Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

1993. március 4., csütörtök AKCOK-HARCOK HÍRLAP 7 Amikor a disznók énekelve repülnek ... A mai szegénységgel, válsághelyzettel szemben, átellenhen, a túlparton vár a jólét, az értelmesen működő gazdasági rendszer. A komp, amely átvisz a túlsó partra; a gazdává alakulás folya­mata, az új tulajdonosság. A privatizáció! Elemi nemzeti érdek, hogy hatékony legyen, hogy tisztességes legyen. De, hogy milyen ez a folyamat valójában, arról a nyilvánosság általában csak az ellenérdekeltségű, vesztes piaci szereplők lelep­lezéseiből értesülhet. Szinte csak a botrányos-korrupt megoldá­sokat, primitív áralakítási technikákat ismerjük meg. Véletlenül ilyenféle hírek mintha mindig messziről érkeznének, s akár azt is hihetnénk, hogy Nógrádban ezek a folyamatok más­képp zajlanak. Ez sajnos nem így van . .. Jellemző példaként érdemes felhozni az Egervin privatizáció­jával kapcsolatos huzavonát, illetve a kohászati üzemek dexion részlegének értékesítését. Az Egervin, s ezen keresztül a népszerű Nógrádvin esetében a csőd, a felszámolás folyamatában az a döntő „gazdaságfilozófiai elv”, hogy a létesítményeket csak egy­ben lehet eladni, míg a kohászati üzemek esetében kézenfekvő megoldásnak a részegységenkénti privatizálás bizonyult. Ez a kétféle megoldási kényszer elvben akár tökéletes is lehetne, s ab­ból még semmiféle erkölcsi-probléma nem származhatna, hogy a szakmai háttér-indokok a városlakók, az állampolgárok számára rejtélyesek maradnak . . . De; az elemi tulajdonszerzési-logika, a gazdaságátszervezés, a tisztességes vevő-verseny ellentmondá­sai, hibái már a nyilvánosságra tartoznak. Tessék mondani, mi­féle üzleti logika, kényszeríti egyben eladni az egri, miskolci, gyöngyösi (stb.) pincéket, borüzemeket, létesítményeket, ha min­denki tudhatja, hogy a három északi megyéből ún. könyvjóváírá- sos technikával, vezérléssel kalapálták ki a nagy egri cég gigan- tomán építményét, mindenféle helyi érdek, gazdasági célszerűség mellőzésével. Könyvjóváírásnak becézett ajándékozással milliós ingatlanokat, jól működő szeszfőzdéket adtak oda egy reménytel­jes nagy cégnek, s az ellenszolgáltatás a borsodi, nógrádi, hevesi uraknak odareprezentált egy-egy hordócska rum volt. . . Az ál­lampolgárok azonban még színes üveggyöngyöket sem kaptak . . . Pedig nem ezeket az állampolgárokat képviselő önkormányzato­kat kellene elsősorban tulajdonossá tenni? A dexion sztori egészen másfajta rejtvényeket tartalmaz. A ko­hászati üzemek mindig gazdaságos, exportképes üzemrésze eladó lett. Piaci viszonyok között is kiegyezési alapnak látszott, hogy még egy ilyen nyereséges üzemrészt sem lehet manapság, a vas­ipar, a kohászat ismert helyzetében jó áron értékesíteni, a komp­romisszumok kényszerével számolni kell. Ilyen helyzetben, a százmilliónyi vagyonértékkel szemben a dexionban dolgozók egy csoportja szerény, de reálisnak látszó ajánlatot tett. 43 milliót kí­náltak annak az üzemrésznek a megvásárlására, amit ők hoztak létre, ők tettek sikeressé, s ma is ők működtetik ... Az árajánlat komolytalannak minősíttetett az arra illetékesek részéről. S most tessék megkapaszkodni; valamelyik sokadik tulajdonoskereső-fu- tamban végül a dexion-üzem 17,5 millióért lett egy olasz, osztrák vevőcsoport tulajdonává. Ez aztán a jó vásár! Vajon miféle érdekek, miféle taktikák vihetnek keresztül ilyen­féle, nyilvánvalóan öngól-típusú privatizációs megoldásokat? Még egy olyan korszakban is országrontó-fenyegető mindez, amikor sajnos lassan megszokjuk, hogy az énekes madarak földet túrnak a réten, és a disznók fölöttünk röpdösnek énekelve ... A bűnözés, a maffia fű alatt tenyészik, de fönn nyomunkban ott jár a trükközés, ravaszkodás, csűrés-csavarás . . . Kivédhetetlenül? Erdős István Mennyire számít ma a szakértelem Magyarországon? Megalapozatlan szavazatvasarlásra nagymértékben nem kerülhet sor Korábban elképzelni sem tudta, hogy Magyarországon ennyire felerősödnek a szélső­séges nézetek. Gyerekkorá­ban nem verték a többiek, és nem élte meg hallatlan nagy csapásként a nemzeti bank él­éről való távozását. A mese és a közgazdaságtan közötti kü­lönbségről is beszél az expo kapcsán dr. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, a CIB vezérigazga­tója, aki a Liberális Klub vendége volt Salgótarjánban.- Volt óvodás?- Igen.- Melyik csoporthoz tartozott gyerekkorában, azokhoz, akik verekedtek, vagy azokhoz, akik állták a verést?- Nem emlékszem elég jól az óvodáskoromra, azt tudom, hogy az iskolában nem a vere- kedősek közé tartoztam. Ezzel szemben nem is vertek, mert nagyon szerettem focizni és azt hiszem, nem is ment rosszul, ennek következtében a legna­gyobb vagányokkal kitűnő ba­rátságban voltam.-Számított-e valamilyen kö­vetkezményre, amikor aláírta a Demokratikus Chartát?- Ez az, amiről nem szoktam nyilatkozni.- Akkor hadd írjam körül. Ha „ így járhat mindenki", az azt is jelenti, hogy ennyire tág foga­lom a demokrácia?- Nem hiszem, hogy ez a demokrácia játékszabályaival ellentétes lett volna. Formálisan ez egy nem kifogásolható lépés volt.- Mekkora probléma volt ön­nek a kirúgás?- Nem éltem meg úgy, hogy hallatlan nagy csapás lenne. Több, mint egy év elteltével úgy látom, hogy ami miatt ak­kor úgy éreztem, hogy állást kell foglalnom, az sajnos sok­szorosan igazolttá vált.- Mennyire számít ön szerint a szakértelem Magyarorszá­gon?- Azt hiszem, hogy két részre kell választani a kérdést. A civil életben, különösen a magán- szektorban, növekvő szerepe, növekvő fontossága van, nem is elsősorban a szakértelemnek, a rátermettségnek. Azt, hogy a politika világában ennek mek­kora a súlya, nagyon nehéz megítélni. Vannak területek, ahol a szakmai szempontok megfelelően jelen vannak és vannak, ahol túlságosan átpoli­tizált a világ. Ilyennek érzem az állami tulajdonban lévő vállala­tokat, bankokat. Ezeken a he­lyeken az igazgatóságok, fel­ügyelőbizottságok összetételé­ben nem feltétlenül szakmai szempontok dominálnak kizáró­lag.-Egy vicces írásban olvas­tam, nem tudom mennyire tré­fás, hogy Kupa Mihálynak azért (is) kellett mennie, mert nem akarta a költségvetésből szpon­zorálni a Magyar Demokrata Fórum választási kampányát.- Nem tudom pontosan, mi volt a felmentése oka. Nem fel­tételezem az utódjáról, hogy rö­vid távú célok érdekében haj­landó lenne odadobni az ország közép távú javulásának lehető­ségét.-Azt el tudja képzelni, hogy az utolsó időszakban lesz olyan fellendülés, amire a kormány tartalékol?- Közvetlenül nem hiszem, hogy ilyenre sor kerül. Az elő­fordulhat, és ilyen lehetséges a világon előfordul, hogy bizo­nyos döntések elmaradhatnak, amelyek szükségesek volnának, de népszerűtlenségük okán nem kerül sor rájuk. Azt nem tartom valószínűnek, hogy jelentős mértékben megalapozatlan sza­vazatvásárlás történjen.-Mikorra tippeli a gazda­sági fellendülést Magyarorszá­gon? Dr. Surányi György-Nagyon nehéz a kérdésre válaszolni, mert nagyon sok függ attól is, hogy milyen gaz­daságpolitikát folytat a kor­mány, hogy alakulnak az ország nemzetközi gazdasági feltételei. Az iparban minden valószínű­ség szerint elértük már egy év­vel ezelőtt a mélypontot, azóta nagyjából stagnál az ipari ter­melés. Az agrárszektorban el­lenkezőleg, tovább tart a visz- szaesés. Részben a szárazság okán, de ennél sokkal tartósabb hatású az az agrárpolitikát ke­resztező kárpótlási törvény ne­gatív hatásai miatt. A szolgálta­tásokban arra számítok, hogy egyre több embert tud foglal­koztatni a szektor. A munka- nélküliség, ami az életszínvonal szempontjából az emberek han­gulatának meghatározásában alapvető, nem érte még el a mélypontot. Van egy terület, ami következménye a gazda­ságpolitikának, ahol úgy érzem, hogy messze nem győztünk még, ez alapvetően az infláció. Nagyon fontosnak tartom az infláció megfékezését. Emel­kedő infláció mellett elképzel­hetetlen a beruházások fellendü­lése, enélkül viszont a gazdaság hosszú távon tartós egyensúly­növekedési pályára nem állhat.- Ön szerint hol van most a legnagyobb baj az országban?-A legnagyobb nehézséget abban látom, hogy miközben ezeket a terheket viseli az or­szág, nagyon kevés jelét látom annak, hogy az emberek java része elhinné, hogy ezek az ál­dozatok nem hiábavalók. Sok­szorosan megnehezednek a ter­hek, ha nem hiszünk a jövőben. Magánemberként nagyon nehe­zen élem meg, korábban elkép­zelni nem tudtam, hogy Ma­gyarországon szélsőséges néze­tek ennyire fel tudnak erősödni.-Az expóról mi a vélemé­nye?- Költségvetési forrásból nem tudjuk megcsinálni, mert az nem áll rendelkezésre. Úgy szabad megcsinálni, ha őszintén megmondjuk az embereknek, hogy ez mibe kerül, megjelöl­jük, hogy miből lehet finanszí­rozni. Másból nem, mint na­gyobb adóbevételekből. Ha ezek után is úgy érzi a magyar társadalom, hogy erre szükség van, támogatja, akkor érdemes és jó cél. Olyan beruházások sokaságára van szükség, ame­lyek szokás szerint nem csinál­nak profitot, ezeket valamiből finanszírozni kell. Abban én nem hiszek, hogy annyi adótöbbletet lehet be­szedni abból a keresleti többlet­ből, amit ezek a beruházások hoznak, amely automatikusan olyan bevételnövekedést hoz létre, hogy gyakorlatilag kiter­meli magát. Ilyen a mesében van csak, a közgazdaságtan sokkal szárazabb dolog, ott ilyen nincs. Ha ez lehetne, ak­kor nem kellene mást csinálni, mint kellene minden országban egy hatalmas expót rendezni, minél többet invesztálni ebbe, és ebben az esetben megoldód­nak a gazdasági problémák. Dudellai Ildikó Fotó: Gyurkó Péter Füleken ülésezett a Matica Slovenská Önjelölt ellenőrök védték a szlovákság „kultúráját” Ki van hátrányos megkülönböztetésben? Bál volt az egészségünkért A három éve újjáalakult, „nemzetiségi alapon” kulturi- záló, sőt egyre többet politizáló kulturális szövetség, a Matica Slovenská érdekesmód Füleken tartotta meg idei első országos elnökségi ülését. Hátsó szándékok a kultúra mögött Bár a füleki maticások üdvö­zölték a központ ezen lépését, a lakosság nagy része mégis tit­kolt hátsó szándékok megbúvá- sát is felfedezni vélte ezen dön­tés hátterében. A szög akkor bújt ki a zsák­ból, amikor az egész naposra tervezett ülés egyik fő prog­rampontja az iparváros nemze­tiségi kultúráján túl a helyi isko­laügy és önkormányzati lépések vizsgálata volt. A reálisan gon­dolkodó polgárok számára szinte egyértelmű a füleki hely­zet, ugyanis a várost javarészt (72 százalékban) magyar ajkú polgárok lakják, s ennek megfe­lelő (legalábbis megközelítő­leg) a rendezvények nyelvi megoszlása is. Egy kis ellenőrzés a Vigadóban Az elnökség egyik kis cso­portja külön is ellátogatott Mrá­zik Istvánhoz, a városi kulturális központ (Vigadó) igazgatójá­hoz, akit arról faggattak, mikor, milyen és mennyi volt a szlovák nyelven zajló rendezvény a vá­rosban. Az igazgató konkrét számokkal, tényadatokkal bizo­nyította, hogy a kultúra terén nincsenek hátrányos megkü­lönböztetésben a szlovákok, sőt! Más lapra tartozik viszont az a tény, hogy a résztvevők számából, így értelemszerűen a rendezvények anyagi mérlegé­ből is ítélve magasfokú érdekte­lenség mutatkozik ezen rendez­vények iránt. De ez már nem az intézményen múlik. Egy konkrét példa Egy konkrét példába is bele­botlottak az önjelölt „ellenő­rök”, a Vigadó előtt ugyanis böhöm betűkkel hirdette a pla­kát, hogy február 27-én a kassai Thália Színház vendégszerepei Füleken. Azonnal rákérdeztek: hát a legközelebbi szlovák szín- társulat, a zólyomi J. G. Ta- jovsky Színház vajon mikor járt itt utoljára? Az igazgató ezt is tisztázta. A Maticának nem éri meg Nemrég meghívást kaptak, de mivel a termet kicsinek és alkalmatlannak találták, az üzemi klubba (ez a város másik kultúrpalotája, mely hajdan a Kovosmalt szakszervezetének székháza is volt, s jelenleg a Matica a társbérlője) tanácsolta őket. Ott persze az volt a reagá­lás, hogy mivel magasan ráfi­zetnének, most anyagi helyze­tük nem engedi meg, hogy fo­gadják őket. Esti hajcihő A legnagyobb „hajcihő” mégis az esti nagygyűlésen folyt, ahol a lakosság a Matica Slovenská központi vezérkará­val és személyesen annak elnö­kével, Jozef Márkussal is talál­kozhatott. Sajnos, itt minden egyébről szó esett, csak kultúrá­ról nem. A cinikus kérdések ja­varészét a jelenlévő polgármes­terhez, Kasza Tiborhoz intézték. Magyar nyelvű táblák Sok vita folyt a tízezer lakosú város kétnyelvű utcanévtáblái­ról is. A polgármester egyér­telművé tette: ez máshol, ilyen lakossági összetétel mellett hét­köznapi gyakorlat, semmilyen rendelet nem tiltja, s egyébként is ez a városi képviselő-testület döntése értelmében következett be. Felemlítette viszont, hogy egyes randalírozók erőszakkal már eltávolítottak egy-két ilyen táblát, ami büntetendő cseleke­det. Polgári László Nógrád megye patológiai el­látására hozták létre a „Dr. Ko- rill Ferenc alapítványt” 1992. márciusában. Jelentőségéhez képest az alapítvány nem kapta meg azt az anyagi támogatást, amilyen szerepet játszik a be­tegségek korai felismerésében és eredményes gyógyításában. Ennek oka lehet, hogy a fel­adatkör nem ismert a betegek előtt. Pedig a gége, a máj, a gyomor és a bélrendszer, az emlő és bőrelváltozások, a vese és egyéb szervek szövettani vagy sejttani vizsgálatát, a pato- lógus munkáját igényli a tudo­mány. - Ez is abban a körlevél­ben áll, amit a meghívóhoz csa­tolt a kuratórium. Jó nevek sze­repeltek a salgótarjáni Karancs szállodában szombaton meg­rendezett jótékonysági bálján (1500 forint volt a belépő, ami az adomány mellett a vacsora költségeit is tartalmazta). A fő­védnök Andréka Bertalan, a népjóléti minisztérium helyettes államtitkára és Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke volt. Védnökök Reichard Jenő, a salgótarjáni és Németh Géza, a balassagyarmati kórház igazga- tója. Bujalka Rezsőt, a kuratórium vezetőjét kérdeztük: -Meny­nyire volt eredményes a bál?-Nagy szorongással vártam az estét - mondta. 400 meghí­vót küldtünk ki, 51-en jöttek el. A kuratórium nemcsak az ado­mányokat, de a résztvevők je­lenlétét is köszöni.- Mennyire tartja szomorú­nak, hogy bált kell rendezni ilyen célokra?- Nem tarthatom annak, mert sokkal jobb nemzeti jövede­lemmel rendelkező országok­ban is rendeznek is hasonlókat.-De azokban a kikapcsoló­dás a cél.-A mi szakmánk sajnos a háttérben dolgozik, pedig nél­külünk diagnózis felállítása és a betegek gyógyítása ma már el­képzelhetetlen. (dudellai) Ez itten kérem, Magyarország Egy ki, egy be, döntetlen? Változnak az idők, mondjuk, és változnak a pártállások, ezt nem mindig mondjuk. Pártál­lásváltozások terén is vannak azonban publikus történések. Nőtt ugyanis a függetlenek száma a minap eggyel, amikor is közéjük ült Kupa Mihály. Nem tudom, örültek-e a lét­számnövekedésnek, de ha örül­tek is, már nem tehetik sokáig. Visszarendeződik a létszámuk. Mert itt van a több emlékezetes szereplésű Dénes János, aki a mandátuma visszaadását fon­tolgatja. (Észrevették már, mennyire divatos kifejezés lett ez a „fontolgat”?) Dénes János független országgyűlési képvi­selőnek „olyan a közérzete, mint a fába szorult féregé”. Dénes János, ha majd vissza­lép, ezt olyan időben teszi, hogy helyette már ne választ­hassanak be senkit a Parla­mentbe. Mint mondta, ezt azért teszi így, nehogy az utódja a nép pénzét pazarolja. Ez a mondás elgondolkodtató. Nem tudhatja, ki lesz az utódja, nem tudhatja, hogy az eleve pazarló lesz. De akkor meg mi van? A képviselők a nép pénzét paza­rolják? Ne menjünk most ebbe bele. Nézzük az MDF frakcióját. Ott még azért billeg a mérleg, mert egyes jóslatok szerint Csutka István röviden távozik a fórumból. Ha ez így lenne, akkor is stagnálna a létszám, mert ott is nőtt eggyel. A Nóg­rád megyei Bilecz Endre ült át hozzájuk. Úgy is mondhat­nánk, Bilecz Endre hazatért. Végül is az MDF-ben kezdte, mielőtt SZDSZ-esként került be az ország házába, listán. Lett is abból csetepaté, hogy cserbenhagyva a szabadde- mokrátakat, a függetleneket vá­lasztotta. Most azért döntött az MDF mellett, mert szerinte az képviseli legkövetkezeteseb­ben a magyar demokrácia és nemzet ügyét. De ne kapjon ezért kritikát Bilecz Endre. Olyan sokan vannak, akik ne­hezen találják meg a helyüket!- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents