Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. május 6., csütörtök BALASSAGYARMAT ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Piri új pihenőhelyen „Piri", a képen látható öreg. ám jól karbantartott tűzoltóautó és az érsekvadkerti önkormányzat többi haszonjárművé végre fe­dél alá kerülhet. A tűzoltókocsi garázsa tavaly elkészült, s idén az épületet újabb szárnnyal bővítik, ahol a többi jármű is elfér. Ingyentelkek a népesség megtartásáért Pataki csalogató A vidék hátrányait mindenki ismeri, de vajon eszünkbe jut. hogy milyen előnyökkel járhat, ha egy apró, barátságos faluban élünk? Legtöbb kisközségünk­ben többnyire nincs úgy kié­pítve az út-, telefon-, víz- és a szennyvíz hálózat, mint egy nagyvárosban, rosszabb a köz­lekedés és általában kevesebb és alacsonyabb színvonalú szolgáltatással találkozhatnak a falusiak. De „ennek fejében” a községeinkben nincs olyan mér­tékű levegő- és zajszennyezés mint egy főutakat, gyárakat, üzemeket s egyáltalán több ezer lakást és épületet magába fog­laló városban, s a betonkolosz- szusok helyett cserébe ott a pó­tolhatatlanul szép és nyugodt természet! Nyugat-Európában tisztában vannak ez utóbbi té­nyezők értékeivel: a nagyváros­hoz közeli, ám külterületen vagy faluban lévő telkek sokkal értékesebbek, mint a füstös, za­jos „központokban”. Úgy tűnik, nálunk ma még ez (is) fordítva működik. Itthon ugyanis az el­dugott, zárt vidékeken nem csak hogy olcsóbban lehet „birtokot” szerezni, hanem az egyes tele­püléseken különböző fogásokat találnak ki, hogy odacsalogas­sák az embereket. Patakon pél­dául a népesség megtartása ér­dekében ingyen telket adnak azoknak, akik a községben akarnak építkezni. Kikötés egy van: három éven belül hozzá kell kezdeni a münkához. Nem üt meg senkit a guta Galgagután Stop a sebesvonatnak! Balassagyarmat és Budapest között néhány hete sebesvonat közlekedik, amely a megye déli részén több települést is érint, de ebben a régióban azonban utasokat csak Nógrádkövesden vett fel. Ezért a térség önkor­mányzatai kezdeményezték, hogy Galgagután is legyen megállóhely, így Bércéi, Nóg- rádsáp, Nézsa és Legénd lakos­sága sokkal kényelmesebben utazhatna a fővárosba. (Nem je­lent gondot az sem, hogy az érintett községek közül csak Galgagutának van vasútállo­mása, mivel a vonathoz csatla­kozó autóbuszközlekedés meg­oldható.) Az egyeztetések tehát megindultak a MÁV üzemigaz­gatóság illetékeseivel, s a tör­téntekről egy rövid információ erejéig lapunk április 7-i szá­mában is olvashattak. Erre a rö­vid írásunkra reagált a MÁV Igazgatóságának üzemeltetési igazgató-helyettese, Vizsy Fe­renc. Lapunkhoz eljuttatott le­velében arról tájékoztatott ben­nünket, hogy 1993. május 23-ától a Budapest felé közle­kedő sebesvonat 7 óra 53 perc­kor, a Balassagyarmat felé köz­lekedő sebesvonat pedig 16 óra 49 perckor megáll Galgaguta ál­lomáson is. Átalakult a megyei tüzeléstechnikai vállalat Út az új stratégiák felé 1949-ben államosították a kéményseprő vállalatot, akkor a mesteri kar jelentős hányadát is „kisöprűzték” a cégtől. Ez óri­ási szakmai és tudásbeli veszte­séget jelentett ennek a hajdan jelentős szakmának. A későbbiekben aztán meg­lehetősen sokáig nem követték a kéményseprő vállalatok a tü­zeléstechnika fejlődését, ami újabb lemaradáshoz vezetett. Nem meglepő, hogy ma már sokan csak legyintenek, sőt többnyire negatív véleménnyel vannak a kéményseprőkről. Időszerűvé vált tehát az ezzel a feladattal foglakozó vállalalt- nak, a balassagyarmati székhe­lyű Nógrád Megyei Tüzelés- technikai Vállalatnak az átszer­vezése. Hosszas előkészítés után. április 1-jétől kft-vé ala­kult, Nógrádi Tüzeléstechnika néven. Lényeges követelményként fogalmazódott meg. hogy a kft működésében a gazdaságosság, a költségérzékenység és a haté­konyság legyen a továbbiakban a fő motiváló tényező.- Célunk, hogy a piaci igé­nyekhez minél jobban tudjunk alkalmazkodni, de mindezek mellett a szolgáltatásunk minő­sége nem szenvedhet csorbát - mondta Puszta Istvánné, a kft. főkönyvelője, az átalakítási procedúra egyik spiritus rec­tora, aki szerint mindez csak akkor lehet teljes, ha a profit- motiváció beépül a munkaválla­lók magatartásba is. A privatizáció tehát újabb feladatokat ró az immár kft. menedzsmentjére.- A társasággá alakulás ön­magában alkalmatlan eszköz arra, hogy a mai magyar gaz­dálkodás környezetében meg­lévő nehézségeket feloldja, mi­vel a társasággá alakulás jóté­kony hatása nem önmagában a forma erejében rejlik, hanem a konkrét feltételekben. A főkönyvelő asszony szerint a legjelentősebb kérdés az, hogy a „transzformáció” együtt jár-e a pótlólagos tőke megszer­zésével, vagy sem.- A másik ugyancsak megha­tározó tényező, hogy az átalaku­lás teremt-e (nem feltétlenül személyükben) új szereplőket, akiknek több lehetőségük van és erősebb érdekük fűződik a hosszútávú működőképesség meghatározásában. A Nógrádi Tüzeléstechnikai Kft. esetében mindkét feltétel szerencsésen alakulhatott, mert az átalakulást megelőző fél év­ben a jogelőd vállalat pénzügyi helyzete stabilizálódott a ko­rábbi - szinte mindennapos - likviditási gondok megszűntek. A társasággá való alakulás a privatizációs folyamat kezdete, s az eredményes végső megva­lósításban elöntő szerepe lesz a cég vezetőségének. Váradi András, a kft. megbí­zott vezetője szerint a magyar kéményseprőipart a nyugat-eu­rópaihoz képest 15-20 éves le­maradás jellemzi, s csak az az út vezet a jövőbe, ha a kéményeket karbantartó, koromtól megtisz­tító, vagyis elsősorban a meg­előző tűzvédelmi feladatokat el­látó szakember helyett - a tüze­léstechnikában is jártas, elle­nőrző, vizsgáló, szaktanácsadó és nem utolsó sorban jelentős életvédelmi szerepkört is be­töltő kéményseprő mester jele­nik meg.- Ebben tehát mindenki érin­tett, s ez nem csak a szakmabe­lieknek, hanem a szolgáltatása­inkat igénybevevőknek is érde­kük. A továbblépés érdekében különösen fontos, hogy a válla­lat menedzsmentje a vállalko­zóvá válás irányába mozduljon, és vissza ne forduljon az appa­rátusi hierarchia alkalmazotti szerepe felé, ezt a szerepet ugyanis inkább a személyes függés jellemezné, semmint a piac és a jövedelmezőség sze- melőtt tartása! Az átalakulás tehát egy fo­lyamat megindítása volt, amelynek célja a szervezet po­zícióinak javítása az alakuló pi­aci viszonyok között. Nem lesz rázós az áramszámla Előzetes számítások alapján közel két és fél év alatt térül meg az a beruházás, amelynek az első ütemét tavaly már elvé­gezték, s amelyet várhatóan az idén június végéig befejeznek. Nógrádkövesden hatalmas költ­ségeket emésztett fel a település közútjainak világítása. Évente nem kevesebb mint 1 millió fo­rintot kellett kifizetnie a falunak emiatt. 1992-ben azonban fél­milliós ráfordítással megoldot­ták, hogy a Nógrádkövesd egyik részében energiatakaré­kos izzók kerültek a világítótes­tekre, idén - már valamivel drágábban mint ’92-ben, 600 ezer forintos költséggel -, ki­cserélik a falu többi részében is a világítóeszközöket. A szak­emberek számításai szerint ez­zel a cserével 400-450 ezer fo­rinttal is csökkenhet a település korábbi 1 millió forintos, a köz­úti világításért fizetett „szám­lája”. A vidámpark „nagyasszonya 55-Talán egy éve történt, ak­kor éppen Hegyeshalom mellett dolgoztunk. Már nem emlék­szem miért, de tudom, hogy ak­kor egész álló nap úton voltam, késő éjszaka értem vissza, fá­radtan bedőltem az ágyamba, és már aludtam is. Azaz aludtam volna, mert az anyósom hangja „rázott fel” félálmomból. Kikászálódtam az ágyból, kinyitottam a lakókocsi ajtaját, s akkor láttam, mi a helyzet: az apósomat leütötte egy kiskatona, ő csinálta a cir­kuszt, fegyver is volt nála. Mit mondjak, észnél kellett lennem. Szerencsére aztán jöttek a töb­biek, sikerült „leszerelnünk” a fiút. Ez persze csak egyetlen ka­land, s ennél cifrábbak is meg­esnek egy vándorló vurstli tu­lajdonosának életében.- Valójában nem az ilyen be­tolakodók jelentik az igazi ve­szélyt, hanem az időjárás az, amivel meg kell küzdenünk. Képzelje el, amikor egy kiadós vihar alkalmával a szél elkezdi cibálni a lakókocsit, vagy bele­kap a dodzsem tetejébe és meg­emeli. Talán sok balassagyarmati kislány és kisfiú volt abban a Stumpf Andrásné vidámparkban, amely a napok­ban „hurcolkodott” el a műve­lődési központ melletti térről. S milyen érdekes a sors, egy haj­danán Balassagyarmatról el­származott fiatalasszony, Stumpf Andrásné Huszár Zsu­zsanna volt a vurstli egyik „üzemeltetője”. Vele beszélget­tünk nem mindennapi életéről.-Az országban közel ötszáz család dolgozik ebben a „mű­fajban”, általában öt-hat család működtet közösen egy ilyen parkot. Sokan lenézik ezt a szakmát, de azt hiszem, itt is, mit az élet más területein, van­nak, akik színvonalasan végzik a munkájukat.- Hogy került a szórakoztató iparnak ebbe a nem mindennapi részébe?- A férjem révén, aki viszont beleszületett ebbe a vállalko­zásba.- Hogyan fogadták be, hiszen meglehetősen zártnak tűnik ez a világ?- Azt hiszem, be tudtam bi­zonyítani. hogy életre való em­ber vagyok. Eleinte persze ke­mény volt a dolog, de most már megszoktam. Tizenegy éve csi­nálom.- Mit jelent állandóan úton lenni? Mesélne valamit a min­dennapi életéről?- Általában tavasztól őszig dolgozunk, de akkor szinte minden héten úton vagyunk. Elég fárasztó, hogy mondjuk háromszor kell fordulni, hogy valahova odaérjünk, nekem is segítenem kell a vontatásban. Most például Balassagyarmat és Vác között - hát nem leányálom ezekkel a hosszú szerelvények­kel furikázni! De szerencsére ezeket leszámítva ugyanúgy él­ünk, mint a többi család. f r Orhalom vonalban van A telefonszerelők az utolsó javításokat végzik Fotó: Gy. P. Lassan egy hete. hogy Őrha­lomban átadták azt az új tele­fonközpontot, amely Csitár, Nógrádgárdony, Iliny, Hugyag és Őrhalom községeteket be­kapcsolja a nemzetközi távhívás rendszerébe. Jó hír tehát, hogy van cross­bar, öröm az ittenieknek, hogy nem kell órákat sőt fél napokat várakozniuk arra, hogy „vo­nalba kerülhessenek”, hiszen most már elegendő, ha csak tár­csázzák a megfelelő számokat. Az azonban kevésbé jó, hogy már most „szűknek” tűnik a nemrég megszületett lehetőség, hiszen csak Őrhalomból eddig nem kevesebb, mint ötvennyolc új telefonigényről tudnak, s ak­kor még nem szóltunk a többi négy településen élők kívánsá­gairól! Ez tehát azt jelenti, szükség van az újonnan átadott központ bővítésére, indokolt a további fejlesztés. Palócz Ferenc, a Matáv üzemviteli osztályának igazga­tóhelyettese az átadás alkalmá­ból rendezett ünnepségen - amelyen egyébként három' or­szággyűlési képviselő, dr. Bi- lecz Endre, Juhász Péter és Ko­vács Gábor is részt vettek -, mondott beszédében utalt arra, hogy mihelyt a lehetőségeik en­gedik, újabb kétszáz vonal be­kapcsolására alkalmas módon bővítik a jelenlegi rendszert. Balassagyarmat és környéke Az ellátás javításáért • Balassagyarmat. A település és a körzetében élő polgárok egészségügyi alapellátásának javítása érdekében a dr. Kenes- sey Albert Városi Kórház idén 9 millió forint összköltségű (eb­ből 3,6 millió forint céltámoga­tással) jövőre 8 millió forint összköltségű (ebből 3,2 millió forint céltámogatással) megva­lósuló egészségügyi műszer megvásárlására nyújt be pályá­zatot. Gondozónőt keresnek • Nógrádkövesd. A település önkormányzata a falu néhány idős lakójának ellátása érdeké­ben szociális gondozónőt kíván alkalmazni. A feladatot ellátó személy tiszteletdíjban része­sülne, egyelőre azonban betöl­tetlen az állás. Közmunkások • Bércéi. Az önkormányzat idén tíz közmunkást alkalma­zott a település közterületeinek rendbetételére, a parkok és az árkok tisztítására. A munkáso­kat hét hónapig foglalkoztatják. Négykezes találka • Balassagyarmat. A település zenei életének újabb jelentős eseménye, hogy jövőre ismét a városban rendezik meg a Zene­iskolások Országos Zon­gora-Négykezes Találkozóját. Az önkormányzat képvi- selő-testülete a rendezvény elvi támogatásáról döntött. Telefonfejlesztés • Patvarc. A falu önkormány­zata levélben fordult a balassa­gyarmati testülethez, hogy lehe­tőségeikhez mérten segítsék a község önerős telefonfejleszté­sét. A gyarmati önkormányzat nem zárkózott el attól, hogy va­lamilyen formában támogassa a kérést, azonban jogi lehetőség nincs arra. hogy anyagilag is segítsék a patvarci kezdemé­nyezést. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Volt egy fám Volt egy kedves fám. Hatal­mas diófa volt. Emlékszem, az iskolába vezető út mellett állt. mindig alatta mentem el reg­gel, mindig alatta jöttem el délután. Pontosan egy éve ki­vágták. Volt egy kedves fám, de azt már soha fel nem éleszti senki. Ha újakat ültetnek he- lyette, szerencse, még akkor is, ha ezt nem az én városomban, hanem máshol teszik. Mindez egy hírről jutott eszembe. Egy jó hírről. Magyarnándorban a tavaszi fásítási akció során az önkor­mányzat megbízásából mintegy 150 ezer forint értékű fiatal fát és cserjét ültetnek ki a közterü­letekre. Az akció egy átfogó fa­lurendezési terv része, s e kere­tében a közmunkások részt vesznek a parkok és a terek rendezésében is. majd elegánsan hátradőlhetünk a fotelünkben és rágyújthatunk a következő cigarettára. Mell kérem szépen ilyen körülmé­nyek között LEHETETLEN SÉG CÉLT ÉRNI és pont, in nincs apelláta. (Lenne egy költői kérdésem: vajon melyiket könnyebb meg­tenni, szövegelni és semmit nem csinálni, vagy pedig próbál­kozni, és ha nem sikerül újból és újból próbálkozni?) De visszatérve Balassagyar­mat köztisztasági gondjaihoz: hasonlóan lehetne szólni a me­gye többi településéről. Nem nagy ügy, tényleg nem égbeki­áltó, de ha ezt sem vagyunk ké­pesek rendezni, komolyan azt hisszük, hogy a nehezebb dol­gokat majd megoldjuk?-fenyvesi­- Miért foglalkoztat annyira Balassagyarmat köztisztasági problémája, mikor a városban ennél sokkal égetőbb gondok vannak! - kérdezte ä rtíinap egyik ismerősöm. Miért írok erről a kérdésről ennyit? Igen, tényleg legyint- hetnénk, nem fontos á dolog, csakhogy: ha beadjuk a dere­kunkat, és kikerüljük a prob­léma megoldását - még akkor is, ha logikusnak és roppant ésszerűnek tűnő érvekkel vér­tezzük is fel magunkat, mond­juk, hogy „a probléma megol­dására nincs pénz” -, valójában az elénk tornyosuló feladat elől menekülünk el! Mondhatjuk, hogy márpedig Balassagyarmat úgysem lesz addig tiszta, amíg (és itt tetszőleges, de jól hangzó kifogásokat sorolhatunk fel), Lehetetlenség, vagy csupán tehetetlenség? Több, mint szemétkérdés

Next

/
Thumbnails
Contents