Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12-13 / 135. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. június 12-13., szombat-vasárnap Nógrádi származású a Petőfi Irodalmi Múzeum újdonsült főigazgatója Semmilyen érték nem kerül a pincébe A hírre, - miszerint dr. Praznovszky Mihályt, a Veszprém Megyei Múzeumok igazgatóját kinevezték a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójává - Nógrádban is sokan felkapták a fejüket. Hisz Praznovszky Mihály salgótarjáni származású s - 1987-ig, Veszprémbe távozásáig - fontos funkciókat töltött be a Nógrád megyei múzeumi szervezetben. A kapcsolat azóta sem szakadt meg vele, rendszeres résztvevője és díjazottja például az évenkénti Madách-pályázatoknak. A minap a megyeszékhelyen ő nyitotta meg az ünnepi könyvhetet. Ekkor beszélgettünk vele. Rablótoké a földeken Dr. Torgyán József „hittérítő” körúton- Mi motiválta budapesti pályázatát?- Jó, hogy ezt a kérdést pontosan a Nógrád Megyei Hírlap munkatársa teszi fel, hiszen így alkalmam van kijelenteni, hogy Salgótarjánnak nagy szerepe van ebben a döntésemben.- Ezt hogyan kell érteni?- Amikor 1982-ben a megyei múzeumi szervezet élére kerültem, egy belső korrekció indult el pályámon. Az irodalmi mu- zeológia, amit addig mintegy hobbiból, önszorgalomból végeztem, foglalkozásommá, hivatásommá vált. Egyre nagyobb örömet okozott, hogy a szülőföld gazdag örökségét kutathatom s tehetek egyet mást ennek közreadásáért. Akkoriban nyílt meg újra a felújított csesztvei és a horpácsi emlékhely, sikerült megteremteni az irodalmi mue- zológusi státuszt, s számos kiadvány fémjelezte munkánkat. Szóval jól éreztem itt magam, senki nem üldözött el, az új feladatok vonzottak.-És a veszprémi évek? . . .- Kezdetben azok is nagyon szépek voltak, kedvemre való feladatokat kellett megoldani (Jókai ház, Szegedi Róza ház felújítása, Vajda Péter emlékkiállítás, Pannon Pantheon, Tagore, Eötvös Károly, Kisfaludy Dr. Praznovszky Mihály kötetek stb.) Később a pénzszerzés, a gazsulálás egyre több energiába telt. S ami a legnehezebb volt: nem fel-, hanem fokozatosan leépíteni kellett a múzeumi szervezetet. Ezért, amikor Botka Ferenc nyugalomba vonult rangos jelöltek társaságában én is megpályáztam a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói székét és nekem sikerült elnyernem július 1-jei hatállyal.- Kikerülhetetlen a kérdés: mit szándékozik tenni az irodalmi múzeum élén?- Az már most látszik, hogy ott sem csak irodalmi muzeoló- giával kell foglalkozni, de azért vannak terveim. Például ki kell találnunk, hogy a múzeum épületét, mint főváros szívében lévő igazi főúri palotát hogyan lehet legcélszerűbben hasznosítani a ’96-os világkiállítás alkalmából. Ugyancsak nagy figyelmet kívánok szentelni a határainkon túli magyar irodalmi emlékhelyekkel (Szabadkával, Szklabonyával, Sztregovával stb.) való jó együttműködés kialakítására. És természetesen tovább dolgozom kandidátusi disszertációmon is, amely az irodalmi kultusz kialakulásával és a XIX. század közepi jelenségével foglalkozik.- Egy időben lehetett arról hallani, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban József Attilának manapság nincs méltó helye. Hogyan lesz ez a jövőben?- Azt szeretném, ha semmi érdemleges anyag nem kerülne a pincébe, s mindenki, aki a magyar irodalomban, a magyar kultúrában értéket képvisel - képletesen is, szó szerint is - az emeleten kapna helyet.- Hogyan fogja megszokni a főváros meglehetősen sajátos légkörét?-Bár azt mondják, hogy az V. kerület a magyar politikai élet központja, azt szeretnér ha a múzeum szakmai feladataira koncentrálhatna és megtarthatná politikai semlegességét. Egyébként részben továbbra is vidéki maradok, hiszen a családom nem költözik Budapestre, én megyek majd haza péntekenként. Csongrády Béla-Elnök úr, ön mostanában sokat járja az országot. Miért ez a gyakoriság?- A Kisgazda Pártot elzárták a médiumuktól, így csak hittérítő munkával tudjuk az 1994-es választást megnyerni. Ezért járom én személyesen a vidéket.- Ezek szerint nincs jó véleménye a sajtóról.- A médiák között különbséget kell tenni. Az írott médiák lényegesen tisztességesebbek, mint az elektronikusak. Gyakorlatilag a Hankiss Elemér és Gombár Csaba eltávolításával egy parancsuralmi rendszer állt elő a tévében és a rádióban.- Hogyan próbálja kivédeni az önt ért támadásokat?- Ha támadják az embert, az rangot jelent. Az igazságtudatom segít át mindenfajta nehézségen és végül is azt az erőt adja nekem, hogy minden támadómat könnyedén legyőzöm.-Mi az ön véleménye a privatizációról, a földkérdésről?- A privatizációt egy nem- zetkirablási folyamat. Külön fáj, hogy a volt állampárti tőke és a külföldről bejövő rablótoké óriási földterületeket szerez. Vannak parlamenti képviselők, akik hatalmas földterületeket vásároltak fel. Sokkal nagyobbat, mint annyit a jelenlegi jogszabályok lehetővé tesznek. Egyértelmű, hogy itt az új földesúri réteg kialakulása van folyamatban. És ha van egyszer új földesúri réteg, akkor kell egy szolgarétegnek is lenni. Ezt nem vagyunk hajlandóak mi tudomásul venni.- Önöknek van arra a programjuk, hogy az országot ebből a nehéz gazdasági helyzetből kivezessék?- Természetesen. Igaz vannak bizonytalansági tényezők, amit nem lehet pontosan felmérni. Nem lehet tudni, hogy a nemzeti vagyonból ténylegesen mennyit és milyen értékben adtak el. A kisgazdapárt többfajta csomaggal készül a kormányzatra. Elkészítettük az állam- háztartás reformjának a teljes gazdaságra kiterjedő programunkat. Mi a mezőgazdaság és élelmiszeripar talpra állítását tartjuk elsődlegesnek.- Miért?-Mert az ipar helyreállításhoz sok évre, új gondolkodású munkásságra, nyelvtudásra, rengeteg pénzre van szükség. Még a reális számítások szerint a mezőgazdaság két év alatt talpraállítható. A katasztrófa az, hogy az élelmiszeripari gyárakat közben eladták. Ez pedig olyan helyzetet teremthet, hogy egyoldalúan kiszolgáltatja a teljes mezőgazdaságot, az idegen elképzeléseknek. Előállhat olyan, hogy a felvásárló nyugati élelmiszeriparosok patthelyzetbe hozhatják a mezőgazdaságot, s felvásárolják színes gyöngyökért a földjeinket.-Ön igen népszerű ember, pártja körében. Milyen politikusnak tartja magát?- Azt hiszem, igen nagy hiba lenne, ha én megpróbálnám önmagamat jellemezni, értékelni. Hiszen köztudott, hogy az emberben van egy elfogultság önmaga iránt. Annyit azért megemlítenék, hogy diplomatának készültem, hiszen nemzetközi közjoggal már egyetemista koromban foglalkoztam. Diákönkormányzatot vezettem, foglalkozásokat tartottam a témából az egyetemen. Voltak az életemnek nehéz szakaszai, amikor segédmunkásként kellett kitüntetéses diplomával dolgoznom. Végülis ügyvédként dolgoztam. Én úgy érzem: a jóisten fogta a kezem, amikor engem hátrányos helyzetben „Minden támadómat könnyedén legyőzöm.” próbált ki a legkülönbözőbb csatákban. Ugyanis én minden ellenkező híreszteléssel szemben, rendkívül rossz kádernek minősültem a pártállam idején. Katona nem lehettem, kamarai funkciót nem vállalhattam. A hátrányos oldalon álltam. Ennek következtében elsajátítottam azt a küzdő modort, amit nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Munkaintenzitásom mindig nagy volt. Képes voltam egyszerre több dolgot is intézni.- Önt a felesége emeli vagy visszahúzza?- Szerencsés vagyok ebben is. Feleségem egy istenáldotta tehetségű operettprimadonna volt, aki a pártállamban nem válhatott szélesebb körben híressé. Jó két évtizeden át én neveltem a gyermekünket és rendszeresen vittem a nejemet Pécsre az előadásokra. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy ő a pályáját kiteljesíthesse. Most megfordult a helyzet. Feleségem abbahagyta a pályát és az én politikusi tevékenységemet segíti. Mindenhová, ahová csak lehet, eljön velem. Kiáll mellettem, agitál a nők körében, igazi harcostárs. Boldog házaséletet élünk. Szenográdi Ferenc Kétéves munka gyümölcsét arathatják le a törvényalkotók Európai léptékű kisebbségi törvény születik Többszáz óra tárgyalással, többezer oldalnyi jegyzőkönyv készítésével, két év után végre elkészült a várt kisebbségi törvény. Igaz, még nincs pont az i betűn, mert még mindig vannak kiegészítő javaslatok, s a Parlament míg nem szavazta meg a törvényt. Ezért is kerestük meg Speidl Zoltán országgyűlési képviselőt (MDF), az Emberi jogi-, Kisebbségi-, és Vallásügyi Bizottság tagját, a törvény készítésének egyik patrónusát, hogy beszélgessünk vele a törvény értelmezéséről. A cigányság is kisebbség-Nógrád megyében különösen várják a kisebbségi törvényt, hiszen itt jelentősebb számban élnek szlovák és német ajkú lakosok. Mi jellemzi általában a törvényjavaslatot?-Rögvest hadd tegyek egy kis kiegészítést: nem csak németek és szlovákok tartoznak a kisebbséghez. Hiszen a cigányság a legnagyobb létszámú kisebbség az országban, a létszámukat öt-hétszázezer körül becsülik. A cigányság helyzete pedig nemcsak etnikai, kisebbségi, hanem sajnos szociális kérdés is. Éppen ezért kiemelt figyelmet kellene fordítani rájuk; Én a magam részéről minden olyan intézkedést pártolok, ami a cigányság helyzetét javítja. Az ő nehéz helyzetük éppen olyan feszítő erő lehet ebben az országban, mint az Egyesült Államokban volt annak idején - és bizonyos mértékben még ma is - a négerkérdés. Én, mint ennek a törvénynek létrehozásában közreműködő személy, aki az egyik aláírója is lehettem a hatpárti megállapodásnak, azt szeretném, ha ez a kérdés nem fajulna odáig, mint az USÁ-ban a négerkérdés. Megoldást kell találni, de csodát senki nem várjon, hisz több évszázados elmaradást egyik pillanatról a másikra nem lehet pótolni. Az is tudott dolog, hogy a cigányságot nagy mértékben nyomja a recesszió, mert aluliskolázott. Tehát a kultúrán, az iskoláztatáson keresztül is meg kell adni a lehetőséget a felemelkedésre. Ehhez azonban két fél kell, a cigányság akarata is szükséges.- A törvény hány etnikai csoportot és összességében Magyarországon mekkora populációt érint?- A törvény tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbséget sorol fel, amelyek a legkisebbtől a legnagyobbig ugyanazokat a jogokat fogják élvezni. A nagyságrend nem lehet döntő. Eszerint a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán kisebbségekről van most szó.- Milyen kritériumok alapján történt a besorolás? Lehetséges-e, hogy később más kisebbségi csoportok is élvezhessék a törvény biztosította jogokat?-Alapvető kritérium a magyar állampolgárság. A másik pedig, hogy az adott kisebbség legalább száz esztendeje legyen ennek az országnak a lakója. Azután vannak kevésbé megfogható, de mégis többé-ke- vésbé jól körvonalazható kritériumok. így az önálló nyelv, függetlenül attól, hogy használ- ják-e vagy nem. Azután az ösz- szetartozás tudata, a kulturális hagyományok kérdése. Ez azonban nem jelent lezárt rendszert, amennyiben ezer ember kéri, hogy a törvény hatálya alá eső kisebbségnek minősüljön - természetesen nemzeti, etnikai kisebbségről van szó- akkor erre lehetőségük van. Ha bizonyítani tudják, hogy a feltételek megvannak, akkor valószínűleg a Fővárosi Bíróság lesz az, amely őket bejegyzi. Máris vannak jelek, hogy például az olaszok, akik évszázadok óta élnek Magyar- országon és a magyar kultúrában komoly nyomokat hagytak sok évszázadon keresztül, rövidesen jelentkezni fognak. Egészen biztos, hogy a zsidóságból is több lesznek, akik kérni fogják, hogy a törvény hatálya alá essenek.-Magyarországon most sok más nemzeti, etnikai kisebbség él. Vajon őket ez után semmiféle jog nem illeti meg?- A kisebbségeket eddig is megilleték a jogok. így például bizonyos jogok az itt élő kínaiakat is megilletik. Ha elmegy a bíróságra akkor igen is jogában áll saját anyanyelvén elmondani a dolgait, aminek a költségeit a magyar államnak kell fedeznie. Az is teljesen egyértelmű, hogy nem lehet mindenkit a törvény hatálya alá vonni, aki ebben az országban él, hiszen a szigorú kritériumoknak meg kell felelnie minden kisebbségnek. Igen hosszú procedúra-Sokan felvetik, hogy ez a törvény olyan sokáig készült, hogy hinni sem akarják, hogy ez valaha hatályba lép. Miért?- Nos, igen ez a törvény majdnem annyi ideig készült, mint a médiatörvény, de azért került sor a hat párti egyeztetésekre, nehogy annak a sorsára kerüljön. A kétéves törvényalkotó procedúrának számos oka volt. Az egyik, hogy ilyen törvényre egyszerűen nincs példa. Magyarországon ugyan volt már 1849-ben és 1868-ban hasonló, s mindkettő a maga idején jó volt. Azonban megváltoztak a viszonyok. Nyugat-európai példa pedig egyszerűen nincsen. Ilyen széles körű nemzetiségi törvény nincsen. Ami megkülönbözteti az esetleg létezőktől: általában a kisebbségeknek az egyéni jogait ismeri el. Mi a kollektív jogokat is elismerjük. A létező törvények úgy szólnak, hogy például állami támogatás adható, tehát feltételes módban beszélnek. Mi pedig azt öntöttük törvénybe, hogy a tizenhárom kisebbségnek, illetve akik majd a törvény hatálya alá kerülnek, azoknak az állam teherbíró képességének függvényében adni kell támogatást. Kialakítottuk a kisebbségek önkormányzatiságát is. Ehhez természetesen az államnak anyagi támogatást kell adnia. Ez két éven át 1994-95-ben 500-500 millió forint lesz. Ugyanakkor a kisebbségek becsült létszámának megfelelően bizonyos induló tőkét is kapnak a kisebbség Ez összességében a törvény értelmében 300 millió forint lesz. Természetesen az eddigi juttatások továbbra is megmaradnak.-Milyen jogokkal bírhatnak a kisebbségek?- A kisebbségnek jogában áll a nyelvét bárhol, bármilyen körülmények között használni. Az utcanevek, helységnevek, az intézmény nevek duplázásának, esetenként triplázásának költségeit is az állam vállalja át és nem az önkormányzatra hárítja. Az oktatási tantérvek kialakításába, - kivéve a felsőoktatást, a kisebbségi önkormányzatoknak, kisebbségi szervezeteknek joguk lesz beleszólni. Elvileg megvan a lehetősége a saját anyanyelvű felsőoktatás létrehozásának is, de azt feltétlenül biztosítja a törvény, hogy bárki vagy itthon, vagy a határon túl az anyanyelvének megfelelően tanulhasson. Az is fontos különbség, hogy nemcsak a polgári jogok biztosa, ombudeh- man lesz a parlamentben, hanem lesz a kisebbségi jogoknak is biztosa. A törvény úgy szól, hogy jogot ad az identitás önkéntes és titkos megvallására. Ezzel kapcsolatban be is került egy módosítójavaslat. ami már ennek a módját írja le. Másodlagos a mások véleménye-A gyakorlati tapasztalatok szerint a magyarországi szlovákok nyelvtanulása, identitástudata kívánni valókat hagy maga után, noha a lehetőségeik többet engednek, ugyanakkor Szlovákiában azért mutogatnak ránk, hogy elnyomjuk a hazai kisebbséget.- Azt hiszem, hogy már évtizedek óta nem mutogathatnak ránk a szomszédaink, mert a jogok egy része korábban is megvolt. Az viszont megint más, hogy ki miért nem akarja vállalni, hogy valahová tartozik. Az asszimilációt semmiféle eszközzel elősegíteni, sürgetni nem szabad. Természetesen van egy természetes asszimiláció, ami akkor ölthet nagyobb méreteket, ha a többségi nemzet vonzerővel bír, ha követendő mintát tud adni.- Hogyan fogadta a hivatalos Szlovákia ezt a törvényt?- Még nincsenek visszajelzések. Úgy gondolom azonban, hogy ez a törvény nem fog egyértelmű örömet okozni, mert ez annyira progresszív, hogy másoknak ennél csak jobbat szabad csinálni és nem rosszabbat. Én abban bízom, hogy a demokrácia a környező országokban is előre halad. S ha majd elhisszük egymásról, hogy nem akarjuk bántani egymást, senki nem akarja az országát a másik rovására növelni, akkor ez a törvény az Európához való tartozásunkat szimbolizálja. Nagyon várták már Nyugaton is, hogy legyen egy minta.- Érdekes, hogy tőlünk mindenki példát vár a környező országokban, s velünk szemben azonban mégis bizalmatlanok a megnyilvánulások. Vajon miért?- Nekem az a véleményem, hogy mindenekelőtt önmagunk megbecsülése, hogy ezt a törvényt megcsináljuk, s csak másodlagos kérdés, hogy mások mit szólnak.- Miben látja a sajtó szerepét e törvény megismertetésében?- Én azt szeretném elérni, hogy a sajtó nemcsak arról írna, ami negatívum, hiszen számtalan jele van annak, hogy igenis van közeledés egymáshoz. Vannak nagyon tisztességes feltörekvő emberek a cigányság között is. Ezt is meg kell mutatni. A törvénynek biztos vannak hibái, de megérdemli, hogy úgy mutassák be. hogy ez egy európai léptékű munka. Jó lenne ha a sajtó egy bizonyos része nem rendelné alá a saját politikai hovatartozásának ezt az egész kérdést. Ebben is a tárgyilagos tájékoztatás segíthet.- Köszönöm a beszélgetést. Pádár András
