Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. május 6., csütörtök Pünkösdi fesztivál Budapesten, Nógrád megyei vendégekkel „Az Isten óvja és vezesse vissza magukat!” Ullein-Reviczky Antalra, a nemzetközi jog egykori szaktekintélyére, magyar diplomatára emlékezve Maria Lovice édesapjával (A felvétel Magyarország elhagyása után készült) „Meleg, felhőtlen nap volt, amikor Budapesről elindultunk Stockholmba. Búcsúztatásunkra nem csupán a barátaink sereglettek össze a budapesti Keleti .pályaudvaron, hanem felsorakozott a Tűzharcos Szövetség díszegysége is. Lenyűgöző látvány volt: katonazenekar, zászlók, egyenruhák, hatalmas tömeg, a szívek reménységgel telve. Ullein-Reviczky Antal Stockholma készül, hogy mindent megtegyen, amire képes, hogy megszabadítsa az országot a nem kívánt „szövetségestől", a náci Németországtól. A zenekar a szívemnek oly kedves Rá- kóczi-indulót játssza. A vonat elindul, de felzúdul a tömeg: „Ne még!” ... és a vonat megáll. Kétszer indult el. kétszer állt meg. Tekintetemmel még egyszer átfogtam a látványt: a kormány képviselői, az országgyűlési képviselők, a semleges követségek diplomatái, a személyes barátaink, a díszsorfal és végül, de nem utolsó sorban a szakadatlanul éljenző tömeg. És egy öreg parasztasszony utolsó szavai hozzám, amikor már gördül a vonat kifelé: „Isten óvja és vezesse vissza magukat! A maga ura lesz a mi megmentünk!” ... Néhány óra múlva elértük az utolsó magyar vasútállomást. Pár percre leszálltam a vonatról, felnyalábolva annyi virágot, amennyit csak bírtam. Letettem a magyar nemzeti lobogó alá, és búcsút mondtam a magyar földnek.” Lovice Louisa Grace, Ullein-Reviczky Antal felesége így örökítettem meg naplójában az eseményt, amikor 1943 szeptemberében Svédországba utaztak, hogy a magyar diplomata maga is részt vegyen a nyugati szövetségesekkel folytatott tárgyalások előkészítésében. De kicsoda is valójában Ullein-Reviczky Antal? Az életrajzi adatok tanúsága szerint korának egyik elismert jogásza volt, akit a nemzetközi jog szaktekintélyeként tartottak számon. 1919-től teljesített diplomáciai szolgálatot: aktív szerepet vállalt az 1921. évi soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában, majd Isztambulban, illetve Zágrábban vezette a magyar konzulátust. 1942 májusától rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter lett, erőteljesen támogatta Teleki Pált, később Kállay Miklóst. Náciellenessége annyira közismert volt, hogy Hitler egy ízben Ullein-Reviczkyt a magyar kormány „rossz szellemének nevezte”. Egy 1942-ben elhangzott beszédéből kiderült, megdöbbentően pontosan érezte korának lappangó veszélyeit, s látnoki pontossággal festette le annak hatásait: „Végzetes következménye volna annak, ha az államvezetés tisztára materiális alapra helyezkednék: kihalna a felebaráti szeretet, s az embereket csak eszköznek használnák fel arra, hogy az ő révükön meggazdagodjanak, segítségükkel hatalomra kerüljenek.” 1944-ben tiltakozásul Magyarország német megszállása ellen, lemondott követi tisztjéről, majd a háború befejeződésével, miután hiába próbált kapcsolatot teremteni az új magyar kormánnyal, hivatalosan is bejelentette: megválik a diplomáciai pályától. 1954-ben napvilágot látott emlékirataiból kiderült, akkor már az új Európa víziója lebegett a szeme előtt: „Ez az az egység, amely egyenlő partnerek önkéntes társulása lesz, a jövő új Európája.” Ullein-Revicky Antalnak kívánt emléket állítani leánya, Ullein-Reviczky Lovice Mária, amikor megalapította az édesapjáról elnevezett díjat. Az elismerést első alkalommal idén május 31-én adják át, s az a személy kapja, aki a szabad Magyarország érdekében kimagasló teljesítményt nyújtott, aki leginkább elősegítette a magyar rendszerváltozást. A kitüntetést a pünkösdi fesztivál keretében Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, a díj védnöke adja át. A pünkösdi fesztiválról - amelyet május 31-e és június 1-je között rendeznek Budapesten - sokat és sokszor adtak hírt a magyar médiumok. Közismert, hogy az esemény művészeti vezetője a svájci karmester és zeneszerző, Robert C. Bachmann lesz. A muzsikus elmondta, hogy szeretnék, ha ez a rendezvény egy olyan rangos kulturális programsorozattá nőné ki magát, amely a határainkon túlról is vonzaná a műértő és egyben tehetős üzletembereket, így egyfajta katalizátor szerepet tölthetne be a magyar üzleti élet fellendítésében. A pünkösdi fesztiválnak lesznek Nógrád megyei vonatkozásai is. Többek között erről, valamit magyarországi élményeiről beszélgettünk Ullein-Revicky Lovice Mariával.- Felnőttként most először járt Magyarországon. Milyenek az első benyomásai?- Fantasztikus élmény a valóságban is látni azt, amit eddig csak fotókról ismerhettem. A magyar emberek nagyon kedvesek. ahol eddig megfordultam, csak jó tapasztalatokat szereztem, mindenki nagy szeretettel vett körül.- Mondana néhány szót arról, hogyan került kapcsolatba a nógrádiakkal, közelebbről a magyarnándoriakkal?- Amikor csak tehettem, próbáltam kimozdulni Budapestről, meg akartam ismerkedni a magyar vidékkel. Rengeteget túráztam szerte az országban, így kerültem Nógrád megyébe, megnéztem a hajdani Re- viczky-kastélyt Nézsán, valamint ellátogattam Felsőpe- ténybe, ahol Mindszenthy bíborost tartották fogva. A bíboros úr ugyanis édesapám jó barátja volt, haláláig leveleztek is.-Nógrádi kirándulásai alkalmával mi volt az, ami leginkább magragadta a figyelmét?-Errefelé még minden természetes, még érintetlenül megmaradt a táj, úgy gondolom, itt még nincs elrontva semmi. Óriási élményt jelentett az is, hogy a falvakban sok helyen láthattam népviseletbe öltözött asszonyokat.- Sokan úgy vélik, azért maradhatott meg ilyen viszonylagos érintetlenségben a vidék, mert Magyarország meglehetősen Budapest-centrikus, nem jutott pénz „felzárkóztatására", ami az ön nézete szerint talán szerencse.- Azt, hogy Magyarország fővároscentrikus, tapasztaltuk, ezért elhatároztuk, hogy a saját lehetőségeinket belül próbálunk segíteni: például a pünkösdi fesztiválra minden évben meghívunk majd az ország egy adott régiójából néhány embert. Most a magyarnándoriakra esett a választás, mert kirándulásaink alkalmával sokszor megfordultunk ezen az apró településen, az itt élőket nagyon a szívünkbe zártuk: ötven meghívót adtunk át Sándor Istvánnak, Magyar- nándor polgármesterének.- Végezetül egyetlen kérdés: mik a további tervei itt, Magyarországon?- Rengeteg elképzelésem van, jelenleg a legfontosabb a fesztivál színvonalas lebonyolítása, de ha annak vége lesz, azonnal beiratkozom egy intenzív magyar nyelvtanfolyamra. Fenyvesi Ágnes Mária Ullein-Reviczky, Robert C. Bachmann és Sándor István, Magyarnándor polgármestere Fotó: Gyurkó Péter A Mount Everest jubileuma Az Új-Zélandból származó Sir Edmund Hillary (felvételünkön) negyven évvel ezelőtt elsőként mászta meg a világ legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet, nepáli vezetőjével, Tenzing Nor- gay-jal együtt. Fotó: Ferenczy-Europress Új lappal gazdagodott a hazai műszaki értelmiség Gazdaképzés a Nógrád Megyei Hírlapban (VII.) Gyakoribb takarmányozási hibák - különös tekintettel a tápetetésre A hazai műszaki értelmiség igen sok problémával néz szembe, ezek közül az egyik legfontosabb az információéhség. Ezen kíván segíteni egy nemrégiben megjelent új szakmai folyóirat, a Műszaki Magazin. Az MTESZ és a würzburgi Vogel Verlag und Druck havilapként tervezett kiadványa a műszaki értelmiséget kívánja ellátni a munkájához, tájékozottságához nélkülözhetetlen, több forrásból származó információs anyaggal, amely a műszaki élet területén szinte kimeríthetetlen. A hazai műszaki értelmiség ugyanakkor tájékozódhat a színes, olvasmányos lapból a mobilitásról, az új munkahelyekről, az alkotómunka előtt nyíló új lehetőségekről. Az állatok a keverékekben jobban kihasználják a takarmányt, mintha az egyes összetevőket külön-külön ennék meg. Keverékekben az egyes tápanyagok és hatóanyagok aránya is jobb: ami az egyik takarmányösszetevőből hiányzik, a másik pótolja (pl. a kukoricában kevés a fehérje, a szójában sok). így jelentősen kevesebb, mintegy 75-85 százaléknyi abrak szükséges, mintha ezeket a takarmányösszetevő növényeket külön-külön juttatnánk állatainknak. A jó keveréktakarmány (táp) az állat minden fontosabb táplálkozási igényét kielégíti, folyamatosan azonos összetételű, a vitaminokat, ásványi anyagokat, hatóanyagokat a szükséges mennyiségben és arányban tartalmazza, egységnyi mennyiségével körülbelül 25- 30 százalékkal több húst állíthatunk elő, mint kizárólag gazdasági keverékekkel, mentesíti a gazdát a takarmányösz- szeállítási gondoktól, ezért úgy, ahogy van, minden kiegészítés nélkül kell etetni. Hangsúlyozom, a fentiek a jó tápra vonatkoznak! Gyakori hiba az ötletszerű kiegészítés, hígítás. Drágák a tápok, ezért költségcsökkentés címén szokták hígítani úgy, hogy a szükségesnél lényegesen kevesebb mennyiséget különböző gazdasági takarmányokkal egészítik ki. A „spórolás” következménye azután sokszor a különféle emésztőszervi betegségek okozta károsodás, a tápanyag-, vitamin-, ásványianyag-hiány miatti termeléscsökkenés, vagyis végeredményben a drágább termelés. Nem arról van szó, hogy ne takarmányozzunk olcsóbban, de ez szakszerű legyen, vagyis: a. Ha a tápot alaptakarmánnyal pótoljuk, akkor gondoskodni kell a fehérje-, vitamin-, ásványianyag-kiegészí- tésről is. b. Egyszerűbb, ha csak koncentrátumot veszünk, attól függően, hogy milyen tápot kívánunk készíteni, különféle gabonadarákkal ezt hígítjuk 3- 7-szeresére. A koncentrátumok, szuper- koncentrátumok (ezek bekeverési aránya 6-12 százalék), premixek (ezek bekeverési aránya általában 0,5-1 százalék) elkeverését mindig az előírt százalékban (zsákon, csomagolóanyagon rajta kell, hogy legyen!) és egyenletesen végezzük! Súlyos hiba az előírtnál több, vagy kevesebb felhasználás! A tápanyagokat (fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat), sőt a hatóanyagokat és ásványi anyagokat is az állat különböző korban és testtömegben más-más mennyiségben és arányban igényli. A tápok ösz- szetétele ennek megfelelően korcsoportonként különböző, és azok más-más elnevezé- sűek: indító-, nevelő-, hizlaló- táp. Súlyos hiba, ha valamelyiket is más korcsoporttal etetjük, mint amelyiknek készüt. Ez a hiba elég gyakori, sőt nemegyszer előfordul, hogy más állatfajjal etetik (pl. baromfitápot malaccal). A tápok éppen azért, mert többféle összetevőből állnak, változatosabb baktériumflórát alakítanak ki az állatok bélcsatornájában, ezért a korcsoportonkénti tápváltozatosságot szigorúbban be kell tartani, mint a gazdasági takarmányok etetésekor! Gyakori hiba a „gépies” etetés. Ä rossz tápminőségről a gazda nem tehet (kivéve, ha azt tárolási hibák okozzák), viszont egész évi munkájának eredményét meghiúsíthatja, hacsak egy hétig rossz minőségű vagy hiányos beltartalmú tápot etet. Legyünk résen, naponta, sőt esetenként gyakrabban figyeljük az étvágyat, a takarmány- fogyasztást. Ä takarmányt legjobban az egészséges állat minősíti. Ha ugyanis beteg az állat, nincs sem éhségérzet, sem étvágy; ha nem beteg az állat, hanem a takarmány rossz, éhségérzet van, viszont étvágy nincs. A takarmányt sokszor a bélsár állapota is minősíti. Amikor a bélsárürí- tés zavart (nehezített, önkéntelen, túl ritka vagy túl gyakori), a bélsár alakja, összeállása rendellenes (apró, golyós, bogyós vagy túl híg), mennyisége a normálisnál kevesebb vagy több, gyakoriak annak szín- és szagrendellenességei (túl bűzös, nyálkás, véres), mindig gondolnunk kell minőségi vagy etetési hibákra is. A takarmányt természetesen lehet, sőt bizonyos esetekben (ezekről később szólunk) kell is mintavétel utáni laboratóriumi vizsgálattal minősíteni. Legjobb a megelőzés! Mindig ellenőrizzük a szavatossági időt! Ha akár egyetlen etetés után étvágytalanságot, rendellenes étvágyat, hányást hasmenést vagy bármilyen viselkedésváltozást észlelünk, az állatorvos megkérdezéséig függesszük fel annak a tápnak az etetését! Minőségromlás tapasztalható, ha:-a takarmány színe, szaga, állaga nem az illető tápra jellemző;- abban kisebb-nagyobb csomók vannak;- íze - csipetnyit a nyelvre téve - kellemetlen, csípős (avasodás);-nagyobb tömegben szürkésfehér vagy rózsaszínes árnyalatú bevonatot látunk rajta (penészesedés);-hőmérséklete melegebb a környezeténél (erjedés). Jó módszer a próbaetetés: az evési viselkedés a durvább hibákról azonnal tájékoztat. A tápok könnyen romlanak, a benne lévő fehérjék és zsírok könnyen avasodnak. Ügyeljünk arra, hogy tárolás közben nedvesség ne érje, lehetőleg 10-15 fokos hőmérsékletű helyiségben ömlesztve tároljuk (zsákban befülled), időnként megforgatjuk, „átlapátoljuk”. Igen sok probléma adódik abból, hogy a diétás és gyógyszeres takarmányokat, takarmánykiegészítőket ötletszerűen használjuk, hogy a diétáz- tatást összekeverjük a koplal tatással, hogy ezeket nem kellő időben és módon alkalmazzuk. (Másképpen kell például dié- táztatni a borjút, mint a malacot, másképpen kell diétáztatni egyszerű túletetéskor, mint bélgyulladás vagy mérgezés esetén stb.) Nemcsak tápetetésnél, de minden takarmányfelhasználásnál gyakori hiba a hiányos táplálás, vagy ellenkezőleg, a túltáplálás vagy luxusfogyasztás, az átmenet nélküli takarmányváltoztatás és az etetési idők be nem tartása. Ezekkel a kérdésekkel az egyes állatfajoknál foglalkozunk. Dr. Böő István (Folytatjuk)
