.

Általában 70-80 újság kerül a parlamenti sajtóasztalra. Valamennyi országos napilapból 400-400 példányt kínálnak. A sajtóterméket a szerkesztőségek tiszteletpéldányként küldik, mert szükségesnek tartják, hogy a képviselők megismerjék az újságot, illetve azt a szakterületei. amellyel foglalkoznak.

A hetilapok és a különféle folyóiratok közül rendszeresen megtalálható a Köztársaság, a Figyelő, a Pesti Riport, az Expo Business és a Mezőgazdaság. A vidéki napilapok közül a KisalA kísérleti

Salgótarján. Az „Iskolatár- sulás 12” iskolamodell pedagógusainak és az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központja szakembereinek részvételével egyhetes tanácskozás kezdődik június 20-án a Petőfi iskolában.

föld és a Békés Megyei Hírlap szerkesztősége naponta 25 példányt, a Dél-Magyarország és a Délvilág a hétfői és a keddi ülések napjaira szintén 25-25 példányt küld. Ezeken kívül számos regionális és városi újság is található a képviselők sajtóasztalán.

Mint az Országgyűlés szervezési titkárságán megtudtuk: szívesen fogadnák a vidéken megjelenő többi újságot is, mert örülnének a képviselők jobb tájékoztatásának. Csupán érdekességként had álljon itt néhány példa a T. Házban olvasott lapokról. (A zárójelbe tett szám a parlamenti példányszámot jelzi):

Népszabadság (40), Gazda (300), Magyar Hírlap (400), Magyar Mezőgazdaság (300), Magyar Nemzet (400), Beszélő (300), Új Magyarország (400), Számadás (300), Mai Nap (400), Népszava (400), Roma Magazin (300), Nemzeti Sport (400), Kurír (300), Pesti Hírlap (400), Pesti Riport (300), Heti Magyarország (250), Erdélyi Magyarok (200), Hócipő (200), Köztársaság (400), Riadó (400), Pedál (400), Délvilág (40), Kisalföld (30), Délmagyarország (40), Die Welt (30), Pest Megyei Hírlap (40), Das Bild (30). Cigány Újság (150), Köznevelés (30), Békés Megyei Hírlap (50).

(koós)

iskolákról

24-ére meghívást kaptak a kísérleti iskolákat fenntartó ön- kormányzatok polgármesterei és oktatási bizottsági elnökei is. Terv szerint, e napra a városba érkezik dr. Dobos Krisztina helyettes államtitkár, valamint dr. Lóránt Ferenc kísérletvezető is.

Ottó gyakori magyarországi közszereplése révén ismertté vált e névvel jelzett unió fogalma. Azt már csak inkább a történészek, a politikával hivatásszerűen foglalkozók tudják, hogy honnan származik, mit jelent ez a kifejezés.

Már csak azért is jó volt a Páneurópai kulturális fesztivál című tévéműsor, mert - érezvén ennek a hiányát - magyarázattal kezdődött. Méghozzá igazán illetékes - Glatz Ferenc, a „legifjabb” akadémikusok egyike - mondta el, hogy a 1923-ban egy osztrák diplomata könyve címével vezette be a köztudatba e fogalmat, majd a harmincas években létre is jött a páneurópai terv, amely az e kontinensen élő népek szoros együttműködését szorgalmazta. A fasizmus, a II. világégés, majd a hidegháború azonban hosszú időre felfüggesztette a szép elképzeléseket.

Egy jó ideje - számos jel utal rá - újra van aktualitása a pán- európaizmusnak. E gondolat, valamint az Egymással, egymásért és soha egymás ellen! jelszó jegyében rendezték Magyarországon a fent jelzett fesztivált is, amelynek eseményeiről vasárnap délelőtt a televízió háromórás egynes adás keretében számolt be. Jellemző, - és szimbolikus értékű - hogy e műsor a máskor husz-huszonöt perces nemzetiségi adások helyét foglalta el. A budai várból. Élekről és a baranyai Versend- ről adott „élő képeket” a stúdióból Glatzon kívül Péli Tamás cigány származású festő, Vuji- csics Sztoján szerb anyanyelvű író és Wolfart János, az Etnikai és Kisebbségi Hivatal elnöke, - aki egyébként német ajkú- kommentálta okosan, hozzáértően. Ugyanez mondható el Acs Zoltán műsorvezetéséről, akinek Endrei Judit „asszisztált”.- csongrády Műemléki

városismertető

Pásztó. Ötnyelvű ismertető jelenik meg még az idei idegen- forgalmi szezonban a város messze földön híres műemléki központjáról.

A kiadványt, amelynek az anyagi fedezetét a különböző szervezetek, vállalkozók biztosították, dr. Hír János, a helybéli múzeum igazgatója szerkesztette.

Csütörtököt mondunk

Mottó: „Csak hibák léteznek.” (Murphy törvénykönyvéből)

Lutri, 1993. Nagyok most Magyarország bajai. A bajok főleg a szerencsejátékok körül forognak. A legnagyobb bajt mégsem az okozza, hogy leváltották a Szerencsejáték Rt. vezetőjét, hanem az, hogy kiderült: a koalíció már megint nem találta el tavaly decemberben a költségvetési (hiány)lutri nyerőszámát.

Nógrádi „vizeken”. Szű- kebb hazánk vizeire most nem eveznék. A pocsolyaszagú, pocsolyaízű, megyeszerte méregdrágán „éltető” ivóvíz megér nem is egy misét. A vizsgálat tárgyát most képezze az, ami nincs. Legalábbis nagyon kevés akad belőle. Ez pedig a telefon.

Ugrásra készen. Salgótarjáni olvasónk panaszolta: a Ke- let-Nógrád Com Rt.-hez több, mint egy éve befizetett 15 ezer forintjáért azt ígérték, hogy ’93-ra lesz telefonja, ennek ellenére még nyoma sincs annak, hogy a munkákat egyáltalán elkezdték volna. (A ’93 erre az évszázadra vonatkozik - a szerk.) Erre mondta Kon- koly-Thege Dezső, a részvény- társaság ügyvezető igazgatója, hogy ő hisz az illetékes miniszter úrnak, aki azt ígérte, hogy július elsejével hatályba lép a távközlési törvény. Az Rt. - idézve az ügyvezető igazgatót - „ugrásra készen” áll. (Mint megtudtuk: a lakosság is. Hogy melyik ugrik nagyobbat, az a második félévben dől majd el. Ha nem történik semmi, alighanem mindketten ugranak. Egymásnak ...)

Számjegyek. Akinek már van telefonja, az megtudhatta a héten, hogy miért is változtak hatjegyűre a telefonszámok. Azért - mondta Adám László, a salgótarjáni távközlési üzem főközpontjának vezetője -, mert eddig csak százezres nagyságrendben tudta a telefonközpont az előfizetőket kiválasztani. Az új változat már milliós tételszámot tesz lehetővé.

Az alapvető talány: vajon hogyan hat a bűvös hármas a várakozás éveinek számára? Ha eddig 20 év után elégítették ki az igényeket, remélhetőleg most nem 320 évbe telik majd!

Esetek. Végezetül a postákon található nyilvános telefonokról: két megdöbbentő eset kapcsán. Az egyik még anyák napján játszódott le. A tarjáni

„nagy” postán vasárnap idős nénike panaszkodott az ablak mögött ülő fiatal hölgynek: a nyilvános készülék elnyelte több húszasát. A postás kisasz- szonytól végre nemcsak azt tudtuk meg, amiről addig kolléganőjével társalgón (hogy maradt-e kóla az előző napi bulit követően), hanem azt is, hogy ilyenkor mi a teendő.- Hívja fel a 03-at! - mondta felsőbbrendű lényhez méltó nyegleséggel, majd átmenetileg elfeledve a kóla valóban „közérdekű” problémáját, nekilátott az elétolt távirati blanketta átnézésének. A néni elol- dalgott...

Ugyanez ismétlődött meg május 25-én, a Beszterce-telepi 10. számú postahivatalban. Áz ottani idősebb alkalmazott ellentmondást nem tűrő hangon közölte, miután a felségterületén belül lévő fali készülék egy telefonálni szándékozónak több ötösét is elnyelte:- A készülék csak itt van, de nem hozzánk tartozik. Szóljon a Matáv-nak, a 03 a hibabejelentő! - ezzel ő is robotolt tovább. Arra már a fejét sem kapta fel, amikor a sokadik kísérlet után sikerült felhívni a hibabejelentőt, s a tényállást közölték vele. De minek is kapta volna fel a fejét? Hiszen a készülék végül is nem hozzá tartozik . . . Balázs József

Belefeledkezve az olvasásba

Kun Király József felvétele

Az új tanévtől

Átképzés nem csak orosz szakosoknak

A június 14-én kelt körlevél szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a jövő tanévtől az orosztanárok átképzési programjának keretében módot ad más, nem orosz szakos tanárok másoddiplomás nyelvtanári átképzésére.

Az elképzelések szerint az átképzést az egyetemek és főiskolák az 1993/94 tanévvel kezdődően szervezhetik meg.

A jelentkezés konkrét feltételeiről, a felvételi eljárásról, az indítandó szakokról, valamint a munkáltatóknak nyújtandó minisztériumi pénzügyi támogatásról az érintettek a Köznevelés című hetilap hasábjairól, valamint a napi sajtó útján szerezhetnek a közeljövőben részletes tájékoztatást.

Településfejlesztési szakkiállítás a fővárosban

Szerény kézjegy Nógrád megyéből

Kedden délelőtt a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont területén megnyílt az 1. nemzetközi településfejlesztési szakkiállítás. Látszatra nem sokat mond ez a hír, hiszen nincs olyan hét, amikor ne szereznénk tudomást hasonló eseményekről. Megszokjuk úgy, mint ahogy las- san-lassan szinte minden természetessé válik, ha gyakran emlegetik.

Mégis, miért kell erről a rendezvényről hangsúlyozottan szólni? „Csupán” egyetlen ok miatt: azért, mert bár fővárosi rendezvény, mégis elsősorban nekünk, a vidékieknek, a településeknek és mindenekelőtt az önkormányzatoknak szervezték.

Ahhoz, hogy egy község, vagy egy város jól működjön, hogy elfogadható életteret adjon polgárainak, hogy otthonának érezhesse bárki a lakóhelyét, olyan természeti és épített környezetet kell teremteni, amely megfelel az emberi, természetes komfortérzetnek. Ehhez pedig nemcsak pénzre, hanem - sokszor talán még a financiális szférát is megelőzve! - megfelelő szemléletre, tenni akarásra, összefogási szándékra, előrevivő, életképes ötletek sorára van szükség. És természetesen

korszerű, „takarékos” technológiákra, eszközökre.

Június 15-e és 19-e között Magyarországon először nyílt olyan kiállítás, amelyen az ön- kormányzati szakemberek és a nagyközönség érdeklődését egyaránt felkeltő ismeretekhez, információkhoz lehet jutni. A rendezők bemutatják a korszerű, egészséges, rendezett és esztétikus település létrehozásának szinte minden lehetséges kellékét. Közvetítik mindazokat a módszereket, eszközöket, tapasztalatokat, amelyek által a nálunk fejlettebb országok falvai és városai elérték, hogy tisztákká, vonzóakká, kellemesebbekké válhattak.

Ez a rendezvény - bár természetesen szakszerű körülmények között jelenik meg - a nem szakértő nagyközönség számára is érthető és élvezhető Elsősorban a nagyközönségnek szól ugyan, de az önkormányzati szakemberek és helyhatósági tisztségviselők mellett igényt tart a városok és községek adófizető polgárainak bár sokszor laikus, de befizetett pénzért joggal igényes csoportjának figyelmére is. Természetes ugyanis, hogy a települések jövőbeni kommunális fejlesztéséhez a modern eszközök és

szolgáltatások csak az állampolgár folyamatos támogatásával, cselekvő részvételével és érzékelhető kontrolljával kerülhetnek felhasználásra. A kom- munálexpon pedig ilyen eszközöket, termékeket, eljárásokat ismerhetnek meg az érdeklődők.

Önmagában azonban - ha csak ennyi lenne a kiállítás - még csak félmegoldás lenne a rendezők részéről. Őket viszont nem csupán „vásári” szándék vezette, hanem a fórumlehetőség biztosítása is. Szerény szám ugyan, de már az első alkalommal 22 önkormányzat jelentkezett önálló kiállítóként, hogy saját bevált ötleteit, elképzelései megvalósíthatási folyamatát, vagy éppen sikeres vállalkozásait bemutathassa. El kell ismernünk, tiszteletreméltó igyekezet ez valamennyiüktől.

Sajnos, a helységek neveit olvasva, nem találunk közöttük Nógrádból egyet sem. Holott minden okunk és jogunk meg lenne a részvételre! A sok életképes kezdeményezésből szinte véletlenszerűen kiragadva elegendő csak a sóshartyáni „vályogprogram” említése.

Megyénknek a hétköznapok kemény munkája révén elért eredményeivel nincs mit szégyenkeznie. Ám ez kevés. Az „ötletbörzén” nemcsak kapni, hanem (el)adni is lehet! Okosan. hasznosan, nyereségesen. Igaz, a Töosz, - a Települési Ónkormányzatok Országos Szövetsége - önálló standon mutatkozik be és dr. Köllner Ferenc titkár nyilatkozata szerint a Nógrád megyei tagjaikat is „menedzselik”. Ez azonban csak átmeneti megoldás lehet.

A balassagyarmati Fémipari Kft. az egyetlen szűkebb pátriánkból, amely termékeivel, a kiállítás első óráiban is már méltán dicsért alumínium alkalmazástechnikával bemutatkozott. Jó lenne a jövőre az „első fecske” mellett más helyi termelővel, vállalkozással is találkozni. És az önkormányzatokkal. A megnyitó utáni első látogatók közül több nógrádi polgármester utalt arra, hogy külön-külön költséges ugyan a részvétel, de összefogva már „megéri”. A beszélgetésen jelenlévő titkár a Töosz nevében ehhez a kezdeményezéshez minden lehetséges segítséget kilátásba helyezett. így azután - mivel van mit, van hová és van kivel! - csak az önkormányzatokon múlik a szándék. Csak akarni és cselekedni kell!

G. Szűcs László