Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. május 6., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 Az éhség anatómiája A/ anya: A férjem több mint másfél éve munkanélküli, és újab­ban 5120 forintot hoz haza a családnak elsején. Én magam köze! egy esztendeje vagyok munkanélküli, azelőtt gyarmati húsüzemi dolgozó voltam, gumicsizmában, jéghideg csarnokokban álltam télen, nyáron a felbontott sertések mellé, kemény fizikai munkára, hogy élni tudjon a család. Három gyerekecskénk van még a nagy­fiú mellett, aki miatt faggatnak engem . . . Ott tartunk ma, hogyha elfogy az a holmink, amit én a családomtól örököltem meg vagy tizenöt éve és hónapok óta ebből csak eladogatunk mindent, hogy tüzelőre, tejre, kenyérre való legalább meglegyen, eladogatjuk az én szép holmijaimat, semmi kis pénzekért, mert különben mehet­nék koldulni, ahogyan már egyszer meg is tettem. Autóstoppal felutaztam Budapestre gyerekkel a karomon, beálltam a metró aluljáró lépcsője mellé, és négyszáz forintot kapartam össze söté­tedésig .. . Elég volt négy napi megélhetésre. Sajnos az uram és a nagygyerek is igen nagy étkü, az isten se győzi őket hússal, parizerrel... A kisgyerekeknek meg sajnos rossz az étvágyuk, alig esznek, és elég sokat betegeskednek itt ne­kem, az amúgy is sok baj mellé . . . Tudja mit kell fizetni a gyógy­szertárban egy-egy recept után, van néha, hogy két meg három­százforintot is .. . Honnan volna nekem ennyi pénzem? Az uram is folyton pénzért szekál; olyan isten nincs, hogy ő üres zsebbel menjen be a kocsmába a biliárdozókat nézni. .. A tanárnő: Magát rendesen félretájékoztatták a munkásem­berről, jó családról szóló dajkamesével. A fiú apja egy iszákos csődtömeg. Kártyázik, biliárdozik, egész napját a kocsmában tölti, s kölykei meg éheznek. A nagyfiú egyszer egy nap jóllakik a menzán, de attól még reggel, este szédeleg az éhségtől. A menza- pénzt is az önkormányzat fizeti ki a gyerek után abból, ami a nagycsalád miatt jár a szülőknek. Legalább azt a néhányszáz fo­rintot nem eresztik le a torkukon . . . A gyerek: Tessék elhinni, én nem azért szoktam, szédülni, mert éhes vagyok, valami másért, ki tudja miért ? Kapok én enni rende­sen, csak reggel a nagy rohanásban nincs idő enni, most hogy apu is, anyu is munkanélküli, ráérnek, még mindenki alszik, mi­kor eljövök otthonról az iskolába. Annyi, hogy én nem hozok sza- lámis zsömlét, mint a többiek, de rendesen ebédelek, vacsorázok, mint más. Hogy mi a vacsora? Ami délről otthon megmaradt, én azzal rendesen jól szoktam lakni... A faluban mások is ugyan­úgy azt vacsorázzák, ami délről megmarad, akkor miért pont ró­lam mondják azt, hogy éheztetnek. .. Az apa: Kilencvenegy szeptemberéig egy pesti káeftében dol­goztam, megbecsültek, megfizettek rendesen, mindene megvolt a családnak. Az asszony húsüzemben volt, keveset keresett, de néha kedvezményesen kapott húst, szalonnát, májat. Még egy pohár sört se kellett sajnálni akkor egymástól, mint most. . . Amikor már nem is járadékot, de 5120 forint segélyt kapok. Van még a családi pótlék, néha egy-két ezer forint szociális segély az ön- kormányzattól. Próbáljon valaki ennyi pénzből megélni, amikor egy kiló kenyér ötven forint, egy pár gyerekcipőt meg ezer forin­tért adnának.. . Ne éhezzenek, ugye, meg ruhájuk is legyen a gyerekeknek!? Hát az volna jó, de ami most alakul itten, az maga a nyomorúság, kilátástalanság . . . Higgye el, a nagyfiam is azóta tanul olyan rosszul-sehogyse, mióta ez a munkanélküliség volt, azóta nem lehet bírni vele, hogy ő már nem jár iskolába, megyen el dolgozni, csak engedjük el, keres ő majd sok pénzt. . . A nagymama: Az unokám három hete lakik nálam. Elzavarta az apja, nem adtak neki enni, pedig jóravaló gyerek lenne . . . Még azt se mondhatom, hogy nagyon követelőző, mint más kama­szok, azt eszi, amit én, ugye, szegényesen eléteszek . . . De mi lesz vele, ha én már nem leszek? Erdős István Visszaállhat a tanácsrendszer, ha állami feladatot kap az önkormányzat Nincs vörös csillagos kitüntése Testvérek ritkán tagadják meg egymást - mondta Király B. Izabellával való viszo­nyára. Szerinte biztosan megmaradnak a köztársasági megbízotti hivatalok az 1994-es választások után is, legfeljebb nem így hívják őket. Abban pedig biztos, hogy a következő kormány­nak nem lesz nehezebb dolga, mint a jelenleginek. Dr. Skul- téty Sándor címzetes állam­titkár, Jász-Nagykun-Szol- nok, Nógrád és Pest megye köztársasági megbízottja.- Kezdjük barchobával, idé­zek: „ Ok már révben vannak, de az ország tovább zuhan. A költ­ségvetési hiány nő, a fizetési mérleg romlik, az adósságállo­mány gyarapszik.” Ön szerint ez kiről szól és ki mondja?- Valamelyik parlamenti idő­szakban hangozhatott el egy or­szággyűlési képviselőtől, költ­ségvetési tárgyalás során.- 1990. előtt vagy után?- Szerintem 1990 előtt. Leg­alábbis arra az időre igaz. 1990. után is elhangozhatott ez az idé­zet, de az adósságállomány nem növekszik.-Jó. Csengey Dénes (MDF) írta az MSZMP-ről 1989. de­cemberében. A következő kér­dés: van-e önnek vörös csilla­gos kitüntetése?- Nincs. Egyetlen kitüntetést kaptam életemben, a sport ér­demes dolgozójaként. A sport­kitüntetésen pedig csak egy futó alak van, a kezében zászló sincs.-Milyen helyzetben van ma az a ceglédi téesz, ahol koráb­ban dolgozott?- Az a termelőszövetkezet ma egyben van, senki nem vált ki. Átalakult, tudomásom sze­rint a cégbíróság még nem je­gyezte be. Szerintem csődben van, de a politikusokkal és a ki­váló szakmai hozzáértőkkel szemben én a csődöt másban lá­tom, mint amit általában mon­danak, Az alaptevékenység mindig csődben volt, ezért mel­léktevékenységeket kellett kita­lálniuk. Ezeket '89-90-ben a szövetkezetek visszafejlesztet­ték vagy kivitték káeftébe. A mezőgazdasági szövetkezetek­ben ott maradt csupaszon a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés, ami 2-6 százalékos nyereségrátával dolgozik, 28-36 százalékos kamatfeltételek mel­lett - ez a mezőgazdaság élet­képtelenségét jelenti. Ha ösz- szadnánk, hogy azok a káefték, amelyek a termelőszövetkeze­tekben voltak '89-ig, mennyi nyereséget hoztak, és azt vissza­tennénk a szövetkezeti mér­legbe. nem biztos, hogy azt lát­nánk, veszteséges az egész me­zőgazdaság.- Milyen a viszonya Király B. Izabellával? ■— Testvérem. Testvérek nem szokták egymást megtagadni. Nagyon ritkán találkozunk. Vannak gondolatok, amikben megegyezünk, vannak, amik­ben vitatkozunk. Mindenhol így van.- Skinhead-ügyben szoktak vitatkozni?- Ő azt mondja, hogy a peri­fériára szorult magyar ifjúság­gal foglalkozni kell. Ezzel ma­ximálisan egyetértek, és azzal is, hogy a bűnözőket külön kell választani a nem bűnözőktől. Aki mást bánt, sért, azt meg kell büntetni, ez már nem a politiká­hoz tartozik. De hogy odáig ne jussanak el az emberek, ezért foglalkozni kell velük.- Miért nem töltik be Várko- nyi József helyét a köztársasági megbízott területi hivatalának vezetői posztján?- Be fogjuk tölteni, két hóna­pos kegyeleti időt hagyunk. Má­jus 31-éig a hivatal erőssége megengedheti magának, hogy hivatalvezető nélkül menjen a munka. Júniusban megpróbál­juk megoldani, egyelőre szemé­lyi javaslatom nincs. Ő több volt, mint egy hivatalvezető. Azt hiszem, most kimondottan szakmai ember kerül ide.- Ón szerint mi lesz a köztár­sasági megbízotti hivatalokkal a '94-es választások után? Dr. Skultéty Sándor- Szerintem biztosan meg­maradnak, esetleg nem így hív­ják őket, de ez lényegtelen. So­kan felteszik azt a kérdést is, mi a köztársasági megbízott és mi a megyei közgyűlés? Nem lehet összehasonlítani a kettőt. A megyei közgyűlés önkormány­zat, mi állami hivatal vagyunk. Állami hivatalra mindig szük­sége lesz a közigazgatásnak. El tudom képzelni, hogy a hoz­zánk tartozó állami feladatok bizonyos része átkerülhet az önkormányzathoz, de akkor az is kérdés, hogy állami feladat­ként kerül-e át, vagy önkor­mányzati feladatnak deklarál­ják? Mert ha állami feladatok kerülnek át a megyei közgyűlé­sekhez, akkor félő, hogy vissza­áll a régi tanácsrendszer, felbo­rul az önkormányzatok egyen­jogúsága, vagy a megye nem lesz önkormányzat. A megyei közgyűlés az önkormányzati törvény leggyengébb pontja, nincs is benne az egész megye. Van olyan állami feladat, amit regionális szinten tudok elkép­zelni. Ha megyei szintre hozzuk le a közigazgatás állami felada­tait, azon is gondolkodni kel­lene, hogy szükség van-e ma Magyarországon 19 megyére?- Sokkal nehezebb dolga lesz a '94. utáni kormánynak, mint a jelenleginek - állítja az ellen­zék, mert bár nehéz örökséget kapott az Antall-kormány, de akkor legalább működőképes volt az ország. Mi erről a véle­ménye?- Szerintem az ország nem működésképtelen. Én úgy lá­tom, hogy a 3400 önkormány­zat jobban élt az elmúlt három évben, mint bármikor. Vannak kivételek. A gazdaság hogyan működik? Egy minta nélküli visszakapitalizálódás nem könnyű dolog, az emberek sin­csenek ehhez hozzászokva, nem voltak rákényszerítve, hogy gondolkozzanak. Remélem, a mezőgazdaság pénzügyi hely­zetét meg tudják oldani a világ­banki kölcsönök. Biztos vagyok benne, hogy '94. után a kor­mánynak nem lesz nehezebb dolga.- Azt mondják, a mezőgazda­ság, az ipar padlón van, velük együtt a vállalkozók, a nyugdí­jasok, az elhelyezkedni sem tudó pályakezdő fiatalok . . .- Ä kisüzemek meg fogják oldani a kérdést, de egy elfuse­rált iparpolitikát nem lehet egyik napról a másikra lebon­tani. A másik: ha a munkaügyi központok átképzéseket szer­veznek, az emberek nem na­gyon akarnak menni. A gondol­kodásmódunkat is alakítani kell. Az országos betegséget is csak úgy küzdhetjük le, ha azt mondjuk, hogy mindenáron élni akarunk. Csak az a baj, hogy nem optimizmusra vagyunk ne­velve. A médiáknak van itt egy kis felelősségük, mert a hibákat fel kell tárni, meg kell mondani, de az embereket éltetni kell.-Antall József szerint nem elég a kormányának négy év.- Szerintem sem. És az ön- kormányzatoknak is kevés a négy év. Hatéves önkormány­zati ciklust tartanék egészsé­gesnek, 1994-ben lehet változ­tatni a törvényen. A kormány­zatnál is hasonló a helyzet: az első négy év a diagnózisok fel­mérését szolgálja, és a második ciklus lenne a gyógyítási fo­lyamat. Dudellai Ildikó Szlovák földön a szlovákságról Szlovák nóta járja a különjá­ratú autóbusz belsejében. Nóg- rádból, Hevesből és Bor- sod-Abaújból verbuválódott a társaság: találkozni, ismer­kedni, barátkozni egymással megyünk a Breznóbánya fölötti Hronec községbe. Három autó­busz landol végül is a Poniklec üdülő előtt. Százan lehetünk, mire mind kikászálódunk sok-sok szlovákok-lakta telepü­léséről már a teljes Magyaror­szágnak. Csatlakozik hozzánk Békés, Pest. Komárom, meg a többi megye is. Azon kevés al­kalmak közül egy a mai, mikor ily szép számmal jönnek össze a Magyarországi Szlovákok Szö­vetségének aktivistái.- Nem először találkozunk itt - mondja a szervezet elnökasz- szonya, Divicsán Anna. - Ma­gát a helyszínt a Nógrád megyei tagszervezetünk fedezte föl; ők több ízben rendeztek már itt gyermek nyelvi tábort. Idővel aztán mi is, meg-, vagyis felis­mertük a lehetőséget, s öröm­mel jövünk: másként esik a szó, s más a súlya is, ha szlovák föl­dön, anyanyelvi környezetben beszélünk a szlovákságról, a szlovák létről, a nemzetiségi ön­tudatról. Valóban megdöbbentő a ha­tás - ismerem el magam is. - Nemcsak a program szerinti előadások, hanem a személyes beszélgetések is a szlovákot ré­szesítik előnyben a magyarral szemben. Szinte hihetetlen, hogy aki odahaza meg sem mer szólalni őseinek anyanyelvén, itt folyamatosan beszéli azt. Megindító, szívet-lelket gyö­nyörködtető egy-egy viszontlá­tás. Régi, ám ritkán találkozó is­merősök borulnak egymás nya­kába - úgylehet, többszáz kilo­méteres távolságból az ország­nak. Én magam Gyúróval talál­kozom, egykori riportala­nyommal. Három éve lehet, hogy beszélt nekem a Miskolci Rádióban: Zólyomból szegő­dött hozzánk, máig is Balassa­gyarmaton tanít a kereskedelmi szakközépiskolában. Jakab Róbertné nyitja a hiva­talos programok sorát. A képvi­selőnő - maga is tagja az Or­szággyűlés Nemzetiségi Bizott­ságának - első kézből számol be a készülő nemzetiségi tör­vényről. Jó híre van, hatpárti megegyezés eredménye, amiről beszélni kezd, s ez mostmár - inkább előbb, mint utóbb - va­lóban létrehozza az Európában is bízvást egyedülálló törvényt. A tájékoztató után színházi előadás gazdagítja a vendégek esti programját. Igaz, pénteken­ként soha nem játszik Beszter­cebányán a Jozef Gregor Ta- jovsky Színház társulata, ma kivételt tesznek: a Magyarhon­ból idelátogatók kedvéért beöl­töznek, s magyar szerző darab­ját tűzik műsorra. A Víg özve­gyet. Ekkora figyelmességet - hiszem - nem lehet már túllici­tálni, de tévedek: hogy kezdetét veszi az előadás, kihasználja rögvest a „nagykövet”: nem csak a rezidenciáján összegyűlő vendégeit üdvözli kedves szó­val, de a nézőtéren helyet fog­laló magyarországi szlovákokat is. Vastaps volt a jutalma, s nem csak az első öt sorából a néző­térnek. Közöttük van Egyedné Baránek Ruzsenka. A Nógrád Megyei Közművelődési Köz­pont munkatársa - ő az egész út főszervezője - újabb kedves­séggel lepi meg a résztvevőket: hazamenet népi zenekar fogad bennünket a szálláson. Most ke­rül elő a butykosba zárt hazai, s úgy, mint délután a buszon - csak most többszörösen annyi torokból - két szólamra vált a jellegzetes szlovák dallam. Hajnali fél kettő van, mire ágyba kerülök - legelsőnek né­gyünk közül a szobában. Anyagi, pénzügyi kérdések, a szervezettel kapcsolatos meg­beszélnivalók követik a regge­lit: olyan természetűek, amiket jobb, ha együttesen tárgyalnak meg. Langyos téma, de ez is tar­tozéka a szervezeti életnek. Jó­val meg is haladja az általa kel­tett hullámokat a Matica Slo- venská képviselőjével létrejött találkozó. Az elnökségi asztal­nál is, a sorokban ülőknek is úgy látszott a felszólalásukból: van még mit tisztázniuk egymás között a két szervezet vezetői­nek. Szembejövő autóbusszal ta­lálkoztunk hazafelé jövet Hro­nec község keskeny főutcáján. Hirtelen bukkanunk ki egymás elé a kilátást akadályozó sarok­ház mögül: azt hihetné valaki, menten bírókra kelünk egymás­sal. Pilótáinknak azonban eszük ágában sincs az ilyesmi. Fény­kürthöz nyúl egyikük, azzal üzen a szemközt jövőnek: „Várj, öreg, elférünk mi itt mindketten, ha még oly kes­kenynek is tűnik ez az út a kívü­lálló pancserok szemében!” Mindannyian tudtuk, hogy pokolian igaza van... Hubai Grúber Miklós Legyen-e parlamenti közvetítés Kónya Imre megfontolan­dónak tartja, hogy nem kel­lene élőben sugározni a par­lamenti történéseket, mert félő, hogy a hátralévő időt sa­ját kampányukra használják a képviselők. Erről kérdeztük Pál József Nógrád megyei képviselő (MDF) véleményét.- Az önreklámozás veszélye valóban fennáll, ez az érdemi parlamenti munkát is veszélyez­tetheti. Gondoljunk bele, a hét­fői ülésnapon a hét napirendi pontjait csak jó két óra eltelté­vel tudjuk elfogadni. Mert 3 órakor kezdődik az ülés, és egyúttal a televíziós közvetítés is. Vannak képviselők, akik ezt az időszakot használják ki, hogy sűrűn szerepeljenek, gyakran mondvacsinált és a tör­vényhozási menetrendbe nem illeszkedő témákkal. Azonban mégis úgy vélem, nagyon meg kell gondolni, hogy kell-e egyáltalán változtatni a televí­ziós közvetítés rendjén, níert az 1990-es választások után a nyilvánosság különleges ered­ménye volt mindaz, ami a par­lamenti közvetítésekkel megva­lósult. Exhibicionista emberek mindig voltak és lesznek. Két­ségtelen, ha úgynevezett válo­gató műsor keretében, összefog­laló jelleggel tudósít a televízió a Ház munkájáról, az netán po­litikai marakodás tárgya lehet. Nagyon könnyű bebizonyítani bármilyen válogatásról, hogy az célzatos, szándékosan torzító volt. Rendkívül sok törvény van még ebben az évben is, amit mindenképpen meg kellene hozni, hogy az átmeneti időszak törvényei megszülessenek, ezért természetesen minden el­pazarolt percért kár. Ésszerű önkorlátozást bármely frakció alkalmazhat. A mi frakciónk esetében egyáltalán nem köny- nyű ad-hoc jelleggel szóhoz jutni, ennek szigorú belső sza­bályai vannak. (dudellai) Ez itten, kérem, Magyarország Állatbarátok, figyelem! „Kérek minden embert, hogy lehetőségeihez mérten segítsen elárvult társaink - a gazdátlan kutyák és macskák - életben tartásában. Adóból le­írható adományát várja a Fe­kete István Alapítvány.” (Számlaszám, satöbbi.) Népszerű (de mindenképpen ismert) emberek a fotón, keret­ben a szimpatikus szöveg, ami talán egyszer még átíródhat, a forma jó. Az eredményt (a be­vételt) ugyan nem ismerem, de ha az is jó, talán meg lehetne próbálkozni effajta változattal: Kérek minden embert, hogy lehetőségeihez mérten segítsen elárvult társaink - elvált apák, hajléktalanok, létmimimum alatt élők, kisnyugdíjasok (sa­többi) - életben tartásában. Azért is jó lenne ez, mert néhány napja megtudtuk, hogy az életszínvonal megőrzése nem alkotmányos jog. (Teljes apátiára semmi ok, mert ezzel szemben jó hírrel is szolgálha­tunk: a képviselőjelöltek men­tesülnek a sorkatonai szolgálat alól.) Meg még azért is jó lenne ez, mert elárvult társaink (most már folyamatosan nem a gaz­dátlan kutyákról és macskákról van szó) hajlamosak önron­tásba dönteni magukat ital és dohány által, ami megint csak visszaüt nekik. Tervezik ugyanis extra adó bevezetését az italra és a cigarettára, elkép­zelhető, hogy egy újfajta bizto­sítási rendszerben a „káros” alanyoknak többet kell fizet­niük. (Ide is van egy jó hírünk ellensúlyozásként: Jeszenszky Géza azt mondta, hogy a bős-nagymarosi tervvel kap­csolatos, a Magyar és Szlovák Köztársaság közötti megálla­podásból a maximumot hozták ki. Igaz, hogy ezt még kor­mánypárti képviselők is cáfol­ták, de erre most nem adunk.) Rejtélyes alapítványi pénzek már úgyis vannak egy szűk kör kezelésében, amely inkább kö­zel áll a kormányhoz, mint tá­vol. Ok már gondoltak arra, hogy lehet még belőlük elár­vult embertárs. - Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents