Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

8 HÍRLAP ÉG-IGÉRÖ 1993. március 4., csütörtök A kérdés bárhol feltehető: miért nincs nálunk diákélet? Az optimizmus nem a helyzettől függ Az optimizmus hazája (a képen Pittsburgh látható) Kit szeret a Daitündér? Ismersz, ismerlek. Tudom a neved, ha találkozunk köszö­nünk egymásnak, váltunk né­hány szót és tovább megyünk. Pedig jó lenne, ha néha-néha többet beszélgethetnénk. De hol? Az az érzésem, hogy ebben a városban csak kocsmák van­nak, füstös kis lebujok, a hangu­latos helyeken csak ritkán üldö­gélhetünk, mert kevés rá a pén­zünk. Pang a diákélet ebben a városban, nincs lehetőség szinte semmire. - Ezt a monológot akár Balassagyarmaton, akár Pásztón vagy Szécsényben, de Salgótarjánban is hallhatja bárki. Érdekes tehát a kérdés: más, a demokrácia nagyobb ha­gyományaival rendelkező or­szágokban szintén hasonló a helyzet? Ha pedig nem, akkor ők mit csinálnak másként? Leukó Ferenc, aki a salgótar­jáni Bolyai János Gimnázium diákja, közel egy esztendőt töl­tött az Amerikai Egyesült Ál­lamokban.- Missouri állam középnyu­gati részén, Anderson városban laktam, s a település egyik ál­lami gimnáziumának tizenket­tedik osztályában tanultam. Magam választhattam ki, mivel foglalkozom ez alatt az egy év alatt. Az amerikai diákéletről elmondhatom, hogy olyan rendkívüli szerveződések ott sincsenek, a fiatalok jogai ma­gától értetődőek: régi hagyo­mánya van a demokráciának. Ha a gimnazisták valamilyen rendezvényt akarnak szervezni, spontán csoportok alakulnak, a diákönkormányzatok - melyek egy iskolában az évfolyamok választott vezetőiből épülnek •fel - csak az anyagi hátteret biz­tosítják. — Lényegét tekintve talán ná­lunk is ez a helyzet, itt még sem történik semmi, mintha min­denki aludna.- Véleményem szerint a ne­veltetés és a társadalmi környe­zet hatása meghatározó ebben a kérdésben. Úgy érzem, itthon egyfajta pesszimista légkör te­lepedik az emberekre, s most nem csak a diákokra gondolok. Ha egy fiatalt minduntalan ne­gatív hatások érnek, ha azt látja, hogy a szülei munkából haza­térve fáradtan ledőlnek a fo­telba, és elkezdik a televíziót bámulni, akkor vajon neki lesz-e kedve elmenni bárhová?-Miért ne, mondjuk Salgó­tarjánban a Vidor mindig meg­telik . ..- Ez csak egyetlen diszkó egy 50 ezres városban, s legfel­jebb ha néhány száz fiatalt érint. A többiek pedig ...- Térjünk vissza a neveltetés kérdéshez. Az amerikai ifjúsá­got másként oktatják?- Ők büszkék arra, hogy amerikaiak, bíznak a demokrá­ciájukban, s akármilyen is a helyzetük, optimistán állnak a dolgokhoz. Érdekes, mindezt nem sulykolják beléjük, az egész országuk ezt sugározza, pozitív hang jön szinte minden­honnan. Ott persze az idősebb generáció tagjainak is így gon­dolkodnak.- Visszacsöppenve a magyar valóságba: szerinted van re­mény arra, hogy változzon a helyzetünk?- Igen, Magyarországnak van esélye, ma már a magyar embereknek ugyanolyan jogaik vannak mint az amerikaiaknak. Leginkább azt kellene észre­vennünk, hogy mennyi minden múlik rajtunk! Ha elrontunk va­lamit, csak magunkat okolhat­juk. Persze az kérdés, mindez mikor tudatosul az emberekben.- Tehát az USA-ban szinte mindenből a bizakodás sugár­zik, itthon viszont pesszimisták vagyunk. Mondanál ezzel kap­csolatban valami konkrétumot?- Nézzük például, hogy ho­gyan és mit tanítanak nekünk történelemből! A reménytelen­ség sugárzik belőle: kis pont vagyunk ebben a világban, tehát nincs esélyünk, szerencsétlen sorsúak vagyunk. Egyébként nehéz pontosan megfogal­mazni, de valahogy mindenből a lemondás árad. Holott az op­timizmus sohasem a helyzeten múlik, hanem az esélyen. Ez pedig most megadatott nekünk.- Úgy tűnik, te magad biza­kodó vagy. Miből meríted ehhez az erőd?-Talán adottság, talán mert voltam kinn az USA-ban, s on­nét egészen másnak tűnik Ma­gyarország, mint ahogyan itt sokan elképzelik. Egy sor ked­vező változást történt az elmúlt öt esztendő alatt, s erre legtöb­ben nem gondolnak, ezeket már észre sem vesszük. Azt, hogy szabad országban élünk, hogy nem felsőbb utasítások szerint rendezzük az életünket szinte meg sem látjuk. Most talán az a baj, hogy nekünk magunknak kell döntenünk saját sorsunk felett, így csak magunkat okol­hatjuk az esetleges kudarcokért. „Költeményt könnyű ki­csalni,I ép éneket, derekas dalt/ konok költő kebeléből, / kelle - metes kanteléből - / nem munka - merő mulatság, / ha a Daltün­dér ragyog rád." Képes Géza költő kedves sorai szerint akit a múzsa kedvel, annak érdemes verset írnia, mert nem marad majd el a siker. S aki szeretné tudni, mire érdemesíti a tündér, tegyen egy próbát! Ä balassagyarmati Madách Imre városi könyvtár a Költé­Nyár. Az iskolapadok kiürül­nek, s a diákok boldogan utaz­nak a nagyszüleikhez vagy ép­pen valamelyik gyermektábor vidám lakójává válnak pár hétre. Ez a kép ma már sajnos túl idillikus, hiszen sok család­ban a megélhetésre alig van pénz, a gyerekek otthon kényte­lenek „élvezni” a legforróbb év­szakot. De mihez kezdhet egy városi kamasz a vasbetonkoc­kák tövében, a „gőzölgő” asz­szet napja alkalmából versíró pályázatot hirdet középfokú tan- intézmények diákjai számára. Jelentkezni három saját költe­ménnyel lehet, melyek témája tetszőleges, sem terjedelmi, sem formai kikötés nincs. A pálya- műveket 1993. április 5-éig kell jeligével ellátott borítékban, vagy személyesen a könyvtár címére eljuttatni (Balassagyar­mat, postafiók 26.) A pályázat eredményhirde­tése április 13-án lesz. falton? S döbbenetes, mégis igaz, van olyan falusi kisiskolás aki csak képről ismeri a villa­most. A hátrányos helyzetű fia­talok üdültetésére a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet, várják azoknak a szervezetek­nek a jelentkezését, amelyek vállalnák a gyerekek táborozta­tását. Ezzel kapcsolatban to­vábbi információ a Salgótarjáni Ifjúsági Irodában szerezhető be. Exkluzív diákparty „Fogj egy sétapálcát és légy vidám, köss a nyakken­dődből csokrot kispofám, s ha a mellényed is pepita __” b iztos, hogy bejuthatsz arra a különleges bálra, amelyet március 6-án, a Balassi Bá­lint Könyviárban rendez Salgótarján város diákön­kormányzata. Hogy ebben az egészben mi a rendhagyó? Az, hogy kizárólag elegáns ruhába öl­tözött „hölgyek és urak” ér­kezését várják, pontosab­ban: a sok „izzadtság szagú dizsi” után végre egy kultu­rált összejövetelt szeretné­nek szervezni a tarjám fiata­lok. Tehát szombaton este 6 órától diákparty a könyv­tárban! És még valami: be­lépés csak diákigazolvány­nyal! V asbeton vakáció Programsoroló Egy diákpolgármester vallomása Választások előtt Salgótarján. Március 4-én délután 15 órától a városházán tartja soron következő ülését a város diákönkormányzata. Március 4-én délután fél 4-től a Balassi Bálint Könyvtárban a házi olvasmányok videón című sorozatban Móra Ferenc Rab ember fiai című regényének filmváltozatát vetítik. Március 6-án este 6 órától di­ákparty a könyvtárban. Március 4-én, 8-án és 10-én délután 4-től rap és showtánc klub a zagyvapálfalvai Gerelyes Endre Művelődési Házban. Március 8-án délután fél 3-tól a Balassi Bálint Könyvtárban Három testőr című rajzfilmet nézhetitek meg videón. Március 9-én délután 4 órától zománcművészeti szakkör az SVT-W Művelődési Házban. Balassagyarmat. A Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban március 6-án este 9 órától disco lesz. Ugyanezen a napon, de a Frá­ter Erzsébet leánykollégiumban rocktáncház lesz. Bátonyterenye. Március 6-án 16 órától a nagybátonyi Petőfi Művelődési Házban a hagyományőrzők Ördöglagzi címmel tartanak bemutatót, ezt I-Z klub És jött a doktor, és azt mondta hogy nagyon beteg va­gyok. Vigyázz magadra! - csak ennyit mondott, s felírt néhány csepp fagifort. De nekem nem kell gyógyszer, adjon valami mást! Nekem a zene, a zene a zene, a zene kell! - énekelte az LGT, s egy nemzedék érzését fejezte ki a pár sorral. Múlnak az évek, de a lényeg változatlan: a zene kell! Pásztón óriási sikert aratott a Fidesz rockfesztiválja, ezzel bebizonyosodott, hogy nem csak a diszkó mozgathatja meg a fiatalokat. Ez adta az alapötle­tet, hogy a művelődési házban létrehozzák az I-Z-t, az Ifjúsági zenei klubbot. Az első buli március 5-én 18 órakor lesz, s a balassagyarmati Kinopuskin nevű csapat lép majd fel. követően bál lesz. Szintén szombaton, de 14 órától a kiste- renyei mozgalmi házban ifjú­sági klub várja az érdeklődőket. Pásztó. Március 5-én este 6 órától indul az I-Z klub a helyi művelődési házban, ugyanitt március 10-én este 18 órától operettparádé lesz. Magyarnándor. Március 4-én 18 órától a művelődési házban a természettudományi szabadegyetem előadás-soroza­tában a gyógynövények fel- használásáról hallhatnak. Március 6-án fél 2-kor az ön­gyógyítás módszereivel ismer­kedhettek meg, este 9-től diszkó. Március 8-án háromnegyed 1-től Mesék, játékok címmel filharmóniai koncertet adnak Juhász Éva és Szelecsényi Nor­bert zongoraművészek. Március 10-én 14 órától a földön kívüli életről tart elő­adást Schalk Gyula. Március 11-én délelőtt 10 órától Havas Judit előadómű­vész verses-zenés műsorral szó­rakoztatja a kicsiknek. Szécsény. A városi művelő­dési és ifjúsági centrumban március 5-én este 19 órától di­ák péntek'várja a fiatalokat. Petíció a rocktáncház ügyében Balassagyarmat fiataljai több mint 1000 aláírást gyűjtöttek, tiltakozva a Mikszáth Kálmán Művelődési Ház vezetőségének közelmúltban meghozott dön­tése ellen, nevezetesen, hogy megszüntették a rocktáncházat. A diákok eljuttatták kérelmüket a település polgármesteréhez, aki megígérte, hogy a konflik­tus megoldására törekszik, tár­gyalni fog a táncház szervező­jével és a művelődési ház igaz­gatóasszonyával. A közkedvelt rendezvény pe­dig továbbra is él, egyelőre csak a helyszín változott: március 6-án, szombaton a leánykollé­giumban lesz a „táncház”.-Gyakran vetik fel, hogy a salgótarjáni diákönkormányzat semmit nem csinál. Csakhogy valamit szidni sokkal köny- nyebb, mint konstruktívan állást foglalni, könnyebb azt mon­dani, hogy miért nem jó egy do­log, minthogy mi magunk is cselekedjünk. Az idézet Fenyvesi Gábortól, Salgótarján diákpolgármesteré­től származik, őt kérdeztük te­vékenységükről, terveikről.-Néha az az érzésem, hogy maguk a fiatalok sem tudják, mit akarnak valójában, hiszen semmi akadálya annak, hogy bárki megvalósítsa ötletét, s ha szükséges, mi támogatjuk a jó elképzeléseket. A diákönkor­mányzatnak egyébként nem az az elsődleges funkciója, hogy programokat szervezzen, ha­nem a diákok képviselete, ér­dekvédelme lenne a legfőbb A diákpolgármester profilunk. De ez nem jelenti azt, hogy mi semmit sem szerve­zünk, legközelebb például a GT-ben egy városi diák klubot létesítünk, ami várhatóan egy hónapon belül működni fog. A Pennát, Salgótarján diáklapját ismét ki fogjuk adni a korábbi években megszokotthoz ha­sonló tartalommal.-Mi az oka annak, hogy az idei tanévben szinte alig lehetett hallani a diákönkormányzat munkájáról?- A nyáriszünetet követő csend után mindig időbe telik, míg összeáll az a team, amelyik képes komoly feladatokat meg­oldani.- Ha jól tudom, idén végzel, tehát leköszönsz a tisztségedről. Hogyan képzelitek a következő választásokat? Azt hiszem egy nyilvános korteshadjáraton győztes diákpolgármester haté­konyabban tudna dolgozni.- Tisztában vagyok azzal, hogy lejár a mandátumom, ezért egy működőképes önkormány­zatot szeretnék magam mögött hagyni, tehát ennek megfele­lően próbálom alakítani mun­kámat.- Végezetül még egy kérdés: legközelebb mikor hallhatunk rólatok, mi lesz a soron követ­kező nagyobb, általatok szeme­zett megmozdulás?-Március 4-én délután 15 órától a városházán ülésezik a diákönkormányzat, ez nyilvá­nos, bárki, aki érdeklődik eljö­het, március 6-án pedig farsangi bált rendezünk. Amikor ő még kissrác volt Az élet nem akciófilm- Mátrakeresztesen szület­tem, itt is gyerekeskedtem, s mivel a falu beleékelődik a Mátrába, amikor nem kellett iskolába menni, biztos, hogy barátaimmal valahol az erdő­ben bóklásztunk. Pillanatok alatt ki lehetett jutni a település fölé magasodó dombra, itt az­tán sárból gombócokat formál­tunk, s hajlékony favesszővel Juhász Pisti lehajigáltunk az alattunk elte­rülő utcácska házaira, élveztük ahogy nagy csattanásokkal lan­doltak a tetőkön, s az emberek néha meglepetten, néha dühö­sen kiszaladtak az udvarra. Az iménti rövid történetet Juhász István, a salgótarjáni rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője mesélte. Vele beszélgettünk gyermek­koráról és az iskolás éveiről.- Mai mércével nézve külön­leges osztályba jártam, mind­össze kilencen voltunk, két fiú és hét lány. Délelőtt és délután is jártunk iskolába - az épület­nek egyébként csak két tan­terme volt -, tehát egy helyi­ségben egyszerre két órát tar­tottak, mi úgy mondtuk az egyik osztály közvetett órán volt (amikor magunk tanul­tunk,) a másik közvetlenen (amikor feleltetés is volt).- Ón jó tanuló volt?- Igen, bár amikor legé- nyedni kezdtem, bele-bele kós­tolgattam az életbe, de végül azonban a főiskolát is jó ered­ménnyel végeztem, négy egésznél sohasem volt rosszabb az átlagom.-Mi inspirálta arra, hogy rendőr legyen?- Meglehetősen nagy varga­betűvel kerültem erre a pályára. Az általános iskola elvégzése után a kisterenyei gimnázium­ban tanultam tovább, de csak azért, mert először nem vettek fel üvegcsiszolónak. Mindene­setre én újra próbálkoztam, s hogy bevált a dolog, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy or­szágos versenyen negyedik let­tem. Aztán bevonultam kato­nának, megtetszett az ottani élet, határőr akartam lenni, de amikor egy világtól elszigetelt kis őrsre kerültem - lakott terü­let harminc kilométeren belül nem volt -, úgy döntöttem, hogy leszerelek, s inkább rend­őrként dolgozom majd.- Ebben a választásában szerepet játszott az, hogy a szó­rakoztató könyvek, például Agatha Christhie történetei mit sugalltak?- Nem. A haditudományokat szerettem, ez kötötte le a fi­Juhász István őrnagy gyelmemet: a második világ­háború tengeri csatáiról ol­vasni, vagy éppen a régi korok törvénykezéseit böngészni számomra óriási élményt jelen­tettek, s jelentenek ma is. Érde­kes, de a krimik, vagy az akció­filmek egyáltalán nem mozgat­ják meg a fantáziámat, most pedig különösen nem, talán mert tudom, hogy ezeknek a kiszínezett történeteknek vajmi kevés közük van az élethez. A valóságban sokkal nagyobb erőfeszítés, aprólékosabb mun­kát, és jóval több adminisztrá­ciót jelent egy-egy bűnügy fel­göngyölítése.

Next

/
Thumbnails
Contents