Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
1993. május 6., csütörtök BALASSAGYARMAT ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Piri új pihenőhelyen „Piri", a képen látható öreg. ám jól karbantartott tűzoltóautó és az érsekvadkerti önkormányzat többi haszonjárművé végre fedél alá kerülhet. A tűzoltókocsi garázsa tavaly elkészült, s idén az épületet újabb szárnnyal bővítik, ahol a többi jármű is elfér. Ingyentelkek a népesség megtartásáért Pataki csalogató A vidék hátrányait mindenki ismeri, de vajon eszünkbe jut. hogy milyen előnyökkel járhat, ha egy apró, barátságos faluban élünk? Legtöbb kisközségünkben többnyire nincs úgy kiépítve az út-, telefon-, víz- és a szennyvíz hálózat, mint egy nagyvárosban, rosszabb a közlekedés és általában kevesebb és alacsonyabb színvonalú szolgáltatással találkozhatnak a falusiak. De „ennek fejében” a községeinkben nincs olyan mértékű levegő- és zajszennyezés mint egy főutakat, gyárakat, üzemeket s egyáltalán több ezer lakást és épületet magába foglaló városban, s a betonkolosz- szusok helyett cserébe ott a pótolhatatlanul szép és nyugodt természet! Nyugat-Európában tisztában vannak ez utóbbi tényezők értékeivel: a nagyvároshoz közeli, ám külterületen vagy faluban lévő telkek sokkal értékesebbek, mint a füstös, zajos „központokban”. Úgy tűnik, nálunk ma még ez (is) fordítva működik. Itthon ugyanis az eldugott, zárt vidékeken nem csak hogy olcsóbban lehet „birtokot” szerezni, hanem az egyes településeken különböző fogásokat találnak ki, hogy odacsalogassák az embereket. Patakon például a népesség megtartása érdekében ingyen telket adnak azoknak, akik a községben akarnak építkezni. Kikötés egy van: három éven belül hozzá kell kezdeni a münkához. Nem üt meg senkit a guta Galgagután Stop a sebesvonatnak! Balassagyarmat és Budapest között néhány hete sebesvonat közlekedik, amely a megye déli részén több települést is érint, de ebben a régióban azonban utasokat csak Nógrádkövesden vett fel. Ezért a térség önkormányzatai kezdeményezték, hogy Galgagután is legyen megállóhely, így Bércéi, Nóg- rádsáp, Nézsa és Legénd lakossága sokkal kényelmesebben utazhatna a fővárosba. (Nem jelent gondot az sem, hogy az érintett községek közül csak Galgagutának van vasútállomása, mivel a vonathoz csatlakozó autóbuszközlekedés megoldható.) Az egyeztetések tehát megindultak a MÁV üzemigazgatóság illetékeseivel, s a történtekről egy rövid információ erejéig lapunk április 7-i számában is olvashattak. Erre a rövid írásunkra reagált a MÁV Igazgatóságának üzemeltetési igazgató-helyettese, Vizsy Ferenc. Lapunkhoz eljuttatott levelében arról tájékoztatott bennünket, hogy 1993. május 23-ától a Budapest felé közlekedő sebesvonat 7 óra 53 perckor, a Balassagyarmat felé közlekedő sebesvonat pedig 16 óra 49 perckor megáll Galgaguta állomáson is. Átalakult a megyei tüzeléstechnikai vállalat Út az új stratégiák felé 1949-ben államosították a kéményseprő vállalatot, akkor a mesteri kar jelentős hányadát is „kisöprűzték” a cégtől. Ez óriási szakmai és tudásbeli veszteséget jelentett ennek a hajdan jelentős szakmának. A későbbiekben aztán meglehetősen sokáig nem követték a kéményseprő vállalatok a tüzeléstechnika fejlődését, ami újabb lemaradáshoz vezetett. Nem meglepő, hogy ma már sokan csak legyintenek, sőt többnyire negatív véleménnyel vannak a kéményseprőkről. Időszerűvé vált tehát az ezzel a feladattal foglakozó vállalalt- nak, a balassagyarmati székhelyű Nógrád Megyei Tüzelés- technikai Vállalatnak az átszervezése. Hosszas előkészítés után. április 1-jétől kft-vé alakult, Nógrádi Tüzeléstechnika néven. Lényeges követelményként fogalmazódott meg. hogy a kft működésében a gazdaságosság, a költségérzékenység és a hatékonyság legyen a továbbiakban a fő motiváló tényező.- Célunk, hogy a piaci igényekhez minél jobban tudjunk alkalmazkodni, de mindezek mellett a szolgáltatásunk minősége nem szenvedhet csorbát - mondta Puszta Istvánné, a kft. főkönyvelője, az átalakítási procedúra egyik spiritus rectora, aki szerint mindez csak akkor lehet teljes, ha a profit- motiváció beépül a munkavállalók magatartásba is. A privatizáció tehát újabb feladatokat ró az immár kft. menedzsmentjére.- A társasággá alakulás önmagában alkalmatlan eszköz arra, hogy a mai magyar gazdálkodás környezetében meglévő nehézségeket feloldja, mivel a társasággá alakulás jótékony hatása nem önmagában a forma erejében rejlik, hanem a konkrét feltételekben. A főkönyvelő asszony szerint a legjelentősebb kérdés az, hogy a „transzformáció” együtt jár-e a pótlólagos tőke megszerzésével, vagy sem.- A másik ugyancsak meghatározó tényező, hogy az átalakulás teremt-e (nem feltétlenül személyükben) új szereplőket, akiknek több lehetőségük van és erősebb érdekük fűződik a hosszútávú működőképesség meghatározásában. A Nógrádi Tüzeléstechnikai Kft. esetében mindkét feltétel szerencsésen alakulhatott, mert az átalakulást megelőző fél évben a jogelőd vállalat pénzügyi helyzete stabilizálódott a korábbi - szinte mindennapos - likviditási gondok megszűntek. A társasággá való alakulás a privatizációs folyamat kezdete, s az eredményes végső megvalósításban elöntő szerepe lesz a cég vezetőségének. Váradi András, a kft. megbízott vezetője szerint a magyar kéményseprőipart a nyugat-európaihoz képest 15-20 éves lemaradás jellemzi, s csak az az út vezet a jövőbe, ha a kéményeket karbantartó, koromtól megtisztító, vagyis elsősorban a megelőző tűzvédelmi feladatokat ellátó szakember helyett - a tüzeléstechnikában is jártas, ellenőrző, vizsgáló, szaktanácsadó és nem utolsó sorban jelentős életvédelmi szerepkört is betöltő kéményseprő mester jelenik meg.- Ebben tehát mindenki érintett, s ez nem csak a szakmabelieknek, hanem a szolgáltatásainkat igénybevevőknek is érdekük. A továbblépés érdekében különösen fontos, hogy a vállalat menedzsmentje a vállalkozóvá válás irányába mozduljon, és vissza ne forduljon az apparátusi hierarchia alkalmazotti szerepe felé, ezt a szerepet ugyanis inkább a személyes függés jellemezné, semmint a piac és a jövedelmezőség sze- melőtt tartása! Az átalakulás tehát egy folyamat megindítása volt, amelynek célja a szervezet pozícióinak javítása az alakuló piaci viszonyok között. Nem lesz rázós az áramszámla Előzetes számítások alapján közel két és fél év alatt térül meg az a beruházás, amelynek az első ütemét tavaly már elvégezték, s amelyet várhatóan az idén június végéig befejeznek. Nógrádkövesden hatalmas költségeket emésztett fel a település közútjainak világítása. Évente nem kevesebb mint 1 millió forintot kellett kifizetnie a falunak emiatt. 1992-ben azonban félmilliós ráfordítással megoldották, hogy a Nógrádkövesd egyik részében energiatakarékos izzók kerültek a világítótestekre, idén - már valamivel drágábban mint ’92-ben, 600 ezer forintos költséggel -, kicserélik a falu többi részében is a világítóeszközöket. A szakemberek számításai szerint ezzel a cserével 400-450 ezer forinttal is csökkenhet a település korábbi 1 millió forintos, a közúti világításért fizetett „számlája”. A vidámpark „nagyasszonya 55-Talán egy éve történt, akkor éppen Hegyeshalom mellett dolgoztunk. Már nem emlékszem miért, de tudom, hogy akkor egész álló nap úton voltam, késő éjszaka értem vissza, fáradtan bedőltem az ágyamba, és már aludtam is. Azaz aludtam volna, mert az anyósom hangja „rázott fel” félálmomból. Kikászálódtam az ágyból, kinyitottam a lakókocsi ajtaját, s akkor láttam, mi a helyzet: az apósomat leütötte egy kiskatona, ő csinálta a cirkuszt, fegyver is volt nála. Mit mondjak, észnél kellett lennem. Szerencsére aztán jöttek a többiek, sikerült „leszerelnünk” a fiút. Ez persze csak egyetlen kaland, s ennél cifrábbak is megesnek egy vándorló vurstli tulajdonosának életében.- Valójában nem az ilyen betolakodók jelentik az igazi veszélyt, hanem az időjárás az, amivel meg kell küzdenünk. Képzelje el, amikor egy kiadós vihar alkalmával a szél elkezdi cibálni a lakókocsit, vagy belekap a dodzsem tetejébe és megemeli. Talán sok balassagyarmati kislány és kisfiú volt abban a Stumpf Andrásné vidámparkban, amely a napokban „hurcolkodott” el a művelődési központ melletti térről. S milyen érdekes a sors, egy hajdanán Balassagyarmatról elszármazott fiatalasszony, Stumpf Andrásné Huszár Zsuzsanna volt a vurstli egyik „üzemeltetője”. Vele beszélgettünk nem mindennapi életéről.-Az országban közel ötszáz család dolgozik ebben a „műfajban”, általában öt-hat család működtet közösen egy ilyen parkot. Sokan lenézik ezt a szakmát, de azt hiszem, itt is, mit az élet más területein, vannak, akik színvonalasan végzik a munkájukat.- Hogy került a szórakoztató iparnak ebbe a nem mindennapi részébe?- A férjem révén, aki viszont beleszületett ebbe a vállalkozásba.- Hogyan fogadták be, hiszen meglehetősen zártnak tűnik ez a világ?- Azt hiszem, be tudtam bizonyítani. hogy életre való ember vagyok. Eleinte persze kemény volt a dolog, de most már megszoktam. Tizenegy éve csinálom.- Mit jelent állandóan úton lenni? Mesélne valamit a mindennapi életéről?- Általában tavasztól őszig dolgozunk, de akkor szinte minden héten úton vagyunk. Elég fárasztó, hogy mondjuk háromszor kell fordulni, hogy valahova odaérjünk, nekem is segítenem kell a vontatásban. Most például Balassagyarmat és Vác között - hát nem leányálom ezekkel a hosszú szerelvényekkel furikázni! De szerencsére ezeket leszámítva ugyanúgy élünk, mint a többi család. f r Orhalom vonalban van A telefonszerelők az utolsó javításokat végzik Fotó: Gy. P. Lassan egy hete. hogy Őrhalomban átadták azt az új telefonközpontot, amely Csitár, Nógrádgárdony, Iliny, Hugyag és Őrhalom községeteket bekapcsolja a nemzetközi távhívás rendszerébe. Jó hír tehát, hogy van crossbar, öröm az ittenieknek, hogy nem kell órákat sőt fél napokat várakozniuk arra, hogy „vonalba kerülhessenek”, hiszen most már elegendő, ha csak tárcsázzák a megfelelő számokat. Az azonban kevésbé jó, hogy már most „szűknek” tűnik a nemrég megszületett lehetőség, hiszen csak Őrhalomból eddig nem kevesebb, mint ötvennyolc új telefonigényről tudnak, s akkor még nem szóltunk a többi négy településen élők kívánságairól! Ez tehát azt jelenti, szükség van az újonnan átadott központ bővítésére, indokolt a további fejlesztés. Palócz Ferenc, a Matáv üzemviteli osztályának igazgatóhelyettese az átadás alkalmából rendezett ünnepségen - amelyen egyébként három' országgyűlési képviselő, dr. Bi- lecz Endre, Juhász Péter és Kovács Gábor is részt vettek -, mondott beszédében utalt arra, hogy mihelyt a lehetőségeik engedik, újabb kétszáz vonal bekapcsolására alkalmas módon bővítik a jelenlegi rendszert. Balassagyarmat és környéke Az ellátás javításáért • Balassagyarmat. A település és a körzetében élő polgárok egészségügyi alapellátásának javítása érdekében a dr. Kenes- sey Albert Városi Kórház idén 9 millió forint összköltségű (ebből 3,6 millió forint céltámogatással) jövőre 8 millió forint összköltségű (ebből 3,2 millió forint céltámogatással) megvalósuló egészségügyi műszer megvásárlására nyújt be pályázatot. Gondozónőt keresnek • Nógrádkövesd. A település önkormányzata a falu néhány idős lakójának ellátása érdekében szociális gondozónőt kíván alkalmazni. A feladatot ellátó személy tiszteletdíjban részesülne, egyelőre azonban betöltetlen az állás. Közmunkások • Bércéi. Az önkormányzat idén tíz közmunkást alkalmazott a település közterületeinek rendbetételére, a parkok és az árkok tisztítására. A munkásokat hét hónapig foglalkoztatják. Négykezes találka • Balassagyarmat. A település zenei életének újabb jelentős eseménye, hogy jövőre ismét a városban rendezik meg a Zeneiskolások Országos Zongora-Négykezes Találkozóját. Az önkormányzat képvi- selő-testülete a rendezvény elvi támogatásáról döntött. Telefonfejlesztés • Patvarc. A falu önkormányzata levélben fordult a balassagyarmati testülethez, hogy lehetőségeikhez mérten segítsék a község önerős telefonfejlesztését. A gyarmati önkormányzat nem zárkózott el attól, hogy valamilyen formában támogassa a kérést, azonban jogi lehetőség nincs arra. hogy anyagilag is segítsék a patvarci kezdeményezést. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Volt egy fám Volt egy kedves fám. Hatalmas diófa volt. Emlékszem, az iskolába vezető út mellett állt. mindig alatta mentem el reggel, mindig alatta jöttem el délután. Pontosan egy éve kivágták. Volt egy kedves fám, de azt már soha fel nem éleszti senki. Ha újakat ültetnek he- lyette, szerencse, még akkor is, ha ezt nem az én városomban, hanem máshol teszik. Mindez egy hírről jutott eszembe. Egy jó hírről. Magyarnándorban a tavaszi fásítási akció során az önkormányzat megbízásából mintegy 150 ezer forint értékű fiatal fát és cserjét ültetnek ki a közterületekre. Az akció egy átfogó falurendezési terv része, s e keretében a közmunkások részt vesznek a parkok és a terek rendezésében is. majd elegánsan hátradőlhetünk a fotelünkben és rágyújthatunk a következő cigarettára. Mell kérem szépen ilyen körülmények között LEHETETLEN SÉG CÉLT ÉRNI és pont, in nincs apelláta. (Lenne egy költői kérdésem: vajon melyiket könnyebb megtenni, szövegelni és semmit nem csinálni, vagy pedig próbálkozni, és ha nem sikerül újból és újból próbálkozni?) De visszatérve Balassagyarmat köztisztasági gondjaihoz: hasonlóan lehetne szólni a megye többi településéről. Nem nagy ügy, tényleg nem égbekiáltó, de ha ezt sem vagyunk képesek rendezni, komolyan azt hisszük, hogy a nehezebb dolgokat majd megoldjuk?-fenyvesi- Miért foglalkoztat annyira Balassagyarmat köztisztasági problémája, mikor a városban ennél sokkal égetőbb gondok vannak! - kérdezte ä rtíinap egyik ismerősöm. Miért írok erről a kérdésről ennyit? Igen, tényleg legyint- hetnénk, nem fontos á dolog, csakhogy: ha beadjuk a derekunkat, és kikerüljük a probléma megoldását - még akkor is, ha logikusnak és roppant ésszerűnek tűnő érvekkel vértezzük is fel magunkat, mondjuk, hogy „a probléma megoldására nincs pénz” -, valójában az elénk tornyosuló feladat elől menekülünk el! Mondhatjuk, hogy márpedig Balassagyarmat úgysem lesz addig tiszta, amíg (és itt tetszőleges, de jól hangzó kifogásokat sorolhatunk fel), Lehetetlenség, vagy csupán tehetetlenség? Több, mint szemétkérdés