Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

HÍRLAP OLVASÖKTÖL - OLYASOKNAK 1993. március 1hétfő Piaci viszonyokkal megszüntethető a hálapénz Március 1-je: a polgári védelem világnapja A Magyar Polgári Védelem - korábbi nevén Magyar Légolta­lom - története közel 60 eszten­dőre tekinthet vissza. A jogelőd szervezet már a II. világháború idején bizonyította képességét, szervezettségét. A háború után a magyar lé­goltalmat átszervezték, de a leg­jelentősebb módosulások az elmúlt 44 évben következtek be. Ezek során nagyot változott az irányítás, vezetés, de soha nem változott az alaprendelte­tés: a humanitárius feladatok el­látása, amelyet a Genfi Egyez­mény az emberi élet, az anyagi javak védelmében határozott meg. Amíg a 60-as évek végéig a rakéta atomháború bekövetke­zése során megoldandó felada­tokon volt a fő hangsúly, az 1988-as évtől a katasztrófák megelőzése és elhárítása lett a polgári védelem meghatározó feladata. A ma embere az elemi csapá­sok, az ipari, közlekedési és egyéb katasztrófák árnyékában él és dolgozik. A fő veszély ab­ban rejlik, hogy ezeket sokan figyelmen kívül hagyják, nem tekintik a felkészítés meghatá­rozó és fontos részének. A pol­gári védelem mindennapi fel­adatai - a régiekhez viszonyítva - a sokszorosára növekedtek. A veszélyes anyagok tömege és azok emberközelsége arra int bennünket, hogy fokozni kell a bármikor előállható veszélyek elhárítására és felszámolására való felkészülést. Közreműködés a „békeidejű” katasztrófák elhárításában A polgári védelem történeté­ben első alkalommal fordul elő, hogy a belügyminiszter csapat- zászlót adományoz a szervezet­nek, valamint az alkalomhoz méltóan az életüket áldozott hő­sök emléktábláját helyezi el a Polgári Védelem Országos Pa­rancsnokságán. E nap ünnepélyessége ösztö­nözzön mindenkit a további kö­zös célok elérésére. A polgári védelem az alaprendeltetés mel­lett - a már hagyományossá vált humanitárius jelleg megtartásá­val - kapcsolódik az Európai Közösség tagállamai által 1993. II. felétől meghirdetett polgári védelem évhez. A Polgári Védelem Nógrád Megyei Parancsnoksága Kérdések és jó tanácsok útlevelet igénylőknek Bizonyára mindenki előtt is­mertek az útlevelek hosszabbí­tással járó kellemetlenségek. Mindenféle híresztelések lehe­tett hallani, míg végül a Parla­mentben a belügyminiszter úr megvigasztalta az igényjogosul­takat, hogy kellő mennyiségű kérőlap áll rendelkezésükre. Csak éppen a megyei postahiva­talokban nem kapható ... Ez sem, de az sem megnyug­tató, hogy Salgótarjánban, a vá­rosi önkormányzat földszint 5 alatti blokkban egy fiatal hölgy Polaroid automata géppel két perc alatt színes útlevélképeket készít 290 forintért, de csak né­gyet, bár kettőre van szükség. Ugyanakkor ki van írva, hogy útleVélkérőlap ára 20 forint, meg a következő szöveg is: Ajándékba adjuk az útlevélké­rőlapot, ha fényképeit nálunk csináltatja meg. Ez „szemfüles” vállalkozás­nak tűnik, amíg nem nézünk egy kicsit mélyebbre! Mert ki csinálja ezeket a fényképeket? Egy kft. Miskolc­ról. Kérdés, hogy az önkormány­zat miért idegen fényképésznek adott lehetőséget, holott a salgó­tarjániaknak is jól jött volna ez az ötlet, a város foglalkoztatott­sága sem mutat jó képet, itt is elkelt volna ez a pénz. Másodszor: miért engedte ki­írni és jóváhagyni az önkor­mányzat, hogy a 10 forint ér­tékű állami okmányt egy kft. 20 forintért árusítson. Harmadszor: honnan szerezte be tömegesen az útlevélkérőla­pot a miskolci kft.? Erkölcste­len ez a felvásárlás. Elvonták azoktól a beszerzés lehetőségét, akik rendelkeznek fényképpel. Negyedszer: az ingyenesség jó mézesmadzag, az útlevélké­rőlapot legkönnyebb beépíteni az árba. Ötödször: vajon számlát is adnak erről az üzletről? S végül! Ügyeljen, aki fény­képet csináltat! Ugyanis ki van téve a figyelmeztetés, hogy pis­logás esetén a rendelő terhére új felvételt csinálnak. Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján A beteg ember mielőtt ma­gánrendelőbe megy, tájékozó­dik arról, hogy adott betegsé­gére hol talál olyan szakembert, aki a legjobban, a legolcsóbban, a legmegbízhatóbban, a legy- gyorsabban meggyógyítja. A magánrendelőben a fel­használt gyógyszerek, kötsze­rek, az áramfogyasztás, a víz, a csatorna-, a bérleti díj, a műsze­rek amortizációja, a fűtés, a tisz­títószerek stb. költségei ponto­san megadják egy kezelés árát. Jelenleg a kórházakban, az egészségügyi intézményekben az orvosok, az egészségügyi és szakdolgozók azért kapnak fize­tést, hogy az állami tulajdonú épületekben, a bennük lévő mű­szerekkel, eszközökkel gyó­gyítsanak. Mindehhez biztosít­ják számukra a feltételeket. Mi­vel nem tulajdonosai a munka­eszközeiknek, a hozzáállásuk és a viszonyulásuk is olyan, ami­lyen a fizetésük. Hamarosan bevezetésre kerül a társadalombiztosítás által fi­nanszírozott, elsősorban nem egészségügyi, hanem közgaz­dasági, pénzügyi eszközökkel szabályozott, kívülről, felülről vezérelt rendszer. Az új szisztéma szerint az egyes vizsgálatoknak, kezelé­seknek, műtéteknek stb. kialku­dott, központilag jóváhagyott ára lesz. A fizetések annak alap­ján alakulnak, ki, mit és meny­nyit teljesített. Aki többet, an­nak magasabb lesz a fizetése. (Jelenleg az osztályvezető főor­vosok területük teljhatalmú urai. Ki (vagy kik) akadályoz­hatja (akadályozhatják) meg, ha minden beteget maguk akarnak kezelni, vagy megoperálni?). Alapvető, lényeges hibája e rendszernek, hogy a kezelése­kért a társadalombiztosítás a kórházakon, vagy az egészség- ügyi intézményeken keresztül fizeti a kezelőorvosokat, holott a betegek nem a kórházakkal, hanem a jónevű orvosokkal gyógyíttatják magukat. így jön létre az a nagyon hosszú és átté­teles sor (beteg * orvos * társa­dalombiztosítás * kórház * or­vos * beteg) amelyben szintén nincs meg a közvetlen érdekelt­ség a továbbtanulásra, az ön­képzésre, a takarékosságra, a hálapénz megszüntetésére stb. Rövidebbre zárható ez az út, ha a társadalombiztosítás a ki­alkudott, központilag megálla­pított árakon közvetlenül az egészségügyeiknek fizet azután amit elvégeztek, és az így be­folyt bevételekből maguk fizet­nék ki a felhasznált gyógyszert, áramot, tiszta textília stb. díjait, az eszközök, a műszerek, a mű­tők bérleti, a segítő szakasszisz­tencia, a felhasznált energia stb. költségeit. Amennyiben minde­nért fizetni kell, akkor mindenki a saját jól felfogott érdekében takarékoskodni fog. A műté­tekre fel kell készülni, a várható menetét, a szükséges vizsgála­tokat, a felhasználható gyógy­szereket, fonalakat stb. előre meg kell tervezni. A továbbtanulás, az önképzés létszükségletté válik, mert olyan olcsóbb, gyorsabb ered­ményeket biztosító új módsze­rek bevezetésére serkent, ame­lyek eredményeként a beteg hamarabb hazabocsálható. Ez egyaránt érdeke a betegnek és a kezelő személyzetnek is. A le­bonyolítás útja is rövidebb (be­teg * orvos * társadalombiztosí­tás * orvos * beteg). Még ennél is tisztább, elő­nyösebb, költségkímélőbb helyzet teremthető, ha nincse­nek központilag kialakított árak, a társadalombiztosítás in­tézménye nem telepszik az egészségügyre, vagyis a beteg és az orvos közvetlen áll kap­csolatban a gyógyítás és a fize­tés szintjén is. A beteg * orvos sorban nincsenek közvetítők, akik eddig eltartatták magukat. Országszerte érvényes átla­gárak azért sem alakíthatók ki, mert a kórházak és az intézetek az elmúlt évtizedek alatt külön­böző mértékben részesültek a nemzeti jövedelemből. A szak­mai szint sem egységes az or­szág minden részén. Más és más árak alakulnak ki a néhány éve épült, vagy a száz évnél is idősebb kórházakban. A társadalombiztosítás kasz- száiban 90 milliárd körüli az éves hiány, mégis öt milliárdért székház épül, az információs rendszer kialakítására 16 milli­árdos hitel felvétele történik. Óriási apparátust, ellenőrző rendszert, gépparkot stb. igé­nyel, amelyre jelen helyzetben nincs mód. Mit lehetne tenni? A keresetek után befizetésre kerülő társadalombiztosítási já­rulék 20 százalékát fordítják az // egészségügyre. Ez 1992-ben 110 milliárd forint volt, az ez évi előirányzott 10 milliárddal több. Ez a fix összeg meghatá­rozza a felhasználás kereteit. A központi behajtás helyett a tár­sadalombiztosítási járulék 20 százalékát a lakosságnál kéne hagyni úgy, hogy azt havonta, névre szólóan ún. betegpénztár­ban kellene elhelyezni. A páciensnek megbetegedése esetén készpénz állna a rendel­kezésére, amelyből az ország bármely részén, az általa válasz­tott kórházban és orvosnál ke­zeltethetné magát. A betegpénz­tár rendezné a számlát. Megszüntethető lenne a hála­pénz adásának a kényszere, mi­vel készpénzzel azt a szolgálta­tást fizeti meg. amit maga vá­lasztott és amelyet megszolgál­tak. Az önhibájukon kívüli mun­kanélküliek, a nyugdíjasok, a gyermekek egészségügyi finan­szírozása a költségvetés fel­adata maradna. Ennek alapján nincs szükség a társadalombiztosítás közve­títő, pénzfaló rendszerére, appa­rátusára. Az egészségügyiek annyit kémének az egyes bea­vatkozásokért, kezelésekért, vizsgálatokért, műtétekért, amennyiért a valós helyzetük­ből adódóan azt meg tudnák ol­dani. így alakulhatna az egész­ségügyben az a versenyhelyzet, amelyben a beteg a saját pénzé­ért végre egyszer nyertes le­hetne. Dr. Jánosi Gábor orvos Jászberény Óvjuk gyermekeinket a gyűlölködőktől! Figyelmesen átolvastuk a Nógrád Megyei Hírlap február 22-i hétfői számában, Szabó Ti- borné által közzétett levelet, melyben a köpönyegforgató lé- lekvadászoktól, a pénzért erő­szakosan térítőktől, a világtól bezárkózottan élő szektáktól óvta olvasóit. Teljesen egyetértünk a levélí­róval mindezekben, csak azt fáj­laljuk, hogy tévedésből a Hit Gyülekezetét hozta ezekkel á dolgokkal összefüggésbe. Ez­úton is szeretnénk tudatni mind Szabó Tiboméval, mind az új­ság olvasóival, hogy a Hit Gyü­lekezete elutasítja és elítéli az ilyen praktikákat használó szer­vezeteket, legyenek ezek egy­házak, egyesületek vagy akár magánszemélyek. Sőt, azt is szeretnénk mindenkinek a tu­domására hozni, hogy mind­ezeken felül nem értünk egyet azzal sem, ha valaki minden ok nélkül gyűlölködik olyanokkal szemben, akik neki semmit nem ártottak. Nem értünk egyet azzal sem, ha valaki ártalmatlanul rágal­maz, sőt azzal sem, ha beavat­kozik mások életébe, uralkodni akar a hozzátartozói érzései, hite, vallási vagy egyéb meg­győződése felett. Azzal meg végképpen nem tudunk egyetérteni, hogy valaki felelős vezetői állásban lévő fér­jét arra buzdítsa, hogy a történe­lem óra helyett a felesége által sugalmazott vádakat és előítéle­tek plántálja kisgyermekek szí­vébe, vagy hogy beosztottjait, kollégáit vallási vagy világné­zeti meggyőződésük miatt ül­dözze és kirekessze. Ez ugyanis nemcsak etikátlan magatartás, hanem a hatályos törvényekkel is ütközik. A Hit Gyülekezete törvény- tisztelő állampolgárokból álló, hivatalosan bejegyzett és a tör­vények szabta keretek között működő egyház, mely nagy el­ismerést vívott ki magának már a pártállami időkben is a kal­lódó, kábítószeres és deviáns életformát folytató fiatalok re­habilitációjával. Szabó Tiborné ugyan két­ségbe vonja ennek önzetlen vol­tát, és azt állítja, hogy csak a szegény labilis fiatalok pénze lenne valódi cél. Mint pedagó­gusnak azonban tudnia kell, hogy az effajta vállalkozások finoman szólva nem rentábili­sak, sőt nem is lehetne bele­fogni, ha nem lennének szolgá­latkész és kiegyensúlyozott lel­készek, tanácsadók, pszicholó­gusok, pszichiáterek, orvosok, pedagógusok és más szakembe­rek a Hit Gyülekezetében, aki­ket a gyülekezet bibliai világ­képe, erkölcsi ereje és tiszta­sága vonzott közénk. Ezek az emberek munkahe­lyükön szakmai tudásukkal el­ismerést vívtak ki, akik hason­lóan a többi hívőhöz azért láto­gatják a gyülekezet istentiszte­leteit. mert az igehirdetésből, a bibliai tanításokból választ kap­nak a mindennapi élet fontos kérdéseire is. Talán fentiek miatt sem szo­rult még rá a Hit Gyülekezete, hogy házról házra járva erősza­kosan térítsen meg embereket, éppen ellenkezőleg: a gyüleke­zet állandóan helyszűkében van, s ahogyan a levélíró is ész­revette, egyre több érdeklődőt vonz. Az emberek ugyanis nemcsak azt veszik észre, hogy a gyülekezethez tartozók életé­ben változás állt be, hanem azt is, hogy ez a változás pozitív és számunkra is kívánatos gyü­mölcsöket termett. Mindezekről bárki maga is meggyőződhet, ha ellátogat a Hit Gyülekezete budapesti vagy vidéki istentiszteleteire, ahol a családról és a gyermeknevelés bibliai alapelveiről is szó lesz. Megnyugtatásul közöljük, hogy senkinek sem kell eksztázisba esni, gyermekhúst enni vagy vért inni, sértetlenül és bántat- lanul elhagyhatja az istentiszte­letet, amikor kedve tartja. A pásztói csoport nevében: Nagy Péter Szép terveinkhez segítséget remélünk A Magyar Független Cigány­fórum mellett működő nő és családvédelmi bizottság Nógrád megyei vezetősége 1991-ben alakult meg, s Újházi Zoltánná (Salgótarján Úttörők u. 9. sz alatti lakos) vezetésével első­sorban a többgyermekes anyák­kal, az egyedül élőkkel, az árva, félárva gyermekekkel, a moz­gáskorlátozottakkal, a fogyaté­kos időskorúakkkal foglalko­zott, nekik igyekezett segítséget nyújtani. Tartottunk a gyerme­kek részére műsoros esteket, Mikulás ünnepséget, a nőknek baráti találkozót. Terveink között kulturális és sportprogramok szerepelnek. Az Ismerd meg hazádat! jelszó­val május hónapban szeretnénk negyven árva, félárva gyerme­ket Egerbe vinni egynapos ki­rándulásra. Ehhez azonban egy térítésmentes buszra lenne szükségünk valamelyik vállalat­tól, intézménytől, magánsze­mélytől. Takács Lajosné Salgótarján Az utak sózásával növekszik a környezetszennyezés A tél vége felé járunk és a ta- .isz jelei rövid időn belül mu- .ukoznak. Mivel az utóbbi na­pokban ismételten havazott, ezért feltétlen szükséges emlí­tést tenni a Salgótarján útjainak csúszásmentesítéséről. Az utóbbi években erre a célra sót más városokban csak elvétve használnak. Helyette a környezetet jobban kímélő módszereket alkalmaznak. A homokkal, salakkal kevert sót inkább városokon kívül hasz­nálják, mivel ott nincs gyalogos közlekedés és olcsóbb, kreve- sebb élő és gépi munkát igé­nyel, mint a gépkocsira szerelt hóekézés. Salgótarjánban korábban az utakat többségében hóekézték. Az utóbbi években azonban rendszeresen sóval kevert sa­lakkal, homokkal csúszásmen­tesítenek a közutakon és a jár­dákon is. Már régen tudjuk, a sóval, homokkal kevert anyag igen ká­rosan hat az utak burkolataira és a környezetre. A járdákon köz­lekedők biztonságát is zavarja, mivel a járművek a felolvadt havat széjjelfröcskölik. A járdák csúszásmentesítését a tulajdonosok, bérlők, kezelők ugyancsak az említett anyaggal végzik. Előfordul, hogy az ön- kormányzati területekre - köz­területekre - olyan nagy meny- nyiséget is kiszórnak, hogy még a hó elolvadása után is megma­rad és az esetleges esőzés kö­vetkeztében a víznyelő aknába sodorja a víz, vagy a légmozgás következtében a levegőbe jut. Hasonlóképpen szennyezi a város levegőjét az út két olda­lára lerakodó salak, homok is - amit kiszórnak - mivel ezt többségében nem takarítják fel a hó elolvadása után. Mivel a sózással növekszik a városban a környezetszennye­zés, ezért feltétlen a hóekével kellene jövőben ezt a munkát elvégezni. A közutakon és jár­dákon többségében mindenhol megvan a lehetőség az ilyen módon történő takarításra. A tudósok már feltárták és ismertették, hogy a környeze­tünk mennyire károsodott és szennyezett. A városunkban ennek ellenére is az illetékesek tudtával tovább rombolják és pusztítják mesterségesen a kör­nyezetet és a természetet. A közeljövőben, április 22-én kerül megrendezésre a világ minden részén a Föld napja. Jó volna, ha az illetékes vezetők elgondolkodnának, hogy mit nem tettek meg a lakosság ér­dekében. Az intézkedéseiknél, döntéseiknél minden esetben jó lenne, ha a természet és környe­zet védelmének szempontjai is érvényesülnének. Elvárjuk, hogy munkájuk so­rán az eddigiektől jobban érződ­jön a felelősségérzet a környe­zet és természet védelme iránt. Kiszely Zoltán Salgótarján környezetvédelmi biz. tag Az életvédelemért A megyénkben sajnálatos módon elszaporodó súlyos közlekedési balesetek alkal­mával az életvédelmi menté­sére gyorsbeavatkozó mű­szaki és egészségügyi mentő­szolgálat felállítását kezdtük meg. A gyorsbea tatkozó szolgálat célirányosan telepí­tett, gyorsjáratú kocsijainak a fejlett országokban nélkü­lözhetetlen rendszere csupán a meglévő feltételekhez, erőkhöz alkalmazkodó fej­lesztés. Feladatuk a baleseti tüzek oltása, a sérültek hely­színi, szakegészségügyi ellá­tásának technikai segítése, a roncsból mentés, a nehezen megközelíthető sebesültek szakszerű kiemelése és a bal­eset helyszínének közleke­désbiztonsági szempontból megfelelő hátrahagyása. Az új szolgálat az Orszá­gos Mentőszolgálat Nógrád Megyei Mentőszervezetének, a Magyar Autó- és Motor­sport Szövetség szakmai szervezésében, a Salgótarján Városi Tűzultóparancsnok- ság támogatásával, a Külön­leges Mentőszolgálat anyagi és kivitelező erőivel jön létre. A cél érdekében alapítvá­nyi számlát - OTP Salgótar­ján 12426-1 Különleges men­tőszolgálat - tartunk fenn, amelyre a befizetett összegek adóalap csökkcntőek! Várjuk a természetes és jogi személyek támogatását, segítségünkre lehetnek! Nem szabad elfeledni, hogy a közlekedés veszélyei mindenkire leselkednek! A különleges mentőszolgálat szervező bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents